Hogyan hallgattasd el az állandó önkritikát?

Személyes tanácsadás: www.eletmenedzsment.hu/konzultacio/
Könyv: www.eletmenedzsment.hu/felnottkori-lazadas-konyv/
Zene: www.bensound.com
#önkritika #önbecsülés #önszeretet #Életmenedzsment #DrMarótiEmese #önfejlesztés #önismeret #szemelyisegfejlesztes #életcél #sajátút #önazonosság #önmegvalósítás #tudatosság #tudatosélet
00:00 Bevezető
02:09 Mi ez a belső kritikus hang?
05:32 Mi a probléma a belső kritikussal?
07:40 Hogyan hallgattasd el az állandó önkritikát

[@viktoriahorvath8837]

Köszönöm a videós! Nagyon nagyon becsülendő, hogy a saját tapasztalataid is vállalod! Köszönöm a munkádat! 🤍

[@erikaholb5587]

A reggeli kv-mat iszom. Nagyon jó kombináció ezekkel az informàciókkal. ☺️👍🌷

[@ferenccsabatoth4886]

Kedves Doktornő! Nekem mindig mindenről eszembe jut valami. Most két dolog. Türelmét kérem, hadd írjam le, mert mostanában keményen szabtak gátat a közléskényszeremnek... Édesanyám mesélte, hogy 11-12 évesen főzni tanult. Mamám se főzött éppen rosszul, de nagyapám egyszerűen istenien (sajnos a drágajó apám miatt én nem tudtam enni már a főztjéből, de az utolsó lakodalmon, amin pacalt készített, azt 40 éve emlegetik, hogy azóta se ettek olyan finomat...). Naszóval, édesanyám levest főzött. Elsózta. Nem kicsit, nagyon. Nagyapám csak ette, ette, és közben dicsérte, hogy pont jól megfőtt benne a zöldség, éppen úgy néz ki, ahogy ki kell néznie, isteni illata van, stb. stb. A végén halkan megjegyezte: legközelebb még jobb lesz, ha kicsit kevesebb sót tesz bele. Anyukám a mai napig főz, és nem azért, de nagyon-nagyon jól! A másik sajnos nem ilyen pozitív példa. Apám állandóan dühöngő nárcisztikusként megállás nélkül kritizálta, ahogy vezetek (mást is, de ragadjuk ki most ezt a példát). Egyik alkalommal üvöltve közölte velem, hogyan merek bárkit beültetni magam mellé, ha ekkora balf.sz vagyok. A jelenlétében tényleg szarul vezettem, rosszabb volt, mint amikor a vizsgán Somogy leghírhedtebb vizsgabiztosa ült mögöttem. Mindegy, most már nem kell beülnie mellém. Nemrég szereztem buszos jogsit, iskolánk tanulóit viszem mindenhova IS (úgy egyébként tanár vagyok). Az egy dolog, hogy az egyik tanuló megdicsért szóban, hogy ilyen jó sofőrrel még nem utazott, de az igazi megerősítés az volt, amikor a diákok végigaludták mögöttem a hazautat. És látja, egykor mégis volt, aki szerint nem ültethettem volna senkit abba az autóba, amit én vezetek... Köszönöm szépen én is a videóit, és külön köszönöm, hogy személyes példáit mondja el, így igazán hitelesek a tanácsai, mert sajnos van (Önnél is, mint mindenkinél), aki szerint nem tudja, csak beszél róla. Hát de, tudja... Nagyon jó egészséget és további sok sikert kívánok Önnek, másoknak is ajánlani fogom a videóit! (Megnézetem a kisebbik lányommal is, mert ott nagyon súlyos a baj...)

[@tunderacz7467]

Nagyon szimpatikus vagy. Sokat foglalkozom pszichológiával, minden videót meghallgatok szinte mindenkiét minden témában, és ezek tényleg annyira gyakorlatiasak amit használni is lehet.😊 Felnevettem a zongorás példán, mert 10 évet toltam egy szipirtyó tanított, még a fedelét is rácsapta a kezemre😂. Anyu zenetanár, szinte 'kötelező" volt járni. Engem mondjuk nem győzött meg arról hogy béna vagyok, csak utáltam hozzá járni. 😉 A szüleim ha nem kellett volna olyan sokat dolgozniuk igazán példa értékűek lettek volna. A társadalmi berendezkedés elszakítjs a szülőket otthonról, hat a türelmi szintükre, fizikai fásultságra. Persze hogy mindenki mentálisan beteg, ha nem kap elég figyelmet.

[@zsuzsannaolah8249]

Ez egy nagyon jò tèma. Nàlam ez az egyik fő problèmàm. Viszont nàlam nem azèrt van ez ìgy mint amit mondasz. Tulajdonkèppen most jöttem rà, hogy igenis magamat akarom bàntani ezzel, mert ùgy gondolom hogy nem èrdemlem meg, nem vagyok èrtèkes stb....

[@eletmenedzsment]

Ezt egy gyerekkori trauma miatt gondolod magadról. Sématerápia segíthet ebben.

[@gabriellakroh7993]

Sajnos ismerős a téma...😢 Nagyon sokat bántom magam,de magamra is szólok aztán ,hogy -kérlek ne bántsd magad. De igazából nem tudom ezt h lehetne elhagyni...

[@brillaneszaboaniko8549]

Engem a szüleim nem piszkáltak, sőt, inkább a pozitív megerősítés volt. Persze be-be csusszant egy-két beszólás. Példa: Anyum: Titanic láz volt, senki nem volt otthon, felraktam a fülest, a 4 elemes wolkman csutka hangerőn és jöhetett torokszakadva a "go on"... 😂 Anyum pont haza jött és megkaptam hogy "mi ez a macskakínzásos nyávogás?" - azóta sem énekeltem. Addig a suliban 4-es voltam énekből, azután egy hangot sem énekeltem. Folyton 1-est kaptam mert egyszerűen nem ment, meg sem szólaltam. Alig tudtam 3-ast kicsikarni. :( Vagy szintén zene: nagyon szerettem (ma is) az Enigmát. Anyum szintén betoppant a szobába és "mi ez itt krematórium?" Na ezután csak és kizárólag wolkman-on hallgattam zenét. Mindenhol, mindenkor. Elzárkóztam a világtól. Szomorú mert a volt osztálytársaim is azt sérelmezik, hogy nem is ismertek engem annó, és milyen kár, mert nagyon szerethető vagyok (szerintük 😅) Én voltam az utolsó padban űlő fejhallgatós, regényírós furcsa gyerek. Ja igen írtam egy regényt akkor... igy lettek barátaim, képzelt kis világomban. Innen nézve szomorú. Apum: azt sem mondta hogy álljak arrébb, róla ezen a téren nem tudok mit mondani. Na de anyai nagyapám és nagyanyám: fú gyerekek. Na erről egy regényt tudnék írni. Ahogy bántottak. És ott kellett felnőnöm velük. Borzalmas. Azóta is önkép zavarom van. Papám "nagymálé"-nak becézett. Ugye milyen bályos? Azt mondta hogy egy k*rva leszek mint az anyám (nem az) majd egy faluvégi kis tanyán sorra szűlöm a kölyköket egy alkoholista gusztustalan férfinek, aki majd csak részegen fetreng a romos házunkban, míg én etetem a tyúkokat meg a kacsákat az udvaron, miközben a rongyaimon csüngnek a kölkeink. 😢 Én ezt annyira elhittem hogy nem akartam gyereket tiniként. Könyörögtem az Istennek, se férjet. Egyedül akartam maradni. Rettegtem a felnőtt kortól. Ja és hát folyamatosan lekövérdisznózott. Allandóan a köverségemmel volt baja, pláne a ma is élő nmamámnak, pont vagy 2 éve karácsonykor telt be a pohár, egy köverseges beszólása után. Igy köszönt: "de köver vagy kisjányom, neked már nem kell enni" - na nem is ettem. 😢 Meglapő mód öcsém és anyum is kiállt mellettem, és leteremtették. Azóta nem bántott. Amúgy formás kis tini voltam. 65 kg hosszú gesztenye haj, segges, combos, cicis csaj. 😊 De annyira sérült az önkepem hogy nem felelek meg hogy elhagytam magam. Mái napig. Eszek amit lelek, nem figyelek a ruhámra, trampli vagyok ma is, és most már tényleg kövér. Gyerekem nincs, nem jött össze. 40 felett pedig nem megyek már pofonért a Kaáliba. Voltam én ott 28 évesen, elzavartak hogy menjek haza szülni. Aztán 33 évesen is, na akkor már a férjemet is behívták, mindkettőnket lekövereztek (mert köverek vagyunk) aztán közölték hogy férjem aspermas, én még okés is vagyok csak valami gyulladás vagy daganat van a szervezetemben, menjek kivizsgáltatni magam. Elmentem, daganat, kemó, 5 év várakozás, covid... most meg 42 évesen... hagyuk a francba, engem ne kövérezzenek le, ne bántsanak, bántottak eleget. Így nem lettem anyuka ebben az életben. És mindent tényleg vissza lehet görgetni a gyerekkori traumákra.

[@tamastuska2003]

...Megfelelési kényszer = Irányított irányítottsága... ...Aki nem tudja Önmagát irányítani , Őt Mások irányítják , Aki viszont tudja Önmagát irányítani , Őt Mások Nem tudják irányítani...