Hívás, döntés, elköteleződés | Montserrat - Párbeszéd #2 (S02E06)

[@ildikorezgo7835]

Nagyon tisztelem és szeretem az atyát, minden prédikációja élmény, kiváló előadó,igazi útravalót,lelki táplálékot ad nemcsak akivalo fiataloknak.Öregen ,Zuglóból is vállalom a kései misét,hogy hallgathassam Őt és a szép zenét.Sokat imádkozom érte,mert sok kísértés érheti.Ha nemcsak fiatalokkal foglalkozna,lelki vezetőnek kérném,mert tiszta szívű ,nagyon okos és nagyon jó előadó

[@sistiger5290]

Köszönet minden szóért! Valóban rendkívül nehéz egyedül, elköteleződés nélkül élni, egy életen keresztül keresni, kiábrándulni és újra próbálkozni, megtapasztalni, hogy Isten is "elhagyott", aztán tovább keresni, remélni, hogy egyszer vége lesz az éjszakának... valóban rengeteg lelkivezetőre van szükség...

[@hajnalkaracz1228]

Köszönöm, sokat kaptam ettől az epizódtól is. 🙂 Ami eszembe jutott, hogy a döntés meghozatalától való félelem végülis a fájdalomtól való félelem. A visszautasítottság fájdalom, csalódni magamban fájdalom, elrontani valamit(főleg, ha otthonról azt a mintát hozom, hogy tragédia hibázni......), fájdalom. Vagyis én azt gondolom fiatalként, hogy mi lenne, ha úgy tudnánk megélni a döntéseinket, hogy szabadok vagyunk hibázni? Miben "nem szabad"? Az egy elvéthetetlen döntés (ami érzelmi alapú is) az elköteleződés Isten vagy embertársam felé. Ezen pedig szabad vívódni, beszélgetni, és bízni abban, Isten pontosan tudja ez mekkora döntés számunkra, ehhez mérten küld segítségeket, szólít meg jókor jó helyen. Kulcs az is szerintem, hogy olyan világot élünk, ahol mindenki mindig hasonlítgat. Holott? Annyira mindenki útja más tempóban, más időzítésekkel zajlik...Mert azt gondolom Ulrich atya boldogabb ember mint valaki, aki rossz döntést hozott -túl korán.

[@irentorok4874]

Ha bajban van imádkozik a gyakorló hívő, meg a nemgyakorló is. Nagy bajban a hitetlen is. Mára már mindenki hall Istenről, Jézusról. Amikor megtapasztalja a racionálisan nem magyarázható megsegítést, akkor eszébe jut a Szentlélek. Újabb bajban alapból jön az ima, vágy a tapasztalásra, újra a Szentlélekkel találkozni. Újra-újra. Kegyelem az öregség. Kis dolgokban is mosoly-sóhaj " itt vagy, köszönöm " megtart🙏 A 70-es években a Magas-Tátrában jártunk, sok apácát láttunk. Vonzott. Itthon nem volt. Egyet sem láttam. Nem is volt kinek beszélni róla. Nehéz, máig foglalkoztató élethelyzet. Akkor maradt a család. Öregek- gyerekek, mások gyerekei. Máig. Hetedik unokámat várjuk. És a nagy azt mondja, mama mostmár tényleg te vagy a leggazdagabb! Istentől🙏 Könnyebb lett volna apácaként élni. Nem rokkantam volna 50 évesen. Örülök ennek a műsornak. Új gondolatokat ébreszt. Itt az élet vége felé elvarrni a szálakat🙂 Dícsértessék a Jézus Krisztus!