Lélekben - EGY GYERMEK ELVESZTÉSÉNEK TRAGÉDIÁJA / I. rész - Singer Magdolna (Klubrádió)

[@ildikoszelles9583]

6:40 Ez teljesen így van! Senki ne értse félre, de a haldoklóval lenni az utolsó pillanatban, az bizony kegyelmi állapot. "Az átlépés misztériuma lehet nagyon-nagyon szép is" ahogyan Magdolna mondja

[@ASzívFénye]

Magdi méltó, hiteles szakember ehhez a rendkívül mély és nehéz témához. Fordulópontot jelentett gyászfolyamatomban számomra a gyermekem elvesztése után tízenévvel a csoportjában való részvétel. Igen, el lehet jutni a megbékélésig. Szívből hálás vagyok neki, és köszönöm, hogy ezt a témát is számbavette Endre.

[@katalint.benedek1911]

Nagyon köszönöm kedves Endre,! Sajnos én is elvesztettem a fiam. Keményen dolgozom a gyászmunkán. Nagyon hasznos beszélgetés volt.

[@manyijavorek2957]

Anyukám 22 évesen veszítette a Lányát, aki 9 hónaposan halt meg. 😓 Anika - a húgom volt. Anyu - 2017-ben halt meg 75 évesen. A halála után két évvel értettem meg, hogy egész életében bűntudattal élt, magát okolta a kislánya haláláért, talán soha nem bocsátotta meg magának, szerinte későn vitte orvoshoz. Soha nem beszélt róla. Tulajdonképpen egész élete során gyászolta Javorek Annát. ❤ Köszönöm a témát és azt, hogy leírhattam... ❤

[@titaniummembrane1989]

Nagyon felkavaró, mély interjú! Sajnos napjainkban tabuként kezeljük a halált, szerettünk/szeretteink elvesztését. Pedig nagyon fontos lenne többet beszélni erről a témáról. Köszönöm a beszélgetést Singer Magdolnának és Endrének!

[@hamarak12]

Kiváló szakember, köszönöm, hogy meghívta!

[@zsuzsabukovinszky7224]

Köszönöm Endre😇 Érintett vagyok ezért lájkoltam már az elején!

[@szezsu1]

Nekem most ez a műsor tépte fel a sebeimet. Szinte végig sírtam, pedig az idén lesz 30 éve, hogy meghalt a kisfiam. Nekem sajnos semmi szép emlékem nincs róla, mert mindig nagyon beteg volt és a szenvedő szempárt látom, ha eszembejut. Szerencsére van egy egészséges fiam is, ő volt a vígaszom mindig, de sajnálom, hogy testvér nélkül nőtt fel.

[@gyorgyibodisne971]

Az én második kisfiam is 30 éve hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Amire büszke vagyok hogy eszünkbe se jutott nem vállalni több gyereket. A harmadik egy gyönyörű kislány lett. Most volt 👰

[@MyriamTaub]

Köszönöm kedves Endre a beszélgetést haznos volt,

[@kobobbo]

Köszönöm szépen! A 6 perctől elhangzottak egy 20 éves, mélyen eltemetett szégyenérzetet oldottak fel ....

[@melindaszollosi2433]

akkor már ezért megérte ezt a beszélgetést közreadni!!

[@missvinica]

❤❤❤❤❤

[@tundedogei3335]

Köszönöm Endre ❤ Én is elvesztettem a Fiam, így sajnos érintett vagyok a témában ami maga a pokol. 😥💔

[@2alexkom]

Nagyon sajnálom.❤ Megkérdezhetem, hogy mi történt? Baleset, betegség?

[@csillacsicsman4106]

Fantasztikus volt, köszönöm szépen!

[@katarinakovacova4790]

Teória! Minden anya szemelyisége szerint dolgozza fel. Nem kívanom a kutyanak se! A szeretet segít csak!

[@ceciliahorvath-dori6732]

Nagyon értékes beszélgetés volt számomra! Köszönöm szépen!

[@tomolouise3]

7 percnél tartok. Sajnálom Endre, de nem vagyok képes tovább hallgatni. Szeretettel várom a következő utáni adást!

[@aladarnagy7890]

miért?

[@juditsteiner9731]

😢

[@ecchstore2939]

​@@aladarnagy7890Valószínűleg frissen érintett

[@zsuzsizentai1712]

Nagyon megrázó,de u.akkor tanulságos út illetve folyamat..mig az ember feldolgozza egy hozzátartozója elvesztését. A hölgy nagyon szemléletesen mutatja be azokat a stációkat,amin végig megy ilyenkor az ember. Neki el kell határolódni,hiszen nem halhat bele minden egyes páciensének a gyászába..ez nem embertelenség..ez realizmus,ami segit a túlélésben! Szivből köszönöm ezt a beszélgetést,mert nagyon tanulságos volt. A hölgy rendkivül jó szakember,ezzel a hozzáállással teszi lehetővé azt,hogy még sok embernek segithessen a gyász felfolgozásában! Gratulàlok Endre és köszönöm szépen!❤

[@fodorandrea7467]

Hát aki ezt nem élte át szerencséjére az nem tudja. Négy éves kislányom halt meg két nap lefolyása alatt agyhártyagyulladásban. 30 éve. Még nem volt rá itthon védöoltás. Jövő héten lenne 34 éves. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Tulajdonképpen állandóan. Terápia nem nagyon segített akkor. Ez az egész életet meghatározza. De akármi tragédia jött, pedig volt bőven mindig odanyúltam vissza erőért, mert ha azt túléltem kibírom.

[@fsz02]

Őszinte részvétem 😢😢😢

[@zsoltenyedi7325]

A legerősebbek közé tartozol.

[@uniqe888]

Azt hittem végig tudom hallgatni, de nem 9 év elteltével sem. Egyébként Nagyon jó és érdek feszítő a téma .

[@ASzívFénye]

❤

[@zsuzsannahorvath7152]

Köszönöm szépen!

[@csillamegyeri8900]

Én ezt nem tudtam most végig nézni

[@katalinilonakrizsa]

A videó előadója (Singer Magdolna) általánosságban szól a „gyászmunkáról”. K.K.: Nekem sose se halt meg gyerekem (csak egy koraszülés indult be, amit sikeresen leállitottak, hogy az is időben, egészségesen születhetett meg). Csak a legeslegjobban szeretett édesapám, 86 éves korában, aki tudta is előre - hogy hamarosan… Egy műtét után pár hónapra (a kemoterápiát elutasitotva) - még otthon volt és fenn járt. (Én ekkor már évek óta külföldön éltem.) Behivott, hogy beszélgessünk még - valószinüleg utoljára. Néha már el-elakadt a szava és „megdermedt”, de 1/2-1 perc mulva ott folytatta a mondatot, ahol abbahagyta. Katikám, tudjad, hogy én soha nem akartalak elhagyni, és most se foglak. Mert a halálunk után mindenki, én is csak a szeretteim emlékezetében fogok fennmaradni. Tehát ha a további életed során bármikor nehéz helyzetbe kerülnél / tanácstalan lennél / vagy nem ért meg, nem igazán szeret senki - én akkor is veled maradok. Mi már 45 éve ismerjük egymást. Mindketten túléltük a háborút is (amikor Te születtél). Anyukád hamarosan meg is halt, akit alig ismerhettél.) S mi azóta a világon mindent, de mindent átbeszéltünk - tehát van mire emlékezned. Ezért maradhatok veled, amigcsak Te élsz. Drága szép búcsúbeszéd volt - gondoltam - és boldogan összeölelkezve megköszöntem. Majd hazautaztam az itteni (kiskorú) gyerekeimhez. Az apám 2 hét mulva vesztette el az eszméletét, s a kórházban sem tért többé magához. Csak az első problémámnál jöttem rá, mennyire igaza volt. S azóta is… mindig megkérdezem, akár éberen, vagy ha vele álmodok, hogy Ő mit mondana / tanácsolna „ilyenkor”. Gyász helyett tehát, ekkora ajándékot kaptam tőle - az utolsó találkozáskor.

[@judithorvath3259]

❤

[@kisbudai]

Nem semmi gratulálok !

[@EmilyBronte-k8s]

Jöttem. Borzalmas. A 13 éves bátyám balesetben meghalt. A 11 éves bátyám borzalmasan megszenvedte, hogy ő nem volt elég, mert engem javasoltak az orvosok, mint vigaszt. Senkinek nem javaslom, hogy tragédia után pótgyereket gyártson. Én temetőbe jártam anyuval játszótér helyett. A bátyám utált, mert én nem a bátyja voltam. Jobb lett volna, ha engedik a szüleimet szenvedni.

[@gabigal3493]

álmodom vele

[@bernadettgal1702]

Lelegzet vissza folytva hallgattam.... egy pillannatnak tunt a 40 perc....

[@marikaujlaki6683]

Anyukám három kicsi gyermeket vesztett el fiatalon 22 évesen,de még is a negyedik gyermek elvesztése volt a legfájdalmasabb amikor a bátyámat elvesztette 49 éves korába.Soha nem beszélt a három testvéremről csak a bátyámat emlegette mindég.😢😊😮😢

[@gyongyiolah1609]

Meg hallgatni is nehez. Nem hogy atelni...

[@callingtru684]

Sose akartam új vagy másik gyereket...KISTESÓT szerettem volna de 4 év elteltével éreztem ezt hogy nem pótlék kell...akik ezt tanácsolják egy édesanyának aki elvesztette a gyermekét szégyelljék magukat...nagyon ellehetetlenítik a gyász munkát ezzel a "lesz majd másik szöveggel"

[@katalinpospisek6354]

Amikor anyukám meghalt 12 órakor és a férjem 18 órakor azt kérdezte mit együnk ma vacsorára? Azóta nem tudok enni. 3 hónapos volt a kisbabam. Szoptatnom kellett volna. De enni már nem tudtam.

[@katalinpospisek6354]

Nem a témához kapcsolódó.de fordítva is igaz.amikor 3 hónapos gyerek mellett gyászolni kéne az anyukám. A mai napig nem tudtam elgyaszolni. Az élet a halállal szemben.

[@horváthéva777]

Én két és fél éve nem tudok enni, 28 kilót fogytam, gyomor-, vékonybél fekély. Most minden nap magamba erőltetek napi 1 adag ételt és még mindig azt kérdezem, hogy miért kell etetnem ezt a testet.

[@katalinpospisek6354]

@@horváthéva777 van kedved beszélni?

[@katalinpospisek6354]

Facebook vagy valami elérhetőség?

[@katalinpospisek6354]

@@horváthéva777 szívesen beszenek veled.

[@katalinbozo9326]

Lényegtelen részlet: Kurátor Zsófi.

[@evalorincz5642]

Nekem az a furcsa, hogy felvetette, egy társ elvesztése nagyobb is lehet egy gyermek elvesztésénél. Ilyent csak az mondhat, akinek nincs gyereke.

[@fsz02]

Abszolút egyetértek

[@Samoczi]

Ez nem az ő gondolata volt, arról beszélt, hogy van egy bizonyos hivatalos stresszskála, amin valamiért így sorolták be a különböző gyászhoz kapcsolódó stressz mértékét. Nem beszélt arról, hogy ő ezzel a mércével egyetért vagy sem. Én nem hiszem, hogy egy gyász mértékét bölcs dolog mérni. Ez szerintem nagyon egyéni.

[@Samoczi]

Ez nem az ő gondolata volt, arról beszélt, hogy van egy bizonyos hivatalos stresszskála, amin valamiért így sorolták be a különböző gyászhoz kapcsolódó stressz mértékét. Nem beszélt arról, hogy ő ezzel a mércével egyetért vagy sem. Én nem hiszem, hogy egy gyász mértékét bölcs dolog mérni. Ez szerintem nagyon egyéni.

[@janosnetankovits1945]

Nekem se tetszik ahogy beszél ,úgy érzem hiányzik szavaiból az empátia. Gyerek elvesztése a leg nehezebb.

[@marcsik.2174]

A nevelő anyám elvesztette a csecsemő gyerekét, de amikor az apu meghalt, ő maga mondta, hogy nem gondolta, hogy azt a fájdalmat felül lehet múlni.

[@tamasit]

A szakértő furcsán szenvtelenül beszél. Elhiszem hogy megtanult érzelmileg elhatárolódni a témától ahhoz hogy hatékonyan segíthessen az érintetteknek…de ha én elvesztettem volna a gyerekemet és segítőt keresnék, biztosan nem hozzá mennék.

[@zsuzsannatoth643]

A szakértőnek nem az a feladata hogy sírjon a másikkal....

[@tamasit]

@@zsuzsannatoth643 empátia nélkül szigorúan tilos “segíteni”. Az “együttsírás” kifejezés használata, főleg ebben a témában, pedig olyan alapszintű gondolkodásra vall ( hogy mást ne mondjak ), hogy csodálom, hogy megérti egyáltalán ezeket a videókat…

[@peterlingua6405]

A nagyobbik baj, hogy nem ért a témához.....nincs is szakirányú végzettsége, helyette mást kellett volna meghívni.

[@zsuzsannatoth643]

@@tamasit ekkora egy redegradaló, személyeskedő választ csak egy érzelmi debil tud írni. Gratulálok kedves, nem csodálom hogy semmit sem értett a riportból, és mi volt a célja. Nagyon jó riport volt egy nagyon kedves segítőivel, abszolút segítő és támogató hozzáállással!

[@beazsoldos7222]

Ez nekem borzalmas volt,nem csak a téma miatt,hanem a szakember érzelmek nélküli,kellemetlen hangon beszélő stílusa miatt is. Nem kell leírni,hogy nem dolga az érintetekkel együtt sirni! Nem vesztettem el gyereket,de ennek ellenére számomra zavaró volt ez a beszélgetés és igazán az alaptemarol nem sok szó esett csak nagy általánosságban a gyászrol!

[@jozsefnenyakas-yf1ic]

Ez a hölgy a sima civil életben is eléggé dederudinak bizonytalannak érdektelennek tűnhet, segítőként meg elképzelni sem tudom. Lehet hogy bemagolta a gyásszal járó képleteket, és tud példákat is mondani, mert hisz emiatt keresik fel, de nagyon úgy tünik hogy érzelmileg nem kompetens a témában.