Szamosszegről - szamosszegieknek - Találkozzunk itthon májusba, a 70-es Árvízre emlékezve

Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal.
Nevének első említése 1290-ből ismert (Zomuszigh-alakban IV. László okleveléből, melyben vámszedőit szólítja fel, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig a Balog-Semjén nemzetség-beli Mihálytól és fiaitól ne szedjenek vámot hajóik után.
Szamosszeg az egészen eddig kiterjedő Ecsedi-láp északi csücskében állt. A falu Szamos folyón lévő átkelőhely(vámhelye) a középkori hadi- és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, mely út főbb állomásai voltak a közeli Gyarmat és Szatmár).
Szamosszeg 1312-ben a Borsa nemzetség -beli Kopasz nádor birtoka volt, neje után.
A falut a király 1350 után eladományozta, birtokosai a Cudarok lettek, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak. Ekkortájt tünnek fel a Perényiek is. Ők 1945-ig birtokoltak a községben. Szamosszegnek talán fontos révátkelőhely volta teremtette meg egy időben a városias jellegű fejlődést. Ez időtájt lakóit civisnek, polgárnak nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldbirtoklások idején is a bíráké, esküdteké és hospeseké.
A 18. század-tól a Perényiek mellett a 19. század közepéig főleg a gr. Károlyi, hg. Eszterházy, Lónyay család-ok, majd a mult szd. elején a Perényi, Károlyi és Mandel családoknak vannak itt nagyobb birtokai.
Határában több középkori elpusztult falu nyoma lelhető fel, mint például BACHNA, ez a település 1322-ben tűnik fel (p. Bachna alakban) a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály fia István falujaként, melyet a közelben lévő hermánszegi és jánki népek pusztítottak el. Bachna neve a feltevések szerint a szláv bástya (torony) szóból származhat, s névadója talán a IV. László engedélyével a Balogsemjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály építtette vár lehetett.
A község története során sokat szenvedett a Szamos árvizei miatt, utolsó emlékezetes dátum 1970. május 14-15, amikor a település egy részét újból elöntötte.
A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektől a Mátészalkai járáshoz tartozott, majd Mátészalka városkörnyékének része lett. Az 1920-as évek elejétől körjegyzőség, hozzátartozott Szamoskér. 1971-től önálló községi tanács, majd 1973-tól közös községi tanács székhelye, Szamoskér társközséggel. Jelenleg körjegyzőségi székhely Szamoskér község tartozik hozzá.
A település a domborzati viszonyokhoz igazodó szabálytalan alaprajzú többutcás község. Az utcák csatlakozásánál tölcsérszerű bővültek alakultak ki, s ezekre néznek a szélesebben terpeszkedő korábban rangos porták. A magasabb területeket kirajzoló az azt követő utcás szerkezet település az elmúlt évtizedekben a korábbi utcák folytatásában fejlődött tovább. Itt is és az archaikusabb településrészben is az utcák előkertkes beépítésűek. A településre kizárólag a szalagtelkes forma a jellemző. Gyakorlatilag minden udvar soros beépítésű, s valamennyin a tagolt épületrendezés figyelhető meg.
A község lakosságszáma csökkenő tendenciát mutat 1960-ban még 3000 fő feletti népességet számlált, ez napjainkra 2200 fő alá csökkent. Az árvíz hatására kialakult tömeges elvándorlás napjainkra sem fordult át, hiszen az elköltözők száma meghaladja a betelepülőkét, s ezt a folyamatot erősíti a természetes fogyás. Sok az időskorú, arányuk az összlakosságon belül eléri a 30%-ot.
A község infrastrukturális ellátottsága a megyei összehasonlításban megfelelő. 1991-1994. között valósult meg a vezetékes gázellátás, a telefonhálózat kiépítése. A 737 lakás 90%-a kap vezetékes ivóvizet, 75%-uk vezetékes gázzal füthető. 2001-ben átadásra került a teljes belterületi szennyvizelvezető hálózat, valamint korszerű szennyviztisztitó telep.
Mai lakóinak nagy része mezőgazdaságból él.............