Az oktatás igazi problémája nem a pedagógushiány vagy a munkabér

Az oktatás helyzete jelenleg katasztrofális, a legnagyobb probléma azonban nem az alacsony bérekkel és a pedagógushiánnyal van - fogalmazott Gloviczki Zoltán az Index Konkrétan című műsorában. Az Emmi korábbi államtitkára szerint a státusztörvény egy értelmezhetetlen reakció, a pedagógus-minősítési rendszernek pedig legalább tíz év kell ahhoz, hogy integrálódjon.
Olvasd el a híreket! index.hu/
Lájkolj be Facebookon! / indexhu
Kövess minket az Instagramon is! / index.hu
A videó 2023.06.22-én jelent meg az Index.hu oldalán.

[@vilmoshorgos8079]

Gloviczki tanár úr régen is nagyon megnyerő volt. Nagyon tetszett, hogy bemondta azt a fontos fogalmat, amit valahogy eddig keveset használtak: Hatalmas, tehetetlenséggel bíró társadalmi alrendszer, ahol rengeteg féle módon lehet variálni dolgokat. Óraszámok, feladatok, telephelyek változtatása, összevonások stb. AMivel egyetértek: A legnagyobb baj az, hogy nincsen oktatáspolitika, és mivel politikailag nem éri meg vele foglalkozni, nem hoz eredményt 1-2-4 éven belül, bővel elég a rendszer vegetálása, életben tartása víziók nélkül. Egy ismert politológus, politikai elemző mondta, hogy aki szeretné, hogy az oktatás fontosabbá váljon, várja ki az Orbán-rendszer végét, mert nekik a hatalmi logikájuk szerint nincs igazából az oktatásra szükségük... Más elvek szerint gondolkozik és dolgozik a hatalomgyáruk...

[@tarhelytarhely5662]

Nekem ez a helyzetkép jött le: A magyar oktatás megrekedt kb 1990 -ben. Nem vette észre, hogy közben feltalálták az internetet, a közösségi médiát és a tudásalapú gazdaságot. Ennek oka, hogy a szülők, az akadémia és a tanári szakma se vette észre. Erős az igény, hogy ugyanazzal a szemlélettel folytassuk az oktatást, ahogy az előző és azt megelőző nemzedék tette. Azok az országok (pl Lengyelország), ahol ezen változtatni sikerült, ezt az ellenállást győzték le. Az oktatásban résztvevők és a szülők nagy részének szándékai ELLENÉRE valósították meg a reformokat, és valahogy kibekkelték azt a 10-20 évet, mire az eredmények megmutatkoztak. Bevállalták a kudarc lehetőségét is. A magyar rendszerváltás utáni magyar politika nem vállalta fel ezt. Az én megfejetésem: Hiába várjuk, hogy egy "jóságos vezér" majd ránk kényszeríti a tutit, mi majd lázadozunk, aztán moszkva teret nevezünk el róla néhány évtized múlva. Sajnos a két beszélgető fél a riportban ebben gondolkodik. Egyelőre a magyar oktatás úgy üzemel, hogy kiad magából tanulókat, akik a 90-es évek szintjén tisztában vannak a világgal. A maradékot öntanulással szedik fel. Akinek ez nem sikerül az visszamegy azokba az intézményekbe, ahol nem haladnak ilyen gyorsan a dolgok. Mondjuk tanárnak, politikusnak vagy újságírónak áll, és ezzel újratermeli a folyamatot. Ennek eredményeképpen lassan létrejön egy szűk sikeres nemzedék, aki úgy érzi, hogy ami piacképes tudása van, azt nem az iskolában szedte össze. Ez a nemzedék saját pénzből és indíttatásból olyan helyen taníttatja a gyerekét - akár itt, akár külföldön - amiben azt tanítják ami szerinte fontos. A fidesz engedi, sőt támogatja ezt a folyamatot. Nem hiszem, hogy át van ez náluk gondolva. Egyszerűen a kisebb ellenállás irányában haladnak. A következő nemzedék eredményességének függvényében csökken egy idő után a társadalmi zöm ellenállása is. Ha ez a szint a kritikus alá csökken, hovatovább átfordul, a politika lépni fog. Egyelőre még a megváltó politikai erő eljövetelében hisz az emberek nagy része. A másik komoly részük szerint ez pénzkérdés. Ha a tanárok fizetését megnégyszerezik, akkor minden iskola hirtelen elit iskola lesz. A harmadik komoly része szerint minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló. És persze megjelentek már a rendszerszintű rasszizmust kiáltó, teljes kimeneti egyenlőséget és arányos részvételt követelő nyugatról importált hangok is. Így hosszú lesz.

[@vilmoshorgos8079]

A diagnózisod jó, de van recepted vagy kezelési javaslatod is?

[@tarhelytarhely5662]

​@@vilmoshorgos8079 Nincs, és tartok tőle, hogy nem is létezik recept. Egyrészt ahhoz, hogy valamit megreformáljunk, három dolgot kell tudni: Mi van most Mit akarunk elérni Milyen módszerrel A módszer az előző kettő függvénye. Én nem látom, hogy az első kettő meglenne. Úgyhogy most sodródunk. Lehet, hogy ha majd elsodródtunk valahova, akkor majd tiszta vizet öntünk a pohárba. Legyen így. Én nem vagyok politikus. Én azt nézem, hogy mi van és mi lesz. Mindezt a saját érdekeim védelmében teszem. Ha valakit érdekel, elmondom, mit gondolok. De nem szokott érdekelni senkit. Mindenki a megoldást várja (vagy már tudja) anélkül, hogy érdekelné mi van most és mit akarunk elérni. Másrészt a "recept" azt jelenti, hogy van egy csomó hozzávalónk és abból szeretnénk egy minőségileg más, új dolgot készíteni. Itt most nem birkapörköltet főzünk. Itt a túrós palacsintát alakítjuk át apránként kakaós palancsintává. Erre nincs recept. Pláne nincs akkor, ha még vitatkozunk, hogy a mostani palacsintánk túrós-e egyáltalán és nem inkább lekvárosat akarunk-e igazából a végén.

[@edexaxol7655]

@@tarhelytarhely5662 Érdekes volt, amit írtál,tetszett. Elgondolkodtam rajta. De végső konklúzióm az, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Nagyon jó , kiváló oktatási kutatóink, pedagógiai szakértőink vannak, csak nem hallgatják meg őket. Mindenki úgy jár, mint Gloviczki rektor úr. Szaktudását félresöprik. Megvannak a módszerek. Nem csupán a finn oktatás, hanem a portugál oktatás is kilőt, kb 10 éve látszik. Ők annyira szégyellték silány eredményeiket, hogy az ellenzékkel összefogva nekiáltak a reformoknak sikeresen. Magyarországon is kész a program. Még az Antal kormányban leadta Beke Kata a kidolgozott programot, de félresöpörték, mert a pártok közötti huzavona, az üresen megörökölt államkassza mind mind fontosabb volt, mint a nemzet jövőjét képező ifjúság szellemi pallérozása. A mai kornak megfelelő programok is megvannak. Csak az áment nem mondják ki. Már az alapoknál, az óvodákban katasztrófa van. Tudjuk mi lesz azzal a házzal, aminek alapjai elporladnak. Sajnálatos módon és a hím vezető politikusok miatt, akik csupán gyerekmegőrzőként tekintettek az óvodákra, hát mára sikerült gallyra vágni . Magasan képzett diplomás óvónők, fejlesztőpedagógusok dolgoztak éhbérért az óvodákban. Mára alig vannak. Elkezdtek érettségizett, óne szakképesítéssel rendelkezőket óvónőként alkalmazni. Most már érzékelték a bajt, hát indítják a gyorstalpaló képzéseket. Nem tudom ki hogy van vele, de egy gyorstalpalón képzett sebész szikéje alá nem szívesen feküdnék. És az óvodapedagógus munkája van olyan fontos, mint a sebészé. Csak ha hibáznak, a halál és összeomlás később következik be a félrenevelt gyereknél. Az óvodában, ha az jó hely, észreveszik, hogy Pistike nem idióta, hanem rosszul látó. Iskolában is észre kéne venni, miért nem halad a gyerek a hátsó padban. Egy órán keresztül is sorolhatnám milyen fejlesztéseket tudnak végezni szakemberek az óvodákban, csodákat tudnak tenni mozgásban, agyi funkciókban lemaradt gyerekeknél, ha hagynák őket, ha elegen lennének és dada is lenne mellettük, hogy fejlesztés helyett ne kelljen a pisiltetéssel is nekik foglalkozniuk. Hosszú. Csak belelovalom magam, segíteni meg nincs módom. Nem, nem vagyok szakember, csak nagyon érdeklődő.

[@capellibelli5814]

közben a kormány ezért nem felel

[@edexaxol7655]

@@capellibelli5814 Persze, hogy nem felel. Nem érdekli őket.

[@csvegso]

Nincs szükség oktatásra. Amit a gyártószalag mellett kell csinálni heti 7x12-ben, azt 2 hét kiképzés alatt bele lehet táplálni az alanyokba.

[@edexaxol7655]

Vannak olyan gépsorok, hogy funkcionális analfabéták azzal sem boldogulnak.

[@edexaxol7655]

Hihetetlenül jó és érdekes volt ez a beszélgetés, de hihetetlenül szomorú is egyben. Profán leszek, de nagyon nagy bajunk, hogy Orbán Viktort a futball babonázta meg és nem az informatika, a robotika pláne nem. Másként alakult volna a fontossági sorrend, a prioritás, az ország fejlődési pályája. Legalább ugye XXI. századi. Annyira törődött csak az oktatással, hogy centralizálva legyen, a helyi vezetők ki legyenek iktatva, minden be legyen csatornázva a központi helyre, a vezetők párthűségesek legyenek és ennyi. És persze évről évre kevesebb pénzbe kerüljön. Most, hogy baj van, képtelen a párbeszédre, erőből intézkedik. Nem tudom elhinni, hogy ez jó irány lenne. Az, hogy mennyire tudatos a közoktatás elsorvasztása, a szegényebb rétegek elzárása a szellemi műhelyektől, a lehetőségektől, erről tudnék vitázni Gloviczki úrral, bár egyértelmű a szellemi, műveltségi fölénye. Én csak egy egyszerű közéleti érdeklődő vagyok. Azt azonban ne feledjük, hogy miniszterelnökünk munkaalapú társadalmat épít tudás alapú helyett. Még csak nem is titkolja.

[@tarhelytarhely5662]

Tényleg profán vagy. Jól gondolod, hogy OV érdeklődése határozza meg az ország fejlődési irányát. OV az iránt érdeklődik, ami sok embert megmozgat, valamint minél kisebb pénzből és minél kisebb kockázattal lehet pozitív politikai választ elérni. A magyar foci reformja nem sikerült. Nagyjából mindenki egyetért abban, hogy ennyi pénzből valami komolyabbnak kellett volna kijönnie. Ilyen egy kis kockázatú politikai projekt. A károk kezelhetők, a folyamatok korrigálhatóak. A magyar közoktatás (vagy akár egészségügy) érdemi reformja egy-két nagyságrenddel több pénzbe kerül. Ez még hagyján, de többszázezer embert kényszerít mindennapi munkájának gyökeres megváltoztatására, és többmillió embert érint közvetve. És benne van, hogy nem sikerül és nem lesz mozgástér a korrekcióra. A magyar politikai elitből OV az, aki leginkább hajlandó konfliktusokba belemenni és kockázatot vállalni. Az összes sirámunk arról szól, hogy rossz irányba teszi. Az ellenzék - a múltjára és töredezettségére alapozva - bele se megy. Teljesen egyetértek veled, hogy a "munka alapú" társadalom koncepciója és a szakképzés megerősítése nem "jövőbiztos" megoldás. A termelési értéklánc alacsony szintjén vállal az állam érdemi részvételt, a magasabb szinteken - ami elvileg a jövő - pedig elengedi az állampolgárok kezét... Azonban több millió embernek ma kell munka, ház, kocsi család. Nem jó nekik az az ígéret, hogy ha minden összejön, akkor az unokáiknak már lesz. Sajnos ezt már hallották, és nem nagyon hiszik el még egyszer. Viszont a gyerekeiknek már magasabb igényeik lesznek. Aki meg nem szakmunkásnak szánja a gyerekét, az oldja meg, ahogy tudja.

[@edexaxol7655]

@@tarhelytarhely5662 Egyetértek. Annyival kiegészítem gondolataimat, hogy Orbán V nem tűr ellenvéleményt, hihetetlen egó és hihetetlen önbizalom, tévedhetetlenség sugárzik belőle. A pedagógiában is lesöpör minden szakembert és nincs olyan terület vízügytől, mezőgazdaságon át iparig stb. ahol ne érvényesítené akaratát, elgondolásait. Irigyellném is önbizalmát, ha nem látnám az eredményét. Nagy koponya, kár hogy nem passzolja át a labdát másoknak is, ha nagyobb eséllyel rúgnának gólt. Az ellenzékét viszont lepasszolta, nem is látom őket. Mammont a pénz istenét nem passzolja le, sőt egyedül az ő tanácsait fogadja meg. Nagy kár, mert Kelet-Európa Svájcát építhette volna ki Magyarországon, tehetsége, agya meglett volna hozzá, de más utat választott.

[@GaborTakacsOfficial]

Nem feltétlenül profán ez a kijelentés, érdemes a helyzetet több szempontból is megvizsgálni. Vannak azok a gyermekek, akikből soha nem lesz műszerész/programozó/könyvelő (pl.), mert nem is akarnak, hiába is próbálnád felkelteni bármilyen módon az érdeklődésük. Számukra boldog élet biztosítható stabil szakmunkával, az építőiparban, autóbuszvezetőként, varrónőként, a szalag mellett, plusz minőségi szórakozással (koncertek, fesztiválok, mozi, és igen, akár a legnépszerűbb sport, a foci is ide sorolható, stb.) - ha a szórakozás nem a kocsma lesz, már nyert helyzetben vagyunk. És vannak azok a gyermekek, akiknek maguktól indíttatása van az analitikus gondolkodásra, vagy a művészetekre, társadalomtudományokra, stb. stb. Számukra elavult az oktatási rendszerünk a felső tagozattól az egyetem végéig, és pontosan a tudományos élet vízfejűsége miatt, ami viszont nem csak az oktatásban, de megszámlálhatatlan más területen is régóta fájdalmas már Magyarországnak (erről számtalan személyes példával is tudnék szolgálni). Munka szempontjából, a rendszerváltást követő korszakban (ne feledjük, anno tényleg az államcsőd mellől kellett felállni, kb. nulla iparral és mezőgazdasággal) ma már az első csoport gyermekeinek azért akad bőven munkahely (rengeteg gyár jött ide), és távolról sem minimálbérért (persze a röghöz kötöttséget még mindig el kellene engedniük, mert hatalmas hátrányt jelent mindenhol a világon - de sajnos az anyatejjel szívták magukba), addig sajnos a második csoport gyermekeinek marad a vállalkozósdi, a külföldi cégnek való bedolgozás, vagy a külföldre költözés, és mindennek tetejébe gyakorlatilag mindegy, hogy egyetemet végzett ember, vagy középiskolát, mert csak azok a kvalitásai számítanak, amik az iskola előtt is megvoltak: a szorgalma, a rendszerszemlélete és szeretete, és az affinitása - a lényegi szakmát az első pár évben kell elsajátítania az első pár munkahelyén. Ez a fő probléma! Ennek a megoldása nyilvánvaló, sokkal szorosabb együttműködés kell(ene) a piaci szereplőkkel, mint eddig, akik a képzésben aktívan és financiálisan is részt tudnának venni. No de, ehhez olyan piaci szereplők kelle(né)nek, akiknek képzett munkaerő kell - ők viszont csak akkor ruháznak itt be, ha már megvan a képzett munkaerő. Bár ez az ellentmondás feloldhatatlannak tűnik, lassan azért, de biztosan történik fejlődés (és az együttműködéseket is alaposan megszondázták az elmúlt években, tehát adatok vannak bőven) - és ebben a kínai egyetem hazánkba vonzása pl. brilliáns ötlet, mert az elmúlt évtizedekben Kínában hatalmas know-how gyűlt össze. Ha ide is vonzunk ezzel az egyetemmel jó pár kémet is (nyilván elkerülhetetlen, maximum majd jól a sarkukban leszünk - talán épp ezért épült volna fel az új nemzetbiztonsági hivatal...?), a hozadéka felbecsülhetetlen, és éppen a modernizáció tekintetében. Ha ez kész, biztosan szívesen hoznak ide a jelenleg is itt lévő vállalatok a K+F-ből is többet, hiszen kb. csomópontként tudnak majd kapcsolódni a képzett munkaerőhöz, a legújabb fejlesztésekhez, és a barátságos beruházási környezethez is. Ez persze ma is megfigyelhető több helyen, de azért a kínaiak tudnának még dobni rajta bőven. Egy másik probléma még a fiatalság nulla tisztelete bármilyen szakértelem felé. Megszűnt a szó klasszikus és modern értelmezése szerint is az "inas lét" ideje és értéke. Gyakorlatilag mindenhol túlburjánzott a szüleik "ezt én is meg tudom csinálni ugyanolyan jól, csak olcsóbban" mentalitása, ami csak bukott vállalkozásokat, összegányolt termékeket, építményeket, és nem utolsó sorban rengeteg kudarcélményt adott nem csak Magyarországnak, de az egész világnak. Ennek köszönhetően lassult le a fejlődés is hatalmas mértékben a világban (talán csak épp Kínában nem, hiszen ott még mindig a tudás a divat a fiatalok körében, és nem a közösségi médiában való ripacskodás), legalábbis az 50-es évektől az ezredfordulóig tartó robbanásnak már se szele, se lángja: a nagy öregek kifújtak, a fiatalabbaknak meg csak a töredéke áll elő világrengető dolgokkal - pedig a technikai lehetőség és háttértámogatás széleskörűbb, mint bármikor a történelemben. Se a processzort, se a rakétákat, se a telekommunikáció új vívmányait nem találomra fedezték fel, hanem az elődök ismereteire építve. Ma azért láthatunk stagnálást (vagy maximum a meglévő dolgok továbbfejlesztését, néhány nagy felfedezéssel), mert mindenki nulláról akarja felépíteni a várat hamar-hamar meggazdagodva, anélkül, hogy egy kutyaólon akár csak gyakorolt volna egy percet is. Bár nincs gyermekem, de bevallom, ezt a korosztályom (X gen.) hibájának tartom. Megörültünk a fene nagy szabadságnak, belevetettük magunkat kezdőként a piacgazdaságba, de elfelejtettük azt megtanítani a gyermekeinknek, hogy (1) tanuld meg az iskolában amit, meg kell, fejleszd készség szintre, és gyakorold sokat (2) és ezt fejleszd tovább, építs a tanulmányaidra és a kudarcaidra, aztán amit kell, dobd ki, és alkosd meg a te, új generációd termékeit, találmányait, divatját.... Ebből csak a divat jött össze, mégpedig azért, mert miről tudtak példát venni? Hogy (mi) hajszoljuk a pénzt, és azt a jólétet, ami eddig nem volt megadatott, de arról nem sokat meséltünk nekik, hogy mi is az elődökre építve, és a kudarcaink által lettünk többek. Szóval bár én nem látom katasztrofálisnak a helyzetet, mert egyelőre nincs is annyi magas képzettséget igénylő munkahelyünk, mint amennyit ki tudna akár a jelen oktatási rendszer képezni, de annyi biztos, hogy a vízfejűség felrobbantását sokkal előbb meg kellene lépni, mint hogy megvárjuk, hogy a begyöpösödött professzorok kiöregedjenek a székükből.... A beszélgetés kevés konkrétumot tartalmazó mivolta, és sok üresjárata mellett nagyon örülök, hogy ezt végre valaki ennyire konkrétan kimondta. A munkaalapú társadalomról: amíg nem szokják meg a (sajnos lustálkodó) tömegek, hogy nem csak pénzt, de igazi önbecsülést is csak a minőségi és kemény, sőt (!) jókedvvel végzett munka adhat, és meggyőződésük, hogy a trükközés a menő, addig nincs kit és mire oktatni. A társadalom szellemi felnőtté válása nem két nap eredménye.

[@edexaxol7655]

@@GaborTakacsOfficial Köszönöm kidolgozott válaszod és bár írtál problémákról is, úgy látom bizakodó vagy és a bajok forrásának főleg a fiatalság lustaságát, igénytelenségét tartod. Javarészt. Van amivel egyet is értenék illetve értek veled, de én a hajó süllyedését az oktatási rendszerben keresném. Lenullázását nem Orbán kezdte. Az elődök is parkolópályára tették. Már az Antal kormányban is mikor a már megboldogult Beke Kata letette az asztalra a kidolgozott minőségi oktatás tervezetét, félresöpörték, mert minden politikai huzavona, pártok acsarkodása, megörökölt üres kassza fontosabb volt, mint a jövő nemzedékének szellemi pallérozása. Aztán gyenge próbálkozások voltak, de mindenki kudarcot vallott. Orbán csak folytatja, de ő aztán belead apait-anyait, hogy a feudális viszonyokat kiépítse, hatalmát bebetonozza, ahol nincs helye kiművelt főknek. Mert akkor képesek lennének gondolkodni és érdekérvényesíteni. Lesznek kiválasztottak, akik kifizetik a borsos tandíjat, vagy elmennek a hanyatló nyugatra tanulni, talán visszajönnek. A Corvinus Öszdíjprogramot most nagyon felturbózták pénzzel - erre volt -, de ennek eredményességét a szegény rétegekre még nem látom. Talán nyitnak kapukat nekik is. Talán. Nem vagyok optimista. Lesznek a kiválasztottak és a jobbágysorban tartottak, akiknek esélyük sem lesz. Felfigyeltél te arra , hogy micsoda nyomor van az országban? Döbbenet. Én nem a szegény családokat és az ifjúságot okolom, hanem a közoktatás lenullázását. Óriási jelentősége van az óvodákban a magasan képzett óvónőknek és fejlesztőpedagógusoknak, akik az alapozást megadják, de velük az állam még mostohábban bánt, mint az iskolai tanárokkal. Rengetek gyerek van különböző fokú autizmussal, mindenféle problémával, akik nem kapják meg a megfelelő felzárkóztatást, nem jutnak hozzá a szakszerű oktatásukhoz, pedig sokan közülük adót termelő dolgozó emberekké növekednének, ha a megfelelő képzéshez hozzájutnának. De nem jutnak. A kínaiakban én nem bíznék ennyire. Ők nem úgy gondolkodnak, hogy én is jól járok, te is jól jársz, szépen megleszünk egymás mellett. Nem. Ők beteszik a lábukat az ajtórésbe, mert ugye kinyitjuk nekik az ajtót, aztán észre sem vesszük, és már ki is sajátították az egész házat, amit át is rendeznek a saját igényeik szerint. Minket meg kitesznek az utcára és akkor még jól is jártunk, mert rosszabb helyre is tehetnének minket. A jövőről beszélek. De talán szépen lassan, észre sem vesszük , az indiaiak miatt fáj majd a kínaiak feje.

[@GaborTakacsOfficial]

​@@edexaxol7655 Nem kategorizálnám ilyen sarkosan a problémák egyikét sem, ahogy átment számodra. Ha tömören kellene összefoglalnom, a fiatalok fegyelmezetlensége elsősorban a szüleik mulasztása a fegyelmezettségre való nevelésben, ebben tehát a legkisebb mértékben sem hibáztatom az oktatást, legyen bármilyen állapotban is. Az, hogy a diák beül az órára, és nem a telefont nyomkodja, vagy beszélget, hanem elvégzi a kötelességét, alapvető elvárás, és a szülői nevelés által kell az iskolaérettségig elérni, és nem a tanár feladata. Meggyőződésem, hogy a tanárok frusztrációjának egyik legnagyobb kiváltója az, hogy (szinte) semmilyen fegyelmezési eszközük nincs. És itt jön a képbe a családmodell, melynek a rombolása az, amiben a legnagyobb bajt látom. De ez nem ma, és nem is a rendszerváltáskor kezdődött, hanem sokkal régebben. Ha megfigyeled, a rombolás - ha nem is tudatosan - mindig az egyén szabadságvágyára épít. Ez a rombolás pedig az egyének közül nyilvánvalóan a fegyelmezetlenségre hajlamosakat, azaz a civilizáltabbak helyett a szerényebb szellemi képességűeket veszi célba elsőként. Kezdődött az egész réges-régen azzal, amikor a fiatalabb generációk előtt elhúzták a mézesmadzagot, hogy legyen lakásuk. Kvázi azonnal ráharaptak, és alapjogukká formálták azt a valójában önző gondolatot, hogy nem akarnak alkalmazkodni, együtt élni a szüleikkel. Elköltöztek új lakásba. Kicsi, szűk, konfilktusokkal terhelt otthonok lettek ezek (azért lássuk be, nagyon keveseknek volt lehetősége családi házat építeni a gyerekeinek), és a generációs konfliktusok kezelésének képességét nullázta le - ezek a fiatal szülők nem tudták megmutatni a gyermekeik felé az idősek felé mutatandó tiszteletet, sőt, hálát, de legalábbis az alkalmazkodást. Az eredmény több eladott lakás, és kevesebb kommunikáció, mondvacsinált sértődésekre hivatkozva a generációk között. Aztán a nőknek bemagyarázták, hogy ők elnyomottak, menjenek dolgozni, legyenek önállóak. Bekapták a horgot, elmentek dolgozni, ez a házasok között gerjesztett újabb feszültségeket, az önfegyelem rovására. Az eredmény: még több eladott lakás, és (többnyire) egyedülálló anyák által felnevelt, klasszikus férfimintát, és ezzel önmérsékletet soha nem látott gyermekek tömegei. Ma tovább szítják az ellentéteket a férfiak-nők, a feketék-fehérek, a szexuális kisebbségek és többségek, az oltásellenesek és oltáspártiak, a bal- és jobboldaliak, és ami a legszörnyűbb, még az áltudományos (a rák gyógyítható, laposföld, chemtrail, stb.) csoportok is úgy érezhetik, hogy van joguk hülyének nézni a másikat . Mindezt az egyéni szabadság jegyében. Anno, a kommunista "osztályharc" ideológiáját (és a vele járó korlátlan hatalmat) kitalálók bizony megnyalták volna mind a tíz ujjukat ekkora mértékű társadalmi megosztottság láttán.... A szerencse, hogy egyre több nő (sőt, több korábban szenvedélyes feminista) ismeri fel, hogy nem kell neki az a fene nagy hangon hirdetett önállóság és szabadság, ha egyszerűen csak a sunyi provokáció helyett mégis inkább újra nekiáll tisztelni, esetleg még inspirálni is a férfit maga mellett, ennyi bőven elég is ahhoz, hogy arany élete legyen a szűk panelben való sínylődés és túlterheltség helyett. És egyre több afro-amerikaitól is hallani, hogy nincs rasszizmus, ezt úgy ültették mások a fejükbe - ha ugyanúgy dolgoznak és becsülettel élnek, mint bárki más, őket sem fogja hobbiból halomra lőni, de még csak cseszegetni sem egy rendőr se. És még melegektől is hallom, hogy hiányzik nekik a visító-hisztiző képviselet, mint púp a hátukra, egyszerűen ők se viszik az utcára a beállítottságukat, ahogy a heterók se, és lám, ennyi elég is a békés együttéléshez. A probléma a társadalmi együttélésre való nevelés hiánya tehát a szülők részéről (ha már meg kell fogni valami szignifikánsat), és nem az iskola, vagy a politika, vagy Lenin, vagy Orbán, vagy Amerika, vagy Oroszország. A családmodellt illetően még egy komoly félreértést tisztázni kell. Nem az anya-apa-gyerekek az ideális családi modell. Soha nem is volt az. A nagyszülők-gyerekek-unokák az ideális családi modell. Még a "családi ház" fogalma is azt sejteti, hogy nagy, és többgenerációs. Egyedül ez az a környezet, ami mederben képes tartani az emberi egót. Ennek hiányában - és hol vagyunk ettől? - a totális pszichológiai összeomlás nincs messze. A klasszikus többgenerációs modellben az unokákra könnyedén tudtak vigyázni a nagyszülők ha a szülőknek olyan kötelezettségeik voltak, bármilyen "elintézendő" feladat született, mindig akadt valaki, aki be tudta tenni magát a közösbe; az élet közeli, valóságos, tapintható része volt a megöregedés, az elmúlás, és a halál is, és ha valaki bunkóvá vált, többen rá tudtak szólni, hogy figyelj csak, ezt nem kellene. Építő, gondoskodó és gyógyító közeg, a maga természetességében, ahogy bármilyen kicsi, de szorosan összetartó közösség (pl. falu) is. Ma ehelyett vannak bébiszitterek, vadidegenek a napköziben, vadidegenek a lépcsőházban, a szívességek (sokszor még testvérek között) sem működnek, válások tömegei, mobiltelefon, digitális naptár és önfejlesztő elmeroggyanások (coach-ok, tündér- és távgyógyítók, kineziológusok) kutyasétáltató, láthatás, panelbeli nagyszoba+kisszoba a nappali-háló helyett, gyűlölet a gyermek szülei között, felületes kapcsolat (ha van egyáltalán) a nagyszülőkkel, akik sokszor éhen halnak magányukban. A hiba okának kezelése helyett a tüneteket kezeljük. Ez a nyomor forrása. Anno falun egy magányos ember sem halhatott éhen, vagy fagyhatott meg, mert nem volt pénze.... Maximum akkor, ha elitta ami van, és a közösség lemondott róla. De még ez is sokkal hosszabb idő után következett be, mint napjainkban. Az eredmény gyújtogató BLM "szabadságharcosok", gyűlölködő férfiak, nők, és egyéb elnyomottak, lövöldöző gyerekek az iskolákban, mert egy egyest sem tudnak feldolgozni, és pszichológusok és pszichiáterek tehetetlen tömegei a (lélekre) halálos gyógyszereikkel. Most mondd, hogy bizakodó vagyok.... :) A helyzet nehéz, mert minderről a kapzsiság, és az ezt kiszolgáló és maga is művelő média, illetve a hataloméhes politika tehet elsősorban (világméretben), de azért nem reménytelen. Időről időre születnek olyan felismerések, melyek a lemondás képessége által nyújtott érzelmi stabilitásra, sőt, boldogsára világítanak rá, a legutóbbi ilyen pl. a "Minimalizmus" c. dokumentumfilm. Ezt kellene oktatni, de a szülőknek, és legfőképp példamutatással, mert ha el kell mondani egy 20+ évesnek, hogy tiszteld az időseket, az már késő. Egyébként meg bizakodó vagyok, végtére is, történjen bármi. Ugyanis, ha nem sikerülne záros határidőn belül belátásra bírni az embereket, és a szeretetre, a hitre, a lojalitásra és az önfegyelemre visszaállítani az életük alapjait a saját jól felfogott érdekükben, majd jön egy háború, amitől újra megtanulják. Ennek a világegyetemnek a teremtője ugyanis szerencsére van olyan civilizált, hogy mindenképp megtanít a valódi összefogásra. Ha máshogy nem, hát a szenvedés által. :)

[@barbararevesz6480]

Azért az elképesztő hogy már az is belátja hogy hibáztak akik Hoffman Rózsával létre hozta az új Natot .

[@capellibelli5814]

semmirekellő riport, nem lényegi kérdések, téves válaszok