12 jel, hogy OCD-s (Kényszerbeteg) vagy!

Sziasztok! A mai videóban az OCD, azaz az Obszesszív-kompulzív zavar azaz a kényszerbetegség lesz a téma. Megnézzük, hogy mi ez, miért alakul ki, mik a jellemzői és hogy lehet-e kezelni valamilyen formában.
A támogatóknak pedig elérhető egy extra tartalom, ami a Borderline szindrómáról szól.
Tanulom Magam Érzelmi Intelligencia Online Videótanfolyam:
www.tanulommag...
Attis Instagram:
/ attis_ae_tm
Tanulom Magam Tanulók csoport:
/ 357558988087676
Tanulom Magam Instagram:
/ tanulom_magam
Tanulom Magam Patreon
/ tanulommagam
Látogassatok el a Tanulom Magam facebook oldalára is, friss infókért, hírekért:
/ tanulommagamofficial
Email: [e-mail]

[@Karlo_Armhorse]

"Ne csináld és kész." Kb olyan, mintha a hajléktalannak azt mondanák, hogy "LoL, csak vegyél egy házat."

[@tolnaisubzero1912]

fizikai és szellemi korlát azért nem ugyanaz

[@samiam6547]

@@tolnaisubzero1912 -.-" jaj, de okos akar lenni valaki... a két lehetőség esélye, természetesen merőben más, de a súlya ugyanakkora és ennél a példánál ez a lényeg, de kötekedj csak, hátha okosabbnak tűnsz... ...egy halotthoz képest...

[@tolnaisubzero1912]

@@samiam6547 ok

[@matyigd2157]

Nem, mert ha ilyen betegséged van azt nem mindig tudod elfolytani. Ha neked is lenne ilyen te is megértenéd! Mert az, hogy te hajléktalan vagy és nem tudsz venni egy házat az nem ugyanolyan mint amikor kényszeresen direkt idegrángást okozol magadnak és nem tudod ezt megállni

[@bluebeethoven5415]

Az a gond hogy olyan mintha azt mondanám hogy soha többet ne nézz a monítorodra... Asszem nekem van egy ilyen betegségem 14352

[@zsoficica3518]

Egy jótanács, ami nekem rengeteget segített.: Ha bezárod az autót/ajtót, vagy elfelejted, hogy felhúztad-e az ébresztőt, mondj ki egy random színt és egy állatot (mondjuk lila béka, kék elefánt), és eszedbe fog jutni, hogy bezártad-e/felhúztad-e, mert összeköti az agyad ezt a “butaságot” a cselekedeteddel. :) Fontos, hogy mindig más kombinációt találj ki, egy zárás, egy random kitalált szín+állat. Nekem több éves problémámat oldotta meg.😊

[@cziganyjozsef1454]

Én meg direkt megjegyzek egy dolgot, amit akkor csináltam, láttam és szintén beválik. Ma volt, hogy vissza akartam fordulni, hogy bezártam-e az ajtót. Majd emlékeztem, hogy kissé rángatni is kellett a kulcsot kifelé. Így nyugodtan indultam az iskolába.

[@moncsigirl88]

Nekem semmi ilyesmi nem segít. Mindig azonnal feljön a gondolat "Mi van ha tévedtem?" Az az egy segít, hogy időt hagyok minden reggel a kényszeremnek, vagy lefényképezem a zárat, ablakot s ott a telefonban a kép, hogy zárva van minden.

[@roxanakovacs-tokay5888]

Agykontrollos vagy? Ez a módszer valóban hatásos. Meglepődtem, hogy nálam is mennyire működött. 😁

[@bpetii1]

Ez ötletes megoldás, azonban én azt mondom, hogy ha valakinél erőteljesebbek a kényszergondolatok és/vagy cselekvések, akkor oda pszichoterápia javasolt, hosszú távon az segíthet, illetve nem mindegy, hogy milyen szintű a probléma. A kényszercselekvések általában a kényszergondolatok kiváltotta szorongás csökkentését célozzák meg, szóval ha nem egy "enyhe" kényszerről beszélünk, én inkább pszichológushoz fordulnék, aki tényleg érdemeben is tud segíteni. De egyébként tényleg ötletes megoldás, vagy nekem még az is eszembe jutott, hogy mi van, ha az ember szimplán az adott pillanatra figyel, mikor mondjuk bezár valamit, elvégre sokszor azért sem tudjuk, hogy most megtettük, nem tettük, mert totál máshol jár a fejünk, és automata módban működünk :)

[@nikolettszikszai-varga9607]

Mint mindennek ennek is csak az okáról nem beszélnek. Pedig egyedül az ad valódi megoldást, ha az okokat megtaláljuk. Az, hogy az okozatra adunk “gyógyírt” az minden, csak nem megoldás. Így a probléma csak tovább gyűrűzik. Például túl sok inger miatt alakult ez ki. Másik oka, hogy a mai társadalmi, jogi stb elvárások szinte börtönbe zárják, elfojtják az embert, az egyént. Ez rossz. Nagyon. Ha ezeket az okokat megszüntetjük, akkor megszűnik a probléma. És nem csak az adott egyénnél is, hanem a jövő generációinál is.

[@alfredohuman9595]

Nagyon szimpatikus, hogy mentális zavarokat is előveszel, mint téma, mert szerintem fájdalmasan kevés szó esik erről. Rengeteg ember szenved ezektől, de gyakran titkolózniuk kell, mert sok embernek nagyon kevés erről a tudása, emiatt elítélik a pszichés betegeket, akiknek segítségre lenne szükségük, de félnek beszélni róla. A társadalomba még mindig bele van égve az az irreális kép a mentális betegekről, hogy diliházba való nyáladzó őrültek, a pszichológusok/pszichiáterek pedig "dilidokik". Szerintem baromira káros ez a hozzáállás, és rengeteg embertől veszi el a teljes élet lehetőségét. Szóval köszönöm, hogy Te is fényt gyújtasz az elmékben!

[@zoltanjanostar187]

Ez tökéletesen igaz. De van 1 még nagyobb probléma: a "szakemberek" is az átlag társadalom részei maradnak... És ez az általános, tisztelet a csekély kivételnek. 😥

[@DivusDK]

A pszichiátereknél én is ezt tapasztaltam sajnos, nem is törődött velem egyik sem, csak tömtek volna bogyókkal. Mondtam, hogy na ezt NEM, inkább kerestem olyat, aki segít is. Így mentem pszichológushoz, na az rögtön már más is volt (de az összes tapasztalatom a pszichiáter vs pszichológussal kapcsolatban ilyen, előbbi nagy nulla, szó nélkül léptem le tőle, de azóta se keresett senki, hogy élek-e még, mert ennyire számít :D utóbbi csinál is valamit tényleg, és helyre is hozta a dolgokat :) ).

[@trissza]

@@DivusDK Nahát! Ez nagyon szomorú! Én pszichiáternél voltam, felírta a gyógyszert, és miután visszamentem, hogy nem használ, mondta, hogy felírhat másikat, és kísérletezhetünk, hogy melyik használ, de van ám az épületben pszichológus is! Ott pedig szintén jó tapasztalatom volt, évekig jártam hozzá, és sokat segített, még pár év kihagyással is visszamehettem, és tudta, mi volt a nyűgöm korábban, szóval kikereste az anyagomat! Nagyon szomorú, hogy ilyen rossz tapasztalatod volt! Engem azonnal, és örömmel vettek le a gyógyszerről!

[@DivusDK]

@@lajosfarkas4229 Hát elég vészes volt. Persze van, ahol szükséges a gyógyszeres kezelés, de ezt soha senki nem fogja tudni rendesen megállapítani, ha senki nem foglalkozik a beteggel igazán. Attól még, hogy én nem hagytam, hogy szó és konkrét foglalkozás nélkül egyszerűen csak teletömjenek mindenfélével, abszolút de nem azt jelenti, hogy akkor én csak egy kézlegyintést érdemlek, mert annyi voltam. Nem, nem annyi voltam. Komoly és hosszas folyamat volt, és nagyon nehéz, és ezután se lesz könnyű. De ezért ne degradáljunk le valakit, hogy "elég volt neki" a pszichológus, úgy, hogy nem tudjuk igazából mi volt vele. És nem magam miatt mondom ezt, hanem mindenki miatt, aki hasonló cipőben járna. Mert ez a hozzáállás nagyon rossz. Ráadásul ez a pszichológusok számára is degradáló, mert lekicsinylő. Holott szerintem százszor keményebb és jobb munkát végeznek annál, mint aki csak felír valamit, aztán menjél isten hírével.

[@theprinceofdarkness8035]

Ezt nagyon jól megfogalmaztad, tetszik a gondolat! Nem akarok fura lenni, de egyébként lenne kedved chat elni, mert szivesen beszélnék valakivel aki ocd s, sokat segítene...

[@Ragyam]

Hat éves korom óta vagyok kényszerbeteg, harmincnégy évvel ezelőtt kezdődött. Az első kényszeres gondolatom az volt, hogy mindent vissza kell csinálni. Ha mondjuk egy épületbe két különböző ajtón lehetett bemenni, akkor nekem muszáj volt ugyanazt az ajtót használnom kifelé is, amelyiken bejöttem. Ugyanez a gondolat kényszerítette, hogy a fejben kimondott vagy másoktól hallott szavakat, mondatokat visszafelé is kimondjam magamban. Először nagyon nehéz munka volt, aztán pedig szert tettem egy olyan képességre, amit mindenki csodált; bármit el tudtam másoknak mondani visszafelé, és ezzel még ki is tűnhettem a társak közül. A második ilyen az volt, hogy bizonyos dolgokat meg kellett érintenem, először csak háromszor, majd négyszer, később pedig már hétszer, tizenhétszer vagy többször négyszer, hétszer, tizenhétszer. Ebből kialakult a lépegetés, nyakforgatás, nyelegetés és fogkocogtatás ugyanilyen ismétlés kényszerrel. Ez már elég kellemetlen volt, de még ezt is simán tudtam rejteni az emberek elől. Sokszor úgy oldottam meg a helyzetet, hogy csak képzeletben csináltam meg a dolgokat, a valóságban nem, és ez is megnyugtatott. Persze ettől megsokszorozódtak az erre irányuló kényszeres gondolatok, így fejben szinte állandóan "tapogattam". Már közel tíz éve hajtottam az őrületeimet, amikor rájöttem arra, hogy valójában mi is ez az egész. Korábban szüleim mindenféle hülyeséggel azonosították, de ekkor már én magam diagnosztizáltam magamon a betegséget. Ekkor még sok nálam nem megjelenő tüneten nevettem, mert el sem tudtam képzelni, hogy az is előjöhet még nálam. Ilyen volt a tisztálkodási kényszer, ami igazán csak felnőtt koromban jelent meg nálam, aztán rendesen eldurvult. Ma már rengeteget mosom a kezemet, és természetesen ezt is hosszú időn keresztül, ismételgetve különböző szimpatikus szám értékének megfelelően naponta többször is. Az egyik legrosszabb dolog az benne, hogy mindig is kedveltem a könyveket, de manapság százszor is meggondolom, hogy a kezembe vegyek egyet, mert tudom, hogy sose érek a végére. Ha valami olyan szó kerül elém, amitől félek vagy csak egyszerűen elsőre rosszul olvasom ki, akkor rengetegszer kell megismételnem azt a mondatot, ami azt a szót tartalmazza. Belefáradok és nagyon ingerült leszek tőle. Természetesen képes vagyok kihagyni néhány rám erőszakolt cselekvést, de akkor meg annyira rá kell koncentrálnom, hogy sokszor azt se tudom, hogy mit olvasok, ezért szintén újra kell olvasnom mindent. Nem éri meg dacolni vele. Én sem vagyok bolond, pontosan tudom, hogy hülyeséget csinálok, sőt ellene is tudok állni a kényszereknek, akárcsak egy viszketésnek, de rájöttem, hogy nem érdemes, mert ez a viszketés attól nem múlik el, hogy nem vakarom meg, csak sokkal erősebb késztetést érzek a cselekvésre, minél tovább tűrök. Így inkább megvakarom, így hamarabb elmúlik. Mindenkinek azt ajánlom, hogy minél korábban kezdje el kezelni ezt a problémát, mert a halogatással könnyen rámehet az élete is. Én csak tudom. A kezdeti viccesnek tűnő játékok csúnya horrorrá válhatnak az idő előrehaladtával. Minden kezdő kényszeresnek gyors és eredményes szabadulást kívánok!

[@nikolettszikszai-varga9607]

Mi segített? Ssri?

[@nikolettszikszai-varga9607]

Egyébként ez nem betegség. Nem vagy beteg. Ezek tünetek. Okok: nehézfémek ételekben, italokban (amelyek már a szüleidre is hatással voltak); mérgek, vegyszerek; feszített társadalmi, gazdasági elvárások, természetellenes struktúra; túl sok gépi, mesterséges inger stb stb. Az ember nem természetes környezetben él. Rengeteg jelenségnek, tünetnek ezek az okozói. Ezek nem betegségek, csak következmények. Lehet ezen változtatni, akár a jelen emberei számára is, de a jövő generációinak mindenképp segítség: megszűntetjük az okokat. Szerencsére ebbe az irányba haladunk (végre).

[@Ragyam]

@@nikolettszikszai-varga9607 Nemigazán segített semmi sem, de áprilistól édesanyám szülőfalujába költözöm, közel a természethez, úgyhogy talán az majd segít visszakapaszkodnom az életbe.

[@nikolettszikszai-varga9607]

Cbd olaj, c peptine hatásosak lehetnek, méregtelenítenek. Ssri tabletta is hatásos lehet. Ezek a modernkori tünetek mind a XX. század következményei. Nagyon sok ilyen van, pl akár az epilepszia is. Tehát nem betegségek, hanem tünetek - ezt nagyon fontos tudatosítani. A természet biztosan segít. Lazulást kívánok :)

[@Ragyam]

@@nikolettszikszai-varga9607 Köszönöm!

[@juditreck7966]

Eddig azt hittem, kényszeres cselekvő vagyok, de ahogy a kommenteket olvasom, a közelébe sem érek... Köszönöm Atis! :)

[@wds6536]

Egyik cipőm sarkát véletlen végighúzom a betonon, szóval a másikat is.

[@daniviktor8021]

Én mindennel így vagyok. Mindent is megcsinálok a másik kezemmel/lábammal.

[@wds6536]

@@daniviktor8021 😏😂

[@stevelorinc5560]

@@daniviktor8021 Én is.

[@ferenczik-levaifanni4985]

Dettó!

[@keresztivillo7182]

Én is ezt csináltam régen hogy a jobb lábamat megmozditom akkor a balt is kell, de akkor úgy is meg kell csinálni hogy előbb a balt utána a jobbat😶🤔😫

[@Vivien13579]

Amikor az ember x2 is megnézi, hogy beállította-e az ébresztot, bezárta-e az ajtót, lekapcsolta-e a gázt, stb... az azért van, mert az agyunk emlékeket készít és az ilyen dolgokból sok emlékunk van és az agy nem mindig tudja idobe elhelyezni. Kozben olyan rutinszeru dolgokról van szó, hogy az agy már nem is akarja memóriaként eltárolni. Tehát az agy konkrétan nem tudja eldonteni, hogy az adott dolog 2 perce volt, vagy régebben. A baj akkor van, amikor leellenorizzuk mondjuk az ajtót és ekkor már jobban figyelunk és emléket gyártunk az adott szituációról. Tehát tudjuk, hogy az ajtó zárva van. Majd ezt késobb elkezdi az agyunk megkérdojelezni

[@zoltanjanostar187]

Vágod. Hol tanultad?

[@vittya4373]

Ez mondjuk inkább hasznos, mint hogy ne nézzük meg mégegyszer és betörjenek éjszaka. Velünk egyszer megtörtént a családi házban, csak reggel vettük észre, hogy itt jártak és a nyaralásra félretett pénzünkkel távoztak. Rossz belegondolni is mi lehetett volna, ha épp bármelyikünk kimegy a nappaliba. Azóta lefekvés előtt megnézzük akár tízszer is, hogy bezártunk e.

Nekem néha ilyen, mikor pl beérek a munkahelyre (vagy onnan haza) és kb nem tudom felidézni azt, hogy mi történt az úton (amennyiben minden rendben volt és nem voltak gyökerek az úton).

[@zseeka]

Na mostmár mindent értek... Amint kijön egy új Tanulom Magam videó, késztetést érzek, hogy azonnal nézzem meg! :DDDD :)))))

[@KOROVJ0V]

Istenem egy kisebb álom vált valóra ezzel. Szegény Attisnak 2,5 éven át könyörögtünk ezért a videóért :D

[@annagyurakovics6687]

Szia Attis! Borzasztóan örülök, hogy csináltál erről a témáról videót. Rengeteg ember azt hiszi, hogy az OCD egyenlő a tisztaságmániával. Sok éve küzdök az OCDvel, aminek kialakulásában (nálam) körejátszhatott a pánikbetegség illetve a szorongásaim. Eleinte banális dolgokkal kezdődött pl. el kezdtem gyűjteni mindenféle kacatot, virágokat, csokipapírt, amit apukám vett nekem, mert azt hittem ha nem tartom meg megharagudnak rám. Aztán később plüssöket is gyűjtöttem és megpusziltam őket minden este, mert azt hittem ha nem teszem valami rossz dolog fog történni. Majd ha a szobába bemenet megérintettem a kilincset kifelé is megkellett, úgy gondoltam ha nem lépek kettőt előre meghalok, ha nem lépek bele a négyzetekbe (a mintás) járólapon meghalok stb... Jöttek a kényszeres gondoltatok, és rendesen megijedtem magamtól, hogy ilyeneket gondolok. Persze tudtam, hogy sosem bántanám a szeretteimet, de mégis megrémített a gondolata is. Tudtam, hogy butaság, amit csinálok, de muszáj volt, mert csak így nyugodtam meg. Folyamatosan azt hittem, hogy elvesztettem a telefonom miközben három másodperccel azelőtt még a kezemben volt. Rengetegszer fájt a fejem a kényszeres gondolatok miatt, mert azon görcsöltem, hogy miért nem múlnak el. Remélem végigolvastad❤️

[@Ragyam]

Ezek még csak kezdeti kényszerek, nem veszélyesek, de vigyázni kell, mert könnyen elvadulhatnak. Én már örülnék, ha csak ilyenek lennének!

[@agnesanonim7905]

Nekem "csak" a gyűjtögetés, de az is elég gáz és borzalmasan nehéz vele együtt élni.

[@zsuzsannanagy9427]

Utólagos engedelmetekkel olvasgatva a kommenteket, úgy látom nagyon sok embernek vannak hasonló dolgai! Én is találtam egy párat a videóban, ami rám is illik! Úgy gondolom és szerintem ez valamiféle civilizációs betegség lehet, ami a természetes életforma helyett, a városi, elembertelenedett, ideges, stresszes élet miatt alakulhatott ki egyre több embernél. Elképzelem, hogy egy anyagi dolgok miatt aggodalmaskodó, ideges stresszes város helyett, mondjuk egy nyugodt szigeten élek, mindenem meg van ( élelem, víz,) és csönd van, béke és nyugalom, csak a természet hangjai, körülöttem békés, jóindulatú boldog emberek! És így élem a mindennapjaim! És ide születik gyermekem aki ebben a világban nől fel! Biztos nem alakul ki nálla ilyesfajta probléma, mert alapból nyugodt az idegrendszere és a lelki világa.

[@shiroix1st]

súlyosan OCD-s vagyok.. - ha egyik irányba megfordulok valami miatt, muszáj visszaforognom ellentétes irányba (ha kétszer, akkor kétszer vissza) - ha valaki beszél az étel fölött, vagy ételkészítés közben, akkor bestresszelek, és rászólok, hogy ne tegye, mert a nyála belekerül az ételbe, és így nem eszem meg - ha tüsszentenek, köhögnek körülöttem, akkor egy ideig nem veszek levegőt/vagy pedig fújtatok, hogy elkerüljem a fertőzött/szennyezett levegő belélegzését - bizonyos szavak kimondásakor rossz történik a családommal, megfelelő egyéb szavakkal feloldható - lépcsőfokokat mindig számolom - autók rendszámát hangosan kimondom, értelmes szavakat kreálok belőlük - a számoknak harmonizálni kell, bármit csinálok - agresszív gondolatok is előkerülnek (késztetést érzek, hogy valami rosszat tegyek olyannal, aki akár mosolyog rám - ez csak 2x fordult elő, de minden előjel nélkül) - van, hogy lekapcsolom a villanyt.. de aztán gyorsan felkapcsolom ismét, hogy megint lekapcsolhassam - szexuális tartalmú kényszergondolatok is a végtelenségig előfordulnak - állandóan spórolnom kell, pedig megtehetném, hogy többet költsek - de egy kreált vonalat meghúzok, amit nem léphetek túl (ez a szabály) - a lakás bezárását többször ellenőrzöm, lökdösöm a bezárt ajtót 2-3-szor.. és előfordul, hogy még visszamegyek megnézni - a lakást többször körbejárom, hogy a villany le van-e kapcsolva, miután körbeértem, újrakeztem legalább 1-2-szer.. - nem vagyok rendmániás, de ha egy mintából, rendszerből valami kilóg, muszáj a problémát okozó részét kijavítanom, visszatolnom, elvennem, átraknom - ha valaki beszél, sokszor "háttérzenét" dúdolok hozzá.. megesik, hogy hangosan.. késztetést érzek, hogy egy csattanóhoz valami zenei aláfestét adjak (pl. drámai anime zenét) - van, hogy addig nem indulok el, amíg 6-ost nem dobok.... (és nem társasjátékban, a való életben..) - van, hogy íróasztalon arrébb rakok dolgokat, de azokat bizonyos alakzatba, vagy hogy egyirányba nézzen minden.. - a járda biznyos részeire nem lépek (adott pillanatban defeniálok rá egy szabályt) - ha véletlenül megölök egy hangyát, de lehet egyéb rovar/bogár, akkor azt érzem, azonnal légszomjam lesz, ezért próbálom őket pl. sosem eltaposni Már sok midnent elhagytam, de újak is előjönnek.. A hibák felismerése meg nem szűnően jelen van (akár mintázatban, cselekvésben, stb.), már-már fárasztóan. Mindezeket úgy, hogy aurás migrénben szenvedek (látás kiesés és egyszerű jelek - pl. írásjelek fel nem ismerése), kommunkáció összeomlása órákra, közben 160+ IQ-val rendelkezem. Valami bekattant...

[@Ragyam]

A többsége nekem is megvan. Nehéz vele együtt élni, de pár évtized után megszokja az ember.... és az igényei egyre lejjebb kúsznak...

[@__sunshine]

Uuu, nagyon örülök, hogy végre csináltál erről is egy videót! Én sajnos már 9-10 évesen is mutattam a tüneteit ennek a betegségnek, volt egy nagyon rossz időszakom is, amikor úgy éreztem, képtelen vagyok kontrollálni ezt, és a kényszerek irányították a napjaimat. Mára már szerencsére nagyon jól tudom kezelni az OCD-met.

[@BlackNorbX]

Nálam nem volt még diagnosztizálva, és sok más probléma és hatás is jelen van már régóta, de 99%-ra tippelem, hogy van OCD-m, amit az elmúlt 10 év alatt óriási szinten sikerült legyőzni, persze nem teljesen. Alapból maximalista jellemem van, magamtól és sokszor másoktól is elvárom, hogy a maximumot nyújtsák, "ha csinálom, csináljam jól". Emellé még általános iskola felére bejött egy depresszió a sok negatív gondolattal, és talán védekezési reakcióként egy perfekcionizmust is magamra szedtem, és jöttek pluszba az OCD-s tünetek tömkelege. Már általános iskola elejétől kezdve úgy igazítottam a könyveket, füzeteket és a tolltartót az asztalon, hogy pontosan az asztal sarkán legyen a legynagyobb alapterületű, és alapterület szerint csökkenő sorrendben az előző közepén legyen pontosan. A szünetek 80-90%-a ezzel telt nálam, ha nem zavartak ki az udvarra, és ez évről évre egyre durvább volt, egyre rosszabbul éreztem magam, ha nem sikerült megcsinálni időre, vagy valamitől elmozdult a kompozíció. Pár év múlva a depresszió miatt jöttek kényszeresen a "szart sem érsz", "miért élsz még" jellegű gondolatok, ráadásul úgy, hogy úgy éreztem, hogy nem én mondom, nem én gondolom, hanem valami teljesen ismeretlen valami mondja a fejemben az én hangomon. Ezek mellé még bejöttek az agresszív és szexuális gondolatok, rendszeresen elképzeltem, hogy a szembe jövő ember rám támad, és hogyan kell megölnöm, hogy életben maradjak stb. Közben egyre jobban erősödtek a séta közbeni "szokások", dilettációs hézagra és repedésre nem lépünk, kocsi nem haladhat el mellettem, ha légvonalban nem takar oszlop/bokor, adott blokkokra csak ugyanannyi számú lépés után lehet továbbhaladni stb, és egyre rosszabbul érintett, ha ezeknek nem tudtam eleget tenni. Középiskola közepére (15-16 évesen) voltak olyan időszakok, amikor egyik-másik kényszer gyengülni látszott, de cserébe mások erősödtek, vagy újabbakat fedeztem fel. Már olyanok is előfordultak, hogy a betűtésztákat betűk szerint kiválogattam, mielőtt elkezdtem enni, így elég nagy hatással volt az életemre folyamatosan a sok kis apróság. Egyetem alatt egy újfajta kényszert sikerült kialakítani az információszerzésre. Ha valami olyan témáról hallottam, amivel nem voltam annyira képben, hogy beszélgetni tudjak róla, akkor kényszeresen amint lehetett utánakerestem, akár az összes szabadidőm felemésztve. Megesett az is, hogy az aktuális párom megpróbált lefogni, hogy nehogy utánakeressek már, és vagy egy fél percre úgy is éreztem, hogy okés, ha nem keresek utána, de aztán random felugrottam, és rákerestem. Egy másik brutális kényszer volt a teregetési rendszerezés. Minden típusú ruhadarabnál (felső, alsó, zokni stb) kitalálta az agyam, hogy hogyan kell állnia (felső eleje vagy háta felé hajtva, zokni sarka merre néz stb), és csak úgy voltam képes a szárítóra felrakni a ruhákat, addig nem voltam képes befejezni a teregetést, amíg minden a helyén nem volt. 21 éves korom elkezdtem úgy érezni, hogy a perfekcionizmus nem tartozik hozzám, és elkezdtem leépíteni, néhány év alatt sikerült eljutni odáig, hogy a 110% helyett 80-90% sem okozott rossz érzést bennem, ha tényleg odatettem magam a projekthez. Közben próbáltam magam minél jobban kontrollálni a kis apró kényszerek tekintetében, a 0%-os sikerből ez idő alatt 2-3% lett azon esetek száma, amikor sikerült megállni a kényszercselekvést. 26 éves koromra sikerült ezeket egy kicsit tovább javítani, és ráébredtem arra, hogy 10+ éve depresszióval küzdök, és felkerestem egy pszichológust. Önismeretből voltam annyira topon, hogy lényegében semmi újat nem tudott mondani, viszont az irányított rendszerezés miatt sikerült a negatív gondolatokat teljesen kizárni kevesebb, mint egy év alatt, és ezzel a gondolati kényszerek is majdnem teljesen megszűntek, és ha elő is jönnek néha, akkor is képes vagyok úgy kezelni őket, hogy ne legyenek hatással se rám, se az életemre. A cselekvéses kényszereket is sikerült elég komolyan lekoptatni. Ugyan még mindegyik jelen van, rendszeresen előjön, viszont kevésbé kényszeresek, nagyon ritka, amikor rossz érzéssel jár, ha nem csinálom meg, olyan meg már szinte nincs is, hogy ne tudnám megállítani, ha nem akarom. Sokszor van olyan, hogy a cukrokat is szín szerint rendezem, vagy úgy eszem, hogy azonos mennyiségű maradjon mindegyikből, teregetésnél még mindig előfordul majdnem az esetek felében, hogy rendszert tartok, mert éppen jobban érzem magam tőle, de már nem azért vannak ezek a cselekedetek, mert nélkülük rosszul érzem magam. Lassan 29 évesen kijelenthetem, hogy ha nem is kényszerektől mentes az életem, élhető szintre sikerült hoznom őket, és a következő 4-5 évben lehet, hogy minden belőlük fakadó hátrányom teljesen sikerül kijavítani, és teljes ember lehetek. Ugyan biztos a gyengébb esetek közé tartozom, de szerintem jó példa vagyok rá, hogy lehet kiutat találni az ilyen problémákból is.

[@Fogarasi_Bálint]

👀Jól összefoglaltad az OCD-t, jó videó lett :D🙌

[@balazsorban3994]

Én is voltam kényszerbeteg, sőt a mai napig vannak néha kényszergondolataim. Szörnyen nehéz együttélni ezzel a betegséggel, leírom a személyes tapasztalataimat röviden: Én gyógyszeres kezelés nélkül meg tudtam szabadulni tőlük, de ez több hónapig eltartott és akkora szellemi megerőltetés volt, hogy én inkább azt javaslom az OCD-ben szenvedőknek, azonnal forduljanak elmeorvoshoz. Többféle kényszeres gondolat ejtett csapdába, az egyik például az volt, hogy úgy éreztem, ki kell szúrnom a szememet (vagy valaki másét) egy ceruzával. "Egyszerűen muszáj megtennem!" Így éreztem. És ez nem hagyta, hogy szabadon gondolkozzak, amiről akarok, hiszen mint feladat, várt rám, hogy ártsak azzal a ceruzával magamnak (vagy másnak). Szinte biztos voltam benne, hogy ezt a cselekedetet soha nem fogom véghezvinni a valóságban, de akkor sem tudtam másra gondolni. Rövid távon az egy kicsit segített, hogy elmentem számítógépezni, hogy végre valami másra is tudjak gondolni, de hosszú távon ez nem oldotta a kényszergondolatokat. Előbb-utóbb "rájöttem", hogy nem kell ceruza a szemkiszúráshoz, elég az ujjam is, sőt, más éles tárgyak is bekerültek a képbe. Egyre gyakrabban kapott el a kényszer. A paranoid gondolataim mellett a kényszerek foglaltak el még nagy helyet a fejemben. Ami segített: 1. Imádság: El kell hinned, hogy valaki szeret, véd, és fáj neki, ha szenvedsz. Isten létezik. Nekem bebizonyította azzal, hogy sokat enyhített a kényszerbetegségem tünetein. Ha tényleg eliszed, hogy ő van és szeret, segít. 2. Mondd el egy vagy több szerettednek (családtag, barát), hogy konkrétan milyen kényszergondolataid vannak. Mondd el azt is, ami még nyomaszt, ne csak a kényszerekről beszélj. Ez már önmagában levesz egy kis terhet rólad, hiszen nem maradsz egyedül a gondolatokkal. Így megakadályozhatod, hogy továbbromoljon a helyzet, vagy legalább lelassíthatod a folyamatot. 3. Kognitív terápia: Igaz, amikor elkezdtem, még nem tudtam, hogy ezt így hívják. A lényeg, hogy odaálltam a padlásbot elé (egy bot, aminek kampós a vége) és arra gondoltam: nem, nem azért van itt ez a bot, hogy kiszúrjam vele a szemem. Békében áll ott, és én is békében állok itt. Nem szabad kiszúrni vele a szemem, nem ítélkezhetek magam felett. Akármilyen nagy hibát is követtem el, nem szabad ártani magamnak. És ezeket tényleg el kell hinni, nem csak úgy mondani kell. Ez a valóság. 45 perc gyakorlás után minimálisan, de enyhültek a tünetek. És ezeket többször, különféle módokon, helyeken megcsináltam. Nekem ez is rengeteget segített. Ha kényszerbeteg vagy, próbálkozz ezekkel és nagyon fontos, hogy sose add fel! Nem lehetetlen, hinned és gyakorolnod kell.

[@dosdatadavkukacgmailpontco8968]

áldjon az ég, hogy nem vagyok egyedül a szemkiszúrósdival!!

[@dosdatadavkukacgmailpontco8968]

Szia, hány éves vagy amúgy? bocs, hogy a múltkor nem válaszoltam, már letörlődött a kérdés, mire akartam :)

[@balazsorban3994]

@@dosdatadavkukacgmailpontco8968 19

[@dosdatadavkukacgmailpontco8968]

@@balazsorban3994 Azigenkomoly, nem semmi leirás, velem is ilyesmi volt. Köszönöm, hogy megmondtad a korod, kiváncsi voltam

[@speeddarthun]

Ilyen mindenkinek előfordul.... nekem ha kés van a kezemben néha eszembe jut hogy leszúrhatnám vele a kutyámat. De a megoldás az.... hogy a gondolat nem egyenlő, a tettekkel!!! Érted. Ki a fene mozgatja a kezed: hát TE magad!!! Akkor mi a szarért csinálnád meg! Ennyi.....

[@rekavarga-kerekes5356]

Szia Atis! Nagyon tetszett ez a videó is, köszönet érte! :) Amúgy szerintem sokaknak van ilyen szokása. Én például nem tudom a zoknit elviseli a lábamon, amikor alszok és a takarónak nem szeretem, ha a gombos része van az arcom felé. De persze aludtam már úgy, hogy ezek jelen voltak és nem volt belőle gond. :) A régi nagy szokásom, amiben párom segített, hogy minden héten kapcsolókat és kilincseket domestos-szal áttakarítottam, mert azokat ritkán takarítja az ember. Aztán szépen leszoktam róla. :D Amúgy érdekes dolog az, hogy a társadalom bizonyos betegségekre hogyan reagál, hogy kezeli. Sajnos én azt tapasztaltam, hogy a testi betegségeket sem tolerálják sokan. Én gluténérzékeny vagyok és a mai napig úgy megyek bizonyos társaságokba, hogy viszek magamnak ennivalót. Ha valami gluténeset eszek, akkor az komoly rosszullétet okoz, csak ők azt utána nem látják, mert 12-24 óra elcsúszással jelentkezik nálam a tünet az elfogyasztáshoz képest és így nekem is elég nehéz kisilabizálni, hogy hol és mit ehettem, ami rossz volt. Így inkább előre készülök. Volt már a "csak egy kicsi liszt van benne, nem lesz tőle bajod"-tól egészen odáig, amikor konkrétan nem volt mit ennem egy esküvőn és én meg nem akartam kellemetlenséget, így a kocsiban ülve ettem meg a saját kajámat... Szóval sajnos sokan nem olyan toleránsak olyan betegségekkel szemben sem, amik testi betegségek, hát még ha valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár. Jó, hogy beszélsz az elfogadásról, mert ez fontos dolog a mai világban! :)

[@csurkemiklos9570]

Gratulálok a fogyáshoz. 2015 óta követlek az Animegyetem csatornán és rengeteget változtál azóta. 😁

[@szabolcsmeiczinger6800]

Köszönjük!

[@tanulommagam]

Köszönöm szépen! ^^

[@arganus2283]

Volt olyan időszakom még régebben,hogy megszállottan kerestem a kocsik rendszámát a szememmel,hogy leolvassam azokat :D aztán mondogattam újra meg újra magamban :D

[@dinakondacs6486]

Nekünk 14 éves koromban leégett a házunk. Azóta mindig számolom a lépcsőfokokat a házakban. Ha kizökkentenek és elfelejtem hol tartok, vissza kell menni és elölről kezdeni, különben rettegek, hogy nem érek ki a házból ha baj van. Mindig visszamegyek megnézni, hogy bezártam-e a kocsit. Mindig minimum 10x meg kell néznem, hogy nálam van-e a telefonom, akkor is, ha pontosan tudom, hogy nálam van. A színes ceruzákat színsorrenben kell eltenni. Ha meglátom, hogy nem úgy van, akkor muszáj megigazítanom, különben nagyon frusztrál és nyomaszt. Kitöltöttem az insta oldaladon látható tesztet, és 16/20 pontot értem el... "High risk" 😂

[@cziganyjozsef1454]

8:45 mondjuk az minden embert érdekel, hogy a kutyaszarba belelép-e.🤣🤣🤣😂😂😂

[@czakoalex1]

Köszi a videót :) azt hiszem, ezt minden OCD-s nevében elmondhatom. Annyit tudnék hozzátenni, hogy a "Pure O" nem igazán létezik, nem helyes megnevezése annak a dolognak, amikor nincsenek szemmel látható kompulziók. Ugyanis ezek mindig ott vannak fejben, pl. amikor a gondolatra egy masik, "neutralizáló" gondolat a válasz, vagy a napi több órás, sehova nem vezető gondolkodás, amikor az ember megpróbálja megfejteni ezt a dolgot, és megtalállni a "végső" megoldást a gondolatokra. De ugyanakkor ott van a folytonos mentális ellenőrzés, hogy jelen vannak e még ezek a gondolatok, vagy a témától fűggően az elkerülés, pl. valaki felhagy a vezetéssel mert a kényszergondolataiban embereket gázol el a járművével, vagy bizonyos helyzetek, személyek, híradások vagy éles tárgyak elkerűlése pl. az agresszív gondolatok esetében. Ez a téma megérte talán egy külön videót is, mivel messze ez a legelterjedtebb formája a dolognak, csak mivel a többi ember számára teljesel láthatatlan, és sokszor az OCD-vel foglalkozó írások sem fejtik ki, nagyon kevesen beszélnek róla és/vagy keresnek fel segítséget. Gyakran az OCD-ben nem tapasztalt pszichológusok sem tudnak ezzel mit kezdeni, pedig az expozíciós terápia teljes mértkben alkalmazható itt is. Továbbá meg kell említeni, hogy a kognitív viselkedésterápia és a Mindfulness meditáció elsajátítása remek eredmény hozhat, és az ember megtanul másképp reagálni ezekre a gondolatokra, ahelyett, hogy folyton meneküle előlük. Amikor az agy megtanulja hogy ez nem egy olyan dolog, amitől félnie kell, nem reális veszély, akkor idővel nagy eséllyel elmúlnak, ez viszont hónapok, vagy sokszor évek kérdése is :)

[@hannareka12349]

Mazochizmusról(esetleg említés szinten a szadizmusról) lehetne videó? Persze, csak ha van rá idő meg enegriga... Dee tudd, hogy valhol lenne rá igény :3 Egyébként nagyon jó lett a videó, nagyon tetszik!

[@krisztinaj99]

Köszönöm a videót Attis! 🤗 Nekem is van OCD-m bizonyos mértékben (Gondolat+Cselekvés). Főleg tisztaságilag, rend fakadt illetően, leellenőrizni dolgokat és többször átszámolni dolgokat vagy magamban ismételni dolgokat (nem 2×). 6-7 éves korom óta van és Fevarint valamint Ataraxot szedtem rá több, mint 10 évig. Aztán orvosom tanácsára tavaly nyáron elhagytam a gyógyszereket és teljesen tünet mentes voltam, aztán sok rossz dolog történt velem az elmúlt időszakban (haláleset, sulis stressz stb...) és újra elő jött az egész pár hónapja (csak durvábban) és a régi gyógyszereimet vissza kaptam. Sokkal jobban vagyok, de sok minden nem múlt még el. Szóval, aki OCD-t tapasztal minden képpen kérjen segítséget. Jó tudnom, hogy nem csak a gyógyszeres kezelés létezik (csak sajnos ennyivel sokszor letudják). (amúgy 21 éves vagyok, ha ez számít bármit is.)

[@ivettstadler8456]

,, Semmivel sem rosszabb " 💞 - nagyon tetszett ez a végén! ☺️

[@morche87]

Anno, tizenévesen amikor versenyre mentem mindig Hawaii pizzát ettem előtte lévő nap. A versenyen mindig 3x kocogtattam meg a bal lábammal a földet utána melegitettem csak be. Ha netalántán kimaradt valami miatt rendesen rápörögtem, hogy emiatt csúszok le a dobogóról. Az edzőm jófej volt, mert ha kihagytam a "szerencse kocogtatást" és ezt észrevette rajtam - frusztrált voltam és ideges - odajött és 3x megveregette a vállam és lám, ugyanazt a hatást fejtette ki. Most már csak nevetek rajta, de akkor nagyon sokat jelentett nekem a kocogtatás és hittem abban, hogy amiatt kerülök a dobogóra.

[@Darabolo1]

Ezek a gyerekkori OCD "tünetek" elég gyakoriak, nekem is volt jó pár hasonlóm. De ezek inkább csak babonák és semmi közük a tényleges betegséghez. Én is szép lassan elnőttem, egyik napról másikra észre se vettem, csak elmaradt. Igazából, hogy most olvastam a hozzászolásodat, most jutott eszembe, hogy jéééé nekem is volt pár :D

[@Krizanna11]

Én is rengeteg mindent leellenőriztem többször, elzártam, lekapcsoltam? Stb stb. Egészen addig, amíg rettegtem attól, hogy mi lesz, ha nem vagyok elég gondos, és emiatt valami tönkremegy. Aztán megszületett bennem a gondolat, hogy "mi lenne? Majd kifizetem, veszek másikat." Stb. és ez nagyban megkönnyítette ezeknek a dolgoknak az elengedését. Oké, ehhez kell egy bizonyos anyagi biztonság.

[@lellushkaasmr6232]

Zseniális videóid vannak! Ez is nagyon hasznos. 💚✌️🙏 Én a tűzhelyet szoktam néha ellenőrizni.

[@abelkiss3904]

Szia, szerintem nagyon érdekesek és hasznosak a videóid, csak így tovább!!!!!!

[@SteamHorror]

Senki sem érti meg, mert nem tudják mit is érez az ilyen ember... (engem kicsinálnak a "ne csináld és kész" mondattal)

[@levi48679]

Engem is

[@boglarkanyerges9229]

Minden ember más de én már megtanultam kezelni közel 10 év után. A kényszergondolatok borzalmasok de pszichológussal szuperül kezelhető. A lényege az (amit én tapasztaltam), hogy a szorongást kell megszüntetni és akkor minden ilyen megszűnik. Ehhez önismeret kell és sok idő, az, hogy a problémáinkat gyorsan felismerjük és változtassunk magunkon. Sajnos az ember sokszor hazudik önmagának, én is sokszor tettem :) de idővel közelebb kerül az ember önmaghoz és akkor csökken a szorongás, csökken a kényszer. Ami jó : napló, mindent kiírni de a legbelső dolgokat is. Művészetek valamilyen formája szintén sokat segít, olvasás, hogy az ember még jobban megismerje magát, beszélgetés barátokkal erről is ( ha nem érezzük a magányt akkor a kényszer is nagy valószínűséggel megszűnik) és a cél ami fontos, azért küzdeni (ha az ember nem adja fel és abba az irányba megy ahova akar akkor nem szorong ,,annyira,,). Önmegvalósítás, minőségi emberi kapcsolatok és önismeret, ez a titka, nagyon nehéz de ez egy folyamat. A kényszer egyébként a bűntudat egyik megjelenési formája is. Ez 10 év tapasztalat és bevált eddig :)

[@mozespetercsengeri6969]

Az összes hipochonder a telefonja előtt : 😭😭😭😱😱😱😱 OCD-s vagyok.

[@davidh.7027]

😂😂😂 Akkor én most hipochonder is vagyok? 😂

[@hannareka12349]

A hipochondriáró' is lehetne videó xD

[@bellaherendi9080]

Én vagyok a négyezredik like! Gratula!❤

[@kittikatalintislerics7975]

Köszönöm szépen ❤️ Minden alkotásod ajándék nekem! ☺

[@andrasszollosy4418]

Az ADHD-ról és az ADD-ről is lehetne szerintem hasonló videót csinálni. Köszönjük!

[@David-vj3bc]

Én is kényszerbetegséggel küzdök, de a pszihológusomnak hála nagyon jól haladok a gyógyulással, mostmár napok telnek el, hogy egyetlen kényszeres gondolat sem közelít meg.:) Az OCD egyébként nagyon színes, egyszerűen akármivel kapcsolatban lehet kényszeres gondolatod, ami fontos neked. Tulajdonképpen az egész betegség egy védekezési mechanizmus az agy részéről, hogy elvonja az egyén figyelmét a valós élet problémáiról/szorongásairól, így a legeffektívebb eljárás a gyógyuláshoz az, hogy szembenézel a saját életed tényleges problémáival, stabil önbizalmat építessz magadnak, hiszen mint tudjuk, a kényszeres gondolatok irracionálisak, tehát hiába próbáljuk őket megoldani/eltűntetni., csak rosszabbat teszünk. Ehelyett mikor megjelennek a gondolatok, át kell vinni a fókuszt egy olyan dologra, ami tényleg fontos, és hagyni kell, hogy a gondolatok ott legyenen, amíg mi végezzük a saját dolgainkat, mintsem arra koncentrálni, hogy hogyan tüntessük el őket. Nagyon is ki lehet gyógyulni ebből a betegségből. :)

[@zoltanjanostar187]

Mennyi időt kellett eltöltened a dokinál, h ilyen szintre jussál?

[@David-vj3bc]

@@zoltanjanostar187 Ez félév terápia volt nekem, persze a visszaesésekkel együttvéve, hisz a felépülés nem lineáris. A lényeg, hogy ki lehet ebből kerülni, nem kell szenvedni , ez 100%. De még mindig vár rám egy rend munka, amíg teljesen magabiztosan azt tudom mondani, hogy legyőztem a betegséget.:)

[@zoltanjanostar187]

@@David-vj3bc Gondolom, az a fél év nem volt olcsó mulatság... Gyógyulj meg, sikerülni fog!

[@David-vj3bc]

@@zoltanjanostar187 Erre nem éri meg spórolni, hisz az egészségünkről van szó, így hálás vagyok, hogy eljuttam terápiára, köszönöm szépen!:)

[@arturoronike1860]

@@David-vj3bc Szia és meg gyogyultal?

[@willowtree9554]

Nem tudom más OCD-s hogy van vele, én spec azért nem beszéltem sokáig az erről, mert mindig olyan válaszokat kaptam, hogy "ez fejben dől el" és "ha rendet tennél a fejedben, akkor nem csinálnád".. nem azért, mert szégyelltem. Csak így ezekkel a mondatokkal egyre több olyan hangot generáltak a fejemben, ami nem az enyém. Elég küzdelem az is, ha az OCD dirigál, és nem kell oda még a többiek "jó tanácsai".

[@dean3858]

30 másodperccel miután bezártam az ajtót, én: vajon bezártam az ajtót? Az agyam: ¯\_(ツ)_/¯ idk

[@szilvialadiszlaidesz9412]

Szuper volt a videó

[@אילדיבוטיקאי]

Nagyon jo a videod. En laktam valakivel hogy nem voĺt hajlando kidobni a regi dolgokat es mar nem volt hely a lakasaban hova tenni az uj dolgait. Plusz fanatikusan vallasos volt. Es ram is akarta kenyszeriteni a valllasos szokasait. Nagyon gyorsan elhagytam ezt az embert mert szornyu volt vele lakni.koszi a videodat. Klassz vagy.💯💯😊😊👍👍👍

[@agnesanonim7905]

Hát a gyűjögetők is megérnének egy videot. Láttam olyat, hogy tényleg plafonig álltak a dolgok, de olyat is ahol az ágy, konyha és a fürdő emellett tiszta volt. Régen én is azt hittem, hogy az OCD-sek azok a kényszeres takarítók, pedig nem csak ők azok.

[@Kaktuszmalac]

Van, hogy 3x vagy 4x visszamegyek ellenőrizni, hogy bezártam-e a kocsit :(

[@gergomate1047]

Jajx velem a lakás ajtóval ugyanez van...Szóval átérzem

[@noemics.5885]

Hatszor lenyomom a kilincset hogy biztos bezártam-e az ajtót :)

[@zsoficica3518]

Egy jótanács, ami nekem rengeteget segített.: Ha bezárod az autót/ajtót, mondj ki egy random színt és egy állatot (mondjuk lila béka, kék elefánt), és eszedbe fog jutni, hogy bezártad-e, mert összeköti az agyad ezt a “butaságot” a cselekedeteddel. :) Fontos, hogy mindig más kombinációt találj ki, egy zárás, egy random kitalált szín+állat. Nekem több éves problémám volt, mára emiatt elmúlt.

[@Kaktuszmalac]

@@zsoficica3518 köszönjük, meg fogom próbálni :)

[@noemics.5885]

@@zsoficica3518 Próbáltam :)

[@yami.003]

Nekem egyik osztálytársam (nem igazoltan) gyűjtögető. Papírokat gyűjt állandóan. Van, mikor ki akarom dobni a kijavított dolgozatom, kiveszi a kezemből és elteszi. Mikor eljött velem a mekibe, akkor is mikor ki akartam dobni a blokkot, ki vette a kezemből és eltette, majd amik a pulton voltak szórólapok, azokból is eltett kettőt-kettőt. Tegnap mikor a suliban eltett egy random szórólapot, megkérdeztem tőle, hogy "Te mindent elteszel?" és az volt a válasza, hogy: "Ha szórólapról van szó? Igen!".

[@enikohartvanyi5711]

Sajnos én tini korom óta küzdök vele . Sokáig szedtem rá gyógyszert , amitől elaludtam a gimnáziumi órákon , bárhol képes voltam lefeküdni és aludni tőle . A múltat feltáró terápiával mégrosszabb állapotba kerültem . Előttem szóló egyik kommentelő szintén ezt írta ,az imádkozás, hogy szeretve van , stb . Ez nagyon sokat segített nekem is . Próbálom minimálisra csökkenteni , figyelem magam , sokat dolgozom , másokon segitésre koncentrálok . Vannak nehezebb napjaim , vannak könnyebbek . Szeretem az életet , mindent próbálok pozitívan látni . Többnyire , ha nehezebb időszakom van , észre veszi a környezetem , hogy furcsán viselkedek . Igyekszem leküzdeni , gyakran sikerrel , olykor sikertelenül . Sokat sírtam anno , hogy miért lettem ilyen . Amikor tünetmentes vagyok , mert van ilyen időszak is hála Istennek , olyan könnyű és olyan szép lesz minden , milyen könnyű -e nélkűl élni ! A sorstársaknak üzenem , hogy ettől mi értékes emberek vagyunk !!! A különleges embereknek , a nagy művészek , stb érzékenyebben látják a Világot . Egyik kedvenc filmem a Csodálatos elme , aki.nem látta , nézze meg ! 🙂

[@18selah62]

nekem is OCDm van, es nagyon szar, bar megszoktam de akkor is, a szokasok, ritualek, a tulzott ido-program beosztasok, a tisztalkodasi kenyszerek, szamolas, gondolatok, cselekedetek, rogeszmek... mind mind az eletem resze. Megnehezitik az eletem de tudom hogy vannak akiknek rosszabb, ezert nem panaszkodom, csak nem ertem miert kell sokaknak beszolniuk ezert, es viccet csinalniuk belole. Nem konnyu igy elni, akik ezert gunyolodnak olyankor azt kene hogy egy napot kenyszerbetegen eljenek, csak egy napot, aztan beszolhatnak, csak nem fognak. Amugy Attis orulok hogy kidolgoztad a temat, es tisztelettel beszeltel rola.

[@Ragyam]

Szívesen cserélnék minden nap valakivel. Ő nyerne vele, mert megismerné ezt a problémát, én pedig hosszú időre tünetmentes lehetnék. Annyi ember van a Földön, csak találnék közülük pár tanulni vágyót! :)

[@istvanbond2431]

Köszönöm szépen a felvilágosítást, Attis

[@pepebako3050]

Én regisztráltan OCD-s vagyok, azon belül is "szimetrikus" OCD-m van. Ez annyit tesz, hogy ha pl vizes lesz a jobb kezem akkor muszáj bevizeznem a bal kezemet is, vagy ha jobbra fordulok utána muszáj balra is fordulnom, stb.. ha ezeket nem tudom megcsinálni egyszerűen elmegy minden erőm, összeesekk és rohamom lesz.. szóval igen, én tudom milyen rossz ez a betegség..

[@LPatrik1337]

Akkor autót vagy egyéb járművet sem vezethetsz?

[@pepebako3050]

@@LPatrik1337 7 éve nem tudtam elhagyni a lakást.. bele se merek gondolni mi lenne ha volán mögé kerülnék..😅

[@krisztiantoth3190]

@@pepebako3050 de akkor mit dolgozol?

[@laszlokalafszky]

@@krisztiantoth3190 Az ilyen emberek közül sokan nem dolgoznak. Mert nem tudnak.

[@pepebako3050]

@@krisztiantoth3190 Elnézést a kései válaszért, de ami késik nem múlik! :D Szerencsére tudok munkát végezni, ráadásul ebben viszont segítségemre is van ez a betegség. Kép ellenőr vagyok. Tudom ez furán hangzik ezért nagyjából elmagyarázva annyit tesz, hogy reklám képeket, illetve egyéb olyan magazinoknak a képet szerkesztem meg, illetve mondom el a véleményem ahal azt akarják, hogy ha rá néz az ember akkor egy kellemes, megnyugtató érzés fogja el. (Pl: IKEA magazin, gyógyszereket reklámozó plakátok, naptárak képei, és még sok ehhez hasonló) Remélem sikerült választ adnom erre a kérdésedre, illetve üzennék azoknak akik hasonló betegségben szenvednek, hogy sose szabad feladni és mindenben meg kell találni a jót!

[@andrisvidistavekony1046]

Szuper videó lett!!!

[@krisztinaboros206]

Jól nézel ki Attis! Jól áll a felnőtt kor :)

[@ferencfarkas9003]

Úgy érzem itt leírhatom, hogy OCD-m van gyerekkorom óta, nagyon szégyellem, szinte tabu, hogy bárkinek is beszéljek róla, soha nem kértem segítséget, mert próbáltam megfogadni a körülöttem lévők tanácsát miszerint "Ne csináld és kész" és elmúlik, időnként ha pozitívabban érzem magam akkor csökkennek a tünetek, de mivel depresszióval is küzdök kb. 12 éves korom óta, ha negatívan alakulnak a dolgaim, akkor újból előjönnek, különféle formában.

[@zsombortolcser8219]

A nárcisztikus személyiségzavarról csinálhatnál videót. Unokatestvérem nárcisztikus, már megtanultam kezelni és szerencsére már nem igazán keresztezzük egymás útjait. Beszélhetnél magáról a betegségről, illetve hogyan érdemes kezelni az ilyen személyeket. (Pro tip: sehogy, ki kell zárni az életetekből mielőtt megkeseríti, meneküljetek az ilyen embertől!😃)

[@alinad4133]

Csinált róla

[@Zoleez1]

- Én valamikor 3 szor visszamegyek megnézni az ajtót. (Oda - vissza a lépcsőn legalább 2 szer 3 szor.) - Ha gyalog megyek valahová és rálépek egy járdarepedésre pl. akkor muszáj a másikkal is rálépnem egy ilyen járdarepedésre, különben kellemetlenül érzem magam. Ha meg köves úton megyek, akkor ha az egyikkel sötétebbre léptem, akkor a másikkal is muszáj. (EGYSZERŰEN MUSZÁJ, MERT HA NEM TESZEM, MEGŐRÜLÖK)

[@henikovacs624]

Bárcsak én is olyan okos lehetnek mint te vagy hogy rávegyem magam hogy ilyen okos dolgokkal foglalkozzak♥️

[@andrisvidistavekony1046]

Csak így tovább!!!

[@zsomborfogasi9734]

Műanyag fröccsöntő üzemben dolgozom, van az egyik műszakban egy gyártás támogató, aki mindent a szájába vesz és rágja , eszi, megkostolja az anyagokat , rágja a földről felvett cripset, műanyagot, ragasztó szallagot stb... ahogy valaki megpillantja azonall megáll és kiköpi.

[@Nitta_14]

Monk -Flúgos nyomozó című sorozatban Tony Shalhoub remek alakítást nyújt ebben a témában :)

[@Ragyam]

Szerintem nem. Belenéztem kicsit, mert hallottam róla, hogy kényszerbeteget játszik, de szerintem nem jól. Inkább paródiának tűnik egy olyan embertől, akinek halvány lila gőze sincs róla, hogy milyen ezt átvészelni.

[@zoranszaniszlo2674]

Szóról szóra elmondtad szerintem amit erről ellehet nagyon jó videó lett! Nekem is van / volt de már egyre inkább enyhül , 5-6éve vettem észre , hogy van azóta emiatt letörtem az ellenőrizgetéssel 2csapot 1kilincset , volt hogy amiatt késtem le buszt stb mert még a csapot nézegettem el van e zárva , fura volt bele gondolni hogy nem is akarom csinálni ezeket a kényszeres dolgokat de még is kellett , volt olyan is , hogy mivel jobbnak éreztem ha számolom hányszor zárom be az ajtót vagy csapot elzárom általában hamarabb végeztem mindig ilyen 30-40körül volt , de egyszer 460körülig jutottam a kapunknál😅 azóta valahogy kezd elmúlni , sokszor gondolkozom hogy de jó már nem is néztem a csapot 1x sem hogy ki jöttem a fürdőből vagy ilyesmi szóval szerintem akinek van ne aggódjon idővel enyhül és el is múlhat 😄

[@zoranszaniszlo2674]

(Az az azóta kezd elmúlni évekre vonatkozik )

[@GGAni-xz4zb]

Nem vagyok diagnosztizáltak OCD-s, és nem is biztos, hogy az vagyok, de vannak furcsa szokásai nekem is. :) Az egyik az, hogy néha, mikor ingert érzek rá olyat csinálok, hogy egyszerre roppantom meg a kéz-, és lábujjaim, miközben össze szorító a szemem, és fújok egy nagyot az orrommal, ez csak úgy jön, és igazából semmi értelme. A másik furcsaság, hogy én nem tudom úgy inni a tejet, mint bármi mást. Az esetek többségében kanalazom, de ha nincs is hozzá kanál, akkor is mindig "megrágom" (már amennyire lehet folyadékot rágni...) és csak utána tudom lenyelni. A harmadik dolog, ami lehet már súrolja az ocd határát, az bizonyos dolgok kidobása, vagyis inkább ki nem dobása. Főleg csomagolásokkal csinálom ezt, hogy egyszerűen sajnálom kidobni, hülyén fog hangzani, de olyan érzésem van, hogyha kidobom, akkor rosszul fogja magát érezni, és szomorú lesz (ez főleg az állati motívumok csomagolásokkal van így), de nem rég cipőket selejteztünk. Szabályosan rosszul éreztem magam, hogy ki kell őket dobni, és már-már azon voltam, hogy ki megyek, és kiszedem őket a kukából, mert szerettem őket, és nem érdemelik ezt.

[@hannanemeth4506]

Egyszer lehetne egy videó arról hogy hogyan vígasztaljunk meg valakit?

[@lauramagyar8906]

A kényszeres kézmosás, ajtó leellenőrzés és hasonlók mellé itt egy abszurd példa is :P Rám óvodás/általános iskolás koromban volt jellemző, hogy minden este lefekvéskor az ágyból többször fel kellett keljek megsimogatni/megtapogatni a villanykapcsolót, mert ha nem, az ujjaimban fizikailag viszkető érzést éreztem és képtelen voltam elaludni. A kényszerű érzés és a tudat miatt, hogy abszolút értelmetlen, amit csinálok, olyan mértékű stressz és feszültség volt bennem, hogy egyik alkalommal, mikor apám megkérdezte, hogy miért nem alszok még, sírva fakadtam. Elmondani ugyan képtelen voltam, hogy miről van szó, mert féltem, hogy hülyének néz, sőt mi több, saját magam sem találtam normálisnak a dolgot. A teljesség igénye nélkül egy másik "csodálatos" példa: mikor otthonról készültem elmenni hosszú perceken keresztül igazgattam a zoknimat minden egyes cipőfelvételkor és képes voltam addig csipkedni a talpamat, míg sebes nem lett :D Az ilyesfajta kényszeres cselekvéseken nehezen, de idővel sikerült túllépnem. (Mondhatni kinőttem ezeket?) De szó, mi szó, sosem diagnosztizáltak OCD-vel, mint ahogy senki sem tudott ezekről a szokásaimról. Szóval nem állítom, hogy azom lett volna, sem az ellenkezőjét. Viszont együtt tudok érezni azokkal, akik képtelenek erről beszélni, részben, mert félnek a megvetéstől, részben, mert saját maguk is értelmetlennek és kínosnak tartják a kényszeres cselekedeteiket/gondolataikat. Ami pedig a mentális betegségek tabuként való kezelését illeti.... Sajnos nagyon sokan úgy állnak hozzá a dolgokhoz, hogy ami mentális, az akaratlagos vagyis irányítható (míg mondjuk egy veseelégtelenséget nem tudsz pusztán az akaratoddal meggyógyítani). Kedves jó apám berögzött mondandója, hogy "minden fejben dől el" és ezzel le is tudta az összes mentális betegséget, sőt az olyan dolgokat is, mint a homoszexualitás, gondolván, hogy ezeknek az embereknek egyszerűen csak nincs ki mind a négy kerekük. Sőt, tőle még azt is megtudhatjuk, hogy a pszichológia nem tudomány :D A hozzá hasonló emberekkel meg az a gond, hogy túl sok van belőlük és általában sírig viszik a nézeteiket, ugyanis az észérveket úgy taszítják, mint szupravezető anyagok a mágneses teret :P

[@__sunshine]

10:01 Igen-igen, mindenhol ezt írják/mondják, de van, amikor teljesen egyértelmű. Nekem sincsen hivatalos diagnózisom az OCD-mről sőt, már fel sem lehetne állítani, olyan gyengyék és ritkák a tüneteim. De tisztában vagyok vele, hogy az vagyok, és évekig ettől szenvedtem. Persze akkor amikor tudtam, hogy valami baj van velem, de nem tudtam, hogy pontosan mi, mindenféle hamis diagnózist felállítottam (pl. amiket te is elmondtál: DID, skizofrénia), mert nem találtam azt, ami valóban jellemzi az én mentális betegségemet. 16:25 Meg mert őrültnek néznek. El lehet képzelni, hogyha a felsősök még amiatt is képesek bullyingolni valakit, mert nagy vagy kicsi a füle (mind a kettőről hallottam már sztorit), akkor hogy reagálnának, ha kiderülne, hogy egy osztálytársuknak van egy mentális betegsége. Egy normálisabb (nem alja) középiskolában talán már kicsit elfogadóbbak, de mindig ott lesz a diákok fejében, hogy "igen, ő az a fura kényszeres lány" stb. 17:15 Pontosan! :D

[@Ragyam]

Én iskolás koromban végig titokban tartottam. Néha egy-egy cselekedetemet észrevették, de könnyen el tudtam simítani valami kitalációval. Mindenki tudta rólam, hogy valami nincs rendben velem, de abban biztos vagyok, hogy erre senki sem gondolt.

[@__sunshine]

@@Ragyam Rólam sem tudta senki általános iskolában, hogy OCD-ben szenvedek. Csak azt tudták, hogy durván számítógépfüggő vagyok, meg vannak dühkezelési problémáim. Mindig különc voltam, részben emiatt. :/

[@Ragyam]

@@__sunshine Nekem most vannak dühkezelési problémáim, de nem csoda, hiszen teljesen kiakasztom néha magamat! :)

[@__sunshine]

@@Ragyam Ilyen apróságokon?

[@Ragyam]

@@__sunshine Mostanság az ellehetetlenítés is közrejátszik ebben, de igen, egyre erősebbek azok az "apróságok" is.

[@boglarkarabi2737]

Szerintem sokkal nagyobb akarattal rendelkeznek, sokkal több önfegyelmük van. Nagyon nagyon nehéz hogy ne lássák mennyire fáj ha valamit nem tehetek meg amit muszáj, amit nem én szeretnék de muszáj. Én műszakvezetőként dolgozom és például ha a széf tartalom nincs egy irányba és növekvő sorrendbe rendezve addig nem tudok haza menni amíg nincs meg. Egyszer rám szóltak hogy hagyjam menjek haza kipróbáltam. Rettenetes volt egész éjjel nem tudtam aludni és alig vártam a másnapot. Korábban mentem be és a legelső volt hogy megcsináltam a széfet. Nagyon nehéz ezt mind nem kimutatni, hogy ne lássák, hogy mennyi minden zavar amit nem igazithatok meg úgy H nekem ne fájjon.

[@vicavetor9742]

Szia Attis! Hallottál már a hiperérzékenységről (HSP)? Nagyon érdekelne a téma, mivel egy pszichológus azt mondta, hogy az vagyok! Viszont annyival lerázott, hogy nézzek utána mi ez... Hát köszi... Magyar oldalakon nem találtam túl sok infót! Ha minden igaz, akkor sok ember hiperérzékeny és még csak nem is tud róla! Szóval engem nagyon érdekelne erről egy videó! :D

[@zoltanjanostar187]

Mi az, h lerázott? Legalább felpofoztad?

[@vicavetor9742]

@@zoltanjanostar187 Egy nagyon szemét pszichológus volt... Azért kellett mennem pszichológushoz, mert pszichoszomatikus betegségem lett és úgy gondoltam, hogy ezt egyedül nem tudom megoldani! Ő annyival oldotta meg, hogy a lelkembe tiport és sírva jöttem ki az utolsó "kezelésről"... Úgy gondolta, hogy shock terápiával majd előre lendít... Persze kit lendítene előre, ha egy PSZICHOLÓGUS azt mondja neki, hogy ,,gyedül és bologtalanul fogsz meghalni"?!?! Lehet, hogy tényleg rá kellett volna borítani az asztalt, de sajnos azzal sem lettem volna előrébb! 😅

[@zoltanjanostar187]

@@vicavetor9742 Elképesztő, de nem egyedülálló történet! De engem most nem a pszichológusok érdekelnek, hanem Te. Elmondanád, ha ráérsz, h mit tudtál meg a hiperérzékenységről, ill. h bebizonyosodott- e? Nem akarok tolakodó lenni, de nagyon érdekel, mert a családomban is probléma.

[@vicavetor9742]

@@zoltanjanostar187 Mikor legutóbb kerestem rá, akkor még nem volt szinte semmi infó! Most találtam pár videót, de azért megnéznék egy igazi Attis videót erről!😁 Igazából röviden, tömören az a lényege, hogy sokkal érzékenyebben reagálunk a külső ingerekre! Az ingereket sokkal mélyebben dolgozzuk fel. Például, ha engem nézünk, akkor a legfőbb mindennapi gondom, hogy nagyon, de nagyon ki vagyok élezve a hangokra! Nagyon sok olyan apró hang van, amit nem bírok elviselni, pedig más nem is biztos, hogy észreveszi. Megkaptam már hogy ,, hát ezt simán meg lehet szokni" vagy a kedvencem :,,Engedd el"... Ha ilyen könnyű lenne... Konkrétan füldugóban élek és már nagyon unom... Belinkelek kettő videót! Ő többet elmond! Rám minden szó igaz... Egyenlőre nem a pozitív oldalát élem meg, de remélem egyszer oda is eljutok! Próbálom jó dologként felfogni, de a körülöttem lévők nem igen tudják megérteni, hogy miért vagyok olyan, amilyen vagy miért reagálok úgy, ahogy. Sokszor bántok meg emiatt embereket, akaratlanul... Sokszor szeretnék végre magambafordulni, lenyugodni, egyedül lenni, de sosem jön össze, mert nem hagyják! Nagyon sokszor érzem azt, hogy legszívesebben kikapcsolnám az agyamat, de nem bírom és emiatt szenvedek! Majd rájövök egyszer, hogy hogyan fogom tudni kezelni! Remélem! kzbin.info/www/bejne/iXXZYqR9qrCFY9U kzbin.info/www/bejne/hJWpf4yQbrxpaNk Azt is nagyon remélem meg tud oldódni a Ti problémátok is egyhamar! 😊

[@agotatanko5328]

Folyamat néznem kell az órám minimum fél óránként, tegnap elszakadt a szíj ma egész nap rosszul voltam. Kézfertőtlenítő mániám van. Ez pandemia idején duplán szívás mert eddig is állandóan mostam és fertőtlenítőztem a kezem de nem tudom hogy lehet de most még annál is többször. Sajnos bőröm már véresre van kopva de nem tudom abba hagyni. Valamint állandóan birizgalnom kell valamit, kezem, arcom, ruhám..mindegy Sose voltam orvosnál ezzel de egyszer az Agymenők Sheldonjarol olvastam hogy azért nincs, vagy csak messziről a keze a felvételeken mert OCD-s és állandóan mossa. Nagyon meglepődtem hogy akkor lehet én is az vagyok? Fogalmam sincs. Igazából a kézmosás/fertőtlenítés az egyetlen ami hát nem kellemes

[@kittivanesszalakner7170]

Nahát, Sheldonnál többször is észrevettem a felvételeken, hogy brutál vörösek a kézfejei, ezek szerint ez lehet az oka... :/

[@zoltanjanostar187]

Szegénynek autistát kellett játszania, pedig "csak" kényszeres. Nem rosszból, de ezt 1 orvos nem tudja megoldani?

[@noemibanyar]

Amit az anorexiáról mondtál példát, az sajnos valójában úgy van. Nem vagyok az, és tudtommal nincs ilyen ismerősöm sem, viszont olvastam egy blogot, amit egy olyan lány írt, aki szinte már fél lábbal a sírban van a betegsége miatt, és ő azt tapasztalta, hogy nagyon sok ember így viszonyul ehhez...

[@janosneszetkovics1340]

Jó téma volt nagyon tetszett a videó 👍😉

[@kiscsillag6775]

Sziasztok! Aki OCD-vel küzd az írjon! Szeretnék segítení és segítséget kérni!!! 🙂🙃

[@kiscsillag6775]

@@mailboxspam6640 Szia! Persze! 🙂

[@kiscsillag6775]

e-mail címet vagy valamit tudsz adni?

[@kiscsillag6775]

@@mailboxspam6640 Köszii😊

[@kiscsillag6775]

írtam

[@peterlukacs5720]

Kényszeresen like-olom a videóidat😳

[@minimovie6114]

Nekem pedig minden nap 20x fel és le kell kapcsolnom a lámpát különben elpusztul a világ

[@zsuzsannanagy9427]

😘

[@rebeka1286]

Pár éve vettem észre, hogy nagyon fura dolgokat teszek kényszeresen és ha nem teszem meg csatolok hozzá egy kimondottan kellemetlen gondolatot. Akkor nem tudtam hogy más is csinál ilyeneket. De nem is mondtam el senkinek, mert féltem hülyének néznek majd. Akkor nagyon stresszesek voltak a napjaim, szerencsére ez változott és a kényszeres cselekvések is kevesebbszer jelennek meg 🙏

[@ItaChi9501]

Akkor sorolnám :D Nem bírom elviselni a páros számokat. ( tv hangerő sosem lehet páros ) Ébredés után , csak jobb lábbal tudok leszállni az ágyról. Nem léphetnek rá a lábamra, vagy nem léphetnek át ( ha megtörténik, vissza kell lépnem / taposnom) Nem eszek olyat , ami 1 napnál több ideig van a hűtőben . Séta közben mindig számolom a lépéseket. Ha az aszfalton van valami hasadás, nem léphetek rá Hajmosáskor minimum 2xer muszáj samponozni a hajam . Autóban ha utazok, akaratlanul számolom a házakon az ablakokat, ha kimarad egy haz, kezdem előről. Hirtelen ennyi :D de ettől több van Idővel hozza lehet szokni, sőt , el is hagytam jópár tikket

[@ompika]

Én biciklizés közben többször is megállok, hogy bezártam-e a hátizsákomat, vagy hogy nem nyílt-e ki, a legutóbbi ellenőrzés óta.

[@viviengalik1910]

A zuhanyzóban a sampon, tusfürdö tubusnak úgy kell lennie, hogy a nagy betűs címke legyen elöl. Számolgatok elég sok mindent pl a szavak betűit, szótagokat, könyveket a polcon stb. Ha valamit megfogok bal kézzel, azt meg kell a jobb kezemmel is addig nyugtalan vagyok ha nem csinálom meg. A leggyakoribb nálam az, hogy ha felveszem a cipöm megkell néznem a talpát, elöször a jobb aztán a bal majd bal s aztán a jobb...

[@hajnalmiri]

Jaj amugy nagyon orulok h ezekrol is csinalsz videot. Es ez az oktato szandek ez szuper

[@ameey_]

Nekem is van több ilyen kis "szokásom", több is. Egyik pl az hogy ha iszok számolom hány kortyot iszok xD

[@rattingfanni]

Dettó. Nekem négyet kell, de ha nem vagyok szomjas,úgy iszom,hogy 4 nagyon kicsi korty legyen..🤔🤣

[@gorbacsov007]

Halló Atis AnimeEgyetemről eltüntèl!

[@adamglozer6025]

Nekem is vannak foszlányokban ilyen dolgok. Ha például lemegyek a lépcsőn és lépésnél az egyik kőről lelóg a bal lábam, akkor a jobb lábammal is meg kell csinálnom és utána már nem szabad, hogy a bal lelógjon, de ha nem sikerül jobbal, akkor direkt úgy lépek kétszer, hogy lelógjon, majd a ballal is és csak utána vigyázhatok, hogy ez ne történjen meg újra, és ezt képes vagyok a végtelenségig cifrázni, csak sajnos a lépcső nem tart örökké és régen mindig ideges voltam, ha nem sikerült és ezért képes voltam visszamászni a lépcsőn, hogy újra legyen lehetőségem jól lemenni. Vagy ha leverek valamit, akkor visszarakom, hogy mégegyszer lelökjem, de ha nem oda esik, ahol előbb, akkor először leverem úgy, hogy megint hasonlóan essen, utána meg úgy, ahogy és ahova legelőször leesett, és ha ráadásul a felvételénél elejtem vagy úgy rakom le, hogy eldől, akkor azokat a mozdulatokat is bele kell vinnem, sőt ha felvételnél megérintem az arcom, akkor megint újra kell csinálni vagy beépítem a mozdulatsorba és ha elrontom, akkor értelemszerűen előlről kell kezdenem az egészet. És az ilyeneket képes voltam régen addig csinálni, amíg már a fejem rákvörös, szitkozódom és már a szüleim is rám szóltak, hogy nyugodjak már le. Még most is a mumusom egy-pár kényszeres mozdulatismételgetés, mert nem vagyok annyira magamnál olyankor, hogy abbahagyjam, hanem ösztönből eltöltök ezzel naponta akár perceket is, de már szerencsére egyre ritkábban történik.

[@cziganyjozsef1454]

6:36 lehet, hogy nekem is ez van? Volt, hogy 50 m-ről visszafordultam, hogy megnézzem.🤣🤣🤣🤣

[@oroszlanlili]

Amíg nem teszed ezt az esetek többségében, szerintem semmi bajod. 😄

[@gamehunter877]

én pl. ha a poharamat véletlen úgy rakom le hogy hozzáér egy másik pohárhoz vagy akármi dologhoz az asztalon akkor képes vagyok 15-20x is megigazítani különben egy olyan érzésem van mint a viszketés :)

[@SpiritOfNumen]

Ha még nincs, a hipochondriáról is kellene egy videó.:)

[@szardarabkakazegbol]

Kedvenc reakcióm a depressziómat illetően: Te azért vagy depressziós, mert az akarsz lenni. Igen, immáron több, mint 10 éve akarok így élni. Nincs is ennél csodásabb érzés. :D

[@alaquemcbass5001]

de hát nézd a dolgok jó oldalát

[@matron3415]

Én csak úgy mehetek el otthonról hogy közvetlen előtte iszom pár korty vizet (oda is van készítve az ajtóhoz) Ha utána leállok valakivel beszélgetni az ajtóban vagy akkor kötöm be a cipőm akkor meg kell ismételni. Képes vagyok az utcáról visszajönni ha úgy érzem nem pont indulaskor ittam, és az egésznek semmi köze a szomjúsághoz. Volt hogy enélkül mentem el bicajozni és egész végig azon járt az agyam, másra se tudtam gondolni, az nagyon rossz érzés. Ezenkívül a személyes holmikat mindig mértani pontosságal párhuzamosan rendezem, különösen a cipőket, papucsokat. Ha leülök filmet nézni de tudom hogy az asztalomon pl egy radír ferdén van, meg kell állítanom pár perc után és megigazítani, különben nem tudok a filmre koncentrálni

[@Brigiboo]

Atya eg.. rosszabb mint a dohanyzas

[@nikolettajakab8382]

Mielőtt elindulok itthonról, meg kell néznem a tűzhely gombjait, hogy lekapcsoltam biztosan. Van, hogy visszamegyek megnézni, és szinte azonnal elfelejtem, hogy mit láttam, és többször vissza kell mennem, mire rögzül (van, amikor hangosan ki kell mondanom, hogy rendben van). Ugyanez van a munkahelyemen a számítógéppel. Mindkét esetben attól félek, hogy kigyullad az épület, ami a tűzhelynél még érthető, de attól, hogy a számítógépet nem kapcsolom le, kicsi az esélye neki. Ez csak egy példa a sok közül sajnos. Nem vagyok diagnosztizálva, de erős a gyanúm. Ezen kívül tökéletes vagyok 😂

[@Jack-Carver]

Én OCD-s vagyok. Leírom a kényszer cselekedeteimet. Csak össze szedem a gondolataimat

[@noemibanyar]

Futás közben én is mindig azt játszom, amit te, valamint én mindig végignézek egy videót, vagy a végére pörgetek, mert utálom, ha az indexkép alatt azt jelzi, hogy a videó nincs végig nézve.

[@montezuma472]

Haverom barátnője mindig újra kimossa azt a ruhát, ami a mosógépből való kivétel közben hozzáér a gép oldalához. Ilyenkor újra feltölti mosóporral és öblítővel a gépet, és megint kimossa a tiszta ruhát. Ezért is szokott figyelni, hogy mikor veszi ki a ruhákat, semmiképpen ne érjen hozzá a ruha.

[@Dorika848]

Hajmosásnál, csak és kizárólag a balzsam visszacsukásakor muszáj felnéznem a plafon felé. Minden egyes alkalommal. Sose ment a szemembe. Nem tudom honnan jön, de van 🤣

[@zoltanjanostar187]

Huncut vagy.

[@ParaEtCryptid-hq9yd]

Ocd-s vagyok. De hálát adok az Istennek, hogy az vagyok, mert ha nem ragadok le egy adott dolognál és elmegyek otthonról 1,2 perccel hamarabb, akkor baleset ért volna. Többször jártam már így. Szerintem nem véletlenül lettem az. Amúgy vannak jó és rossz napjaim. Stresszes napjaimban egész nap rituálékat csinálok, számolok, színész neveket ismételgetek. Nem tudom miért, de megnyugtat. Átlagos napjaimnál színész nevekre gondolok villany oltás előtt, 3szor emelem fel a lábam az ágyról, mire letudok feküdni. Közben csak jóra gondoljátok, de v betűvel kezdődő szó nem lehet, mert az veszekedést jelent. Tudom hülyeség, de ez van. Ha úgy érzem innom kéne, akkor azonnal innom kell, mert érzem, hogy pánikroham szerű érzés jön rám. Este legalább 30szor leellenőrzöm az órát, hogy reggel csorogni fog e

[@weiszdavid3028]

Bipoláris depresszióm van, elég mély fázisokkal. Volt olyan, aki azt mondta nekem ilyen állapotban, hogy "hát legyél jól". Az ilyen mondatokat az orvosi közösség gyakorlatilag tiltja, mert kontraproduktív is lehet. Én is OCD-gyanús vagyok, de a pszichoterápián nem foglalkoztak vele, mert voltak (vannak) súlyosabb gondjaim is, és ez nem tartozik közéjük. Az ajtó ellenőrzése nálam is megvan, illetve vannak autista jegyeim is (ASD), ami pl. a közlekedésmániában jön ki. Gyakran ha gyalog is megyek valahova, kimondom magamban vagy félhangosan, hogy éppen hol vagyok (pl. "Kőbányai út / Könyves Kálmán körút"). De hogy minek, nem tudom...

[@IDeoI]

A színes cukrokat kötelező színek szerint csoportosítani, úgy párosítani (kettessével!) és elsőnek a fölösleges "maradékot" elfogyasztani. A szabály szerint a maradék megosztható másokkal, a csoportosított mennyiség viszont szigorú szabályok szerint kizárólag párossával, a rendszer megtartásával fogysztható el! Ellenkező esetben jön a világvége! :D

[@juliasandor7973]

Ha valami hülyeség csak az eszembe jut, akkor muszáj megcsinalnom, mert ha nem, akkor rosszul érzem magam. Pl ha eszembe jut h már egy órája nem voltam mosdóban, akkor ezen addig stresszelem magam, hogy semmi mást nem tudok csinálni, és elkerem azt, hogy tényleg mosdóba kelljen mennem, pedig egyáltalán nem akarok. Muszáj ralepnem a vonalra, sőt régen csak arra tudtam visszamenni valahova, ahonnan jöttem, egy méterrel se tudtam arrébb menni visszafelé. Semmi értelme sincs, de borzalmasan rossz

[@juliasandor7973]

Ha valaki ért hozzá, ez már lehet hogy az? :D Elég betegesnek érzem

[@andraskocsis2139]

Szia .sajnos nem ment mèg a gyógyulás. 5 ève.bene vagyok eben a kényszer betegségben..nagyon nehèz.vele élni. De muszály meg küzdeni vele. Bar meg soha nem irtam comentet! Most neked el montam. Nagyon boldog lenèk .ha ujra az lehetnek aki Voltam. Nem katoknák minden 10 percben😀 bár nèha saját magam kinevetem. 😁😂

[@saroltasegesdi4760]

Szia ! Nagyon jó videó lett ! Adhd-ról és Add-ról is csinálnál videót ? Nagyon nagy segítség lenne 🙏🙏❤

[@melindaboka7437]

Mikor sétálok, minden csatornafedőt ki kell kerüljek, és sose lépek a lerakott kő/taposó vonalaira, mindig úgy érzem, hogy vonalon belül kell maradnom, ezért a saját tempómat is képes vagyok megváltoztatni inkább. Persze mindez akkor amikor időm engedi erre figyelni, ha rohanok, csak a csatornafedő érdekel!😂

[@agnesanonim7905]

Én óvodás nagycsoportos vagy kiselsős lehettem, amikor előjött ugyanez, hogy nem lépek az egymás mellé illesztett aszfaltkockák vonalaira. Kb. akkorák voltak, mint a paneltömbökön. Ha egyik lábbal vonalra léptem, a másikkal is rá kellett. Emlékszem késő ősszel este mentünk haza és én véletlenül ráléptem egy ilyen csíkra, mert annyi volt a lehullott falevél, h nem vettem észre, és utána végig meg kellett csinálni előbb bal, majd jobb, majd bal, és így tovább lábammal. Anyu észrevette, hogy össze-vissza lépéshosszokkal szökdelek mellette, de szeleburdinak tartott. A gond ott kezdődött, mikor bementünk a belvárosba és minden csupa macskakő volt. Egy OCD-s rémálma. Ott mondtam el, h nekem nem szabad vonalra lépni. Őszintén megmondom, fogalmam sincs hogy múlt el, de még felsőbe is néha be-beugrott a gondolat, mikor a hátsó udvaron játszottunk, kézilabdáztunk, h akkor a másik lábammal is vonalra kell lépni, de annyira már nem érdekelt, hogy megtegyem. Elmúlt.

[@karesz328]

Én például, mindig lekapcsolom a lámpát, olyan helyeken, ahol senki sincs. Egyszerűen iritál, ha fel van kapcsolva "csak úgy" a lampa. Meg mindig becsukom az ajtót. Ideges leszek, ha nyitva van egy ajtó. Meg, ha magas helyen vagyok, és le látok, akkor muszájnak érzem, hogy leköpjek onnan. Ez lehet mind utal OCD-re, de nem kerítettem nagy érdeklődést ez iránt.

[@gretakis539]

Én nem mondanám magam OCD-snek csak azért mert vannak néha felesleges cselekedeteim ami csak engem tesz boldoggá, de a leg értelmetlenébb, leg feltűnőbb az az hogy ha kapok vagy veszek egy zacskó színes cukrot vagy bármit akkor azt 1.kiöntöm valahova 2.kiváligatom a sérülteket 3.színek szerinte váligatom 4.megszámokom 5.kirakom azt a számot a cukrokból ahány van belőlük 6.megnézem hogy meilyikből van a legkevesebb és a többiből is elveszek annyit, és azokat félre rakom 7.megnézem hogy a legkevesebb cukorka mennyisége hányszor van még meg az marad színek kupacaiban és azokat is kiveszem és szintén elrakom 8.a maradékot megeszem de csak a hibásak után. 9. Mindezek után megeszem a cukrokat csoportok szerint haladva vissza fele. Ezzel az egész fölösleges hülyeségel kb fél órám szokott el menni de nem érdekel mert és szinte rosszul vagyok attól hogy látom, tesóm csak kiönti egy tálba és nem foglakozva semmivel megeszi.

[@gyemant6550]

Én pedig egy nagyon sulyos rendmániás betegségben szenvedek tudtok segíteni?

[@eg4514]

Menj el pénzért takarítani másokhoz. :)

[@yukirain6138]

Én számolni szoktam. A lépcsőfokokat mindig, és hogy hány korty vízet iszok.

[@montezuma472]

Egyik ismerősöm a szembe jövő autók rendszámának a számait adja össze mindig. Ahány autó csak jön szembe, mindegyiknek a számait össze kell adnia. És nem tud vele leállni. Olyan is volt, hogy nem volt elég idő leolvasni egy rendszámot és visszafordult és a kocsi után ment és mikor utolérte, akkor összeadta a számait, majd újra visszafordult és ment a dolgára... csak hát eléggé elkésett emiatt a melóból.

[@Adam-se4kn]

Engem 1 éve diagnosztizáltak OCD-vel viszont 7 éves korom óta vannak tüneteim. 2 éve vált annyira tűrhetetlenné hogy hajnali háromig vetkőztem és öltöztem fel. Ez még semmi ahoz képest amikor egyszer reggel 7ig ültem fel az agyamról és ültem le. Eleinte nagyon gyengék voltak a kényszereim nem tudtam akkor még hogy beteg vagyok csak azt hittem fura szokásaim vannak és kiderült hogy sajnos nem. A gondolatba lévő kényszer gondolatokkal kezdődött minden hogy olyan dolgokat teszek meg amit nem akarok például bele dobok valamit a tűzbe ami számomra fontos stb. Ez el jutott odáig hogy jöttek a cselekvések is amik napi 3x fordultak max elő viszont ez egyre rosszabb lett. Kezdem az elején. Még 14 éves voltam 1 Horváthországi nyaralás során sétáltunk a parton a szüleimmel és eszembe jutott egy baleset amibe bele halt valaki nemtudom már honnét jutott ez eszembe de 10 perc után bekattant nálam valami és azon gondolkodtam hogy vissza kell mennem oda ahol gondoltam ezt a séta közbe ha nem akkor velem is meg fog történni. Innentől kezdődött az egész hogy mindig a rossz dolgok ellentétjére kell gondolnom ami nem tűnik nehéznek de ha próbálsz nem gondolni valamire akkor nagyon nehéz. Ezt fél év után felváltották a számok hogy mindent 9x kell megcsinalom ha nem sikerül 9x 9x kell megcsinalom valamit (81x) ami volt már ezer valamennyi is több órán át voltak ilyenek néha mert mindig újra éreztem a kényszert viszont gondolat nem társult hozzá. 2020 május óta amikor elkezdték a gyógyszeres kezelésem azóta sokkal jobb viszont még mindig tűrhetetlen. Minden cselekvés után ha valaki mond valami rosszat pl halál eset akkor újra megkell csinálnom azt a cselekvést mert különben velem is megtörténik. Azóta egyszer megjártam a hein Pál gyermek kórházat kétszer a vadaskertet de semmi nem változott az orvosom azt mondja sose fogok meggyógyulni. Ez nem azt jelenti hogy ti se fogtok ha OCD-sek vagytok de az én esetem már reménytelen.

[@18selah62]

nagyon sajnallak! Nehez lehet. Kitartast neked!

[@martinaplo]

Próbáld ki a meditációt, meditációs táborokat!

[@eg4514]

Ne hipnotizáld magadba, hogy reménytelen az eseted. Egyébként kíváncsi lennék, ilyenkor nem segít kipróbálni az alkoholt mondjuk? Nyilván csak annyi miatt, hogy ha egyszer meglátod hogy semmi nem történik ha kihagyod a rituálékat. Vagy ha megfogalmazod magadban, hogy mi az amitől annyira tartasz, és valahogy ezt próbáld elfogadni hogy tényleg megtörténik. A testedet te mozgatod, értem hogy erős a kényszer és a félelem, de ha egyszer valahogy megállnád ezeket és látnád hogy abszolút semmi következménye nincs, lehet sokat segítene. A másik, hogy megpróbálod teljesen elfogadni ezt, nem érzed magad rosszul emiatt, nem gondolod hogy kényszer és betegség, csak simán megcsinálod, nem próbálod egyáltalán abbahagyni. Persze nem ismerem az esetedet, nekem is 7 éves korom körül voltak hasonló dolgaim, egy példa hogy elalvás előtt körbe kellett néznem a lakást, minden ajtót, ablakot, csapot, szekrényt kinyitni, ágy alá, satöbbi. Ez még oké, de miután lefeküdtem volt egy olyan rossz érzésem hogy valami azóta történt, tehát újra megcsináltam, na de a kettő az nem olyan kerek szám, legyen három, de a három után se voltam elégedett, még egyszer, de a négy nem jó, satöbbi...én is képes voltam órákon át szöszmötölni ezekkel. Aztán egyszer csak elmúlt, én se tudom pontosan mitől. Csak annyi, hogy soha ne hidd el, hogy örökké úgy marad valami. Minden elmúlik. :)

[@montezuma472]

Lehet, hogy nem gyógyítható a problémád, de ha okosan csinálod, akkor még gyógyszer nélkül is enyhítheted a tüneteket. Próbálj meg "cselekvést kiváltó" trükköket alkalmazni, illetve rábírni erre az agyad. Ez sok OCD-snél beválik, és csak egy kis gyakorlás kell hozzá. Persze attól is függ milyen súlyosságú nálad a betegség. Pl. amikor valaki rossz dologról vagy halálról beszél, akkor ne azt a cselekvést csináld végig megint amit éppen csinálsz, hanem váltsd ki valami egyszerűbb cselekvéssel. Pl. 2-szer az asztalra vagy a falra ütés jobb kézzel... szuggeráld be az agyadnak, hogyha ezeket megteszed, akkor ez azt jelenti, hogy nem fog veled rossz történni. Ezáltal pedig kiválthatod az eredeti cselekvést, és sok időt spórolhatsz. És minden ilyen kényszeres cselekvéshez hozzárendelhetsz ilyen kis trükköket, amivel rengeteg időt spórolhatsz meg és egyben sokkal kevesebbet is kell foglalkoznod az egész dologgal. Idővel az agyad hozzá fog szokni és sokkal normálisabb lesz a napi rutinod. A lényeg, hogy mindig egyszerű és gyorsan végrehajtható pótcselekvést válassz az eredeti helyett. Pl. amikor 9-szer kell megcsinálnod valamit, azt kiválthatod azzal, hogy 9 ujjoddal érinted meg a falat vagy a talajt, és ennyi. A lényeg, hogy mindig egyszerű és könnyen végrehajtható legyen.

[@jozsefjuhasz2228]

Nekem az az ilyen szokásom hogy ahogy megyek haza az iskolából egy szakaszon vannak különleges gömb alakú lánckerités tartók vagy hogy mondják ezeket és szinte mindig megnyomom a tetejét mind a 11 db tartónak.

[@dorottyakurucz8208]

Mérem az időt. Ha például elkezdek olvasni egy könyvet a 10. oldaltól kezdve lemérem, hogy egy óra alatt hány oldalt olvasok el. Ebből következtetek arra, hogy kb mennyi ideig tart míg kiolvasom a könyvet. De szoktam mérni, hogy egy tételt mennyi idő alatt tanulok meg, vagy hogy a munkahelyemen egy feladat elvégzése mennyi időt vesz igénybe.

[@rattingfanni]

A könyvolvasós példát átérzem,ugyanezt csinálom..