Рет қаралды 44
Tudjátok, süni gondozás és háziasítás közepette voltam 3 hétig.
Talán kicsit felvidítja mindenki lelkét az elmúlt időszak alatt megtapasztalt tudatos szimbiózisra törekvésem, és ennek eredménye.
Sokat beszéltem (naponta talán több órát is) őméltóságához. Eleinte összerezzent a hangomra, aztán fokozatosan kibújt az alom alól, és figyelt rám, majd észrevettem, hogy felismeri a hangomat.
Étkeztetése: A sors úgy hozta, hogy épp a komposztálót szedtem szét, amiből - nem számoltam meg - de kb. 50 db. jól megtermett pajort raktam félre, ezek egy egy vödörben még egy hét után is élnek.
A száraz cicaeledel, a vékony gerezdre vágott alma, és a naponta cserélt tiszta víz mennyei eledel volt addig is számára, de a friss, izgő-mozgó pajorok, mint proteinbombák nagyon beindították az életműködését! Minden este adok neki pár darabot, de már szinte tudja az időérzékéből, hogy most nem száraz cicaeledel következik.
Telezabálja magát, és tele hassal kicsit morcosabb. Máskor nem zavarta hogyha a pofija környékén simogattam, de jóllakottan puffog, és bár kíváncsian néz, de nem nagyon tolerálja az érintést.
Az utóbbi napos időkben kiraktam magam mellé az udvarra is, hogy folyamatosan hallja a hangomat, a ház körüli munkáim zaját. A fekete láda (amiből nem tud kimászni) magába szedi a nap melegét, és jóllakottan elnyúltan fekszik, mint Hortobágyon a furulyaszó.
Amíg lehetett, amíg láttam, hogy jól érzi magát mellettem, tartottam a teljes kényelmében, az étvágyát kiszolgáló fogságában. Eleinte nem nagyon látom jelét, hogy tiltakozna, de nem ismerem a hormonjait, hogy mikor tör rá az udvarlási vágy, attól pedig nem szeretném megfosztani. Hát az utóbbi időben láttam rajt, hogy egyre inkább szabadon szeretne élni.
Azt szerettem volna elérni, hogy teljesen kézhez szokjon, szokja meg a "gazdi" hangját, és amint olvastam sok helyen, ha szabadjára lettek engedve, a "gazdi" szavát hallva esténként visszajártak egy kis gazditól kapott élelemre, ezzel egyidejűleg a spanyolcsiga, lótetű és egyéb általa hozzáférhető parazita eltűnt a kertből!!!
Remélem, ez a 3 hét mindkettőnket sok örömmel töltött el. Ha nem így lenne, akkor simogatásomra nem lapította volna el a tüskéit.
Jó utat süni, várlak vissza a kertembe!