Fontos Játékmechanizmusok #7: Ütés-vivős játékok

[@AttilaUdvari]

Régen nagyon sokat játszottunk Rikiki-t, az is egy ilyen játék. Megtippeled először mennyi kört fogsz/akarsz elvinni. Körönként mindig eggyel több lapot osztunk. Nagyon jó kis játék. :)

[@petervermes4384]

Sziasztok! Hát igen. A legrégebbi mechanizmus. Én nagyon szeretek kártyázni és én is számolom a lapokat, illetve a lehetőségeket. Mi ment ki eddig? Mi lehet a kezében? Mivel csalhatom ki tőle a lapot? A Tichu egy kicsit a römire is emlékeztet, hiszen abban nem csak egy lapot tesz ki mindig az ember, hanem van amikor terceket, vagy sorokat. A Wizardról nekem is azonnal a Rikiki, vagy Rikitiki, ki hogy ismeri, ugrott be. Szerintem egyébként annak a játéknak adtak csak egy új köntöst a Wizarddal. Aztán ott van még a Pikk dáma, vagy ahogy a számítógépről ismerjük a Fekete macska. Egyszer kipróbáltam a Bűvös rengeteget is, de az valahogy nem jött be nekem. Aztán ott van még a Zsírozás is. A legérdekesebb pedig a Bridzs versenyek, mert azokat úgy rendezik meg, hogy a versenyző párok, ugyan azokat a leosztásokat kapják a kezükbe és azt nézik, hogy ki tud jobb eredményt elérni belőlük. Legyen szép estétek! :) Üdv: Peti

[@Aquaristor]

Vártam, hogy a NYET után előkerüljön a Sponsio is! Érdekessége, hogy a játékosok a kezükben lévő lapok alapján vállalnak fogadásokat (a gladiátoraikra, legalább is ez a téma ad keretet a játéknak), azonban minden egyes fogadás vállalása után egy lapuk nyílttá válik a többiek számára. Mire elkezdődik a parti, a lapjaid egy része nyíltan előtted van az asztalon, és te dönthetsz, hogy a hívásra a kezedből vagy magad elől rakod le a lapot (illetve honnan játszod ki a lapjaid, a kezedből vagy előled). Itt aztán nagyon oda kell figyelni, kinél mi van és mi merre lehet játékban!

A kártyajátékok egy eléggé külön csoportot képviselnek a társasjátékokon belül. Már csak azért is, mert egyfajta kártyával (francia, magyar, tarokk) sok fajta játék játszható. És nemcsak ütős, hanem gyűjtögetős is van bőven, persze az egy másik mechanizmus (kanaszta, römi). A már említetteken kívül (bridzs, snapszli, rikiki) nagyon szép többfordulós játék a king. És hát a magas tarokk, ami a bridzs mellett a másik fejedelme a kártyának, és nagyrészt magyar találmány.

[@Streetballer931]

Fun fact: Kis hazánk igen előkelő bridzs tekintetében. Akár csak a focinak, ennek is volt egy aranykorszaka, főleg a 30-as évek idegén. Nem kisebb név is tagja volt, mint Ottlik Géza, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Bridzs témájú könyvet is írt. :)

[@mitjatsszunk]

Wow, köszi!

[@HimerJozsef]

Uhh. Azt hittem, 2 játék meg lesz itt említve, de úgy tűnik, csak számomra lettek volna 'alapkövek'. De akkor majd én most, itt megemlékezek róluk, ez úton is. :) Az első az egyik legrégebbi, ma is ismert (és itt-ott még játszott) kártyajáték, a tarokk (1425-ösnek írja a BGG; és a Bridzs komplexitását közelíti - ha már ez utóbbi meg lett említve). A második pedig a magyarok számára talán a legismertebb kártyajáték, az Ulti (BGG-n nincs évszám hozzá, de 'őt' is 3-as feletti komplexitás jellemzi). Itthon még sok helyen rendeznek belőle versenyeket is.

[@mitjatsszunk]

Köszi a hozzászólást, valóban ezek remek sarokkövek! :)

[@balazsborbely8826]

Nekem is ez a két játék ugrott be. Illetve létezik egy Alsós ( régi nevén Kaláber) nevű játék, ami idehaza nagyon népszerű volt, de aztán az Ulti kiszorította. Sajnos nem volt alkalmam játszani, pedig állítólag összetettebb az Ultinál.

[@snuki1735]

A Wizard-ról rögtön a Rikiki ugrott be... Ünnepekkor nagy családi "háborúzás" megy az egybekevert két paklival :)

[@selator0104]

Amikor a Wizard-ot említetted, beugrott egy hasonló és az általunk sokat játszott Rikiki. (A BGG szerint Oh Hell! a címe és 1930-as) Ugyanez a ütés-tippelés az alapja. A szabályokról bővebben itt: www.kartya-jatek.hu/rikiki/ .

[@nahailyenvanakkor]

Alapvetően nem szeretem az ilyen típusú játékokat, de a Bűvös Rengeteg bejött.

[@Lementer]

TICHUUUUUUU! SO underrated!

[@csabaviragh9193]

Én azt hittem, hogy ezzel a játékelemmel soha többé nem akarok találkozni. Kis koromban a nagyszüleimmel játszott számtalan bürge (vagy 5ös hühü) meccs gondoskodott róla, hogy egy életre elegem legyen belőle. Egyszerű, monoton, unalmas. Magyarkártyára azóta se tudok ránézni. Aztán megismerkedtem a Bűvös Rengeteggel... az agyam eldobom! Végre a taktika többől áll, mint hogy 'Ne szórd el az elején az adukat!' A legnagyobb élmény, mikor az ellenfelem tehetetlenül nézi, hogy a végére tartalékolt aduk vagy magas számú lapok miatt, túl sok ütést fog elvinni :) Persze én is jártam már így. A másik általam nagyon szeretett ütés-vivős játék a Witches. A lényeg, piros lapot nem szabad gyűjteni. De mivel minden kör elején mindenki pár lapot jobbra vagy balra ad, beleszólásom van, hogy a többieknek milyen kártyái vannak. (és persze ők is beleszólnak az enyémbe) Kaptam némi szidalmat, mikor a kör elején, oda adtam a balra ülőnek egy magas piros lapot. Majd egy alacsony piros lappal hívtam. Mivel nála volt a magasabb lap, rá kellett tennie azt így mind a kettőt be kellett gyűjtenie :D Ez a mechanizmus kicsit olyan mint a kockadobás. Öreg mint az országút. Önmagában nagyon kevés 1 játékhoz. De pár csavarral, izgalmas játékokat lehet vele létrehozni :)

[@mitjatsszunk]

De klassz hogy leírtad, köszi Csaba! :)

[@norbertnemet3601]

A "Jekyl vs. Hyde" 2 fős ütes-vivős játék, ahol az egyik félnek a célja a legtöbb ütés elvitele vagy átruházása, míg a másiknak az egyensúly megtalálása. Tudom ajánlani.

[@novakkati]

A Tichut rengeteget játszottul,elkopott 3 pakli, imádtuk

[@mitjatsszunk]

Detto nekünk is a màsodik!;)

[@szalailaszlovid]

Tichu !!!

[@balazssimon5738]

Uno!

[@azagicsa]

Nekem a Nagyapámmal jó emlékeim vannak a snapszerről. Felnőttként nem vagyok jó benne. Talán jobban érdekelt, ha az asztalon a kalapja alól varázsolt valamit. 😂😂😂 A papám Münchenben volt hadifogoly, csomó játékot ott tanult, meg találtak ki. Pl. Ördöglakatokat is. De az én gyermekkorom a snapszerről szólt, kamaszként jött a makaó és a passziánsz. Ma már inkább csak Unozunk 😂😂😂

[@lackointer222]

Szerintem egyáltalán nem tekinthető modernnek egyik formája sem. Egy borzasztó idejétmúlt mechanizmus. Én kifejezetten nem szeretem. De hát kinek mi.