Már megint a címek

[@tundemolnar4964]

Még ha A Hang sztoriját nem is ismerem mélyrehatóan (itt csücsül az ebookomon, de még nem jutottam el az olvasásig), ahogy a legenda se volt meg, amiatt a címváltás miatt voltam eddig szerintebb a legmorcosabb. Kategóriákkal egyedibb és figyelemfelkeltőbb volt (szerintem), mint amivel végül megjelent, és bár megértem a kiadói döntést, azért még mindig pazarlásnak gondolom. Most ugyan ezt érzem az új regény kapcsán. Tudom, hogy ez a történeten nem változtat (ahogy azon se, hogy meg fogom venni), de már tényleg megszerettem az Egy szakítás anatómiája címet, mert ötletes volt, figyelemfelkeltő és valahol meglepő - nem egy olyan "tipikus vp lányregény" cím. Ehhez képest az "Álmodban/Álmainkban majd szakíthatunk?" bennem az ellenkező képet kelti... és nem tudom, valahogy olyan "sutának" érződik, fura kimondani (ha te találtad ki, ha nem :D ezért utólag is bocsánat), és meg is lepett, hogy ennyire toronymagasan nyerte a szavazást. De akkor bízom benne, hogy több embernek a polcára fog így kikerülni (én meg lélekben hivatkozok rá az "eredeti" címként:D)

[@konyvsarok]

Ez nagyon izgalmas videó volt:D Én mindig sajnáltam látni, hogy újra meg újra meg kellett változtatnod a címeidet, nekem mindig tetszettek az eredetiek (most is, ahogy felsoroltad őket). Meg nem tudom, azért a címhez tudnak ragaszkodni az alkotók, meg nekem az olyan szívből jövő valami:DD De érdekes és igazából logikus a felfogás, hogy a cím meg a borító már a marketing része a dolognak:DD Amúgy a Váltott gyermekek nem is tudtam, hogy legendán alapszik, de nagyon tetszett így is:D Nekem A hang kicsit olyan megfoghatatlan. Kíváncsi leszek az új regényedre!:))

A váltott gyermekek hagyománya angolszász országokban lehet, hogy jobban ismert, de területtől függően a magyar folklórban is szerepel. A lényeg ugye az, ha egy tündérnek vagy boszorkánynak beteg gyereke születik, akkor megy, és elcseréli egy ember egészséges gyerekére, hogy ne neki kelljen bajlódni a beteggel. Vagyis elváltja a gyereket. Régen gyakran ez volt a magyarázat, ha valakinek beteg gyereke született. A Hang pedig azért lehetett a címe, mert ugye a főszereplők így nevezik el a történet főgonoszát, amikor csak a hangját hallják, és abban sem biztosak, hogy tényleg létezik. :)

[@juditkalauz9929]

A szakítás anatómiája szerintem sokkal jobb! 😁

[@DyaaPetrovszki]

Jajj de kár, hogy elvesztettem pár évre az író csatornáját :( Klónoztattam is volna magam, csakhogy ezt sose szavazzák meg. Megjegyzés: a Kopj le, jófiú! nekem pl. kifejezetten nagyon tetszik. Na az olyan, hogy azonnal vinném fülszöveg nélkül is. Mert rövid, velős, én sztereotípiákat társítok hozzá; tehát van kapcsolódás hozzá és nekem ezért vicces. Az, hogy mit kapok.... az már más tészta. Borzasztó nehéz elnevezni a gyereket, ha már megalkottad. Amikor írsz egy könyvet, annyi szó és annyi sor van, amit már oda-vissza visszaolvastál, mire egyáltalán úgy kezded érezni, hogy azt közlik, amit te akarsz hallani. Szerintem az egyik legnehezebb fázis a könyv címének a megválasztása. Ha ez számít bármit is, azok, akik kiszabadítják a bennük raboskodó történeteket, legszívesebben cím nélkül adnák ki a regényeiket 🙃🙃

Tényleg van olyan, hogy nagyon nem akar jönni a cím, mert nehéz belesűríteni a történet lényegét valami frappáns, rövid megfogalmazásba, de olyan is akad, hogy ez születik meg elsőnek, aztán az író szinte a címhez írja a történetét. (amit a kiadóvezető majd jól lecserél XD) (Amúgy az elmúlt években nem voltam túlságosan aktív KZbin-on, igazából már a TikTok a legfőbb platformom.)

[@yahimi]

Az én véleményem hogy az új cím "Álmainba majd szakithatunk?" Nagyon young adult vagy middle grade cím, ha ezek a könnyv műfaji akkor jobban illik hozá, de a "Szakitás anatomiái" sokkal felnőtesebb, ha egy felnőtt közönségnek szól akkor meg ez a sokkal alkalmasabb. Nekem mint felnőtt jobban tetszik a régi ès inkább olvanám azt, mert egy éret regényre számitanék ami végre nem tinikröl szól, de ha ezel a szándékal venném a kezembe és olvasás közbe rájövok hogy young adult akkor egy csalodást okozna pusztán csak a saját aszociáciom miatt. De persze a valoságba ha tetszik egy cím az csak megnöveli az esélyét hogy elolvasam a leírását a könyvek ahol azért remélhetöleg több kiderül arról hogy mi fog benne történi és hogy szeretném-e azt olvasni.

Végül is ez egy Young Adult történet, de még nem eldöntött, hogy milyen korhatár besorolást kap. Szóval a cím ilyen szempontból még passzolhat is. :) A szerkesztői javaslat a 16+, mint az előző két VP regényemnél, de nem azért, mert a megjelenő erőszak vagy a szexualitás ezt indokolná, hanem inkább a felbukkanó témák nem biztos, hogy 14 éveseknek szólnak. Mondjuk, a Kopj le, jófiú! is hiába volt 16+-os, nagyon sokszor előfordult, hogy hatodikosok olvasták és élvezték, majd hozták dedikálásra. :D

[@veruc749]

Megvesszük így is, úgy is😅

De jó :)

[@nagylill]

Számomra kérdés az, hogy aki a facebookon aktív volt a szavazás tekintetében, az ténylegesen vásárló is lesz-e, vagy csak megváltoztattak egy (szerintem) jó első címet. Reméljük azt is jelenti az online aktivitásuk, hogy olvasói is lesznek a történetnek.

Ez egy jogos felvetés. Nyilván nagyon könnyű egy szavazattal beleszólni valamibe, ami annyira nem is érdekel, csak épp ott van előtted, és megkérdezik a véleményed. Az biztos, hogy ezzel sok olyan embert elértünk, akik amúgy eddig nem is hallottak a történetről. Reméljük, lesznek köztük olyanok is, akik majd maradnak. :)

[@barbara-judge]

Az a bajom ezzel az "Álmainkban majd szakíthatunk?" címmel, hogy olyan, mintha mindenki rájuk erőszakolná, hogy DE, MÁRPEDIG TI EGYÜTT MARADTOK MÍG ÉLTEK... és hogy azért álmodnak "egymásról" (nem tudom ugye), mert hogy ők szakítani akarnak, de nem engedik... és akkor majd ott megteszik és többet nem álmodnak egymásról.. majd csakúgy együtt lesznek, halott érzelmekkel... Nade ez kinek jó? :/