A hét mesterlövésze #12 - Kosztümös filmek

[@SzPende]

Veszedelmes viszonyok (Dangerous Liaisons | 1988) 0:47 A király táncol (Le roi danse | 2000) 26:16 A rettenthetetlen (Braveheart | 1995) 42:39 Jeanne d'Arc - Az Orléans-i szűz (The Messenger: The Story of Joan of Arc | 1999) 1:05:31

[@cassandraschmidt3506]

A Veszedelmes viszonyok hatalmas film. Nekem minden barok kosztümös film megvan DVD-n, ez az egyik nagy kedvenc. FAM-ot jó volt hallgatni, sokat tett hozzá. A király táncol-t kevésbé kedvelem, az nem sok újat ad annak, aki ismeri a kort.

[@belaboth2105]

De király ez a sok új videó! Mindennapi Puzsérunkat add meg nekünk ma! :D

[@anyadkedvence4260]

V mint vérbosszút nagyon hiányoltam a listáról...

[@janosfakasz5133]

Saját kedvencem kosztümösből az Alatriste kapitány. Egy 17. századi spanyol katona életét mutatja be. Ott engem már az első jelenet megvett kilóra, ahol muskétások vízen kelnek át, magasan a fejük fölé tartva a muskétákat, és időnként meg-megfújják a kanócot az oldalán, hogy ne aludjon ki.

[@kitinpancel6545]

A Rettenthetetlen az egyik legunalmasabb és legocsmányabb film amit valaha láttam, a valóságot, valamint az igazság eszméjét hihetetlenül torz módon mutatja be. Az egysíkú karakterek, a fölösleges párbeszédek, és a közhelyes jelenetek teszik ezt a filmet egy tipikus hollywoodi élményoptimalizált közönségfilmmé. Továbbá, azért ilyen népszerű, szerintem, mert borzasztó hatékonysággal pumpálja fölfele a néző egóját. Ez a film olyan volt, mintha három órán keresztül tolták volna le nagykanállal a torkomon ( mint ahogyan a libát tömik ), hogy mi is az az igazság. Szóval kijön a tudatlan néző a moziból, az immáron hatalmas egójával és azt érzi, hogy ő mennyire tudott azonosulni a főhőssel, ő mennyire őt támogatta, továbbá azt is érzi, hogy ettől ő is igazságossá, vezéregyéniséggé válik, akire mindenki felnéz. És emiatt úgy fog gondolni a filmre, mint egy rendkívül kellemes élményre, ami bőven megérte annak a mozijegynek az árát. Az ilyen filmek szerintem ugyanolyan ocsmány módon használják ki a tudatalattinkat, mint a reklámok.

[@fritzjanos6137]

Az, hogy a Napkirály a kultúrára, a politikára nagy hatást gyakorolt, kétségtelen. Szeretőkben sem szűkölködött, ez is tény. De, hogy annyira szeretett volna a közönség előtt táncolni, annyira nem közismert tény. Ha ez igaz, akkor egy nagy showman lehetett.

[@verai.9260]

Kedves FAM, igazad van abban, hogy az amerikaiak azért nem tudnak jó kosztümös filmet csinálni, mert gyökértelenek. Ugyanez igaz a régi európai kóruszenére is. Képtelenek egy reneszánsz, barokk stb. darabot jól elénekelni, nem érzik a dinamikát, a tagolást, a súlyokat, a lelkét a darabnak- viszont fantasztikusak tudnak lenni a XX: századi művek előadásában. Szóval a gyökértelenség, a múlt hiánya mindenen művészeti ágban érződik.

[@hermesz01]

Kedves Vera. Nem vitatkozni szeretnék önnel, de ajánlanám figyelmébe, Jordi Savallt, az Európa Galantét, vagy akár Michel Chapuist, ami a korabeli orgona muzsikát illeti, korabeli hangszereken.

[@SzivesNaplo]

Azért szeretjük a Rettenthetetlenhez hasonló filmeket, amiért a Nagy Sándor, a hódítót, vagy a Gladiátort, vagy a Vér és homok cłmű sorozatot is. Mert ezeknél a filmeknél az ember azt élvezi, hogy belemerülhet egy adott, régmúlt korszak életébe, és ilyenkor nem feltétlenül akarunk magvas gondolatokon töprengeni. Mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy élhettek emberek 500-1000 évvel ezelőtt, mert a közismert hírességeket szeretnénk élő emberként látni. Időutazó, színes-szagos élményt várunk, és ezt a hollywood-i mozigyárak le is szállítják. Ezzel amúgy nekem nincs is semmi bajom. Én se mindig vágyom Thomas Mann-i elmélkedésekre (bár rajongok a József és testvéreiért) - olykor biza Peter Doherty-t vagy Colleen McCollought-t veszem le a polcról, ha izgalmas törénelmi olvasmányra vágyok.