Ellopott felnőttkor: szülők, akik nem engedik felnőni a gyerekeiket | Bibók Bea könyvbemutatója

[@GyarmatiAttila88]

Ez a könyv egy brutális igazság felfedés. Számomra mindenre is ramutat. Zabálok mert szorongok, ez oldja a szorongásom. Anyámtól megfulladok , néha olyan közel érzem magamhoz, hogy mostanra szó szerint ( folyamat része) , hányingerem van. Olyan mély sajnálatot vált ki belőlem, hogy már már undorodom mindentől és mindenkitől. A párkapcsolataimban ugyanezeket az érzéseket éltem meg. 36 éves leszek. Rohadtul megyek pszichológushoz !!!! Szex után olyan bűntudatom szokott lenni, hogy fel tudtam volna vágni az ereimet. Mind ahányszor úgy éreztem, hogy megcsaltam anyámat. Köszönöm Bibók Bea a könyveket és a sok sok interjút. Látom az utamat ... ( egyenlőre pszihológus , mert kimennina házból is néha igen durván folytó bűntudattal jár... )

[@Sitib89]

A könyv olvasás is sokat segít: Kézikönyv mérgező emberekhez / Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerkei+ Bibók Bea könyvek. Stb.

[@GyarmatiAttila88]

@Sitib89 igen ismerem őket , nagyon " jó" könyvek. Sokat már átnyálaztam ezek közül

[@melindabajkai7582]

Csodálatos beszélgetés volt, köszönjük!

[@oromdulo]

Én tudom, hogy mit gondolnak mikor nem tudják, hogy merre menjenek. Azon dilemmáznak, hogy melyik lenne a legjobb megoldás, de mivel nem engedik meg maguknak, hogy azt válasszák, ami a leginkább vonzó számukra, inkább a másikat választják, ami meg az ironikus ellenhatás következményeit fogja mutatni, vagyis a lehető leghülyébb, és legrosszabb megoldásba futnak bele. Az én párom mikor áruszállító volt, előfordult, hogy 60-70 km után vette észre, hogy nem jó irányba megy. 20 év együttélés után, sem biztos benne, hogy melyik utcában laknak anyámék, és előfordul, hogy másik utcán kanyarodik be. A diplomáját azért nem szerezte meg - holott minden évet sikeresen végigcsinált a főiskolán - mert a szakdolgozat megírásakor nem tudta eldönteni, hogy miből írja, és hogyan kezdjen hozzá, így nem ment el a záróvizsgára sem. Egyszer azért végre hajtott egy hősies tettet, amikor a családdal voltunk ebédelni és megérkeztünk a házukhoz, én felvetettem, hogy úgy lemennék a Tiszához egy kicsit sétálni, az anyja nem szált ki a kocsiból, várva, hogy ő is velünk jön, és akkor megszólalt a párom, hogy: de anyu nem veled akarok menni! Mire anyósom nagy sértődötten kiszállt. A lelkiismeret-furdalás a szüleivel kapcsolatban olyan mély, hogy szerintem soha sem fogja ezt megoldani magában. Akár hová megyünk el kettesben, most már mint család a gyerekkel, mindig megjegyzi, hogy a szüleimet is elkellet volna hozni, mert biztos rosszul esik nekik, hogy ők nem jöhettek. Minden este 7 órakor csöng a telefon, hívják. Szia R....! Otthon vagytok? Milyen napotok volt? Akkor jöttök a hétvégén? De előtte szóljál már rám, mert felrakom az ételt. A maradékot mindig el kell hozni, ha nem sikerül átmenni hozzájuk, akkor pedig áthozzák, még a több napos kaját is - mert hát ők főztek nekünk. Amit én észrevettem Anyósomon az az, hogy mikor megszületett a kisfiunk, azt gondolta, hogy most már ez a gyerek az övé. Amikor eljöttek hozzánk, mindig felkapta és elment vele az udvar másik végébe csakhogy kettesben lehessen vele és ne legyen ott senki. Elhalmozta mindennel, amit többször szóvá is tettünk, hogy mi nem szeretnénk ha rendszeressé válna, de mintha a falnak beszéltünk volna. Amikor együtt mentünk nyaralni mindig ő akart lenni a középpontban, hogy a gyerek csak vele legyen, ő etesse, ő fürdesse, mindent megvegyen neki. Az örökös kérdései a kisfiam felé, hogy ugye szeretsz? Ha nem adott neki puszit, akkor egyből jött a következő kérdés, hogy: nem szeretsz? Elviselhetetlen volt! Ahogyan a Bea mondta, közben iszonyatosan szenvedtek mindenféle betegségektől. Ma már Anyósom demens, Apósom pedig rákos. Holott ők voltak a kortalan nagyszülők, akik - véleményük szerint - 20 évet letagadhatnak. A párom most még nagyobb bűntudatban él, mert azt hiszi, hogy biztos ő okozta, hogy ilyen betegek, mert nem törődtünk velük eleget. Azért nem hív gondozót, házvezetőt melléjük, mert azt mondja neki kell őket gondoznia, hiszen így is kevés időt szán rájuk. Szóval én nagyon köszönöm a Beának a munkáját, mert ha a páromnak nem is, de nekem sokat jelent, hogy segít a dolgok mögé látni. Az a véleményem, hogy egy olyan ember aki bele születik egy ilyen családba - főleg egykeként, mint az én párom is - nem képes belátni, hogy nem egészséges az a család ahonnan ő jön. Mert a látszat az az, hogy mindent megkapott, minden körülötte forgott, mindig őt várják.... és ugyan mi lenne itt a baj. Én már jó párszor átküldtem a páromnak a Bea beszélgetéseit, de még soha sem hallgatta végig, pedig felhívtam a figyelmét rá, hogy fontos lenne, hiszen szó szerint róluk beszél. De semmi. Azt gondolom, hogy a haláluk sem jelent majd változást számunkra, mert a döntésképtelensége, a bizonytalansága az élet dolgait illetően olyan mélyen beleivódott a gondolkodásába, amit nem hiszem, hogy megtudna haladni valaha.

[@SEVA1971]

Nekem a kolléganőm csinálja ezt a 15 éves fiával, hogy folyamatos hívosgatja, reggel, hogy beért dolgozni, mikor indul haza, a gyereknek is mindig lekellett jelentkezni. Már nekem volt rossz hallgatni.😮

[@BrigiTordi-zh4co]

Értem és sok igazság van a beszélgetésben, de azért óvatosan ezzel, mert Amerikaban évente 1x ha talakozik a család sokat mondok. Onnan jön a túlzás másik oldala általában. Azért oda, sem kéne esni. De a többivel egyet értek.

[@katalinhalasz7807]

BP ten az idős generáció mind vidékről származik. És ott megszokták hogy több generáció együtt el. Csak hogy ezeket a panel lakásokat, nem több generációra csinálták. Végül is tovább hozta ide BP re a vidéki felfogást a családi mintákat. És ezt nem értik meg, hogy kell a gyerekeiknek maganélet. Egyszer a volt barátommal lementünk kettesben a Balatonra nyaralni 1 hétre.Másnap jött utánunk az anyja a testvérei autóval, mert még arra az 1 hétre sem volt hajlandó elengedni a 35 éves fiát az anyja. Annyira rátelepszenek ezek a szülők a gyerekeikre, és észre sem veszik magukat hogy ez mennyire kellemetlen a gyerekeiknek. A mai világban már eleve nehéz párkapcsolatot találni, de még plusz lábán úgy hogy a szülők is betesznek a gyerekeiknek elgáncsoljak őket meg nehezebb. Ezért van egy hatalmas nézet különbség az idős és a közepkoru és a fiatal generáció között. Nem lehet velük semmiről beszélni, mert az ilyen szülők szóban bantalmazza a gyerekeiket, a gyerek meg tiszteletből tűri. Vidéken volt az hogy jó sokat zabálni ennyi elég is volt nekik, de most már itt van a mesterséges intelligencia minden változik nagy ütemben, fejlődik. Erre szoktam mondani a múlt életemeti maga alá a jövőt sajnos.

[@meszaroseszter155]

Nem tudom, azt érzem, hogy ez a nö nem igazan szereti az embereket. Lehet,h en is "gyermeki modon "latom a helyzetet, vagy parentifikalt vagy akarmi deficitem van, de ezt erzem.

[@gyongyiszeverenyi7980]

Mentség legyen, nem tudják az emberek,szülők mit tesznek. A mostani embernek már van ideje nem az életéért, létfentartásért küzd. Jó tudni ezekről dolgokról hogy tanuljunk magunkról😊

[@monikamester9068]

Nagyon èrdekes ez tèma szàmomra, de kezd zavarni hogy minden egyes interjújàban a szakembernek azt èrzem hogy ítèlkezik, màr-màr gúnnyal beszèl a szituàciókról. Sajnos…

[@ildikoedit9110]

Igen, meg ő nagyon isteníti a parentifikált embereket, hogy ők mennyire hasznosak, szorgalmasak, céltudatosak. És hát véletlenül ő is egy parentifikált gyerek volt, így ez nem csoda. Egy infantilizált embernek jóval nehezebb az élete, hiszen minden apró sikerért dupla annyi bátorság és erőbefektetés szükséges. Olyan, mintha folyamatosan a sodró árral szemben kéne úsznia, még egy hétköznapi feladat megoldásakor is. A parentifikált embereknek ellenben minden adott a sikerhez, sokkal nagyobb előnnyel indulnak az életben. Rengeteg köztük a nárcisztikus, személyiségzavaros, sajnos. Mindezt saját tapasztalatból írom le, ugyanis nálunk a rokonságban előfordult mindkét típus.

[@gyongyiszeverenyi7980]

@@monikamester9068 szerintem a Dr nő is parentifikált azért beszél úgy.Haragszik hogy ezt tették vele talán.

[@ildikoedit9110]

@@gyongyiszeverenyi7980 igen, azt mondta többször, hogy ő is az volt.

[@ildikoedit9110]

@@gyongyiszeverenyi7980 Igen többször említette, hogy ő is az volt.

[@veratogobickij1311]

Hurrá, nem csak én látom így akkor! Annak ellenére, hogy nem mond rossz dolgokat, a parentifikáció témánál is meg most is azt érzem, hogy a problémának csak 1-1 dimenzióját domborítja ki, azt, ami egybevág a személyes érintettségével. És igen, nagyon érezhető a részrehajlása a parentifikáltak felé, ami számomra ront a hitelességén. De így is lehet tanulni belőle.