Рет қаралды 850
A Kaukázus. Része a nagy Eurázsiai-hegységrendszernek, ahol én egy szabályosnak a legjobb szándékkal sem nevezhető körre vállalkoztam. Egy bringakörre.
Nem véletlen az áthallás Bertold Brecht 1945-ös keltezésű drámájának címére, ugyanis az is Grúziában játszódik. A fő cselekmény bibliai eredetű történetre hajaz, és egy salamoni döntésig bonyolódik, a cím pedig egy hasonló kínai történetet kapcsol ide. Az ősbemutató 1948-ban volt, nálunk 1954 óta játsszák, jelenleg két színházunk repertoárján is megtalálható. Kormival februárban a Nemzeti nézőterén foglaltunk helyet hogy a grúz Avtandil Varszimasvili rendezésében és díszleteivel láthassuk a darabot.
Eredetileg egy keretes műről volna szó, itt viszont kimaradt az azeri Nuhában, mai nevén Sakiban játszódó epizód, amikor a náci pusztítás után visszatérő falusiak vitába keverednek. A középkori kosztümök helyett 20. századi jelmezeket kaptak a színészek. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, mert egy emlékezetes színházi élménnyel lettünk gazdagabbak.
A futó felvételek használatára kértem engedélyt, de választ nem kaptam sajnos.
Az előző esti macskamosdás után maszatosan keltem és pár kilométernyit visszatekertem reggelizni és friss vizet tölteni. A Ladzsanuri gátján túl csodálatos szurdokban kanyargott az út lefelé, majd a Rioni völgyében Csrebalo hídjáig emeléssel és gurulással jutottam. Nikorcminda felé ismét hegymenetet fogtam ki, de a remek aszfalton élmény volt a napsütésben bringázni. A Saori-víztározó feletti hágón egy svájci bringással, Louis-val ismerkedtem össze, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. A tkibuli szerpentin alján, egy vízkezelő üzem közelében állítottunk sátrat és még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy a következő napokban együtt fedezzük fel Szakartvelo természeti és kulturális csodáit.
73 kilométeren csaknem 1800 métert emeltem.
#Georgia #Rioni #Shaori
connect.garmin...