Témakör - A csoda bennünk van

2022. október 3.
Témakör: A csoda bennünk van - Író -olvasó találkozó Schäffer Erzsébet író, újságíróval a szentiváni könyvtárban.

[@gyulaneszeles5669]

Annyira szetetem hallgatni!!!Feltölt lelkileg,olyan melegsèg tölt el.☺Sztem màr a legtöbb törtènetet ismerem,de mindig mintha màst hallanèk ki belöle,mindig több...

[@jozsefnegiran4090]

Köszönöm a megosztást. Köszönöm Erzsikének az emberi szavakat!

[@annamariadekany1995]

Ismét köszönöm a csodát, a hitet!Olyan jó, hogy ismerhetlek!

[@mariavaskova6262]

Tisztelettel es szeretettel nagyon szepen koszonom

[@ichimrozalia1998]

Koszonom e kedves hangot, meséket, torteneteket

[@tundesipos9116]

Fantasztikus volt hallgatni!!!

[@isabelhuszka1321]

Tegnap fedeztem fel őt a neten, ez már a negyedik előadás tőle, remélem, lesz még több is. Nagyon jó történeteket mesél, melyek talán másokkal is megesnek, csak eszébe sem jut elmesélni, továbblép. Egyet - önző módon - sajnálok - én CSAK leírom a történeteimet, bár volt olyan is, hogy elmeséltem egy ismerősömnek, barátnőmnek. Az egyik drasztikus családi eseményt meséltem a Várból egy koncertről lejőve, a sötétben. Az ismerősön közbe-közbe kuncog, később hahotázik. Megállok: te az én szerencsétlenségemen röhögsz? hát milyen ember vagy te? Azt mondja: de mikor olyan jó stílusban mondod el. Hát a mai napig folyékonyan mesélem én is - egyelőre a számítógépre - a velem megesett dolgokat,. Néha közönségem is volt, például egy lélekfelismerő előadáson is kiálltam és minden további nélkül elmeséltem, és hallgatták, később az előadó, aki felkért, még vissza-vissza is tért rá. Hogy az milyen jó volt. Nem önfényezésből írom, csak hasonlóságként, hogy az egyik ember odakerül, ahova való, én pedig ha nem is kerültem az újságírói helyemre, ahova elemista koromban megjósolták, azért blogokban, fórumokon már sokszor szórakoztattam. Lehet, hogy Erzsébetnek ez az útja, hogy egész életében ír, mostanában már csak mesél. Mivel én is Erzsébet vagyok (ez a linknevem), ha ez a másik Erzsébet ezt olvassa, tudjon róla, van egy druszája, aki csak szeretné csinálni, amit ő, de lehet, hogy amit a drusza (én) csinálok, az is nekem való, másképpen. Sok puszi Erzsébetnek.

[@eszterszadai5806]

Szép volt,köszönöm.Még sokáig szeresse Így az embereket.

[@evagaal9188]

Akár ezerszer is szívesen meghallgatom....és feltölti az egész lényelmet.... áldást hozó beszélgetés.

[@babuskubi7959]

Hogy a csoda hol is van, azt nem tudom. De, hogy az Ön Személye és előadási csodák, az biztos. Köszönöm szépen, hogy olykor részese lehetek én is.

[@krisztinka613]

Maga is csoda

[@gyongyiolah1609]

❤❤❤

[@arpadmajoros1748]

Szegény Erzsi néni! Sohasem volt tehetséges író! Mindig arról írt amit látott, de Ő szegényke legbelül boldogtalan maradt! Amikor meg tehetséges emberrel találkozik és érzi, hogy sokkal jobb nála, akkor elfelejt neki segíteni! Ez az igazság! Az Ő népe ilyen a magyarokkal! Semmitmondó üres mesék! Pálinkával együtt utazik a vonaton és közben boldogtalan! Erzsi néni! 100 színész! Így már emlékszik? Árpi a bölcs...😎

[@katalinekesnenagy9215]

Magában egy nagy tüske van vagy rengeteg kicsi? Lènyegèben mindegy is az Ön keserűsège olyan erővel bír, hogy azt gondolja majd a gonoszság segít, hát nagyon rosszul gondolja.

[@AgnesKadar-yu6sv]

Köszönöm 😊

[@tibornetelkes9505]

❤❤❤❤

[@16kalevala]

👏💗

[@janosnemelis9099]

Szeretlek Erzsike

[@evajenei1873]

🥰

[@magdadada4287]

Jó lenne ha ez a hölgy, aki ilyen bölcs, itt lenne közöttünk a lànyommal aki 46 éves és az ô fiával aki 26 èves. Costa Ricán élünk, a lànyom 5 évvel korában jött ide, ô nagyon jól érzi itt magát, fodrász a szakmája, büszkén mondhatom, remek fodrász! Mintha a vérében lenne! 30 éve dolgozik a szakmában és folyamatosan képezi magát persze on-line. Rengeteg baràtja van. Sokan keresik a kegyét, a szakmája miatt. Én büszke is lennék rá, ha velem nem lenne olyan megáltalkodott gonosz! Igaz én a 70 évemmel, már nem vagyok valami fitt, ráadásúl 6 hónappal ezelôtt, elkapott egy mini stroke. Mivel 9 évig ápóltam egy igazán drága embert, sajnos a derekam nagyon fáj és e miatt sántitotok is egy kicsit. Szòval 40 év és 90 nap munkaviszony után kapok nyugdîjjat. 145 000 frt. (nem sok) de most jól jön). Ez utàn még dolgoztam 9 évig Angliában házi segítôként. Ott kaptam a strokote. Igaz jó fizetésem volt, szép otthonom. Az embert akit gondoztam, nagyon szerettem. (Ô is engemet.) A lányom éveken keresztûl könyörgött, hogy kûldjek neki pénzt, mert bajban van. Akkor már itt lakott Costa Ricán. Én meg féltettem, hogy ne kelljen prostitucióból élnie. Persze, hogy küldtem neki havonta 4-5 száz fontot. 5 éven kersztûl. Én meg takarékoskodtam, mert arra gondoltam, ha vége lesz a munkámnak, (szegény barátom egyszer meg talál halni,) Akkor majd veszek Magyarországon egy házat magamnak, ott eléldegélek valahogy. De sajnos az élet közbe szólt. Lebetegedtem. A barátom gyerekei jó voltából a házból el kellett költöznöm, mert nem tudtam tovább dolgozni. A lányom napokon keresztûl duruzsolt a telefonba, hogy milyen jó lesz itt nekem Costa Ricán, finom meleg van és közel a tenger. Én valami miatt halgattam rà. Hát oké ide jöttem. Hoztam magammal a lányom fiát is. Ô nagyon akart jönni. Ô is Angliában élt akkor. Diplomázott, de egy étteremben dolgozott mosogatóként. Utálta nagyon azt a munkát. Gondoltam segítek rajta, hoztam ôt is. De ahogy én sem szeretek itt lakni, úgy ô sem. A lányom egy fodrász szalont akart nyitni és az összes meg maradt pénzemre rá tette a kezét. Én most itt állok semmi nélkûl kiszólgáltatva az ô kénye kedvére! Hát nap mint nap a halálért könyörgöm! A lányom olyan ádázúl gyûlôl, hogy a szívem szakad meg! Én nap mint nap börtönben érzem magam. De sajnos az unokám se boldog, de ô legalább fiatal és anyanyelvi szinten beszéli az angolt. Bár itt fôleg a spanyol nyelv a gyakori. A lányom jól beszél angolul, spanyolul, magyarúl. Sikeres fodrász. De az én pénzem nékkül nem tudott volna egyrôl a kettôre jutni. Hát nagyon bûszke is, hogy saját szalonja lesz. De senkinek nem mondja, hogy honnan van rá a pénz. 20000$ adtam neki. De hónapok teltek el és a szalont még nem tudta meg nyitni. Îgy nagyon nehéz anyagi körûlmények között éldegélünk. Nekem van egy kis nyugdíjjam, hát azt is elköltjük mind egy fillérig. Viszont a lányom, úgy viselkedik velem, hogy borzasztó. Mióta strokom volt elfelejtettem fôzni! Legalább is a lányom ezt állítja. Semmi sem jó neki amit én csinálok. Van itt 4 kutya, sajnos a pisit és a kakit utánuk én takarítom, ha néha elszöknek, hát olyan szidást kapok értük. Szóval szeretnék már meghalni! Félek öngyílkos lenni, különben meg teném! Ezek után mondja nekem ez a hölgy, hogy mindenkiben van valami érték, csak meg kell találni! Hát én a lányomban hiába keresem azt a valamit! 😢 Kíváncsi vagyok az a k 40:31 edves hölgy mit tud nekem mondani, hogy én mit tehetnék ebben a helyzetben! Amikor a lányomat megszûltem, azt gondoltam, egy csodálatos emberke született.