Рет қаралды 60
Noé péntek esti lázálma kórházi ágyán
Halványkék hömpölygés zsong a mellkasban.
Foszlik a szívizom, szivárog langyos
szövetközti folyam, lassan elhagyja
medrét, s magát. Némák a vészharangok,
üres kondulás: üllő, kengyel, vatta,
kalapács. Víz alatt tompák a hangok.
A kórtermi hőhullámok felcsapnak,
süllyed a bárka, pusztulnak galambok.
Galambok pusztulnak, olajfolt hegyén-
hátán, lángol a fedélzet. Türelem,
zengzetes szólam hirdeti: nincs veszély.
Műanyag tasak, tű, kanül. Üveges
tekintet: tengerben úszó űrszemét.
Még tánc van, ének. Toxikus ütemek.
Vers: Taizs Gergő
Zene: AI-generated (Suno)