A sok szerelmes párt, Ki lent a téren jár, Mily gyakran nézegettem én. Lágy ragyogás ült mindnek arcán, Oly csodás, mint egy égi fény. Tudtam, csak rám nem vár E bűvös szép sugár, E fénnyel írott költemény. Egy ilyen szörnyűséges arcot Nem ölel át az égi fény. De íme, jött egy angyal és rám köszönt. Egy földön túli bájos tünemény. Elment, de látom még, Orcámon csókja ég. Nem ért még ily jó tétemény. Hisz újraéledt a remény, Hogy rám ragyog az égi fény.