Goderzi Kapanadze vs. Maciej Mazur Shinkyokushin karate EC 2024

[@BURAKAT741]

I think Valeri dimitrov was the last legend of kyokushin, He could ko the best young Japanese fighter while he was 42 years old

[@belaracka666]

nagy bunyó volt!

[@andsaa4642]

Amióta, a testpajzsos gyakorlás előtérbe került azóta, nagyon egyhangúvá váltak a küzdelmek, a fizikális állóképasség dominál, a technika meg elmarad, igy elég unalmas. A régebbi korszak top versenyzői Andy, Matsui, Thomson, Fiho, Feitosa, Midori, Pettas, Lenchi, stb sokkal sokkal látványosabb küzdelmeket vivtak, ezek a versenyzők szerintem jobbak lennének mint a mostaniak.

[@jozsefstefanovics9319]

Abban egyetértek, hogy a "fizikai állóképesség dominál". És szerintem is gyakorta kevésbé izgalmas. Minden versenyzőt a maga korszakában érdemes vizsgálni. Mai mezőnyben, mai bíróknál, szerintem nem tudnának győzni, az én véleményem szerint. De ez egy nagyon érdekes kérdés! Hosszabb lesz, mert foglalkoztat a kérdés: Bár a felsorolt versenyzők nem teljesen egy időszakban bunyóztak, de valóban a 80'-as évek végén jelentek meg a (Pl. Andy, Thompson, Matsui... kicsit később Midori) majd a 90' es évek végén még többen jöttek (Filho, Feitosa, Petas majd Lechi) a küzdelem evolúciójában, olyan top atléták, akik képzettebbek voltak a többieknél. A felsoroltak mindegyik ütő - rúgó erőben, így robbanékonyságban is felülmúlta az átlagot. Mind ponterősek voltak. Számomra is az egyik legszebb korszak. A "Kyokushin aranykora". Minden sport evolúciójában megjelent a darabszám növekedés, a frekvencia fokozódása (ez könnyebben fejleszthető mint a magas szintű, ponterős technika, vagy a robbanékonyság) és egyre többen próbáltak ezzel nyerni, amikor olyan küzdőkkel találkoztak, akik technikai virtuózok voltak. A frekvencia fokozódása (minden sportban nőtt a lépés szám, a kapura dobások, rúgások száma, a megtett táv, az indított akciók száma stb...), valamint, hogy még mindig sokat számít ki megy előre, ki foglal területet, sokkal inkább okozza ezt, és az, hogy a bíráskodás nincs erre felkészülve, és nem tudja kontrolálni. A "testpajzsos" gyakorlás csak Európában van- máshol a világon nincs. Itt is, csak néhány országban állandó, az úgynevezett "EKO szabály", és EB-ken is csak U16-ban van. És valóban ez nem jó irányba mutat számomra sem (értem az egészségvédelmi törekvést, de nem ez a megfelelő módszer) , de nem ez az ok. A Japán bajnokságokon semennyire nincs testpajzs, óriási a frekvencia, a tolás, lökés, kicsi a távolság- agy nem lesz látványos a küzdelem. Ott ne tudsz robbanékony lenni, és a mögöttes energia rendszer sem bírná ezt ellátni "üzemanyaggal" , ilyen iramban. Bár valóban élvezetesebb volt, és ebben is találok jó küzdelmeket és persze "kevésbé nézhetőt" is.