Рет қаралды 311
Bene L. Krisztián- Megtaláltalak
Egyedül tántorogtam, az élet színpadán.
Botladoztam sorra, minden apró kövön.
Sokszor kínoztam magam, az álmok kínpadán,
hogy a szerelemhez, ne legyen már közöm.
Nem éltetett zene, nem éltetett fény.
Alig talált reám, egy-egy boldog pillanat.
Nem lüktetett vágy, se haldokló remény.
Nem építettem bizalmat, csak hatalmas falat.
Kivéve mikor megláttál, s mikor megláttalak.
Mert valahogy a pillanat, szívbe véste magát.
És hullottak a tüskék, omlottak a falak.
S újra elkezdtem érezni, a rózsa illatát.
Villámként csapott belém, az a szerelem.
Villámként hasította, szívem várfalát.
Megtalált akit kerestem, a másik felem.
S én ittam minden édes, dédelgető szavát.
Egyedül tántorogtam, egy rojtos kötélen.
Körülöttem szürke, omló házfalak.
S most úgy ragyog minden, mint csillagok az égen.
Mert megtaláltál végre, s én megtaláltalak.