Napfívér, Holdnővér - Ferenc és a világi javak (mammon) rabja az apja 2.rész

Egy igaz hítűnek nem jelentenek semmit a világi javak!

[@ZuccaEZagara]

Készül a hindí fordítás a filmhez, és munka közben újra és újra rájövök, hogy Pietro di Bernardone figurája nagyon indiai karakter. A felnőtt gyerekeiket kiházasítani készülő, módosabb apákra emlékeztet, akik csillagászati összegeket ölnek bele néhány napnyi halál fölös pompába. Chandigarh-ban (már nem Haryana állam, de még nem is Panjab) voltam önkéntes négy éve; egy német gyakornoktársamnak volt alkalma egy tipikus panjabi esküvőn részt venni, írta is SMS-ben, hogy égig ért a puccparádé. Ja, és zsarnok apa is van elég abban a konzervatív országban. Egy jalandhari (Panjab) ismerősömet elmondása szerint születésekor elcserélték a kórházban ('94-es születésű, akkor még nem voltak kamerák az indiai kórházakban), s amiket mesélt a nevelőapjáról, az mind PdB figurájára emlékeztetett. Az a fószer is örökké fúrja a nejét (bár az övék a Bernardone házaspár esetének a fordítottja: az asszony a kevésbé művelt), a tárgyakat szereti és az embereket használja, agresszív, kapzsi, de életrevaló, olyannyira, hogy törtető. Szerencsére a srácot sikerült addig unszolnom, amíg az el nem intézte, hogy a szüleihez kiszálljanak a rendőrök és rendszeresen kordában tartsák a nevelőapát, nehogy komolyabban bántalmazza az így is depresszióba süllyesztett nevelőanyát. Olyan ez a film, mintha direkt arra készült volna, hogy eljusson Bollywoodig: egyszerűen minden stimmel benne a modern Indiára, főleg északra. A csapnivaló higiénia is (annyira, hogy konkrétan a lepraveszély is valós probléma, habár 2005-ben az akkori kormány nyíltan szemet hunyt fölötte), a szegények és a gazdagok közötti óriási szakadék is, a látszat túllihegése is, a rituális és a spirituális egymásnak feszülése is, az egyes államok közötti villongások is. (És ne feledjük, hogy amit a kincstárban látunk, az is a levantei kereskedelmi hálózat hátán került umbriai ég alá: a nyersanyagokat keletről importálták a Mediterráneumba. Ja, és ne feledjük Bizáncot, a nagy kultúraközvetítőt. És csoda, ha a filmen is úgy néz ki az egész kacabajka, mint a Wesselényi utcában a Szép Kis India kegytárgyrészlege?)

[@sziverositosgorog]

Köszönöm meglátásodat, hát igen ezek a társadalmi szakadékok mindig is voltak és lesznek is, a történelem ugyebár mindig ismétli önmagát mint ahogyan azt megszokhattuk. Látom kegyed nagyon otthon van ebben a témában és bölcs! :) Ez a film is azt igazolja hogy sajnos előfordul hogy az ember még a saját családjára se számíthat szeretet terén, csak a lélektelen üzlet a fontos! Én is ha körülnézek sok emberben látom ugyanezt. A kincstárral kapcsolatban, igen valóban elég furcsa amolyan elnagyolt tárgyakat láthattunk, nem azokat az úgymond csecse becséket, ékszereket, hanem mintha valami óvodában lennénk gyerekek játékaként :D Mondjuk a filmben lévő öltözet is elnagyolt volt, majdhogynem űrhajós ruhának feleltek meg :D Mit is dolgozik kegyed? :)

[@ZuccaEZagara]

@@sziverositosgorog, jelenleg promóciós hostess vagyok, de Indiával a jóga révén van kapcsolatom. Kiutazásom viszont az AIESEC-nek köszönhetően valósult meg.

[@sziverositosgorog]

@@ZuccaEZagara Azt látom :) Köszi :)