Ady Endre- A tűz csiholója

Ady Endre a 20. század elejének egyik legnagyobb magyar költője, a modern magyar irodalom meghatározó alakja. Verseiben gyakran foglalkozott a szerelemmel, a halállal, valamint a társadalom és a nemzet sorsával. Stílusát a merész képalkotás, a szimbolizmus és a szenvedélyes hangvétel jellemzi. Művei jelentős hatást gyakoroltak a magyar irodalomra, és máig fontos részét képezik a magyar kulturális örökségnek.
Ady Endre: A tűz csiholója
(1910)
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.