Merj bízni, ne emelj falat eléd! (sJz:Netty)

Reggel fáradtan ébredtem reggel csípett a hideg. Hintaágyon fáztam kávét iszogattam kényelmesen. Felnéztem a fára. Láttam benne az életem! A napsugár áthatolt rajta, lábam legalább a nap melegítette. Néztem egyik felén még szép zöld levelek. Másikat a kánikula valóban megölte. Magam éreztem ezt látván ! Egyik felem él a másik lebeg a semmiben. A fa sorsa az! Mi! Emberektől dől el! Ahogy emberi élet ember által megy el! Merj bízni, ne húzz falat eléd , mert fájdalom, egyedül felemészt!
Saját érzéseimről írok. Pillanat a most! Kérlek, ha te is érzel ilyen érzéseket és érted miről szól dal, nem csak hallgatod, kérlek iratkozz fel, vagy like, hogy tudjam nem vagyok egyedül, aki így látja a mostani életet világot. Köszönöm, hogy meghaladtad, elolvastad soraimat! Jó szórakozást kívánok!
sJz: Netty