ÍGY ÉRT VÉGET PÁR (LEGJOBB) BARÁTSÁGOM ❀ STORYTIME ❀

Рет қаралды 25,480

Күн бұрын

Пікірлер: 25

@nadezhdanemeth 4 жыл бұрын

Már az első sztorinál alig bírtam ki hogy ne állítsam meg a videót, és menjek azonnal kommentet írni, de mindenképpen végig akartam nézni előtte. Ez itt egy hiánypótló videó. Tipikusan az az ember vagyok, akikre az energiavámpírok és hasonlók rátelepszenek, és nagyon sokáig hittem azt, hogy azért mert nem működik egy barátságom, én vagyok a hibás. Mostmár sokkal világosabb a szitu, és magamat is többre értékelem, ez a videó mégis adott egy extra bizonyosságot, és biztos vagyok benne hogy ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy köszönöm neked.

@TundeBoth88 4 жыл бұрын

Én is bántottam meg mást,ezer százalék. De külföldön élés után eltávolodtak a barátok...aki nagyon közeli barát,az eleve távol él...de szinte napi szinten beszélünk. Én sokszor gondolok rájuk,a régiekre,de belefáradtam,hogy 90%-ban én keressem őket. Pedig szeretem a társaságot. Úgyhogy,Csivettka,lehetünk barátok. 😍😀

@zsofi_1152 4 жыл бұрын

Nagyon hasznos videó volt!!! sok szituáció ismerős volt...

@vivienpalicz125 4 жыл бұрын

Sajnos talán 100 ezerből egy ember aki igazi barát. Túl kellett lennem 4 lánybarátságon mire megtaláltam azt a barátom, akire mindig számíthatok! Mindig csak addig voltam jó míg adtam, adtam, adtam és adtam... Vagy míg szükségük volt rám. Kb. 2 évet szomorkodtam végig, hogy nekem nincsnennek baràtaim, míg egyik napról a màsikra rátaláltam arra az egyre akivel már 3,5 éve tart. De megérte rá várni. Aztán sokan csodálkoznak miért lett fiú a legjobb barátom... hát az az igazság, hogy sokkal jobbak mint a lányok, és arra is rájöttem egyáltalán nem kell nekem barátnő, hisz ott van ő. Hidd el, hogy te is fogsz egyszer egy igazi barátot taláni, csak ki várnod kell a megfelelő pillanatra, hogy találkozzatok. ❤️ Ritka, de nem lehetetlen!!

@xaenyolp7969 4 жыл бұрын

Fúú brutálisan beletaláltál a témával most, mint ahogy írták is előttem, mert szerintem ez tényleg az, amit mindenki átélt már. Érdekes, hogy néha fájóbbak voltak nekem is a barátaimmal való konfliktusaim, mint bármelyik ex pasimmal. Ez a videó pedig szerintem mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy hasonló sztorikat, a saját kálváriáinkat meséljük el egymásnak. Nagyon sokat gondolkodtam én is azon a múltban, ha valakivel valamiért nem működött a barátságunk. Azt vettem észre így harmincon túl, mintha egyre kevésbé tudnám elviselni magam körül az embereket. Valószínűleg ez is közrejátszott régen is, de nyilván nem ez volt a fő döntő dolog egyik esetben sem. Egyetlen egy szituációról írnék kicsit bővebben, mert felesleges lenne most itt sorolgatni, hogy mi minden volt... Volt egy nagyon jó barátnőm, akit imádtam (és ő is engem), de annyira különbözőek vagyunk, hogy soha semmiben nem tudtunk megegyezni. Valahogy mindig minden esetben sikerült egymást megsérteni. Évekig ment ez a macska-egér játék, és valahogy mindig belemartunk egymásba, de elszakadni képtelenek voltunk. Végül rengeteg majdnem vérre menő veszekedés után mind a ketten éreztük, hogy hanyagolnunk kell egymást. A mai napig jóban vagyunk, mindig kibékültünk végül a legrosszabb állapotainkból. Viszont azt hiszem a lehető legjobb döntés volt, hogy végül külön városba költöztünk és nem erőltetjük tovább és más emberek társaságában töltjük napi szinten az időnket. Valamilyen furcsa oknál fogva nem tudtuk egymást építeni, lelkileg támogatni az életünkben. Ha vissza gondolok a régi barátnőimre az elmúlt 10 évben, akiket magam mögött hagytam, egyébként mindegyikért kicsit fáj a szívem és sajnálom, hogy így alakult. Nagyon szerettem őket, de elkerülhetetlen lett volna az elválás. Nagyon meg kell gondolni, mérlegelni kell, hogy kivel akarunk barátságban maradni hosszútávon.

@gosi99zsofi 4 жыл бұрын

istenem, én éveken keresztül húztam egy ilyen barátságot, és a barátom akivel egy éve jöttem össze, nyitotta fel a szemem, hogy amúgy nem vagyok normális, mert ugyan így csak ki voltam használva :D de mikor erre rájöttem én is még akkor is próbálkoztam, hogy jaj ő majd változik ő nagyon jó barátnő. de utólag visszanézve tényleg idióta voltam, mert csak akkor voltam jó egy """"barátnős"""" programra, mikor más nem ért rá, vagy ha valami baja volt :D szóval köszönöm, hogy megcsináltad ezt a videót, nagyon sokat segít egy ilyen dolog lezárásában.

@Cirmoscicamica 4 жыл бұрын

Kedves Csivettka! Gratulálok ehhez a videódhoz!!! Nagyon bölcs és elgondolkodtató gondolatokat ébreszthet sok emberben!!

@eszterkulcsar8067 4 жыл бұрын

Rég nem mondtál ilyen értelmeset :) nekem is véget ért két 15 éves barátság. Azért, hogy rájöjjek, az egyik mennyire toxikus, annak ellenére, hogy nem hallgattam a legjobb fiú barátomra, el kellett ketten utaznunk a lánnyal, majd az utazásról egyedül hazautaztam, mert nem bírtam tovább:) A másik pedig az akkor barátnőm lánykérésével ért véget, hiszen semmi ketten töltött időnk nem volt, a srác folyton ott volt. Hivatalos voltam az esküvőre, de inkább kihagytam. És igen, meg kell tanulni elengedni a barátságokat! De hála Istennek, továbbra is él és virul két másik 17 és 15 éves barátságom ❤️

@krisztinakarsai8904 4 жыл бұрын

Azért az hogy rég nem az egy nagy túlzás

@rebekarma777 4 жыл бұрын

Krisztina Karsai nem nagy tulzas.. ez a no hulyesegeket beszel orakon at full unalmasan..

@krisztinakarsai8904 4 жыл бұрын

Ha nem tetszik meg nem köt le minek vagy itt??

@n.sacco.939 4 жыл бұрын

Nekem eddig ez a kedvenc videom toled😇 Annyi hasznos dolgot meseltel ,es annyi ismeros szitut mondtal ,az energiavampir baratno nalam is ugyanugy volt 5 év kellett hogy rájöjjek, és ugyanigy háritottam mikor megpróbáltak felnyitni a szemem,sőt még a lánybucsus sztori is meg volt nálam is😂😵És igen a harmadrangu baratnok ott voltak csak én nem. Akkor ezek nagyon fájtak, de mára helyen kezelem ezeket, és elengedtem ezeket a baratokat. Kár hogy csak egy lájkot nyomhatok😢Egyebkent pozitiv visszajelzes ez a video nekem ,hogy jol cselekedtem mikor szelektaltam.Nagyon köszönöm hogy elkészitetted❤❤❤

@xdxdxdxd4575 4 жыл бұрын

Pasik, gyerekvállalás miatt mentek szét barátságaim. Az egyik réteg, amint bepasizott, rögtön mellékes voltam. De volt olyan is, akihez elutaztam másik városba, vártam, és nem jött. Nem baj, csak szólhatott volna, ehelyett leb@§zást kaptam, hogy nem tudom megérteni, hogy ő és a barátja elmentek meccset nézni... Aztán visszakullogtak rendszerint, mikor pasikkal vége volt. Ilyen visszakullogásokat egyszer lehet velem megcsinálni, többet soha. Aki másodszorra is megcsinálja, azt hagyom a francba. A gyerekesek meg azért, mert folyton olyannal jönnek, hogy "ne tudd meg, milyen egy gyerekkel", vagy elkezdenek sztorizgatni, a családi élet "siralmas mozzanatairól" hangsúlyozva, hogy nekik mennyire szar. Egyrészt ezt vállalták, másrészt nekem, akinek nincs még csak útban sem sem a gyerek, sem egy normális párkapcsolat, fáj hallani az ő "panaszkodásaikat", és nem tudom sajnálni őket, mert ők sem sajnálnak engem. Múltkor pl. az egyik panaszkodott, hogy a férje így, a gyerek úgy, és milyenek ezek a pasik... és mikor kezdtem volna mondani, hogy "hát tudnék mesélni..." akkor közölte, hogy "áhhh nem érdekel, hagyd" 😯🤔😕 Akkor találkozni akart velem, (vélhetően lelki szemetesnek), de azóta sem hívott, szóval az én "nyomorom" nem érdekelte, de a sajátját elmonta a 22 perces telefonbeszélgetés alatt.... Olyan is volt, hogy barátnőhöz elmentem, hogy a gyerekek miatt a legkisebb probléma legyen utazgatás, öltözés, szervezés szinten. Ott vagyok a ház előtt, csengetek, semmi. Hívom, hangposta. Majd feltűnik a színen a szomszéd, és mondja, hogy elmentek nyaralni.... Már rég otthon voltam, mire visszahívott, hogy ne haragudjak, de totál elfelejtette... Volt második esély, kb. uez történt...Ezek után én is "elfelejtettem" őt örökre. Most úgy érzem, jó barátokra leltem. 🙂

@HRK-q5m 4 жыл бұрын

karinda karinda sajnos a szingli es kisgyerekes no baratsaga a legrosszabb kombinacio. Nekem van babam de nagyon terhes volt anno a bulizgatos es parkeresos baratno sztorijai...illetve az en babas temaim meg ot nem erdekeltek. Torvenyszeru hogy vege szakad. Persze vannak kivetelek!

@xdxdxdxd4575 4 жыл бұрын

@@HRK-q5m Engem érdekelne a gyerekes-férjes sztori is. Csak ne panaszkodjanak nekem, aki egyedülálló, hiszen ezt ők választották. De ez mással is így lenne! Ha valaki bántalmazó kapcsolatban él és bennemarad, annak ellenére, hogy folyamatosan panaszkodik miatta, az is megérdemli, meg az is, aki a munkájára panaszkodik, de nem vált... Azokat is meghallgatom egy ideig, de mikor mondom többször is, hogy "máshogy kéne...", akkor utána rájuk hagyom, ha nem változtatnak. A gyerekesek ezt vállalták, tudták, hogy mivel jár, hogy azt az embert választották, akinek gyereket szültek, és hogy a gyereknevelés sem fenékig tejfel. Az már megint egy másik kérdéskör, hogy ezek az emberek rendszerint felhívtak akkor is, ha vlmi gond volt a gyerekkel, hogy mondjak véleményt, mint szakember.... Arról a gyerekről, akit 1-2 alkalommal láttam, félévente egyszer... Elmondani lehet, hogy "sem én, sem a gyerek nem alszunk sokat, mert jön a foga". De a "ne tudd meg..." jellegű dolgok, és a folyamatos panaszkodás arra, amit vállaltak... Én nem választottam az egyedülállóságot, hanem kényszerhelyzet, amin dolgozom, hogy megváltozzon. Szívesen lennék a helyükben, miközben ők panaszkodnak arra, ami nekik megadatott. Szerintem itt az (is) lehet a probléma, hogy ha hallják a szingli sztorikat, akkor rájönnek, hogy ők azért mennyire szerencsések, hogy kimaradnak ebből, és nem is akarnak még addig sem erről gondolkodni, míg a másik meséli a pasizós-szinglis sztorikat. Fél szembesülni azzal, hogy "hát jah... ez is lehetnék... de megúsztam...végülis szerencsém van" viszont tudják, hogy nagy árat fizetnek érte.