Öngondoskodás szülés után?

[@trkkinga]

Annyira jó, hogy ilyen őszintén mesélsz a megéléseidről! Én is nagyon hasonlókat tapasztaltam, nagyon nagyon sok gondolattal tudtam azonosulni. Így is jó volt hallgatni, gyermekágyon túl, közösségbe emelve érezni magam, viszont azoknak az édesanyáknak rendkívül hasznos, akik benne vannak vagy épp előtte állnak. Könyvekből olvasva olyan távoli, de egy beszámolót hallgatva már kevésbé legyint az ember, hogy ó velem biztos nem történik hasonló. Szóval hiánypótló videó az biztos! 😊

[@davidpanni]

Nagyon köszönöm 🥰 Ez a “közösségbe emelve érezni magam” annyira jó kifejezés. Én is ezt hiányoltam sokszor közben. Örülök, hogy tetszett a videó!

[@timeafodor4831]

Nagyon szépen köszönöm, hogy erről ilyen nyíltan, őszintén beszéltél. Ugyanezek az érzések, gondolatok jártak az én fejemben is a gyermekágyas időszakban. Nagyon jó, mástól is ezeket hallani, tudni nem vagy egyedül a negatív érzéseiddel. Mégegyszer köszönjük 😊❤

[@davidpanni]

Köszönöm, hogy megnézted 🥰 Az egyik legerősebb kapaszkodó tud lenni ebben a nehéz időszakban, szerintem, ha tudod, hogy nem vagy egyedül az érzéseiddel ❤️ Meg ha más túlélte, neked is sikerülhet.

[@katalinfulop5064]

Kedves Panni, egy csoda vagy! Köszönöm az őszinteséged. Én is nagyon sok mindent hasonlóan éltem meg az első gyerekágyas időszakban. A második terhességkor valószínűleg ettől jobban tartottam mint a szüléstől. De szerencsére könnyebb volt másodjára, még úgy is, hogy ott volt a hároméves örökmozgó, nagyon anyás kisfiam. Én is mindig abba kapaszkodtam, hogy minden nehézség átmeneti időszak, és hamarosan lejár (persze utána jön újabb 🙈). Kitartást, és alig várom az újabb tartalmat. 🤗🤗🤗

[@davidpanni]

Nagyon köszönöm 🥰 Ezt jó tudni, hogy másodszor könnyebb! Gondolom, sokat segít a tudat, hogy már egyszer sikerült túlélni 😄

[@alexandraantal2333]

Anyira jó hogy enyire öszintén beszélsz ezekről olyan sok mindenben magamra is ismertem nekem 2 fiam van 2 éves és 3 hónapos

[@davidpanni]

Köszönöm szépen! Isten éltesse őket 🥰

[@alexandraantal2333]

Köszönöm

[@p4ncs1]

Panni, nem győzök eléggé hálás lenni, hogy ennyire nyíltan vállalod a gondolataidat, érzéseidet! Bár hallottam volna ezt a terhességem alatt, akkor nem ért volna sokminden váratlanul. Nagyon hazugnak érzem a közösségi média világát és azt, amit közvetítenek. Sok idő telt el, és beszélgetés, mire megértettem, hogy nem egyedül érzem pl. azt, hogy bevágnám a gyereket az ágyba, csak hagyjon pihenni. De erről nem beszél senki őszintén. És ha mondasz valamit (és abszolút nem panaszként), sokan úgy élik meg, hogy panaszkodsz, ahelyett, hogy örülnél a gyerekednek. Holott örülsz, csak szükséged van arra, hogy elmeséld, hogy mit érzel. Mert ez egyfajta terápia. Szóval go girl, csak ilyen nyíltan tovább!🎉❤

[@davidpanni]

Nagyon köszönöm 🙏🏻 Igen, sokkal jobban járnánk mindannyian, ha őszintén tudnánk beszélni a tapasztalatainkról, anélkül, hogy ítélkezéstől kellene tartanunk. Sajnos úgy érzem, hogy társadalmilag most ettől eléggé messze állunk, de apró lépéseket lehet tenni felé ❤️