Puzsér Róbert személyes élményei haldoklásról és elengedésről | Nincs rá szó

Puzsér Róbert személyes élményei haldoklásról és elengedésről | Nincs rá szó | 24.hu podcast

Рет қаралды 27,069

Күн бұрын

Пікірлер: 69

@annaambrus2128 Жыл бұрын

Szeretem Puzsér Robertet!Nagy, óriási szíve van,ha mérges ,akkor is a jó szándék vezeti.Megnyugvast, boldogságot kívánok neki!❤️

@irenhorvath2652 2 ай бұрын

❤❤❤❤❤

@jozsefvirag6750 Жыл бұрын

Nem hiszem hogy valaha is hallgattam volna ennél csodálatosabbat. Aki csak Puzsért a pokrócot ismeri ( akit imádok) az megdöbbentő, érzelmes, elképesztően kitárulkozó, és érzékeny voltát ismerheti meg. Édesanyám a karjaim közt halt meg a hospice-ban, úgy éreztem borzasztó felkavaró lesz ezt hallgatni. Az is volt. De közben úgy éreztem végre nem vagyok teljesen egyedül a fájdalmammal. Köszönöm ezt a riportot mindkettőtöknek.

@andreagyori3191 Жыл бұрын

Puzsér lópokroc egyik oldala után láthattam a csodálatos másik oldalát. Én egy évben, 3 szerettemet veszítetten el, es ez a műsor jót tett nekem . Köszönöm.💚

@klaran.337 Жыл бұрын

Ilyen egy skorpió, a külső keménység mögött mindig egy érzékeny, törékeny lélek lakozik. 😉

@irenhorvath2652 2 ай бұрын

@@klaran.337Így igaz!!! ❤❤

@woszkar Жыл бұрын

Igazán szép és elgondolkodtató beszélgetés volt. Köszönöm!

@magdolnaadamovits7262 Жыл бұрын

Ez katartikus volt, Robi. ♥️

@irenhorvath2652 2 ай бұрын

❤❤❤❤❤

@noriboldog418 Жыл бұрын

Egyszerre végighallgattam, nem bírtam abbahagyni. Amúgy is imádom Robit hallgatni, de itt hihetetlen. Az a sok személyes és fantasztikus gondolat, kimondod Robi amit én is gondolok, csak nem tudom így megfogalmazni. Imádom ahogy gondolkozol

@anikopolcz4275 Жыл бұрын

Ugyanezt gondolom!!

@Metty131 Жыл бұрын

😢😢😢😢😢Csoda

@zsuzsannaferenci6668 Жыл бұрын

Köszönöm a beszélgetést! ❤

@gyurci37 Жыл бұрын

Másodszor hallgattam meg,megrázó és felemelő egyben❤

@AndreaGyőri-w1z 2 ай бұрын

Tényleg nincs szó Szerethető Puzsi ❤❤

@irenhorvath2652 2 ай бұрын

Igen, nagyon! ❤

@zsuzsavalenta20 Жыл бұрын

Én úgy gondolom hogy nem feltétlenül a haláltól félünk, hanem a haldoklással járó szenvedéstől. Ha kínoktól mentesen, egyszerűen csak meghalnánk akkor könnyebben el tudnánk fogadni az elmúlást. Látni szeretteink gyötrelmét borzalmas, főleg ha gyermekről van szó. Persze hiányukat sem könnyű elviselni de ha nem szenvednek az számunkra megkönnyebbülés. Nem véletlenül mondják hogy de szerencsés! Csendben eltávozott álmában. Robi minden megnyilvánulását nézem ha időm engedi, nem tudok csalódni benne. Rendkívül őszinte, érzékeny ember. A megfogalmazásai mélyek, ütősek.

@cozmyx25 Жыл бұрын

Van egy visszatérő álmom ami úgy gondolom jól szimbolizálja a halálfélelmem. Álmomban 7 éves vagyok és anyám elvisz hogy beirasson általános suliba, június van és épp véget ért az utolsó óvodás évem. Beiratkozás után anyám megkérdi hogy szeretném-e körbejárni az osztálytermeket, az udvart stb hogy lássam hol kezdem majd a sulit ősszel. Emlékszem hogy mondom anyámnak hát dehogyis szeretném én most látni az osztálytermeket meg ezeket hiszen még ott az egész nyár és a 3 hónap vakáció, mit foglalkozzam én most azzal hogy melyik teremben leszek majd szeptemberben. Úgy gondolom hogy a halálhoz is hasonlóan viszonyulunk sokan, hát én még csak 20-30-40 stb éves vagyok hát miért töprengjek én ezen, hiszen még előttem az egész élet, az egész nyár!

@laszlovona Жыл бұрын

semmit nem segítene ha foglalkoznàl vele.. Belülről nem tudod kezelni az elkerülhetetlen elmúlást. . a hospice egy szükséges kompromisszum.

@smyle78 Жыл бұрын

Ehhez addig tudsz így hozzáállni amíg gyerek vagy és önfeledt. Amíg nem csap meg a szele a visszafordíthatatlan elmúlás érzésének amikor kiderült hogy egyik pillanatról a másikra elvesztheted azt ami számodra az egész életben a legkedvesebb és legnemesebb, a legeslegfontosabb, aki miatt érdemes élni, és hogy micsoda súlya van minden tettünknek saját magunkra és másokra nézve is. Ahogy Robi is mondta, ekkor elveszti az ember az önfeledt boldogság élményét élete hátralévő részére...

@gesztenye02 2 ай бұрын

⁠@@laszlovonatudja, hogy mi a hospice?

@CropsyCon Жыл бұрын

Nagyon érdekes beszélgetés volt, nem nagyon találkoztam még Puzsérnak ezzel az oldalával, de jó volt hallgatni! Egyedül a végével nem értek egyet, mármint hogy jobb lenne tudni meddig élünk. Szerintem beleroppanna egy csomó ember (lehet Én is) a tudatba. Olyan ez, mintha mindenki halálraítélt lenne csak más dátumot kapott. Ez nem lenne igazságos, nehezen fogadná el valaki, hogy neki több vagy kevesebb jutott és szerintem ugyan olyan bestiális öldöklésbe menne át, mint mikor valaki pl Amerikában tudja, hogy a tettéért kivégzik majd és ezért nincs súlya ha megöl még x embert. Az emberi psziché nem erre van kondicionálva, jó kérdés hogyha konkrét társadalmak születnének már ezzel a tudattal/tudással akkor ők tudnák-e kezelni.

@argentinosdogos 3 ай бұрын

Nem olyan, mintha, hanem pontosan arról van szó, amit írtál. Mind halálraítétek vagyunk, csak a dátum kérdéses. "Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek."

@Varganator Жыл бұрын

En edesapamat lattam utoljara a ravatalozoban ami par nap mulva lesz 17 eve. Soha nem felejtem el. Fajdalmas volt ugy latni ot utoljara, de bennem az tudatosult, hogy az csak az elettelen teste ami mukodeskeptelenne valt es a lelke jobb helyen van. Valahol jo volt latni, hogy mar nem szenved es nem is ugy maradt meg az emlekeimben. Hanem ugy, mint akikor meg egeszseges volt es eros.

@ildikobobis6384 Жыл бұрын

A halál méltatlan az emberhez. De, ezt Isten is tudja és átérezte! Átérzi folyamatosan! Ezért van bűnbocsánat, teljes szabadság és békesség, amit senki el nem vehet!

@smyle78 Жыл бұрын

Sajnos nagyon jól tudom, hogy Robi miről beszélt, mert ugyanezt érzem én is évekkel azután is, hogy a számomra legfontosabb személyt Édesapámat elvesztettem, azt az egyedüli személyt akinek valójában mindig is számítottam ebben az életben, akivel leéltem életem eddigi nagy részét. Ezek után derült ki, hogy távozásával teljesen magamra maradtam... Persze mindezek csak utólag derültek ki számomra, ami iszonyatosan mellbevágó felismerés, rádöbbenés.. Amikor minden értelmét veszti ebben az életben és elhagyja az embert a remény is, amikor minden ellene fordul, és csak az a cél, hogy az ember a felszínen tudjon maradni valahogy... Szerintem nem a legmegfelelőbb szó a halál jól vagy kevésbé jól kezelésére a felnőttség vagy érettség. Egyszerűen lehetnek olyan közelálló személyek az ember életében akikhez sokkal jobban kötődünk valójában mint ahogy azt előtte gondolni mertük volna. Nem mindenki táplál ilyen mély és őszinte érzéseket a szerette iránt, de lehet nem is képes rá, amit inkább felszínességnek is lehet nevezni. Valaki sokkal mélyebb érzésekre is képes mint mások. Szerintem ettől nem jobb valaki a másiknál vagy nem kezeli felnőttebben a szituációt csak teljesen más a kapcsolata az eltávozóval. Az eltávozás egy intő jel lehet, hogy mikre figyeljünk oda jobban az életben és mik azok amik miatt feleslegesen aggódunk mert nincs valódi jelentősége. Robinak és mindenki másnak is azt kívánom, hogy újra olyan önfeledten tudjunk nevetni mint előtte, amikor azt gondoltuk, hogy semmi nagy baj sem lehet az életben, mert mi mindig itt leszünk egymásnak. Mármint mi és a legközelebbi szeretteink. Tényleg nem lehet úgy élni, hogy az ember szeme előtt mindig az lebegjen, hogy vajon tényleg elég jó ember vagyok-e minden egyes cselekedetemben, elég érett és felnőtt vagyok, hogy megérdemeljem az életemet és végül üdvösséget nyerjek ezáltal, vagy mindig szégyenkeznem kell, ha nem vagyok ezen az általam óhajtott felsőbb szinten? Nem arról kellene szólni az életnek, hogy igyekezzünk boldogok lenni és a kis dolgoknak is tudjunk örülni amiket előtte észre sem vettünk? Ahogy Robi is elmondta, az ember tudja mi az elmélet, de teljesen más ezeken átmenni, és hiába adnak mások kívülről ilyen olyan tanácsot, nem ezen múlik, hanem a belső gondolkodáson, értékelésen. Lehet hogy valaki saját magát sajnálja ebben a helyzetben, de igazából ez a végtelen bizonytalanság érzéséről is szól, hogy nincs meg az a megdönthetetlen bizonyosságunk, hogy tudjuk, szerettünk egyáltalán nem veszett el, csak a másik dimenzióba lépett át. Mert ha így van, akkor minden rendben van az életben, mert nem vesztettük el őket, csak egy darabig nem tudunk beszélni egymással! Ebből a szempontból én hálás lehetek, mert kaptam jeleket, de persze erre nem lehet azt mondani, hogy egyértelműek lennének, de mégis egy kis kapaszkodót jelentenek... Köszönjük ezt a csodálatos őszinte beszélgetést!

@barnabaskiss2 Жыл бұрын

Hidd el, Robikám, édesanyád egy percet sem volt a hűtőházban. Nem Ő volt, csak egy élettelen test, nincs mit nézni, nincs semmi hasonlóság.

@oromdulo Жыл бұрын

Nagyon érdekes volt. Az én környezetemben természetes, hogy ott vagyunk a haldokló mellett, legyen az nagyszülő, szülő, családtag. Én nem is gondoltam, hogy van ilyen, hogy elvisszük a haldoklót. Igaz a hospice-ról, tudtam, de nem gondoltam, hogy ez erre szolgál. Nálunk, ha a háziorvos azt mondja, hogy a beteg már haldoklik, akkor ezt tudomásul veszi mindenki, és nem jut eszükbe, hogy elvigyék bárhová is. Amikor bekövetkezik a halál, felöltöztetik, kezébe rakják az olvasót, amiket már kikészítettek előre, aki megakarja nézni a halottat, megnézi még otthon, vagy ha kéri a ravatalozóban. Nekem a nagyszüleim haltak már meg, de mindenkinél így történt. Én láttam a nagymamámat otthon felöltöztetve feketébe, összerakott kezekkel. Számomra a halott látványa olyan érzés, hogy az már nem is ő, az már csak egy test, de nem a hozzátartozóm. Én ezt láttam anyukámon is, mikor meghalt az édesanyja, én is ugyan ezt az érzést vettem át tőle.

@KZia8 Жыл бұрын

❤❤❤ Nagyon szépen leírtad, jó volt olvasni. De a hospice egyik lényege h ott megfelelően tudják a fizikai fájdalmat csillapítani, hozzáértő emberek, olyan gyógyszerekkel amik az elviselhetetlen fájdalom ellen vannak. Nem időskori vegelgyengulesre találták ki ezt az intézményt.

@oromdulo Жыл бұрын

Róbertet hallgatva az jutott eszembe, hogy még a halál is jobb lehet annál, mint az életet ennyire szorongva élni. - M. Scott Peck : A járatlan út című könyvében azt írja: "az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete". Ez talán igaz lehet a halálra is. A haldoklás és kiszolgáltatottság az élet utolsó szakaszában talán azért olyan borzalmas egyesek számára, mert attól félnek, hogy nem szerette őket senki sem annyira, hogy ezekben a napokban, hónapokban, években ott legyen vele?

@napsee30 Жыл бұрын

Szepes Maria jutott eszembe egy ponton… nagyon jo beszelgetes volt.

@adamtoth9933 Жыл бұрын

Ha elfogadjuk, h Orwellhez kegyes volt az isten, mire is gondolhatunk a halálos beteg ártatlan gyermekek esetében?

@Proverbs3198 Жыл бұрын

Ha az ember tudatosÍtaná magában, hogy minden élőlény (és nem élőlény is) Isten tulajdona és a szeretteinket csak ajándékba kaptuk egy időre (gondozásra), akkor nem fájna azt visszaadni a tulajdonosnak, akinél milliószor és milliószor jobb helyen van főleg, ha kicsi gyerekek költöznek el Hozzá, akiknek nem kell leélniük ezt a nyomorúságos földi létet. Robi anyukája is csak átköltözött egyik helyről a másikra. Amikor "meghalnak" a szeretteink, magunkat sajnáljuk... elvesztettünk valamit, amit magunkénak tudtunk. "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." ( Zsidókhoz Írt levél 11:3) Ezért tehát, az igazi valóság nem a földi, látható világ, hanem az ezen túli. Szeressétek Istent nagyon, és az Ő Fiát, aki azért jött ki (a világba) az Atyától hozzánk, hogy örök életet adhasson nekünk, ha hiszünk benne. Sátán Isten ellensége, aki azon dolgozik, hogy Isten teremtményeit (a lelkeket) megkaparintsa magának. Ezért kell a lelkünket félteni és nem a testünket (bár lesz egy egyetemes testi feltámadás). Aki lélekben nem Istenhez tartozik, az a Sátánhoz tartozik, aki ettől boldog. Az a rengeteg borzalom a világban - és ami egyre fokozódik - Sátán munkája.

@yawningwolf3095 Жыл бұрын

...bizonyára a Mennyek országa a tiéd lesz, mert annyi fajta démon lakozik tebenned és beszélnek vala a te száddal mindenféle csúf hazugságot.

@gabor6259 Жыл бұрын

Robi azt mondja, a halál megváltoztathatatlansága ijesztő. Miért? "A felvilágosodás előtt az emberekben fel sem merült, hogy nem létezik, ahova mennek." Akkor fordítsuk meg a dolgot. Mi lenne, ha soha találtuk volna ki, hogy valahova megyünk? Akkor Robi nem érezné úgy, hogy a felvilágosodással elvesztettünk valamit. Szerintem pont a felvilágosodással kerültek helyére (valamennyire) a dolgok. 2:01:52 Köszönöm szépen.

@salingerzion Жыл бұрын

Baaazzz meeee… gyönyörűű..

@pipebill4774 Жыл бұрын

A második gondolata hogy miért kell meghalni, aki még nem is élt

@barnabaskiss2 Жыл бұрын

A mi családunkban kivétel nélkül mindenki hirtelen halt meg, és többnyire váratlanul. Nem tudom, melyik a borzalmasabb, de ez is borzasztó.

@gyorgygerencser5793 Жыл бұрын

Az élethez a halál is hozzátartozik,születésünktõl fogva ezzel kell szembenéznūnk. A Fõldön az ember az egyetlen élõlén,aki tudatában van annak,hogy meg fog halni. Minden családnak megvan a maga"halálélménye" Én is igy vagyok vele,elvesztettem 48 éves anyámat,és 39 éves fiamat.

@Proverbs3198 Жыл бұрын

Prédikátor könyve 12:7 "A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." Az ember szubsztanciája nem a teste, hanem a lelke. Pál apostol a Bibliában egyszerűen csak a test sátrának nevezi. A probléma viszont azzal van, hogy minden ember feltámad az Ítélet napjára, amikor meglesz Ítélve a cselekedetei szerint. Amit a földi életében cselekedett: jót vagy rosszat. A rossz, hogy nem hittek Istenben. Akiknek életében Isten nem kellett, az - fájdalom - a gyehennára jut. Ezért kell az embernek még a földi életében választania. Ha tetszik az embernek, ha nem, a Teremtő Ítélni fogja a teremtményeit. A két hely közül valamelyikbe kerülni fog. Aki Istent tagadja, gyűlöli, káromolja (jó magyar szokás szerint), az ne várja, hogy Isten a mennyben tárt karokkal várja. Két lehetőség lesz csak. Harmadik (semleges zóna) nem lesz.