2021 10 04 Debrecen

1:25 Jelenlét. Egyszerű és tiszta...
22:46 Hogy kezeljem a félelmemet, ha nem tudok közben mantrázni?
25:23 Sok dolog érdekel, hogyan válasszak?
27:23 A jövő karmáját hogyan értelmezzem a jelen pillanatban?
29:53 Elmúlt életeim emlékei váratlanul törnek rám és ez zavar.
34:50 Terhelt családi időszakban, hogy segítsem a gyermekem?
37:26 Hogyan legyek őszinte, ha más véleményen vagyok vkivel szemben?
41:44 Életemet filmként látom és nem érintenek meg az események, ez helyes?
45:56 Bántalmazó közegben a gyermek mikor léphet ki a szülői függésből?
48:21 Hogy hassak telefonfüggő gyermekemre?
54:37 Korábbi fogadalmaim milyen szerepet játszanak a bódhiszattva úton?
56:04 Miért nehezebb az élet mióta zent gyakorlok?
57:23 Meg kell e ismernem az egom ahhoz, hogy meghaladjam?
59:25 A kezdő bódhiszattváknak mit tanácsolsz?
1:04:00 A fejlődéshez a szenvedés kötelező?
1:07:48 Hogyan ismerhetném fel miért ebbe a családba születtem?
1:09:48 Bölcs hallgatásomból alkothatok még valaha véleményt?
Bevezető:
Aki felismeri az egyszerűt és tisztát, az véget tud vetni a meddő vágyakozásnak és megszabadul a félelemtől.
Mennyire vagy jelen ebben a pillanatban és mennyire vagy távol ettől a pillanattól - mondjuk egy képernyő által?
A darabokra szakított tudat nem érheti el az egységet.
Ha valóban megismerjük az egyéni, páros, családi és csoportos karma teremtettségét, akkor tudjuk helyesen élni az életünket és félelem nélkül halni a halálunkat.
Ha nem az utadon jársz, akkor sorsod van és akkor nem te döntesz látszólag, pedig még a döntést is te engedted ki a kezed közül - sorsszerűen éled az életed vagy pedig tudatosan, útonjárás élményével?
Az ember minden helyzetben testtudatosságával és lélektudatosságával a felébredés felé törhet, lefoszthatja magáról az illúziókat, elérheti a valóságot és az eggyé vált, tiszta, tükörszerű, térszerű tudat segítségével haladhat az úton.
Eredetileg nincs én: olyan mint a ház, megépítjük.
Amikor a tisztánlátás igénye teljessé válik, akkor természetszerűen megfogalmazódik az a mondat, hogy "miben segíthetek?".
A szenvedésből kivezető út összes stációja azzal kezdődik, hogy "helyes" - és ez fogadalmak nélkül nem megy.
Ha az öt alapfogadalmat megtartaná az emberiség, akkor a szenvedés 90%-a eltűnne.
Az igazi kérdés, hogy milyen életet szeretnénk élni.
A katarzis megszabadít az illúzióktól, az énségtől, a felvett gondolkodás és érzelem mintázatoktól, spontán, a műalkotás átélése által - ezt a meditáció útján tudatosan, rendszeresen át lehet élni.
Azzal, hogy szembeállsz a félelemmel, nem fagysz le, nem menekülsz és nem harcolsz, azzal a legnagyobbat hozod magadnak és másoknak is.
Pályaválasztásnál, ha sok irány érdekel, hogy döntsük el, hogy mit válasszunk?
A jövőt hogy kell értelmezni a jelenben?
Ha zent gyakorolsz, ott nincs se regressziós, se progressziós meditáció - nem mi megyünk a jövőbe, nem mi megyünk a múltba, az jön el hozzánk.
Hagyd a gyereket gyereknek lenni és ne engedd, hogy a felnőtt terhét vigye.
Úgy légy őszinte, hogy nem mondod a véleményed - előbb-utóbb megszoknak téged, hogy te nem alkotsz véleményt, kommunikálsz, de az nem véleményalapú.
Ha látod, hogy mi a dolgod, ha látod, hogy te teremted és hogy mikor cselekedj vagy ne cselekedj, akkor a rendező, a színész és a néző el tud különülni - és akkor nincs kétség, nincs hiábavalóság, nincs veszteség.
Nem hinném, hogy lenne a földön olyan ember, aki felelősséggel azt állítaná, hogy egy gyermek mikor tud a saját lábára állni, mikor léphet ki a néha szorító vagy bántalmazó környezetből - azt a karmát kell megszüntetni, ami a bántalmazást létrehozza.
Van egy 16 éves lányom, akit a digitális világ úgy tűnik, hogy teljes mértékben beszippantott - mit tudsz tanácsolni?
A korábban, más hagyományban tett fogadalmak mennyire befolyásolják az útonjárást?
Mitől van az, hogy azt érzem, hogy minél jobban megy a gyakorlás, az élet annál nehezebb?
Meg kell-e ismerni az egonkat ahhoz, hogy meghaladhassuk?
A bodhiszattva a világban megjelenő, önzetlenül segítő, megvilágosodásra törekvő és azt részben elérő lény - ha egyszer elvállalod, ne add föl, mert ha magunkban csalódunk folyamatosan, mert nem volt bátorságunk vállalni azt, amiben hittünk, az a legnagyobb baj.
A fejlődésünkben a szenvedés kötelező elem?
Milyen módon tud az ember rálátni arra, hogy miért abba a családba született, ahova?
Ha a szavainkat, a tetteinket, a gondolatainkat és az érzelmeinket az a kérdés vezérli, hogy "miben segíthetek?", akkor helyes úton járunk és előbb-utóbb a véleményalkotás helyett valami sokkal belsőségesebb, mélyebb és tisztább történik.
-----------------------------------------------------
► További információért látogass el weboldalunkra: eredetifeny.hu
► Kövess minket Facebook-on is: / wks108
► Ha segítesz, mi is többet segíthetünk: eredetifeny.hu...
► Támogathatsz minket Patreon-on is: / zentemple
**********************************