Fotográfia (Zolnay Pál, 1972, részlet)

[@attilaolah4259]

A magyar filmtörténet egyik gyöngyszeme. Dokumentumfilmnek álcázott remekmű. Zala Márk nagyszerűen alakítja a fotográfus szerepét mindenféle manir és feltűnősködés nélkül. Tekintete, szeme a nélkül is beszél, hogy ő maga megszólalna. Kivételes tehetség volt. Ha csak ez az egy filmje lett volna, akkor is ott a helye a legjobb magyar színészek között. De ott volt a ,, Sámán", ,,Az Arc", a ,, Déli bábok országa", és még jónéhány film, melyben megcsodalhattuk szereplését. Versmondása is magával ragadó volt, azonban másképp szavalt, mint ahogy megannyi színész. Nem lett sztár. Nem is vágyott ilyen babérokra. Mintha nem is erre a földre született volna. Ezt most nem rossz értelemben mondom. Korai halálát szinte meg lehetett volna jósolni. Szívbemarkolóak a Sebő Ferenc által megzenésített Nagy László, Szécsi Margit, és Weöres Sándor versek, melyek felcsendülnek a filmben, mármint a ,, Fotográfiában". Különös érzést, hangulatot vált ki. Zala Márk arcán és szemében ott van minden, ami a filmről szól. Az ,, Idő van" című filmben már nem a korábbi Zala Márkot láthattuk, hanem egy a sorsába beletörődött, leépült, már már apátiába süllyedt, nemtörődöm Zala Márkot, aki csupán tudomásul veszi a sivár jelent, a szürke, egyszínű hétköznapokat. Nem keres kiutat belőle. Környezetében hemzsegnek a kiégett, regenerált, érzelmi és lelki analfabéta alakok, akik valamennyien okosabbnak, többnek képzelik magukat másoknál. Osztják az észt, de valójában semmit sem tesznek egy élhetőbb életért.

[@kino_studio]

Zeniális film!

[@shivani-peachypictures]

[@medarb.]

filmelemzés: kzbin.info/www/bejne/b5m3dpWfebqqmc0