Hogyan jelöljem ki a határaimat?

[@drjk2632]

Nagyon értékes és hiánypótló beszélgetés. Jó hogy tabuk nélkül beszélgetnek sokak számára kényelmetlen dolgokról. Köszönöm szépen

[@AwakenDawn78]

Csodálatosak vagytok!! 1 órán belül megyek a "családhoz". :) - A "nem tartozom magyarázattal" mondatot elviszem magammal. Határhúzásban igen jó vagyok, utálnak is rendesen cserébe. Az utolsó mondatok egyike: "inkább viszek magamnak ételt" - mert semmi olyan nincs, amit meg tudnék enni. Ez abszolút az én szituációm (volt, amíg anyáméknál volt az ünnep). 13 éves korom óta (34 éve) lettem vegán és sok olyan karácsonyt kellett átélnem, ahol 15-féle sütemény volt a "vendégeknek" - de számomra egyetlen egy sem, amiből tudnék enni. Így korán megtanultam "vinni magamnak az ételt" mindenhova. :) - Ma már szerencsére a húgom tartja, ő nagyon jó vendéglátó és mindig gondol rám, de régebben valóban csak rizst vagy burgonyát tudtam enni. ...Stekler Tamás a legempatikusabb férfi, akit valaha is láttam, és nagyon szimpatikus. (Persze te is, Évi. :) - Fel lehet vele venni valahol a kapcsolatot? :)

[@bernadettspeck]

Szerintem a legfontosabb üzenet, hogy szabad és kell is "NEM"-et mondani, távozni egy méltatlan helyzetből, stb. Nem kötelező még családtagokkal sem együtt tölteni időt, ha ez bennünk rossz érzést kelt! Ugyan egyetértek abban, hogy a "jó gyerek (kisfiú / kislány)" képet fájdalmas lerombolni és talán sokszor fél az ember a "megtorlástól", bűntudattól... (mikor éppen mi) De megéri kilépni az ilyen szituációkból és önazonosnak lenni, amit Éva is sokszor hangsúlyoz. Értékes gondolatok! Köszönöm :) U.I.: Az adventi hírlevél által találtam a videóra.

[@oromporkolt]

Kedves Éva, teljesen valid ez az egesz téma, átmentem rajta felnőtt gyerekként az anyámmal szemben, VISZONT azért az éremnek van egy másik oldala is: a 17 éves kommentelővel ksapcsolatban mondom (két felnőtt gyerek anyjaként) akit a szülei elviselhetetlenül korlátoznak stb. hogy itt felmerül a kérdés, hogy valóban annyira gáz-e a szülő, vagy csak a kamasz érzi így, mikor az autonómiatörekvései közepette ütközik az amugy szerető szüleivel, mert mindkettő reális lehet. De mielőtt arra biztatnánk, hogy költözzön el, meneküljön, erdemes lenne tárgyilagosan ránézni a helyzetre, hogy miről is van szó. Az én fiam is a fejemhez vágta már., hogy korlátozom a személyes szabadságában és ezzel tönkreteszem az életét: mikor pedig csak arról volt szó, hogy megkertem, hogy bár a fesztivál 10 napja alatt oda megy ahova akar, azokkal, akikkel akar, de hajnali 2-kor térjen meg a családi lakokocsiba, tekintettel arra, hogy még csak 15 éves. Zokon vette, naná, de akkor ő ült fordítva a lovon... A szülő felelős a kiskorú gyermekéért, és nem csak joga de kötelessége is korlátokat állitani, és az anyagi függés is természetes egy kiskorúnál. Igen, letezik szülői visszaélés az anyagi függőségbentartással, zsarolással, de létezik a gyerek részéről is visszaélés, vagy irreális követelés ezen a téren. Tudom, hogy most a határhúzás a téma, de ez inkabb a felnőtt gyerekekekre vonatkozik általánosan, a gyerekekkel kapcsolatban viszont elhamarkodott általános tanácsokat adni, meg kell nezni, hogy mi a tényleges helyzet, es ha tényleg mérgezik, abuzálják a gyereket, meneküljön, ha meg nem, ne sodorjuk veszélybe azzal, hogy azt mondjuk, meneküljön el otthonról.

[@MáriaHaszur]

Nagyon tetszik a beszélgetés. Anya vagyok, és úgy érzem, nagyon egyoldalú szemszögből világítják meg a dolgokat. Számomra itt is észrevehetők a saját határaik. Vannak gyerekeik? A másik dolog, amit a párterápiáról mondott, ugyancsak elgondolkodtatott, hogy mit is gondol a klienseiről...

[@martarona8053]

Brutális, főleg a vége

[@martarona8053]

Meg is osztottam❤

[@martarona8053]

Az a könyv Natasha Kampusch-tól …. nagyon tanulságos!

[@ilonagy8471]

Egy anyának,kötelessége a háttérben maradni és engedni a gyermeket az útjan,de mindig kész lenni,ha segítségre van szuksege,fájdalmas és nagyon nehéz ,☹️de ez természetes🤔

[@martarona8053]

Ez annyira bölcs beszélgetés

[@EvaBironeBarabas]

Akinek olyan rosszak a szülei, azoknak nem kell hazamenni. De ha az én gyerekeim csak azért jönnének haza 1 évben egyszer Karácsonykor hogy határokat húzzon velem szemben, akkor azt mondanám hogy ne gyere hozzám azért a szeretet ünnepén hogy határokat húzzál! Teljesen felesleges hazajönni veszekedni, mert nekem is vannak határaim. A másik az anyagi függőség. Egy felnőtt gyerek ne függjön a szülőtől! Inkább már neki kéne a szülőt támogatni! Felnőttnek gondolják magukat, de anyagilag még függnek a szülőtől? Ilyet még nem is hallottam! Vannak rossz és nárcisztikus szülők, de felnőtt korban már le lehet róluk válni. Ez csak gyerek korban borzasztó.

[@mariaorosz4131]

Mi van akkor, ha a szülő segíti mindenben a gyerekét, férjét, unokákat. Mos, főz, takarít, gyerekekre vigyáz. Sőt ingatlanokat ad nekik. A szülőnek eltörik a lába, a gyerek hordja kontrollra, bevásárol, stb. A szülő sajna kiszolgáltatott helyzetbe kerül, megkapja a szemrehánytorgatást, stb. A szülő ezek után a karácsonyi asztalhoz, hogy legyen kedve a nászékkal együtt ülni?

[@mateherbay2289]

A veszekedés nem a határhúzás miatt van, hanem mert a másik fél nem tud rá jól reagálni, tipikusan, mert nem akarja tiszteletben tartani az új határokat.

[@anitanemeth1179]

Miért kellene a gyereknek a szülőt támogatni? Ne haragudjon, de a gyermekemet én vállaltam, soha nem várom el vagy engedem, hogy anyagilag támogasson. Ő maga gyerekeit és életét támogassa majd, és ìgy tovább. Valamint az, hogy egy nárcisztikus szülő csak gyermekkorban borzasztó, az szintén nem feltétlenül lesz igaz. Rengeteg felnőtt ember életét keseríti meg a szülője. Miért kéne, hogy a határhúzásból veszekedés legyen?

[@martarona8053]

Ez annyira bölcs beszélgetés