BESZÉLJÜNK A MENTÁLIS EGÉSZSÉGRŐL

Egyedi kód: KITTIARIGAMI
ITT TUDOD MEGRENDELNI: bit.ly/3HgX0c1
TikTok: @szabokitta
BLOG/Weboldal: szabokitti.hu/
Instagram: / szabokitta
Facebook: / szabokittioldala
E-mail: [e-mail]

[@editszilagyi883]

Mennyire jól esett hallani, hogy " nem vagyok földönkívüli". Kitti, hatalmas köszönöm neked! A kendőzetlen őszinteséged annyira ritkaság manapság, hogy nagy kincs. 👍❤️🙏

[@doniznagy2978]

Felgyorsult a világ és ez ellen nem tudunk mit tenni. Nehéz nagyon most a világban fiatalnak vagy épp idősebbnek egyaránt lenni. Lehet,hogy arra vágyunk ,hogy tökéletesek legyünk,de Tökéletes ember nincs! Az ember hibázik és hibázhat! Egyet már nagyon megtanultam ne másoknak felelj meg,hanem magadnak! Csak is az önkép a lényeg,mert mindig is lesznek akiknek nem tetszel,de attól te még nem vagy kevesebb! Köszönöm,ha a kommentemet olvasod és szép napot! 😌😌Köszönöm ezt a videódat is!

[@viktorpaulovics1024]

Szerintem meg tudunk mit tenni. Értem, hogy a felgyorsult világ ellen nem, de az arra adott válaszunk a lényeges szerintem. Őszinte szavak Kittitől, de miért vagyunk kevesen ilyenek? Én is az őszinteségben hiszek! A magunk fényezése hazugságokkal egy hazug világhoz fog vezetni. Barátaimnak a saját hibáimon is szoktam élcelődni, na persze nem azért, hogy a hibáimon ne javítsak. Az előnyeinket pedig érdemes felerősíteni. Aki ismer tudja ki az a Viktor, Kittiről tudja, hogy ki a Kitti. Szerintem ez a lényeg.

[@brigittaszilvasneerdei6558]

2 éve küzdök pánikbetegséggel. Számomra ( ezt értsétek jól) volt, amikor segített az, hogy tudtam nem csak én küzdök ezzel. Azt gondolom, hogyha valaki ezzel küzd, akkor kell egy olyan támogató család mögötte, mint akár nekem is volt. Akik átsegítik ezen a nehéz időszakon őt. Amit Kitti Te is elmondtál... tényleg az emberek fejében nagy gond van. Nem tudnak különbséget tenni pszichológus és pszichiáter között. És igen, aki már oda jár valami lelki problémával, akkor ő biztos bolond... 2 hónappal ezelőtt a féjrem nyakába lógva üvöltöttem a zogokástól, hogy a mentő fog elvinni, mert úgy éreztem, hogy megfogok halni. Engem a halálfélelem kísért 2 évig. A férjemmel tudtam mindig erről beszélni, SŐT ő volt az, aki mindig átlendített engem a rohamon. Velem együtt a vette a levegőt, hogy megnyugodjak. Igen sajnos én is nyúltam gyógyszerhez, mert voltak éjszakák, amikor nem mertem elaludni, nehogy meghaljak..... akkor igen is bevettem, hogy tudjak aludni. Viszont nálam valószínű, hogy ez egy terhesség utáni depresszió következménye volt már. 6 évet voltam itthon a gyerekekkel és a 4 fal teljesen kicsinált. De valóban nem volt kedvem már sehova sem menni. Sőt pár hónapja már nem is mertem menni. Még a kocsiba sem mertem beülni. Elkezdtem dolgozni és 1,5 hónapja nem volt pánikrohamom. Ami előtte hónapokon keresztül napi szinten volt. Gyógyszert nem szedek most. Remélem ez így is marad :) És kívánom mindenkinek, aki ezzel küzd, hogy igen is merjen róla beszélni. Mert még mindig kevesen mernek. 1,5 éve kifakadt belőlem ez az egyik facebook csoportban és elsem tudjátok képzelni, hogy több, mint 30 üzenetet kaptam ( én, aki nem ismert), hogy ők is hasonló cipőben járnak, mint én és milyen jó, hogy ezt kiírtam magamból. És elmondták , hogy még otthon sem merik elmondani, mert nem támogatják őket ezekben a helyzetekben. És ez nagyon elszomorít. Ez nagyon jó videó lett Kitti :) kell róla beszélni :)

[@ily3876]

Szerintem két lehetőség van. Az egyik, hogy valaki boldogan éli az életét. A másik, akit a céljai sem fognak felvidítani. Elég szerencsétlenül fogalmaztam, szóval kifejtem. Szerintem a célok elérése önmagában semmi. Mintha lefutnál egy versenyt csakis a célvonalt szem előtt tartva. Ha pedig visszatekintesz, csak egy ködös tájat fogsz látni. És miért is mentél el odáig? Ellenben, persze tudnod kell, mi a cél és hová fogsz jutni. De néha nem árt körülnézni és nem csak hajtani az időt, hogy 'ugyan, érjünk már oda'. Kiszakadva a csodálatos metaforából, az élet lényege nem az, hogy elérjünk valahová. Hanem az, hogy, amikor ott vagyunk, végre megtudjuk, mi az élet értelme. Mert nincs egy kézzelfogható célja a létezésünknek. Egy szempontból nem vagyunk feleslegesek. Saját magunk számára. És az, amin végigmegyünk, a fejlődésünk, ez fogja meghatározni, mi volt az értelme annak, hogy itt voltunk. Rendben, tényleg nagyon filozofikus gondolatmenet volt ez, de a lényeg, hogy nem csak a jövőért dolgozunk. A középkorú asszonyok a boltban pedig azért boldogok, mert tudatlanok. Persze nem feltétlen szó szerint. De mivel nem tudnak sokat, nem gondolkodnak sokat, sokkal előítéletesebbek lesznek. Valahol itt ér össze, hogy miért ők a boldogok, és mégsem értenek meg. Minél többet tud, gondolkodik az ember, annál inkább hajlamos lesz összezuhanni. A kérdés ezután nem más, minthogy megéri-e gondolkodni, a világot megérteni, ha az képes a boldogságot megölni. Minek kéne élni? A tudásra vagy a boldogságra való vágynak? És hol van az egyensúly a boldogság és tudás közt? Jobb tudatlan boldognak lenni, mint depresszív gondolkodónak? Komolyan, most elgondolkodtam. Nem tudom mennyire sikerült leírnom azt, ami a fejemben volt, minden esetre ez az én világnézetem, nyilván valamennyiekben más gondolatmenetet indít majd el, mint ahogy én folytatnám. Nem mondom, hogy bármiben is igazam volna. Ha már itt tartunk, mindenki másra gondol ugyanannak hallatán. Lenne egy ilyen világban igaz? Valami, amit követni kell? Egy világban, ami energiákból áll, ennek megfelelően úgy igazán nem is létezik. Teljesen szubjektív, ki mibe mit lát bele. Épp ezért, az én válaszom nem. Nincs egy 'igaz'. Kettő sem. Pont emiatt kap az élet csak akkor értelmet, amikor a végére értél. Akkor látod, miért éltél. Komolyan nem tudom, meddig írnám még ezt, ha minimum nem esne ki lassan a szemem a helyéről. Nesze, én is fiatal vagyok, de hidd el, nem a külsőségekre megyek. Lassan az egyetlen dolog, amit keresek az emberekben az lesz, hogy lehessen velük egy jót filozofálni. Mondanom sem kell, a kortársaim körében nem éppen járok sikerrel. Azért remélem nem nekem mentek el otthonról és van értelme annak, amit leírtam. Aki idáig elolvasta, egyrészt szeretnélek kitüntetésben részesíteni a türelmedért, másrészt őszintén remélem, hogy minden rendben veled és ha nem is életed legfényesebb időszakát éled, előbb-utóbb ennek is vége lesz. Szép napot minden épelméjű és totál zakkant emberi lénynek errefelé (ez volt életem legbizarrabb köszönése)

[@35Cassandra]

A bibliában is benne van ,, boldogok a lelki szegények " ;)

[@krisztinajuhos4106]

Egyre többször merült fel bennem ez a kérdés az elmúlt időben, hogy megéri ez a sok tudás?! Megéri nyitottnak lenni a világban hogy mindent megakarj ismerni?! Én ilyen vagyok, és az a tapsztalatom minél többet tudok, annál inkább vagyok boldogtalan, a gyötrödő gondolataim miatt, akit rajtam kívül senki nem hall meg.. És olyan jól összefoglaltad🙏

[@ily3876]

@@krisztinajuhos4106 Pontosan, bár szerintem el kell egyszer jutnunk odáig, hogy pont azért, amiért ennyit tudunk, elfogadjuk, hogy minden rossz pillanatnak vége lesz stb. és minden gondolatot át tudjunk változtatni pozitívvá. Mostanában igyekszem is ezt csinálni, úgymond áramátalakítóként üzemelek, megpróbáloma stresszre szánt energiát átfordítani valami hasznosba. Ez elég szedett-vetett gondolatmenet volt, legalábbis annak érzem, de remélem felfogható, ha már az előző is az lett;)

[@ritanagy5622]

Én úgy látom, hogy a mentális egészség meg a pszichiáterhez járás az olyan dolog, amit szégyellni kéne. És sajnos sokan(legalábbis szerintem), ezért nem kérnek segítséget. Eleve ijesztő, ha az embernek valami baja van, de ha a környezeted elítél meg furán néz rád, az még nehezebb. Pedig ez egyáltalán nem szégyellni való dolog. Örülök, hogy beszélsz ilyenekről. Fontos dolog. Nincs erről beszélve eleget. Sajnos...

[@szilvi5618]

Szintén pánikbeteg vagyok, vannak rosszabb időszakok, vannak jobbak. Ha rosszabb van, akkor én is szedek rá gyógyszert, amit a pszichiáter felírt. És ami még kibukik belőlem most: mikor takarítónőként dolgoztam egyetem mellett hajnali és esti műszakokban a legjobb beszélgetéseim a munkatársaimmal volt. Állandóan megnevettettük egymást miközben a port köhögtük, a súrolószertől kiszáradt kezünkkel takarítottuk a szutykot 1000 Ft./óráért, de sokkal jobb szívvel gondolok arra a munkahelyemre, mint egy másikra, ahol adminisztrátor voltam, open office-ban dolgoztunk és mindenki egy karót nyelt, szerencsétlen volt, várva a nyugdíjra szívták egymás vérét, hogy hátha jobb színben tűnhessenek fel ha a másik szarabb. Szóval tökéletesen értem azt a nénit, aki a közértben dolgozik egy faluban vagy kisvárosban, nevetgél a munkatársaival aztán hazamegy a családhoz, unokákhoz, kertészkedik a férjével, kutya, macska stb. Nem bírnám elviselni hosszú távon, mert nekem is hiányozna a pörgés, Pest, de emberléptékűbb élet lenne az ilyen.

[@almaspite04]

Erre a kisboltos vihogos sztorira szeretnek reagalni. Szerintem ok sem boldogok igazan, csak ott abban a helyzetben es te azt latod beloluk. Kozben meg egesz nap megy a stresszcigi a stresszeves meg este a pialgatas, azaz az onmarcangolo eletmod. Egyidosek vagyunk, en is sokat gondolkozom ezen, hogy letezik-e a kivant, boldog es elegedett allapot, vagy a folytonos tobbre vagyas miatt erre sosem lesz eselyem? Aztan rajottem, hogy nem nem tudok, hanem nem merek boldog lenni. Mikor ugy erzem, hogy vegre boldog vagyok es elegedett es eleg ennyi, akkor elkezdek felni, hogy meddig fog ez tartani es mikor fogom elvesziteni. Nekem ezt nehezebb lekuzdenem, mint a mindig masra, tobbre vagyakozast. Es sajnos sokszor be is valik, "bevonzom" a torest :( Nem tudom meg, ezen hogyan tudnek felulkerekedni.

[@zilahibogi]

Én is szedek gyógyszert ezért nagyon jó volt hallani ezt a videót!! 💙Gondolkodom a shenmen piercingen, még ajánlod? Abban reménykedtem hátha utána már nem fog kelleni gyógyszer..

[@olivernagy123]

Én nekem nagyon jól esett hogy csináltál végre megint egy hosszú videót és ez tényleg egy nagyon fontos téma amiről a videóban beszéltél, de én azért sajnálom hogy már régláttam a vicces régi Kittit.

[@david-megyerinora9065]

Köszönöm végre ezt az értelmes megnyilatkozàst a háború kapcsàn. Engem elborzaszt egyre jobban az emberek -és itt kapcsolódnék a mentális egészséghez - hozzààllàssa ehhez a kérdéshez. Mindenki valamelyik oldalt és én legtöbbet, szintén az ukrán oldal szidàsàt hallom. Nem vagyok politikus, nemzetbiztonsàgi szakértő, de feltenném a kérdést, azoknak, akik azt mondják, hogy az ukrànok megérdemlik, hogy belegondolnak abba, hogy egyàltalàn mit beszélnek? Vajon az ilyen emberek mentàlisan mennyire egészségesek?! Mert ezt senki nem gondolhatja normàlisnak, hogy ez így jó, ahogy van, mert "megérdemlik". Senki nem érdemli meg azt, hogy pár hónapos terhesen menekülnie kellene. Senki nem érdemli meg azt, hogy a szeretteit hàtrahagyva mentse az életét. Hogy a saját gyerekét eltemesse vagy hogy azon tűnődjön, hogy vajon lesz-e olyan reggel, amikor a férje mellett ébredhet!!!!! Nagyon-nagyon beteg ez a világ és nem azoktól, akik felvàllaljàk azt, hogy mélyen voltak egy gödörben és segítséget kérve ki tudtak/tudnak mászni belőle. Hanem pont az ilyen emberek miatt, akik felelőtlenül fröcsögnek a màsikra, ítélkeznek és õrvendeznek más kàra felett. Persze, az ilyeneknek eszébe se jutna az, hogy esetleg pont vele van a baj!

[@alekszandrosz9383]

na jó miért van probléma az emberek mentális egészségével? Lehet hogy nincs (vagy csak részben) van igazam, de azért leírom, legfeljebb majd jól kiosztanak páran de nem érdekel :)))) ahogy ém látom így a 3x-en túl, az pedig az amit a video végefelé hozol fel. a külsőség. Menő lakás, drága cuucok, új autó, csúcsmobil. stb. na most sokan (persze vannak kivételek) ezeket úgy érik el, hogy túlvállalják magukat, vagyis bizony hitelből, és úgy vannak vele, ha már úgyis hitelt vesznek fel akkor egy kicsit nagyobb autó, nagyobb lakás, mert éppen jól megy a szekér és nem gond vagy még éppen kijön a törlesztő... csakhogy akkor van baj, ha mondjuk jön egy világjárvány, egy-két hónap bevétel kiesés és összedől az egész. Ugye emlékszünk még 2020-ra amikor a sok előadó művész milyen gyorsan elkezdett siránkozni, hogy nincs bevétele, és az utcára kerül stb, pedig néhányukról azt gondoltunk volna, hogy megkeresett már annyi pénzt, hogy évekig is kibírná. Vagy éppen a szomszédban kitör egy háború és elszabadul az üzemanyagár, és emiatt jelentősen drágul majd kb minden is. Érdemes lesz figyelni a hírdetési portálokat, hogy a közeljövőben mennyi újépítésű ingatlan és 1-2 éves autó lesz majd "sürgősen áron alul eladó", persze mert majd az emberek szabadulnának a hitelre vett háztól, autótól, mielőtt végleg bedől, és a bank viszi majd. Szerintem ezek a dolgok is jelentősen hozzájárul a mai társadalom Mentális problémáihoz.

[@hudikata]

A kérdésre válaszolva, szerintem létezik olyan, hogy valaki elégedett az életével és a végtelenségig tudna élni így tovább. Én is így vagyok most. Ugyanakkor fejlődni valamiben - nem a külsőségek hajhászásában, hanem valódi értékek mentén - mindig pozitív és érdekes, ezért tovább fogok lépni. El tudom képzelni, hogy ugyanolyan boldogan él valaki falun és a nagyvárosban. Úgy gondolom, hogy itt nincs jó vagy rossz választás, mindegyiknek van előnye és hátránya. A boldogság egy képesség, ha valaki nem tud örülni az életnek, mindegy hogy hol él, ha viszont megtanulja élvezni a hétköznapokat, akkor övé a világ. Nagyon fontos a videóban is elhangzott elfogadás, hogy toleráljuk egymást, a körülményeinket, a külsőnket, a betegségeinket, az eltérő gondolkodásunkat, egyszóval az emberi mivoltunkat.

[@akosvolosinovszki5014]

Szia Kitti lenne egy kérdésem. Doriszal a kis kutyával minden rendbe van?

[@szekelyszimonetta8169]

Szia èn faluban èlek ès szeretem,de az igaz hogy erre nincs annyi lehetőség mint a nagyobb városokban, utazni kell másik településre ha be szeretnénk nagyobb adagot vásárolni, vagy ha kórházba kell menni, vagy bármit szeretnénk intèzni. Itt nincs kondi terem de vagy nagy puszta ahol lehet futni vagy más mozgás formát végezni,imádok röplabdázni,a panelek közt ezt nem igen lehetne meg tenni. Itt szinte mindenki ismer mindenkit ès mindenki köszön mindenkinek. Be mész a kis boltba ès már tudják miért jöttél, a legtöbb kisboltban lehet kapni házi tejet

[@blablanka4853]

Soha nem akartam a falunkban élni felnőtt koromban, épp emiatt a bizalmaskodás miatt... Ezt már gyerekként sem szerettem, jópofizni mindenkivel... :/ Viszont városon olyan árak vannak, családi házak terén, hogy hitel nélkül soha nem jutottunk volna saját házhoz a párommal.. Így végül a szülőfalumban telepedtünk le, itt vettünk kertes házat, és átjárunk dolgozni egy közeli kisvárosba. Ez így teljesen jó. :) Élvezzük a falusi élet jó oldalait, de ez valóban igaz, hogy sok mindenért meg utazni kell, mert itt nincs... A beszűkültség is igaz vlmilyen szinten, meg ez a "könnyen ítélkezés", de a mi generációnk, a 30-asok már szerintem sokkal nyitottabbak, falun is, mint az idősebbek, de ők valószínűleg városon is így viszonyulnának pl. ehhez a gyógyszerszedős dologhoz...

[@ferenctoth5814]

énnekem van asperger-szindrómám szociális fóbiám és olyanok,hogy kevert depressziós szorongásos(pánikolós) személyiség zavaraim is vannak. én ezt pszichés károsodásnak és mentális-szellemi zavaroknak mondanám. az enyémet ezeket a betegségeket. de ezekből lettek valahol a belszervi belgyógyászati megbetegedéseim is.

[@regcusrunes]

Nyugi értelek.. Anyum pánik beteg. Tudjuk milyen ❣️❣️

[@andreakovacs1130]

Nagyon köszönöm a videót. Sajnos egyesek ha meghallják a pszichiáter szót már rögtön az van hogy "dilisnek"titulálnak.pedig nem így van .

[@norbertelek2334]

Az optimum megtartása egy folyamatos felülvizsgálata az igényeknek,és a vágyaknak. Egy olyan egyensúlyi pont (mindenkinél eltérő) ami instabil, talán soha nem tökéletes, de attól meg törekedni kell rá. Én így gondolom.

[@dorkakovacs4528]

❤

[@_rekaborbely_]

Igen teljesen igaz! Bár sokat segítünk az ukrán minicsterelnök azt mondta hogy:"örülök hogy segítenekek de miért ilyen önzőek hogy nem küldenek katonákat!,, az ukránok soha nem segítettek nekünk! Nem baj leszünk az angyalok akik segítenek! És igen legyen kérdezz felelek!

[@sandorerika7079]

Végre van aki jól fogja fel, hogy hol kell lennünk a háború témájában, megkonnyeztem. puszi

[@forgaciioanalea2230]

I loved your content

[@nelli877]

Szia Kitti én 6 éves korom óta epilepsziás vagyok. 7 éves korom óta szedek gyógyszert na az első gyógyszer nem volt jó a másodikat 2-3 évig szedtem 2-szer volt rohamom az iskolában a doktor nő azt mondta szedjem ezt a gyógyszert. Elmentünk egy másik kórházba elmondása az ottani doktor nő, hogy ez egy másik fajta epilepsziára való gyógyszer. Na mostmár egy másik gyógyszert szedek nincs mostmár egy ideje rohamom szerencsére. Akkor a gyógyszer szedést én is szégyeltem. A másik hibázni nem szabad én amikor akármilyen kicsit hibáztam kicsit elbotlottam olyan kínos mert röhögnek majd rajtam majd mutogatnak egyébként nem mindenki a saját babával törődik de közben mi magunk arra gondolunk hogy csak velünk foglalkoznak. Az én osztályomban volt egy lány mindig őt csúfolták mert ők nem a legújabb ilyen olyan cipőben meg kabátban járt iskolába

[@erzsebetfazekas4709]

❤️🤗

[@szentiviktoria]

Kedves Kitti! Szuper hogy ilyen komoly témákról beszèlsz, de szeretem vicces videóidat is. Megerősítetted bennem hogy fontos mentális betegségről beszélni , nekem is van. Sajnos nekem kemény volt mert nagyon sokat fordítottak hátat nekem emiatt sajnos nem csak barátok hanem családtagok is.

[@puskasevaster]

Sajnos azt látom, hogy a mai emberek nagyon másképp gondolkodnak, teljesen más a felfogás, mint régebben, pl mikor gyermek voltam. A 70-es években voltam gyerek, a 80-as években tini és kamasz. Akkor még nagyon másképp gondolkodtak, viselkedtek az emberek. Higgadtabbak, nyugodtabbak voltak. Tudtak logikusan gondolkodni, átlátták a lényeget. Volt gyereknevelés, nem nézték le egymást,nem bántották egymást az emberek. Sokkal segítőkészebbek voltak. Most sajnos nagyon sok ember logikátlan, nem látja át a lényeget. Játszák az eszüket, csak a külsőség a lényeg.

[@anikobodnar1224]

Ez tök mélyre és messzire vezet. A 3. Xnél kerül elő, hogy az ember elég jó tempóban halad-e. Megoldotta az egész életében jelen lévő problémákat? Meg tudja szerezni, amit megálmodott? Hogyan akar élni? Mit miért cserébe tud beáldozni?

[@LiaLia-ek1hc]

Én teljesen átérzem, hogy miről beszélsz, amikor a falusi kisboltban jóízűen vihogó néniket emlegeted. Én valahol mindig erre az életérzésre vágytam, és mostanra kb sikerült is megvalósítani. Falura költöztünk, szép lassan nagyjából mindent megteremtettünk, amire vágytunk, nem vagyunk kiemelkedően gazdagok és nem is vágyunk rá (olyan áron legalábbis nem, hogy a mindennapjaink nagy részét a pénz hajkurászása töltse ki), ami kell, ami fontos, az megvan. Tényleg elmondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel, talán egyszerű embernek tűnök emiatt, de ez így nekem oké lenne, ha így maradna. De ilyenkor jön képbe az, hogy az embernek (legalábbis nekem) állandóan valamin kattognia, szorongania kell, amikor elértem azt az állapotot, hogy most akkor minden oké, elkezdtem folyamatosan azon rettegni, hogy szaródhat el, mert valami úgyis el fog. Talán nekem is kéne pszichiáter, néha rettenetesen maga alá temet ez a szorongás, hogy valami majd úgyis beüt. És ennek kapcsán ha megengedsz egy kritikát, talán te is próbálj meg egy kicsit nyitottabb lenni, nem általánosítani. A boltban önfeledten vihogó, egyszerű(nek tűnő) néni nem biztos, hogy lenézne a pszichiáter és a gyógyszer miatt. Simán járhat, vagy járhatott ő is ebben a cipőben. Értem, hogy miből jön ez az általánosítás, és biztosan van alapja, de én magamból és a környezetmből kiindulva azt látom, hogy manapság nem csak az él ilyen egyszerű életet, aki fejben is egyszerű, hanem mert tényleg erre vágyott.

[@erikafrancis1961]

Sziasztok.20 éve vagyok pánikbeteg,20 éve csak a terhességeim alatt hagytam abba a gyógyszerek szedését,(hozzáteszem nem vol t kellemes).Most megpróbáltam 4 hete a shenmen pierrcinget is,csoda nem történt.A gysz ek mellett sem voltam bevásárlóközpontban kb 15 éve úgy hogy élveztem volna,inkább csak a mikor menekülhetek ki innen módon.Beszélek róla,keresem a megoldást,de még nincs meg.Ez egy karbantartható betegség,de nem hiszem hogy elmúlik valaha.Vannak jobb és rosszabb időszakok.Büszke vagyok mindenkire aki ezt vállalja,így rád is Kitti.Nem vagyunk ufók,csak mások.A mostani világban történő folyamatok pedig nem segít a helyzetünkön.Kitartást minden hősnek!!!

[@anyuci3949]

Szerintem fontos hogy legyenek reális céljaink terveink ugyanakkor tudjuk értékelni amink van még a legaprobb dolgokért is hálásnak kell lenni. Mindenki elégedetlen az életével és olyat akar mint a másik aztán ha olyan lenne meg vissza sirnad az előzőt. Szóval legyünk egymás iránt elfogadoak megértőbbek hallgassuk meg a másikat ha segíteni nem is tudunk de legalább hadd öntse ki nekünk a szívét. Meg konnyebbulsz ha ki mondod ami bánt és nem magadba folytod. Sok testi betegség emiatt is alakul ki mert elnyomod magadban a problémákat nem mersz róla beszélni senkinek mert félsz hogy el ítélnek stb. Amit még a social médiában látunk sajnos egy hamis kép persze hogy mindenki happy meg mindenkinek milyen klassz az élete ja ezt akarják kifelé mutatni. De a valóság egyáltalán nem ez. Az a baj a mai világban hogy sok van a kirakatban de kevés a raktárban. 😏Köszönöm ha el olvastad legyen további szép napot minden jót kívánok szia ❤️🙏😊

[@Chili_Rave]

Élem amit mondasz.30 után ez van.😁 Mondjuk a felismerés szomorú, hogy illúzió volt, hogy majd szépen megöregszik az ember és 100 évesen álmában meghal. F*szt!😁 30 után (jobb esetben) mindenki stoppolja magát, így, vagy úgy. Mindenkinek van valami nyavajája...

[@fannibelicza-kiss]

Én is gyakran elfelejtem megélni a pillanatot, de talán az 5 hónapos kislányom segít(eni fog) ebben. ☺️

[@Nox_Atra]

Én a kérdésedre válaszolva én azon a szinten vagyok ahol teljesen boldog vagyok. :D

[@Egyszeruen_1215]

Úristen Kitti, nem gondoltam volna, hogy beszélni fogsz az egyik kedvenc "függőségemről" Egyébként nagyon jó ez a videód is, ahogy a többi. Hozod a színvonalat, és arról csinálsz videót, ami téged érdekel, és ezt nagyon jó látni, mert sokan csak arról csinálnak, amit a nézők akarnak, ezért kicsit személytelen.

[@Tunde_chan]

Én hizni nem birok.Pedig szeretnék.De mindig a 41 kg és a 42 kg on ugrálok.Alacsony is vagyok.De én igy vagyok boldog.Engem nem érdekel hogy ki mit gondol rolam.A családunkban is probléma van."Apám" miat van a baj.A másik fele hogy ebben a világban nagyon ritka az az ember aki mindenhol azt mutatja ami igaz.A legtöbb youtuber sose az igazat mutatja vagy mondja.De a youtuberek is hibáznak.Hiszen emberek vagyunk igy hibázunk.Meg az is furcsa nekem hogy magyarok másokon akik nem magyarok azokon tudnak seggiteni de a saját nemzetükön pedig nem.Ha egy magyar család házat keres akkor rohat drága de ha egy külföldi pl menekültnek kell lakás akkor rohat olcso.És ez a baj a magyarokal hogy a saját nemzetükön képtelen seggiteni.Anyukám házakat néz mivel elakarunk kőltözni ugy hogy a párja vagyis az apánk nem jön velünk.Mert mar nem birjuk az alkohol fogyasztását meg hogy mindig isszik ha pénz kerül hozzá meg hogy neki megy a gyereknek vagyis az öcsémnek vagy a hugomnak.Egyszer ki is kellet hivni a rendöröket vagyis egynap kétszer. Ez a villág már nagyon romlik.A saját nemzetünkön nem tudunk seggiteni tisztelet a kivételnek,nem tudjuk elfogadni hogy valaki nem az ellenkező nemhez vonzodik hanem a sajátjához habár itt is vannak páran akik eltudják fogadni.A férfiaknál/fiuknál az a baj hogy a vékony,sexy nagy mellü vagy nagy seggü,ki sminkelt csajok jönnek be nekik.Vagy a lányoknak/nöknek az izmos,gazdag,jó képü,jól öltözködö férfik jönnek be.A lányoknál es a fiuknál is van kivétel mert van olyan akinek az alacsony,aranyos,kicsit ducibb fiu vagy lányjön be vagy mind kettő.Hiába irjak azt hogy elöre menjünk ne hátra.A magyarok igy is hátra fele mennek.Vissza fele megyünk a multba.Nem pedig a jövöbe.Elégé szégyelem hogy magyar vagyok mert a magyarok nagyrésze sose változik senkit nem bir elfogadni.A más börszinü embereket sem habár van kivétel itt is aki eltudja fogadni de az is kevés.Meg van itt több probléma is.Mindenki ráugrik egy hirre amiből botrányt kell csinálni pedig nem is az ö dolguk meg nincs hozzájuk köze.Itt most a youtubeos dolgokrol beszélek.Hibazot egy youtuber es ezt felkapták pedig nem az ö dolguk.Nem akarta a saját nevét elmondani.Meg kitalált magának egy karaktert hogy a személy azonoságát védje és ez már baj.Hibázot mert részegen olyanokat irt lányoknak amit nem kellet volna de be ismerte.De itt amugy a lányok is hibáztak.Ha tudják hogy nincs jol akkor nem irok vele.Ennyi.Na de mindegy.Ugy sem ide tartozik.Csak rossz latni hogy az emberek nem tudnak rájönni hogy az embet hibázik ha férfi ha nö vagy ha gyerek vagy felnőtt vagy idös.Emberek vagyunk igy hibázunk kortol fügetlenül kivéve a kis babák.

[@Misa-hw6em]

Szinte mindenkinek van valami mentális vagy lelki problémája. Csak nagyon kevesen foglalkoznak ezzel és kérnek segítséget vagy fordulnak orvoshoz mert azt gondolják hogy nincs rá szükség vagy ciki. Pedig mint ahogy te is montad ez nem igy van. Az én párom bipoláris zavaral kűzd már nagyon régóta. Egy időben járt orvoshoz, de mivel pánikbeteg is volt igy arra fokuszáltak. Azt sikerűlt lekűzdeni. Viszont a bipoláris zavart nem. Nagyon nem egyszerű. Mint párjaként mondom hogy nehéz segíteni neki. Nagyon sok türelem és sok szeretet kell hozzá. De komolyan. Van hogy megbánt és fájdalmat okoz, de tudom hogy nem tehet róla. Próbálok neki segiteni és mellete vagyok, mást nem tehetek. Most egy ideje újra jár pszichológushoz, meg pszichiáterhez is fog majd menni.

[@_rekaborbely_]

9.like vagyok

[@melindaesztergalyos2149]

Már megbocsáss,de ez miért fontos? Szerinted ez bárkit is érdekel?

[@Gerysson]

Én csak kommentelni jöttem

[@lucavagvolgyi9712]

Gratulálok hozzá

[@Gerysson]

@@lucavagvolgyi9712 köszi Luca😚

[@lucavagvolgyi9712]

@@Gerysson Naon szívesen