Vidámpark: Nóra táskájában (2007)

Nóra táskájában, lepusztult pompájában
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte-széjjel
inkább legyen jól nevelt, még egyszer újra, utoljára.
Most bújócskázzon csendesen, és panaszkodjon, hogy
ő mért nincs itt velem, aztán hallgasson, ha
választ úgy se vár: ilyen szelíd lesz az én kis életem.
Nóra szép szemében végre nem csak magamat néztem,
csak az életem kevert, ahogy szokta, össze-vissza mindent,
mert belecsempésztem a mérget, na és a holt idők során a kérget
kövérre hizlalta a szívem, az a hülye szívem, az a hülye szívem,
s most szelíden, csendesen retteg
hogy ő nem lesz itt velem,
aztán elhallgat, hisz választ úgy sem vár:
ezt ígéri az én kis életem.
Nóra táskájában majdnem ott volt, amire vártam,
mondjuk az illat és az íz, mondjuk az illata és az íze,
és ő sincs messze persze, csak néha nincsen hozzám mersze,
ahogy ezt Zsoltika elképzeli,
de most tényleg szelíden, csendesen,
fokozom inkább: NAGYON szelíden, csendesen,
hallgatom, mikor alszik már valahol,
ilyen szelíd lett a kis életem.
Nóra táskájában, lepusztult pompájában
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
(s még mennyi mással)
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte széjjel,
inkább legyen jól nevelt, még egyszer újra, utoljára.
"Bújócskázzál csendesen, s
Panaszkodjál, hogy ő mért nincs itt velem,
de inkább hallgassál, ha választ úgy se vársz,
és őhelyette ne ígérj semmit, életem.
MOST ROBBANJ, VILÁG!"
Gyere már, gyere már, gyere már...