Beszélnünk kell! - Mi marad belőlünk, ha kirepül a gyerek?

[@mariacsimanehegyi8230]

Kiváló, remek beszélgetés volt! Mikor első szülött gyermekem 18 évesen kirepült nagyon sírtam a második 24 évesen akkor is!

[@kinganujic8305]

Én azt sajnáltam, hogy csak és kizárólag két gyermekét egyedül nevelő (legalábbis a harapnivaló csend és a kulcskihúzás témája erre utalt) anya problémáiról hallottunk, akik egyszem gyermekei 18 évesen külföldre mennek tanulni. Nekem 4 gyerekem van, 27 éve vagyok anya és nem 18. Feltehetően még 4-5 évig legalább egy gyermekem itthon lesz. Mindannyian egyetemre jártak/járnak és már ezzel elkezdődött az elszakadásuk. Egyre többet voltak házon kívül, egyre többet nyaraltak a barátaikkal szülők nélkül. 30 év intenzív anyaság után, a gyerekek fokozatos kirepülése mellett az ember ezt nem így éli meg. Ha meg egy társa is van, aki véletlenül még az összes gyerek apja is, akkor kifejezetten "elfogadható" a gyerekek elmenetele. Ez az élet rendje, így van jól. P.S.: DTK tényleg rendszeresen félbeszakítja OTN-t. Nekem ez a régebbi beszélgetésekben nem tűnt föl, de valóban udvariatlan benyomást kelt.

[@12345678962499]

Elvaltak - de van “pasi” ❤

[@pupsiszilvia1427]

Hiánypótló!! Hálásan köszönöm!

[@katavamos1176]

Ezzel most nagyon tudok azonosulni.Másfél hónapja költözött el a lányom.

[@zatykojudit9252]

Jaj, de fontos téma! Köszönöm!

[@Chocolatecookies2024]

Nagyon jó beszélgetés. Lányom 3 éve költözött el az egyetem miatt, az első év nagyon nehéz volt óriási űrt hagyott,de már most könnyebb, megszoktam. Szerintem az is nehezebb,ha egyedül vagyunk ebben és nincs társ mellettünk. Nagy tanulás ez az időszak mindenkinek szerintem,fontos pl hagyni őket,hogy önállóan hozzanak döntést,mert felnőttek lettek. Valamit,hogy egészségesen leválljunk egymásról. ❤

[@ildikonemes2877]

De milyen űrt?? Nem szűnt meg létezni!!

[@Chocolatecookies2024]

@@ildikonemes2877 Tudom,hogy nem szűnt meg! Ha én azt úgy éltem meg,hogy egy űrt hagyott,gondolom nem probléma. Ki hogy éli meg az teljesen egyéni szerintem.

[@tunderacz7467]

​@@ildikonemes2877 Valóban. Csak a hétköznapok nélküle zajlanak. Nincs beszélgetés, érintés, nagy nevetések, közös filmnézés délután, együtt leckecsinálás, palacsinta készítés. Dologtalan lesz hirtelen a hétköznap.

[@majafejes9440]

De jó beszélgetés!!! Örülök, hogy rátaláltam!

[@gtbee4008]

Sokkal jobb lenne ez a podcast, ha D. Tóth Kriszta nem szólalna meg benne, és csak Orvos-Tóth Noémi beszélne. :x

[@saroltatatai779]

Én 8 éve túl vagyok rajta, de ennek hallatán kicsordultak a könnyeim, mert újból megéltem azt a pillaatot.

[@agnesszalkai-lorincz7807]

Két évvel ezelőtt nagyon megzuhantam, mentálhigiénés segítséget kértem és kaptam. Azóta nagyon sokat olvasok erről a témáról is, és magamnak azt a hasonlatot találtam ki, hogy ezek mind "új életek". Mivel senkitől sem tudok tanulni/olvasni arról, hogyan élhetem meg ezeket a korszakokat, nem tudom magam sem, hogy hogyan fogok viselkedni ezekben az "életekben", ezért ez alapján most járok a sokadik "életemben": voltam "gyerek" - a szüleim családjának része, aztán lettem "fiatal felnőtt" - amikor már kifelé tekintettem a szüleim családjából, tanultam, elkezdtem dolgozni, elkezdtem az önálló életemet, voltam "barátnő" - a párválasztásaimban is másik életet éltem, mint előtte, voltam "feleség" és lettem szinte azonnal "anya" - ez (volt) az eddigi leghosszabb életem, közben éltem a (fiatal) felnőtt életemet a munkámban, de ezt működtettem a legalacsonyabb energiával, most élem a "felnőtt gyerekek anyja" életemet - erősítem a "felnőtt" életemet és a "feleség" életemet a rendszeres közös sportolással a férjemmel, fejlődünk közösen (nem mindig egyforma ritmusban) és próbáljuk újra értékesen tölteni az újból, ám más minőségben élt "feleség" életet.

[@1808damned]

Nekem nagyon tetszik ez a gondolatmenet. Hasonlóan érzek.

[@ASzívFénye]

Nagyszerű beszélgetés volt, fontos, mély témában. Köszönöm!

[@renatavincze245]

Megnehezíti a beszélgetés hallgatását hogy DTK sokszor alig bírja kimondani amit akar, sokszor terjengős és modoros Pedig nagyon szeretem hallgatni ezt a podcastot jók es nagyon fontosak a témák

[@kata.szaniszlo]

Meg nem hagyja Noemit vegigmondani a mondandóját..

[@judit2548]

Mi külföldön èlünk a lànyom 8 èves volt amikor kiköltöztünk Valahol èreztem hogy a lehetősègek àlltal ő innèt is tovàbb megy Egyetem alatt egy màsik kontinensre ment megvalôsìtani az àlmait ami sikerült Soha nem voltam szomorú csak aggodò,fèltő ès büszke anya aki a gyermeke hiànyàt pròbàlta kompenzàlni Szerintem nem vagyok ettől szar anya ,sőt❤

[@toumetha]

Nagypapámnak nagy fájdalom volt hogy nem tudott intenzíven együtt lenni a gyerekeivel mert 2 műszakban dolgozott. Így velem pótolta be. Imádtam. 🥰

[@hedvigakatonova3110]

Elsö alkalommal 17 évesen ment a lányom 1 évre USA-ba,vállalva,h.nem mehetünk utána - szinte naponta beszéltünk -földöntúli öröm volt,amikor megjött -a külföldi egyetem,a külföldi munkahely,a kontinensváltás az 1.alkalomhoz képest nagyon könnyü volt -

[@krisztinagoger]

5 perce nézem a beszélgetést es már bőgök 😢Jesszus, mi jön meg? De kell, nagyon kellenek ilyen beszélgetések! Előre is köszönöm! Meg nem tudom mi vár rám, se az adást illetően, se nem, hogy mit elek majd at, mikor 1-2 év múlva kirepül a gyerek 😢

[@reabakos-nemes9843]

Remélem Kriszta mar jobban van (vagy) kicsit. :)

[@békés-bódog]

4 gyerekből az első elköltözése 1 évig tartó gyászom volt,vele is rosszban voltam mert haragudtam, h alig várta,h kirepüjon a "nagycsaládból" . aztan a 3.kirepulese fájt nagyon,(18 es 21 evesek voltak akkor) es külföldröl a 3.lanyunknak is, aki sirva hivott rendszesen es kölcsonösen hiányoltuk egymást. Mostanra mar csak a 4.gyerek van itthon es mindenki szepen teszi a dolgát, de fajdalmas...bizony... akárhány gyerek van😢❤ Es valoban fontos a fészekben marado APUKÁK ES A TESTVÉREK érzése is!

[@timeasipos7662]

Furán hangzik, mert meg"csak" 18 es 15 évesek a fiaim. Nagyon önállóak már, és szeretnék jól hozzáállni majd ha eljön az idő, hogy természetes dolog legyen mindkét félnek! Hogy azt érezzék, menjenek váltsák meg a világukat,élvezzék,legyenek határozottak, de tudják,érezzék én mindig ott leszek háttérnek,ha kell mentsvárként! 😇😇 Jó kis beszélgetés volt, köszönöm! ❤❤❤

[@judit2548]

Ez lenne a normàlis hozzààllàs A szülő akkor boldog es relative nyugodt ha latja hogy a gyermeke megàllja a helyèt a vilàgban boldogan❤

[@agihekkel9263]

Amikor a gyerekeim olyan korúak voltak, mint a tieid,én is pontosan így gondoltam.De mikor elmentek...az egy teljesen más helyzet,érzés.

[@timeasipos7662]

@@agihekkel9263 elhiszem, hogy megélni teljesen más, de talan ha próbáljuk a helyzetet átlátni, a fiatal felnőttel szonosulni, könnyebbe tehetjük. Ráadásul nem ártunk ezzel senkinek, hogy előre tájékozódunk..🤗

[@gyongyiszeverenyi7980]

Szerintem is​@@judit2548

[@a.m.126]

Enyém 15.Múltkoriban jelentette be,hogy érettségi után megy külföldre.Még öt év.Legalábbis így tervezi.Közös autót azért ne vegyünk majd,mert ő megy.Először besokkoltam aztán felfogtam.Jó ez így.

[@12345678962499]

Lehet kenyelmesebben pasizni, kriszta es noemi ❤ ha a gyerek kirepul es nem zavar otthon

[@editszemán]

Bántás szándéka nélkül - nekem zavaró volt a riporter "térnyerése". Ha több lehetőséget enged a szakembernek, többet profitálhattunk volna belőle.

[@hollofeher4972]

Vidéken élünk, itt 14 évesen elmegy a gyerek kollégiumba. Nem okoz traumát, mert várjuk haza. Mindig várjuk, nagyon és készülünk. Aztán férjhez megy, megnősül, elmegy a világ másik végére és nincs kit várni, mert jó ha évente egyszer hazajön, aztán jönnek a gyerekek nekik is ott az életük nincs idő hazajönni már. Na ezt már el kell gyászolni.

[@gyongyiszeverenyi7980]

Nekem van egy 24 éves fiam nem viselt meg hogy elköltözött./21 éves volt/ Szerintem ha tulajdonunként tekintük a gyerekre nem egy szabad , másik embert látunk benne akkor nehéz elengedni,mint akármit elengedni amihez ragaszkodunk/akár tárgyak/😊

[@flowerflower5345]

Sosem értettem ezt a ,, problémát "! 29, 22 lányok, mindketten külföldön, szobájuk amikor jönnek ( akár a párjaikkal!) ugyanúgy a sajátjuk. Csuda klassz programokat csinálunk együtt, mint amikor kicsik voltak... Semmi nem veszik el! Megyünk hozzájuk, élik az életüket, mi meg szülők visszakaptuk magunkat együtt! Persze mikor látom az autók hátsó lámpáit, vagy épp a repülőről ír még egy üzit, hogy mindjárt a kifutópályán van, majd hív ha odaér .... van egy kis gombóc na, de semmiképp nem éltem meg veszteségként az ő szárnyrakapásukat!

[@renataszecsko3837]

A létezésben az a szép, hogy mindannyian máshogy éljük meg a dolgokat. Sosem tekintettem a lányomra a tulajdonomként, de nehéz volt, amikor elköltözött. Örültem a szárnyalásának, de számomra volt benne egy szomorúság, mert lezárult egy korszak.

[@babett1977]

Fel fogjatok rakni Spotifyra a reszeket?

[@WMNMagazin]

@@babett1977 már meg is történt: open.spotify.com/episode/6OcloAQjreAiqixNy2SOD3?si=Skp4PK8lTLiBqoKhcQnwsA

[@renatatar-borsos6691]

Fent van

[@babett1977]

@@renatatar-borsos6691 koszi, tegnap neztem de nem talaltam. Most megvan.

[@Beata5535]

Ki visz nekünk egy pohár vizet, ha kirepül a gyerek, igaz?

[@gabriellahorvath7516]

Nem volt szò a testvérekröl, h ök, h élik meg.😊

[@illeskatalin5312]

Egykék a gyerekek

[@reabakos-nemes9843]

Az én szüleim nem aggódtàk túl a dolgot. 12 voltam mikor anyám,17 mikor apám is ott hagyott. Nem nagyon volt alkalmam ebben a helyzetben gondolkodni azon mi is történt. :/ legalább ők nem sínylettèk meg. 😀

[@judithajdu8150]

Azért aki családban neveli a gyermekèt, aki nem tárgyként kezeli a társát, annak ott vannak egymásnak, mert az apáknak ugyanolyan fájdalmas a kis család ilyetén felbomlása, mint az anyáknak.Ez a két hölgy tutira egyedülálló, mert fel sem merül bennük, az a fajta egymást segítjük, okosan kezeljük, együtt éljük meg az elengedés fájó pillanatait, de meg is tanuljuk ezt kezelni, és örömöt lelni a visszavárásban, a drukkolásban, hogy megállja a helyét a gyermekünk, lehet valamit jól csináltunk együtt. Mert erről szó sincs. Csak anyák vannak egyedül. De kedves pszichológus hölgy, nem találkozott legalább két olyannal, ahol együtt sírják el bánatukat egymásnak a szülők, akik képesek rá, hogy újra felfedezzék egymást, mert abból a gyerekük, aki kirepült is sokat fog tanulni, majd vissza is fog emlékezni, mikor az ő gyermeke is kirepül, a bezárult ajtó helyett kinyílik egy ablak, hogy az ember egy kicsit közhelyes is legyen. Szeretném Pilinszkyt idézni, de minek.

[@seprivat750]

DTK és Noémi egyedülállók? Nem a pletyka miatt; csak, hogy vajon ez mennyire számít.

[@illeskatalin5312]

Egyik már igen ,másik nem.

[@efanett]

​@@illeskatalin5312Kriszta megint elvàlt?

[@12345678962499]

@@efanettigen, masodjara is

[@Csepiable]

"Belpesti" ráérős anyukák beszélgetése olyan dolgokról, amelyket mások szakember segítsége nélkül is meg tudnak oldani. Teszik ezt azért, mert vagy nincs rá pénzük vagy nincs rá idejük.

[@eszterborbely6651]

Az nem jelenti azt, hogy nem lenne rá szükségük...

[@borbalamester9729]

@@eszterborbely6651egy ideig igen, de mivel nem tehetik meg, meg tudják oldani maguk. Mert muszáj.

[@enkimas680]

Más "kirepülési" variációk átbeszélésére is sor kerül, vagy csak a "külföldre ment a gyerek egyetemre" változatról csacsognak végig? Mert akkor nem pazarolok rá 59 percet.

[@gabriellakopanyi7081]

A gyerekek kirepülése után fakó lett a karácsony.

[@ildikonemes2877]

Nem kellene az önsajnàlatban ennyire elsüllyedni! A gyereknek jó , az a dolga, hogy menjen! Mi is mentünk… pedig akkor mèg vonalas telefon sem volt otthon..

[@1808damned]

Számomra ez teljesen valid problémakör. Mindenkinek az a dolga, hogy menjen, de az elválás piszok nehéz tud lenni. Nem gondolom ezt önsajnálatnak, inkább az érzelmek megélése. De ma már másképp gondolkodnak a gyerekvállalásról, nevelésről mint évekkel ezelőtt. Anyósom is másként vélekedett, mint a nagyszülei...Ma meg már nagyobb a generációk közti különbség, ebben a témában is. De érdemes meghallgatni, mert 12 másodperc után véleményt formálni akármilyen videóról, az kicsit korai szerintem.