Váradi Roma Café - Álltam a hídon

Váradi Roma Café - Álltam a hídon
Még rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mondd, miért múlik el minden szép a szerelemben
S, miért jön holnap már az én helyembe más?
Álltam a hídon és a te fényképed néztem,
lágy hullámok lengedeztek a Dunán.
Félóra se múlt, miközben elváltam tőled,
parfűmödtől illatos még a ruhám.
A hídon mellettem, elsuhantak a párok,
a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre,
és a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon valami fellángolt bennem,
és a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé és én csak kábultan néztem,
hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz.
A vén Dunán elindult egy könny a kép után.
Miközben álltam a hídon valami fellángolt bennem,
és a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé és én csak kábultan néztem,
hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz.
A vén Dunán elindult egy könny a kép után.
Miközben álltam a hídon valami fellángolt bennem,
és a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé és én csak kábultan néztem,
hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz.
A vén Dunán elindult egy könny a kép után.
Elindult egy könny a kép után.
Ének: Váradi Gyula
Zongora: Berki Artúr
Gitár: Botos Tibor