Emlékszem, tacskó koromban cikkezett az Autó-Motor (ez olyan rég volt, hogy akkor még CSAK az volt), azokról a gyerekekről, akik 4-5-6 évesen az akkori leharcolt gokartpályákon, amiken több volt a hupli, mint a pálya, az apjaik-nagyapjaik által átfaragott Romet Ponykkal, Mini Rigákkal és egyéb házi ekkencs szörnyetegekkel vívogattak egymással. Akkor, a '80-as években ezzel el lehetett indulni egy karrier felé. Egy olyan felé is, aminek a vége egy 125-ös világbajnoki cím lett. Emlékszem, milyen aranyos volt a kis Talma. Általában nyert, de akkor is szerényen, de határozottan nyilatkozott, amennyire csak egy 5 éves határozott tud lenni. Már akkor azt mondtam, ebből a gyerekből lesz valami, és nem svájcisapkás melós. Meg lehet nézni a mostani szintet. Aki ma olyan csóró, amilyenek azok a gyerekek akkor voltak, lehet akármekkora tehetségük, azok akkor is maradnak, amik az apjuk-anyjuk: svájcisapkás melósok. Nem hiszem, hogy ez a helyes irány, hogy lehetnek álmaid, de sose teljesülhetnek, egy picike szeletük se. Hogy az álmainkat kell az életünkhöz igazítani, közben meg ordítják a médiából, hogy így a pozitív gondolkodás meg úgy a merj nagyot álmodni. Persze nem az az üzlet a kampósorrúaknak, ha nem csalódik az ember, azt tudjuk. De ennyire? Nem vagyunk emberek, főleg egymással nem, az a baj.
@pappzoltan123417 сағат бұрын
Takarítónőt zavarjátok el a picsába, csak karcolgatja 😢😂