Magyarországi Erdélyi Kopó Klub 50. Jubileuma - Tőkés Lóránt előadása - 2018.10.19-22.

A Magyarországi Erdélyi Kopó Klub október 19-22. között Jubileumi Rendezvénysorozatot szervezett, mely során az erdélyi kopó fajta múltja, jelene és jövője került bemutatásra
Nemcsak a vadállatok között léteznek veszélyeztetett fajok, hanem a háziállatok, így a kutyafajták körében is akadnak olyan fajták, amelyek eltűnőben vannak. Ennek oka, hogy egyes kutyafajták napjainkra elveszítették egykori használati jelentőségüket, ugyanakkor a hobby kutyatartók körében sem váltak igazán népszerűvé. Az ősi magyar kutyafajták közül is vannak olyanok, amelyek egy időben majdnem teljesen eltűntek, ám annak köszönhetően maradtak fenn, hogy a Fővárosi Növény- és Állatkert erőfeszítéseket tett a megóvásuk érdekében.
Anghi professzor törekvései, hogy a kiveszőfélben lévő magyar háziállatokat az Állatkert is bemutassa, sokban segített a magyar pásztorkutyák népszerűsítésében. Az ő utódja, Szederjei Ákos igazgatása idejében 1962-ben kezdődött el a Vadászati Világkiállítás szervezésének munkája. Fodor Tamás, aki abban az időben az Állatkert madárosztályának vezetője volt, valamint Dr. Györffy Lajos, aki a Magyar Vadászok Országos Szövetsége főállatorvosa volt, a Főbizottság kynológiai bizottságában kapták azt a feladatot, hogy a Világkiállítással párhuzamosan rendezett Vadászkutya Világkiállításon a magyar vadászkutya fajtákat külön állítsák ki.
A küldetés igen kalandos módon zajlott le, de szerencsére sikerrel járt. Így 1968. november 30-án végre megérkezett Erdélyből a két erdélyi kopó: Állatkerti Mózsi és Réka, akik a fajta visszatenyésztését lehetővé tették.
Az érdeklődőknek lehetőségük volt a kopót jelenlegi mivoltában megismerni és megmérettetni a második napra tervezett munkaversenyeken.
A rendezvényen külföldi fajtaklubok, és a hazai vadászkutyások, elsősorban erdélyi kopó tenyésztők, tartók és kedvelők vettek részt.