Így éltem meg a gyermekágyas időszakot iker babákkal - random hajnali gondolatáradat

[@Jimmyke192]

Ma találtam rá a csatonádra és felirazkoztam mert szimpatikus vagy számomra ❤

[@lillebigirl]

A hajnali videót hajnalban autentikus megnézni 😄❤️ (persze kommentelni csak most jutott eszembe 😅)

[@szaszij7848]

Szerintem egy babával is baromi intenzív a helyzet, úgyhogy le a kalappal. 😅❤ Azért az állami eü katasztrófa ilyen szempontból. Én egy babával, természetes szülés után is zombiként jöttem haza a kórházból. A második gyerekünkkel volt szerencsém megtapasztalni a magán ellátás örömeit és hát na... ég és föld. Brutálisan sokat számít az első napok megélése. Jó volt hallgatni mennyi segítséggel vagytok körbevéve, óriási áldás. Kiegészítésként én azt javaslom, ha belefér, keressetek egy pótnagyit is lassan, aki tud neked segíteni bármikor napközben, amikor úgyérzed, hogy van egy-egy hézag, amit be kéne tömni. Szerintem arra fel kell készülni, hogy lassacskán az aktív segítőállomány leépül majd, ez egy tök természetes folyamat, de jó ha van kit tervezetten ugrasztani akár délelőtt is, amikor mindenki más dolgozik. Akár a háztartási munkákat is érdemes hosszútávon kiszervezni, hatalmas könnyebbség. Tapasztalat. Sokan ítélkeznek amiatt, mert az ember nem bír ki mindent IS anyaként. Szerintem meg igenis merni kell kérni és változtatni, ha valami úgy nem jött be, nem olyan hatékony. Nem csak kibírni akarom, hanem MEGÉLNI és ehhez igenis kell a segítség. Felüdülés látni, hogy más is él az önismeret erejével és igyekszik maga köré gyűjteni mindent és mindenkit, aki és ami a segítségére lehet a fizikai és mentális egészsége érdekében. Tartsd meg ezt a későbbiekben is, biztos vagyok benne, hogy szükség lesz rá. Kitartás! ❤

[@EgyIkresAnyukaElete]

@@szaszij7848 Köszi a gondolatokat, jó érzés hasonszőrű emberekkel kapcsolódni ❤️ Az egészségügyről csak annyit, hogy remélem át tudtam adni, hogy alapvetően nagyon elégedett és hálás vagyok a gyermekágyas osztályon dolgozóknak és hogy értem, hogy kapacitás hiány miatt nem jutott meg külön extra figyelem ránk. Egyébként ami miatt elgondolkoznék a jövőben (de egyelőre úgy gondoljuk, hogy nem lesz másik alkalom 😅) a magán ellátáson, az leginkább az lenne, hogy Apa is ott tudjon lenni a kórházi napok alatt. Bár azt hiszem állami kórházakban is van ahol van ilyen VIP(?) szoba, ahol ez engedélyezett. Ezt ez nagyon nagy minőségi különbségnek gondolnám és ezért biztatnék esetleg másokat is, hogy ha van lehetőségük, akkor olyan helyet válasszanak, ahol ez támogatott. A segítségről meg jó, hogy említetted a hivatásos segítséget, mert én elfelejtettem mondani, pedig jár hozzánk heti rendszerességgel egy takarító néni - mondjuk ő is gyakorlatilag családtag. A babákat is simán rá fogom tudni bízni majd a jövőben, egyelőre még egészségügyi okokból csak minimálisat babázik nálunk. Ő volt egyébként az, akin ki tudtam kísérletezni és gyakorolni, hogy hogyan tudok számomra megfelelő segítséget kérni és kapni. És igen, szerintem is fontos, hogy nemcsak túlélni szeretném, hanem megélni is, meg ikrek mellett is, pedig előzetesen azt gondoltam, hogy ez kb lehetetlen lesz. Lehet, hogy ez valakinek a szemében "luxus" és tudom, hogy nagyban függ ez anyagi és családi adottságoktól is, de azt is látom, hogy sokan úgy sem szervezik meg / kérik a segítséget, hogy egyébként elérhető lenne a számukra. Őket biztatnám arra, hogy éljenek a lehetőséggel, mert annyi előnye van, nemcsak a szülők számára, hanem a gyerekeknek és az összes résztvevőnek is.

[@szaszij7848]

Persze, teljesen átjött, pláne hogy nekem is ez a tapasztalatom, így az én meglátásom sem a kórházi dolgozók ellen szólt, előttük inkább mélységes fejhajtás, mert durva az az arconpörgés, amit én bent tapasztaltam a részükről és mindezek mellett senkivel nem volt rossz tapasztalatom. De azért az valahogy mégsem oké, hogy frissen szült anyukák ennyire magukra vannak hagyva a saját gondolataikkal, problémáikkal, szükségleteikkel. Én a szülésem alatt is a (sajnos nem a jó értelemben vett) "magamra hagyást" éltem meg és ez sem a "stábon" múlt, hanem azon, hogy minden szülőszoba tele volt éppen. Arról már ne is beszéljünk milyen amikor annyian vannak az osztályon, hogy nem jut hely a gyermekágyon, ezért külön kell töltenünk a babámmal az első napot. Ezek mellett az már csak amolyan másodlagos probléma, hogy mondjuk 8 gyermekágyas anyuka jut egy fürdőszobára, vagy nincs hova leülni megenni az ebédet, vagy hogy az 5 babából a szobában valamelyik mindig sír, így napokig nincs érdemi pihenés, hiába engedné az én babám. Túlélhető, de ezekben az érzékeny napokban miért a túlélésre kell menni, amikor lehetne ez annyira máshogy is!? Ez csak amolyan költői, elgondolkodtató és állandó kérdés a fejemben. A másodiknál az utolsó pillanatig gondolkoztunk, hogy megér-e ennyi pénzt egy (talán) jobb szülésélmény és a nyugalmasabb körülmények. Végül én nem szerettem volna a szerencsére bízni a dolgokat. (Milyen orvost, szülésznőt fogunk ki, milyen hangulatuk lesz, lesz-e alapítványi szoba, mennyire lesz tumultus éppen a szülészeten, gyermekágyon, stb.) Ezt a szerencse dolgot egyszer már tövig benyaltam, másodszorra nem akartam. 😅 Második gyerkőcnél nekünk már nem volt prioritás, hogy a férjem velünk lehessen az első napokban, mert jobbnak láttuk, ha ő a két éves nagytesóval marad fizikailag, érzelmileg, meg mindenhogy, de pl. az is nagyon jól esett, hogyha valaki bejött hozzánk látogatni, bejöhetett a szobába és tevőlegesen is tudott segíteni a cseppet sem eszik-alszik típusú újszülöttünkkel, amíg mondjuk én nyugiban lezuhanyzom, vagy eszek, nem csak egy hideg folyosói padon beszélhettünk sebtében pár szót. Első gyereknél viszont nekem/nekünk is óriási érzelmi töltés lett volna így utólag belegondolva már, ha apuka ott lehetett volna velünk végig és a nulladik pillanattól együtt vagyunk az új helyzetünkben, de ennek a jelentőségét nem igazán gondoltuk túl az első gyerkőcnél őszintén szólva. Amiről egyébként nem is gondoltam, hogy ekkora plusz, amíg meg nem éltem, az a dolgozók ideje. Pl. hogy a szoptatási tanácsadó leül és tényleg időt szán ránk. Hogy a csecsemős nővéreknek szegényeknek nem kell 30 baba mellett ezres fordulaton pörögni, így én bagatellnek tűnő dolgokat is sokkal bátrabban kérdeztem, nekik pedig volt idejük néhány kedves szóra és mosolyra, bíztatásra is ezek mellett. Nincs túltolva, de azért mégis érzi az ember a törődést. Az én lelkemnek ez a fajta odafordulás nagyon jól esett azokban a napokban. Mindegy is, túlbeszéltem. Olyan apróságok ezek, amik alanyi jogon kellene, hogy járjanak minden frissen szült kismamának szerintem. Félreértés ne essék egyébként, nagyon sokan vannak a környezetünkben, akik az állami szülésükkel és bent töltött napjaikkal is maximálisan elégedettek és én ennek szívből tudok örülni! Visszaadja a hitemet, hogy mégsem olyan katasztrófa a helyzet, mint ahogy azt én anno megéltem. 😅 Örülök, hogy a lehetőségek mentén Neked is szép élmény maradt! ❤ Ha már segítség, akkor én szívesen meghallgatnám azt is, hogy te mikor jutottál el arra a pontra, hogy segítségre van/lesz szükségetek, hogy született meg a gondolat, hogy első körben a takarításban legyen és hogyan alakul ki a fejetekben a rendszer, hogy mivel tudjátok könnyebbé tenni az életeteket hosszútávon? Mit szól(t) mindehhez a férjed? Kismillió tartalmat megnéztem már, de szerintem erről iszonyat kevesen beszélnek és én is megküzdöttem azzal, hogy tudjak és merjek segítséget kérni, ahogy szerintem nagyon nagyon sokan, tehát érdekes lehetne.

[@ljubovluczati]

Szuperek vagytok, mennyire jó, hogy a férjed is ott tudott lenni veled segíteni. Nekünk egyik gyerkőcnél sem volt ilyen lehetőség, de nagyon klassz lehet. A lepihenés nekem sem ment soha, a második gyereknél már ott az első is, menni kell érte oviba, vinni edzésre, szülői van, családi nap van, most már leckeírás is. Nem igazán volt ez már gyerekágy 😂 Szóval akkor már nincs megállás, reggel 7-től este 10-ig pörgés. Még nem tudom elképzelni, milyen lesz, ha visszamegyek dolgozni, az nagyon húzós lesz. 😢

[@EgyIkresAnyukaElete]

@@ljubovluczati El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet két (vagy több) különböző korú gyereket managelni, pedig hát a legtöbben így csinálják :) Vajon az egy hiú ábránd, hogy mindig felnövünk a feladathoz és meg tudjuk ugrani az előttünk álló következő kihívást? Nekem ez a tapasztalatom az elmúlt 7 hét alapján, de csak remélni tudom, hogy így is lesz :)

[@ljubovluczati]

@@EgyIkresAnyukaElete ez teljesen így van, meg lehet ugrani minden akadályt. De néha azt értem 43 évesen már minden nehezebben megy… alig tudok felállni a játszószőnyegről, plusz nekem az éjfél már az este 9 😂

[@ljubovluczati]

@ plusz én azt nem tudom elképzelni, hogyan lehet ikreket ringatni és elaltatni… valami csoda tudomány lehet ❤️

[@agneshegyi5785]

Nincs ilyen kifejezés, hogy élettani szülés. A testünk működését az élettan.

[@EgyIkresAnyukaElete]

@@agneshegyi5785 értem, én valahol mégis hallottam ezt a kifejezést a hüvelyi szülés szinonimájaként és azóta használom néha, mert a "hüvelyi szülés" nem a kedvenc kifejezésem. A "természetes szülés" kifejezést meg szintén nem szeretem annyira, pláne mostmár császáros anyukaként. Google keresés ad egyébként találatot az "élettani szülés" kifejezésre (pl Békés Megyei Központi Kórház oldala), de simán lehet, hogy ők is helytelenül használják, nem ástam le ennek a mélyére.

[@agneshegyi5785]

@ Csak úgy megemlitettem neked. Nincs ám jelentősége. Én elettan szó alatt ezt tanultam.

[@lillaszollossy-csoma8945]

Hogyy vagy?