Pál Ferenc Feri atya Mitől igazi, az igazi

#palferi #feriatya #mitoligaziazigazi

[@-Lantlant-]

Kedvenceim: "Kedves ismerősöm jött haza az egyesült államokból. Ott egy évet volt egyetemi képzésen, hosszú a repülőút, és mellette egy indiai fiatalember utazott. Hát persze hogy szoba elegyedtek egymással: Te honnan jössz? Én honnan jövök? Te hova mész? Én hova megyek? Azt mondja az indiai fiatalember: -Én éppenséggel az esküvőmre megyek haza. -Ez aztán nagy szám. Na és milyen?(már mint a jövendő béli felesége) Picit csodálkozik az Indiai fiatalember. -Még nem is láttam. Egyetemet az egyesült államokban végeztem, a szüleim közben kinézték a nekem való ifjú hölgyet, befejeztem az egyetemet itt van már az ideje, a mi kultúránkban megyek és elveszem. Eléggé összetörik a világképe ennek a magyar barátomnak. -Te mond csak, hogy leszel képes szeretni? Erre az indiai fiú kicsit értetlenül. -Hogyan? Lesz rá 60 évem. Hát csak meg tanulom. Hatvan év alatt csak kiismerem hogy mi az ami neki jól esik vagy amire vágyik." "...idealizáltalak téged. Ez segíti a döntést a párválasztást, az elköteleződést. Ennek megvan a dinamikája. Azonban egy folyamatban valami másképpen kezd el alakulni, és mi történik a társam idealizálásával? Idealizálom? Fenntartom ezt az idealizált képet? Általában csak egy ideig. Addig mondom azt hogy ö az az igazi. Egy ideig fenntartom. Majd pedig a kép összetörik. Mikor összetörik, akkor nagyon sokan azt szokták mondani: Na most megláttam, hogy ki is vagy valójában. Pedig az igazság az, hogy nem ez történik, ez egy hiedelem. Valójában rozsaszin szemüvegen keresztül néztelek téged. Utána sötét szemüvegen keresztül nézlek téged. Jó esetben ez a sötét szemüveg is összetörik, és a harmadik lépésben látlak meg téged valójában úgy ahogy te vagy. Az a harmadik lépés nem a második. Nagyon sokan amikor a rozsaszin szemüveget leteszik és felteszik a sötétet, akkor előszeretettel azt mondjak: Na most látom, hogy milyen vagy, nem te vagy az igazi. Még azt is hozzátehetjük akkor láthatlak téged reálisan, ha képes vagyok magamat is reálisan látni. Nem kis emberi teljesítmény. Ha én magamat képes vagyok reálisan látni akkor azt tudom mondani, hogy hát én sem vagyok egy matyó hímzés. Hát azért velem se könnyű. (vagy éppen én sem vagyok egy szerethetetlen démon, én is szerethető vagyok) és amikor valaki reálisan látja magát, jót és rosszat egyszerre mer magán látni, akkor egyszer csak elfogadhatóvá válik, hogy te benned is van jó és rossz tulajdonság vegyesen."