Köszönöm, hogy beszéltetek a témáról! Anyukám a születésem után lett pánikbeteg, azóta (már 21 éve) kíséri őt. Csak nagyjából pár éve tudtam meg, amióta jobban tudja kezelni. Amíg kisebb voltam, addig pl a buszon utazás is nagy gondot okozott neki, de nem láttam rajta semmit. Ő viszont végig érezte ezt a halálfélelmet, amiről ti is beszéltetek. Az utóbbi időben ritkábban, leginkább tragédiák után (szinte mindig valamilyen haláleset a családban) jön elő, de olyan szinten, hogy legutóbb reggel fel kellett keltenie és szüksége volt arra, hogy beszéljek hozzá, eltereljem a figyelmét. Ha nem lettem volna ott, akkor állítása szerint meghalt volna - ilyen erős halálfélelme volt. Kiveri a víz, nem kap levegőt, csak arra tud gondolni, hogy itt a vége… nagyon ijesztő volt, utána napokig elég zaklatott voltam, még sosem láttam ilyen állapotban. Sajnos sokan pl a falunkban nem veszik komolyan ezt a betegséget, pedig ez nem vicc. Anyukámnak is mondják, hogy mi baja van, ez semmiség. Ő pedig nem nagyon mer/akar erről beszélni, mert úgy sem hallgatják meg, hogy valójában mit érez közben, mennyire kétségbeesett. Ezért is vagyok nagyon hálás, hogy felhívtátok a figyelmet a pánikbetegség komolyságára! ❤️
@Bijaa22KKY Жыл бұрын
Én tavaly decemberben éltem át az első pánikrohamomat,egy szerelmi bánat miatt....Egy enyhébb roham volt szerencsére,azóta pedig hála istennek nem volt semmi probléma 😌 Viszoont akinek ilyen problémái vannak iszonyatosan sok kitartást kívánok 🥺
@attilahalasz6914 Жыл бұрын
Nekem mar 3 éve sajna😔
@leventesas5010 Жыл бұрын
Bármennyire is szeretem podcasteiteket, de ahogy erről beszéltetek, soroltátok a tüneteket, élményeket, már emiatt kezdtek megjelenni a tünetek nálam. Egyébként nagyon jó adás ez is.
@SzucsSandor0810 Жыл бұрын
Jó téma srácok, passzívan egy ideje hallgatlak már titeket és nagy jó dolgokat hoztok ;) Pánikbetegség kapcsán ez tud szívás lenni. Én is küzdöttem ezzel egészen addig amíg ki nem ismertem. Ugye azt mondják hogy pánikbeteg vagy neked ezzel kell élned stb. Címkézik az embert hogy te ez te az vagy. Pedig ez is csak egy állapot, ebből ki lehet jönni. Tudatosítani kell azt, hogy te nem egy adott helyzettől félsz - pl valaki nem mer egyedül utazni, vezetni stb - hanem a helyzet által kiváltott reakciótól , amit már egykor átéltél. Sose a helyzet adja a pánikot hanem az arra adott reakciód az ami megijeszt, utána meg sorozatosan már tartasz attól a helyzettől stb. Valamint ugye ilyenkor csak figyeled magad folyamatosan amivel csak tovább tartod fenn ezt az állapotot. Elkell kezdeni dolgozni magadon, feltárni azokat a dolgokat amiket mélyen elfojtottál magadban és szembe nézni ezekkel. Mindegyikkel! Ezután elfogadod és elengeded. Így szépen lassan, ahogy az ember dolgozik saját magán, elkezdenek ezek a csomók feloldódni. Majd egyre kevesebb "pánik" jön elő - ilyenkor az a menekülési kényszer amit átél az ember az a szimpatikus idegrendszer erős aktivitása miatt van ugye az "üss vagy fuss" rendszer dominál, és ekkor valóban egy beszűkült tudatállapotba kerül az ember hiszen a szervezet számára a túlélés a cél ilyenkor. Az elmének hatalmas ereje van ha te elkezdel egy para dolgot elképzelni és át élni képzeletben egy idő után elkezded érezni a félelmet is - a tested nem tudj ahogy te az adott dolgot csak elképzeled vagy pedig valóban megtörténik. Pl nem merek egyedül utazni mert mivan ha összesek és ott halok meg -ezt csak elképzelted de a félelmed valós tud lenni és bumm ott is az érzelem onnastól a spirál és ha nem veszed észre akkor le is húz. Nagyon összetett ez a téma viszont mindenkinek aki ilyesmibe benne van egyetlen egy dolgot tud stabilan tenni. az hogy elkezd lassan hosszú kilégzést végezni és a figyelmét a levegő vételre összpontosítani tudatosítani azt hogy beáramlik a levegő az orron keresztül megtelik a tüdő stb és a kilégzési szakaszt pedig elnyújtod ezzel tudod a leghamarabb aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert ami a "pihenj és eméssz" üzemmód. - és közben nem ellenőrizgetni magad hogy na elmúlt már na elmúlt már hanem csak az elnyújtott kilégzésre figyelni egy 5-10 percig. Közben pedig dolgozni az elnyomott szarságokon megtanulni megbocsájtani, elfogadni és elengedni a dolgokat. :) Sok sikert kívánok mindenkinek és ne adja fel senki. Van ebből kiút ;) Legjobbakat kívánom, Unfield és Isti csak így tovább srácok! Pacsi
@RichárdNagy-p8m Жыл бұрын
Legyen ilyen repülős videó Istivel! Szerintem jó content lenne! Aki ezzel a betegséggel küzd, annak nagyon sok kitartást!
@gergelyorsos7442 Жыл бұрын
Legjobb podcast csatorna Magyarországon!☝️
@B4L_1NT Жыл бұрын
lonak a nagy budos faszát a legjobb unalams mint a szar
@aron.5721 Жыл бұрын
Csak azért mert nincs már a trió
@iPUMA17Ай бұрын
Volt😢
@bencenagy2471 Жыл бұрын
Nekem szerencsére ez a nagyon intenzív állapot "csak" három honapig tartott, de amit ebben az időszakban atéltem nagyjából így tudnám elképzelni a poklot. Egy szimpla pánikrohammal kezdődött éjszaka álmomból felkelve, amit ismeretség hiányában én is szívrohamként diagnosztizáltam. Az lett a vége, hogy felhívtam az ügyeletet. Pár napig nem volt semmi, aztán jött a következő és innentől kezdve volt pokoli a dolog, ugyanis amikor nem volt pánikrohamom rettegtem a következőtől és ez egy 0-24es folyamatos erős szorongást eredményezett ami egy normális eletvitelhez fenntarthatatlan állapot. Ezt nevezik generalizált szorongás szindrómának. Elvesztettem a realitás érzetemet, nem láttam elénken a színeket, mintha egy burok lett volna a fejem körül és emellé társult egy folyamatosan kínzó megmagyarázhatatlan érzés. Természetesen voptam egy alapos kivizsgáláson és megállapították, hogy semmi szervi gondom nincs, ez lelki eredetű probléma. Elmentem pszichológushoz, de az sem segitett, mert túlságosan obszesszív (kényszerképzet) voltam. Lényeg a lényeg eljutottam arra pontra, hogy felkellett mondanom a munkahelyemen, mert egyszerűen már az ágyból nem tudtam kikelni és nyugtatókon éltem. Sajnos barmit próbáltam nem tudtam legyőzni ezt a szörnyűséget és végső megoldásként elmentem pszichiáterhez, aki felírt nekem antidepresszánst. Nekem ez segített megállítani. 4 éve tünetmentes vagyok, de szégyen nem szégyen a mai napig gyógyszert szedek rá. Egyszer próbáltam orvosi felügyelet mellett fokozatosan leszokni róla, de jöttek is vissza apránként a tünetek, szóval én úgy döntöttem, hogy marad a kemikális megoldás, inkább mint hogy értelmetlenül szenvedjek.
@phazerdnb Жыл бұрын
Nálam ez akkor kezdődött, amikor bejött a covid… valahogy mindig csak legyintettem rá, ha szóbajött, hogy ez egy faszság stb, de ezek szerint belül mégis valamiért féltem tőle (vagy leginkább attól, hogy édesanyámnak lesz valami baja). A fater ekkor már sajnos 3 éve nem volt köztünk, illetve akkor kerültem magasabb pozícióba a munkahelyemen, gondolom ez is közrejátszott… voltam én is dokinál, aki csak annyit mondott, hogy “foglaljam le magam, majd jobb lesz” és írt fel 2 féle gyógyszert. Az egyiket napi 2x kellett szednem, a másikat meg akkor, amikor rámjött a roham. Érdekes mód, mindig akkor jött rám, amikor elindultam dolgozni, és egyszer indulás előtt mondom beveszem az esetit. Ahogy lenyeltem, elmúlt minden. Na akkor realizáltam, hogy hoppá hülyegyerek, velem nem baszol ki. 😅 be se vettem és elmúlt?! Arról nem is beszélve, hogy az állandó nagyon leszedált. Itt döntöttem el azt, hogy nem fogok gyógyszert szedni, ezt magamban kell valahogy elrendeznem. Ha kezdtem érezni, hogy most valami lesz, akkor mindig mondtam magamban, hogy “semmi bajod, nyugodjál le, úgyis elmúlik” stb stb. Kb 2 és fél éve tünetmentes vagyok, végre nem úgy indulok el bárhova is, hogy attól kell félnem, hogy bármikor rámjöhet ez a szar. Szív bedobbanások a mai napig vannak, de gyorsan köhögök egy nagyot és elköszönünk egymástól. 😃 Ha adhatok tanácsot, akkor az az lenne, hogy ha bármikor kezditek érezni, hogy most valami jön, foglaljátok gyorsan le magatokat és mondogassátok magatoknak ezeket, amiket én. Vagy vegyétek elő a telefonotokat, nézzetek valami videót, vagy bármit! Nem fog menni egyik pillanatról a másikra, de időről időre csillapodni fog és egyszer csak eltűnik. Kitartás mindenkinek, stay strong! 💪🏻😎
@markbiro7257 Жыл бұрын
nekem 20 évesen kezdődött és a mai napig küszködök vele... nagyjából sikerűlt legyőznöm és ezt a technikát ajánlom mindenkinek, azt hogy el kell fogadni a halál tényét magát és elfogadni hogyha ebben a percben halok meg akkor ez így lesz és ellene nem tudsz tenni... így kicsivel könnyebb... el kell fogadnod a tényt, illetve mantrázom magamnak hogy ez fejben dől el.. én irónikus módon gyógyszer szállító vagyok kórházakba és a liftbe nem mentem évek óta.. ha sok a gyógyszer akkor is felszenvedem a lépcsőn, de egyszer volt hogy rengeteget rendeltek egy helyre és dühös voltam, hogy miért félek a liftben is és dühből mondom jó ha leszakad vagy beragad ez van leszarom nekem akkor is használnom kell... és így győztem le ezt is :D
@brendabicskei6059 Жыл бұрын
Én 15 éves vagyok, tavaly nyáron jött rám az első pánikrohamom, a végén kórhzába kerültem. Ott diagnosztizálta a pszichológus, hogy átlag felett szorongok. Olyan durva volt, hogy az ágyból sem mertem kikelni 1 teljes hónapig. Napról napra az is kihívás lett, hogy felkeljek enni vagy elmenjek fürdeni. Most már egy évvel később tudom kezelni, de mai napig van, hogy rámjön ez a szar érzés.
@sestakviktor5235 Жыл бұрын
Nekem 2020 nyarán kezdődöt ez az egész. Vezetés közben semmiböl semmi el kezdett mintha bugyborékolni a hasamba,azt hittem csak éhes vagyok. Félre is kellett állni az autóval mert aztán el kezdtem görcsörlni. Hát mondtam jól van biztos csak meg ettem valamit aztán majd jobb lesz. El indultam és folytattam az útam tovább. Pár métert el vezettem és akkor jöt az hogy semmiböl semmi el zsibadt a lábam mind kettő a kezem színtén ahogy fogtam a kormányt úgy maradt el zsibadva a két kezem,újaim. El öntött egy fórroság és levert a víz. Akkor már tudtam itt valami nincs rendben. Szerencsém volt hogy a baratnőm épp velem volt. Leblokoltam és annyira pánikba estem hogy most mi van velem hogy kiáltottam neki hívj mentőt mert meg fogok halni. Ugyebár a mentő nem jött ki hozzám csesztek a fejemre azt mondták majd jobb lessz... De nem volt... Aztán nagy nehezen be kerültem a korházba ott teli szúrkáltak minden féle injekcióval. Nem lett jobb sem az injekcióktol sem piruláktol amit adtak a korházba. Másnap jöttek a minden féle kivizsgálások amik meglepő módon könyen mentek és minden jó volt nálam! Így fel tettem a kérdés magamnak minden jó nálam és szakamberek vizsgáltak meg akkor mi a fene történik velem? Nap mint nap az orvosokat jártam,pszichológus kegyetlen sok agymosó erős tabletákat írt fel nekem amit hála istenek nem szedtem be. És az esti órak amikor aludni kellett menni hát az egy kínszenvedés volt számomra. Nem tudtam aludni, vólt hogy 3-4 órat tudtam csak aludni és egyfolytában főnt voltam. Mindíg kattogott a fejem hülyeségeken. Ja és ki felejtettem hogy kb 1 évig én mindezért nem jártam munkába mert képtelen vóltam így dolgozni. Sokat segitett nekem a család és a baratnőm és a fotózás a hobbim hogy én ezen túl legyek. Persze ez már soha nem fog nekem el mullani 2 év után még mindíg vannak jelek de már nem olyan vézes és tudom kezelni. Mindenkinek a fejében döl el ez az egész. Pszichiáter,orvosok... nem tudtak segiteni. Itt neked kell el dönteni a fejedben az egészet. Köszönöm hogy meg oszthatom ezt veletek. Mert kevés ember érti ezt meg aki nem élte ezt át. Viktor felvidékröl. 🙂
@lacikalaci6000 Жыл бұрын
Nagyom jól sikerült ez az adás!!❤❤
@olasz81 Жыл бұрын
Minden tiszteletem Pistinek. Sajnos én is keveredtem bele saját hazigságaimba 1-2 évig. A világ legjobb érzése kikerülni ebből a mokuskerékből és tiszta, tisztességes életet élni.
@sont6739 Жыл бұрын
Én ilyeneket akkor éltem át mikor a herbál nyers hatóanyagát tekertük be cigibe. Volt olyan, hogy beírtam a telefonba hogy 112 és vártam, hogy a halálom előtt 1 másodperccel megnyomom a zöld hívás gombot, hogy hátha rám találnak valahogy :D De nyugi gyerekek, feleségem van és programozó vagyok, csak volt egy nehéz időszakom :D
@kremkolbasz2924 ай бұрын
Nekem csak olyan volt hogy azt éreztem hogy azonnal el kell mennem a helyről ahol voltam mert valami iszonyat baj lesz. Olyan érzés mint amikor egy balhé előtt érzed azt a feszültséget csak 100x erősebben. A legjobb ha realizálod, hogy ez csak pánik.
@brendabicskei6059 Жыл бұрын
Mentem apukámmal párizsba, és rámjött a repülőn a bőgés meg ez a megfogok halni érzés. De legyőztem nagy nehezen. Szörnyű volt átélni ezt. Régen boldogan ültem a repülőn, most meg minden eltelt másodperc után azt éreztem, hogy lezuhanunk.
@ezsemjo Жыл бұрын
14 éve vagyok pánikbeteg. Volt 9 tünetmentes évem. Azt mondják, hogy aki egyszer volt, az örökre panikbeteg marad, csak tünetmentes periódusokkal. Hát nálam ez a második etap és sokkal rosszabb, mint az első volt. A covid eleje óta küzdök, de most már szakember nélkül nem megy. Nálam gyerekkori trauma okozza. Azt szerintem sosem lehet feldolgozni. Patrik : a nagy terektől való félelem az agorafóbia, ez is társul hozzá. Jó ideig a lakásból a kertbe sem mertem kimenni. Aztán kerestem munkát, minden jó volt 10 hónapig, most újra itthon vagyok, mert nem megy egyedül egyszerűen. Mindig bent voltam legrosszabbul.
@Barbus_95 Жыл бұрын
2020-at írunk. Covid járvány közepe, csak én tudtam dolgozni szakmáról adódóan, 1 fizetésből éltünk. Nagyon rossz helyen éltünk, sírva jártam haza. Akkor kezdődött. Szorongásos zavar, pánikrohamok. Torokszorítás, mellkas fájdalom, szapora szívverés, bekönnyezés. Sokminden nem látszott kívülről. Néha még előjön, de enyhébb lefolyású már.
@bonijeno4733 Жыл бұрын
Nekem alvás közben jött rám nagyon sokszor. Szédülés, és heves szív verés, légszomly. amikor nagy nehezen lenyugodtam. Aztán fáztam, és remegtem. Bizomyára remeges az adrenalin miatt. Szörnyü érzes! De hála Istennek már feldolgoztam magamban és legyőztem orvos. Éy. Minden féle g, ogyszerek nélkül.
@david_hu1 Жыл бұрын
Sajna volt részem hasonlóban, nekem egy alkalommal 14 éves koromban volt egy pár napom, amikor egyfolytában a halálra gondoltam. Patrikkal ellentétben én nem arra gondoltam, hogy most megfogok halni, hanem hogy idős koromban milyen lesz a halál, van- e utána valami stb. Éppen Angliában nyaraltunk, addig nagyon élveztem a nyaralást, aztán elkezdem erre gondolni. Utána napokig nyugtalan voltam, még itthon is, valami hihetetlenül rossz és nyomasztó érzés volt.
@tubolyalex1741 Жыл бұрын
Most ugy fekszek itt az agyba hogy az elobb volt rohamom es enis mindig ugyan ilyenekre gondolok
@czirakiattila4398 Жыл бұрын
Aláírás megtagadva! Ez az a szöveg aminél kihagyott egy ütemet a szívem.😅😆
@laszlobardi666 Жыл бұрын
Ismerős érzés! Sajnos 2003-ban, beköszönt egy szívinfarktus, teljes pánik, elgyengülés, hasmenés, vert a víz, és a legkellemetlenebb érzés az a mellkasi fájdalom, mintha valaki összeszorítaná a felsőtestem. Azóta elég sokszor előjön, az a pillanat, amikor, teljesen padlónérzem magam, ilyenkor próbálom nyugtatni magam, hogy nincs semmi baj, lefekszem, és másnap, mintha mi sem történt volna. De az orvosoknak mindig sikerül kiábrándítani, újabb, és újabb problémákkal.😒
@kiralyadam55499 ай бұрын
Jujjj basszus. Nekem kb 12 éve volt utoljára🙏🏻 pánikrohamom olyan 6 alkalommal fordult elő,hàt senkinek sem kívánom! Igen, akkoriban még nagyon tabu téma volt, nem beszéltek róla ennyire nyíltan.
@dominiknemeth88011 ай бұрын
Sokkal de sokkal jobban szeretem az ilyen komolyabb témákat!!!
@albrechtdomi20029 ай бұрын
Nekem mióta barátnőm szakított velem volt egy pánikrohamom és azóta stresszelek egész nap, rányomja a napjaimra a bélyeget ez a szorongás... Kicsivel jobb mint volt, de még mindig jelen van
@krisztoferschneider6506 Жыл бұрын
Szerintem már többször volt pánikrohamom, csak nem tudtam mi az. Vezetés közben ezt hallgatván kijött egy nagyon durva. Megvan az allja, egyelőre nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy sem 😃
@laszlobardi666 Жыл бұрын
Tériszony: Másfél hete voltam San Marinóban, fel mentünk a három várba, amit pontosan nem tudom milyen magasságban van. Az első toronyba felmentem, para. Aztán elkezdet szakadni az eső, és egy keskeny hídon kellett volna átkelni, de az erős szél, olyan félelmet váltott ki bennem, ráadásul ez a keskeny hidacska iszonyat csúszóssá vált, így a negyedtáv után visszafordultam, be voltam tojva, úgy éreztem lefúj a szél, és elég nagy mélység volt alattam, nem is nagyon mertem lenézni.😥
@InnoCent_Zero94 Жыл бұрын
30:23 Mi Történt Video Játékos Zsolti-val igazábol ?
@Djtil83 Жыл бұрын
A Csernus könyv érdekelne, hogy mi a címe? Köszi
@Mari_Mazsi9 ай бұрын
MEGTALÁLTAM ACCEPTED a film címe!
@hakalovicsfanni7646 Жыл бұрын
Nekem az első, az 17 évesen volt német osztályozó vizsgán. Az utobbi időben egyre több, pedig már 2 év eltelt és a videó nézése közben is volt egy bedobbanás...
@gergelybartalos8374 Жыл бұрын
36:36 valaki le tudná írni kommentbe azt a filmet amit a Isti mond ? :)
@joetiler84109 Жыл бұрын
London Piccadilly circus Többszáz ember az utcán.. ott! Bumm!Meg lent az Underground Tube tömött sötét járatain.
@attilazsoltszollosi1126 Жыл бұрын
Nekem 3 hónapja jött elő ez a gombóc érzés a torkomba. A történet vezetek este békésen külföldre egyszer csak érzem hogy van valami a torkomba a pánikot az adta hogy tudtam mozgatni a nyaki nyálkahártyáim és a torkom között azt hittem valami rovar mert mikor kiertem és próbáltam aludni akkor is mozgott másnap jöttem haza full orr gégészet semmi elmentem ultrahangra semmi ott mondta a doki hogy próbáljak ne rá stresszelni és próbálják ne foglalkozni vele. Azóta nem jött elő úgy mint akkor
@vadaszmate4242 Жыл бұрын
keep it up sracok
@Viktor97 Жыл бұрын
36:42-nél melyik filmre gondol az Isti?
@IstiPlays Жыл бұрын
Nem Rejected, hanem Accepted - Felvéve (2006)
@Viktor97 Жыл бұрын
@@IstiPlays Köszönöm szépen😁
@aronbarat2690 Жыл бұрын
Nekem eddig 1x volt ilyen érzésem éjszaka közepén felriadtam és nem tudtam megmozdulni és ilyen félelem érzetem volt, izzadtam, nagyon rossz volt. Nekem ez az egész vizsga előtt volt, tehát elég stresszes időszakom volt. Azóta szerencsére már nem volt, remélem nem is lesz
@montsitsi Жыл бұрын
Nekem is már 2011 óta... :( De azért már tudom kezelni, van amikor sikerül felülkerekednem rajta, s nem hagyom hogy eluralkodjon rajtam. Egyedül sehova nem merek elmenni azóta stb...
@kyra97 Жыл бұрын
36:40 mi a film címe ?
@peterledniczky Жыл бұрын
Accepted
@Marcyzz69 Жыл бұрын
❤
@teljesfilmek986 Жыл бұрын
Következő téma a Magyar oktatási rendszer legyen
@zoltanhodi8596 Жыл бұрын
Igen es ezt fejbe kell leküzdeni mert a gyoszerek nem érneek semmit ja de a gyogyszergyartok zsbét tomod vele😊
@adamkiss2926 Жыл бұрын
én a wc-n éltem át egyet ,mert késő értem oda és letoltam a gatyeszt de már késő volt. na ott pánikoltam
@anyadezaz766010 ай бұрын
Nekem 3 éve jött elo fulladasos panik betegség😅 egyszer csak azt ereztem hogy csak feléig tudok levegot venni és ez volt egy hétig félelembe feküdtem le hogy meg fogok fulladni meg halok meg az ilyenek. Elmentem tudogondozoba röntgen vizsgálat minden volt makk egeszseges a tudom mindenem és ott mondtak ez csak panik roham és azóta hála istennek semmi😁
@albrechtdomi20029 ай бұрын
59:00
@zefekt21 Жыл бұрын
mi annak a filmnek a neve amit isti 37 percnél mesél ?
@peterledniczky Жыл бұрын
Accepted
@albrechtdomi20029 ай бұрын
42:10
@TamásTért Жыл бұрын
:-(:-s sajnálom én is ezt szomorú egy téma ezek az emberi betegségek és sérülések.
@perlaistvankristof1271 Жыл бұрын
Ezek amugy nem pánikrohamok, vagyis nem mind, mivel a pánikrohamnak nincsen kiváltó oka, viszont a stressz kiváltója lehet majd későbbiekben a pánikrohamnak, mert ezek ilyen úgynevezett stressz rohamok amiket amúgy nagyon könnyű kezelni ( onnan tudom hogy én is ebbe vagyok) nekem az első 2021 novemberében volt mikor covidos voltam 3 napig feküdtem 39 fokos lázzal és azthittem hogy vége, bevitt a mentő a korhazba és mondtak hogyha eddig nem voltam covidos akkor most az leszek, másnap mint akit ketté vágtak semmi bajom nem volt, és igen a stresszt viszont bármi kiválthatja egy rossz mozdulat gyerekkor hogy mi lesz veled az életben és nekem is ezzel van a bajom hogy félek az élettől nemtudom mit kéne kezdenem magammal és ez ami nálam kiváltja és nálam ugye 2021 ben volt az első, 2 évig semmi nem volt, most márciusba előjött megint aztán elmentem szakamberhez (4x voltam kb havonta) és ő segített megmutatni a helyes utat hogy mit hogy kell csinálni és azóta semmi bajom vannak szorongások nagyon baráti meg már tudom hogy mi ez és tudom kezelni annyit tudok mondani azoknak akik ilyen van mindig legyen motiváció amiért felkelsz és mindig legyenek álmok akár kicsi akár nagy ami miatt érdemes felkelni, és ha már vidáman kelsz fel sokkal kisebb az esélye bármiféle szorongásnak pániknak. Meg foglaljátok le a figyelmeteket sport olvasás futás stb ilyenek is segítenek de inkább a sport mert akkor elfáradsz annyira hogy nincs erőd gondolkozni a rosszon. Bárkinek ilyen van írjon nyugodtan segítek neki amiben tudok!❤
@krisztoferschneider6506 Жыл бұрын
Sziasztok! Valaki be tudná linkelni Isti videóját, amit a beszélgetés elején emleget, ahol a hazugságáradatról beszél?
@Sla-Y1986 Жыл бұрын
Csernust, soha, nekem tole lenne rohamom!
@semsenki2717 Жыл бұрын
Ja igen csatlakozom, nekem is. Sajnos.. 🫤
@zGabi05 Жыл бұрын
Nekem a sok füvezés hozta ki..
@Flow-xf5ol Жыл бұрын
algoritmus comment
@Onyx_gameee Жыл бұрын
2.
@Chrisghot451 Жыл бұрын
Mióta isti kidobott rendszeresen pánikrohamok gyötörnek