Alsó-Morva-Sík - A hegyen túl a nyugati gyepűn

A Morva folyó és a Kis-Kárpátok nyugati lejtői közt terjedő medence „a hegyen túli részek" nevet viseli. A Morva felé hajló róna buján zöldelő ligetekkel s tiszta és virágzó községekkel borított mezőség; beljebb a hullámos, dombos vidéket a Búr nevű szép fenyőerdő borítja. Hajdan hosszú sora állt itt a határőrző székely gyarmatoknak; de ezek idők folytán elenyésztek. Ma csak emlékök él számos magyar családnévben.
Az úgy történt, hogy miután berendezkedtünk a Kárpát-medencében, Árpád-házi királyaink a Morva-folyó mentén jelölték ki a nyugati határt. A gyepűre székely határőröket telepítettek, majd a nyugati támadások ellen várakat építettek a Fehér- és a Kis-Kárpátok ormain. Később a hódító viharok inkább kelet felől érkeztek, amelyek itt már többnyire erejüket vesztették. Ám a Hegyháton, amelyen Pozsony és Nyitra vármegye osztozott, annál élénkebb volt a kereskedelem. Így őrződhetett meg a nyugati végeken a magyar idők gazdag épített öröksége. A Morva mente ma is egy csendes táj, amelyet a kerékpáros turizmus is felfedezett magának.
Bicajtúránkat Morvaföldön kezdjük. Magyarbród után a Morvát elérve Szakolcánál lépünk be az ezeréves határon, majd Holicsot és Kopcsányt érintve dél felé tekerünk a Morva menti kerékpárúton. Székelyfalva és Pozsonyzávod után Nagylévárd következik, majd Malackára érünk. A Morva mentén tovább ereszkedve Dévényújfalu fölött zárjuk biciklitúránkat.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.