Őszintén a szülés utáni depresszióról

Csináltam két videót a 40. terhességi hetünk utáni küzdelmekről, ezeket itt találjátok:
• 40. terhességi hét utá...
• 40. terhességi hét utá...
Az apás szülésről:
• Szüléstörténet | Apás ...
INSTAGRAM @vegamamabanana
/ vegamamabanana

[@tundecsakany6338]

Szia. Nem tudom lehet - e ehhez a videóhoz még hozzá írni, hogy olvasod-e. Csak a napokban találtam rád. Ezért több videódat nézem egy nap alatt. 😁 Nagyon szimpatikus vagy. Én már 52.5 éves vagyok. De amikor szűltem. 33 éve. Se internet, se jó könyvek, stb. Senki nem beszélt a szülésről. A szoptatás fájdalmáról. Senki nem mutatta meg a szülőszobát. Stb. Nagyon jó lett volna. Nem rakták rám a fiamat. Nemhogy még az Apjára. Nem lehetett bent. Ő csak 3 nap múlva látta, amikor vittük haza. Nekem is /másoknak is / csak etetésre hozták. Borzasztó volt így. A hasfájásra ami 4 hónapig tartott csak köménymag tea volt. Semmit nem használt. A férjem a sírást úgy reagálta le, hogy inkább nem járt haza. El is váltunk. Más miatt is. Egyedül éreztem magam mindig. 1 évig türtem aztán mondtam, hogy egyedül is feltudom nevelni. Eddig is így volt. Nagyon jó, hogy most mindenről lehet olvasni, beszélni. Nagyi vagyok 1.5 éve. A fiam már mindenben segíti a menyemet. Nagyon jó így. Sok sikert kívánok a továbbiakban. Puszi Tünde

[@lilianapapp6731]

Öt napja szültem. Pontosan azt érzem, amit a kutyasétáltatással kapcsolatban leírtál. Kínzóan vágyom a "régi életem" szeretett elfoglaltságaira, ugyanakkor ha lehetőséget kapok rá, hogy csináljam, akkor ez a furcsa kívülállóság érzésem van. Hogy nekem már nem itt a helyem hanem Mellette. Anyukám nekem is mondta, hogy menjek le a Duna partra sétálni, ahogy minden este tettem a várandósságom előtt és alatt, addig ő vigyáz a kisfiamra. És ez nagyon jól esett. Mégse mentem. Tudtam, hogy az már nem lenne ugyanolyan. És soha többet nem lesz.

[@PetraZPodcast]

Nagyon nagyon hálás vagyok az őszinte videódért! Sokkal több nőt érint ez a dolog, mint amennyien ezt bevallják, mert sajnos ez nagyon nagy tabu; van egy társad, akivel boldog vagy és még gyereketek is lehetett, és nem érzed minden pillanatban, hogy a mennyországban vagy? - Akkor hülye vagy, gonosz vagy... satöbbi. És persze ezt CSAK olyan anyák és emberek mondják, akik sose éltek át ilyesmit. A kislányom 11 hónapos. Egy zseni csodatündér! De pokol volt az első pár hónapunk. Még most is azon kapom magam néha, hogy nem tudom felfogni, hogy anya vagyok... Nekünk nehezített pálya volt brutális hasfájással és nagyon keveset is aludt, és végeláthatatlanul szenvedett és megallás nélkül eszelős hangerővel üvöltött... Füldugóval fürdettük, öleltük, gondoztuk... 8 hónapos volt a lányunk, amikor tartósan voltak örömeim abban, hogy ő itt van köztünk... És a bűntudat... Hogy ő nem ezt érdemli! Ő azt érdemelné, hogy sírjak a boldogságtól, hogy itt van! Pedig rengeteget készültünk a babára, volt ismeretünk, tudásunk, két és fél évig jártam előtte pszichológushoz önismereti terápiára, pszichológiaszakos hallgató voltam, isteni a párkapcsolatom, mesés az életünk, családomban van 10 kisgyerek, mindet babusgattam, szeretgettem, ott voltam, láttam mindent, és mégis kinyúvadtam az első hónapokban! Úgy éreztem, hogy ennél nagyobb szenvedés nincs; örülni kéne, de nem tudsz! Amikor mondtad, hogy úgy érezted, hogy ebben az ágyban fogsz megöregedni, beugrott, hogy én meg az láttam magam előtt, hogy mostantól úgy kell élnem, mint egy fekvőbeteg... Nincs többé életem, és én se vagyok többé. Csak két sajgó mell, egy üvöltéstől tönkrement idegrendszer és tengernyi bűntudat - ennyi maradt belőlem. Nem létezem többé. Sok nő fájdalmát és kínjait enyhítené, ha ez a téma nem lenne tabu! Igen, van ilyen!! Ez teljesen normális. Bárkit érinthet! Ez nem válogat. És ha ez tabu, akkor az ember ezt szégyelli, és nem mer segítséget kérni, ami nagyon sokat ront a helyzet kimenetelén! Ezért mindenkinek fontos tudnia: ezért nem bántani kell a másikat, hanem kezet nyújtani neki!

[@fancsikaieszter]

Nagyon köszönöm, hogy megírtad, sok hasonlóság van a történetünkben, nálunk is iszonyat hangerőn ment az üvöltés, aztán 3 és fél hónapos korától két hónapig sikított. Pusztán szórakozásból és figyelemfelkeltésből, de azt hiszem a kezdeti két hét után az volt a legnehezebb. Elviselhetetlen volt, és semmit nem tudtunk vele csinálni, ha mellette ültünk, vele foglalkoztunk, akkor is sikított. Mi is mindketten pszichológushoz jártunk előtte, én másfél évig, a Dávid egy évig. Másfél év volt mire teherbeestem, nagyon tudatosan készültünk mindenhogy, és nagyon jó a párkapcsolatunk. Én november 20 óta nem aludtam egyben két és fél óránál többet. Ha valaki ezek (vagy hasonlók) tudatában rosszmájú beszólásokra érzi magát felhatalmazva, abban az emberben semmi empátia nincs. Én most elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy ezek lepattanjanak rólam, ezért volt erőm a videót megcsinálni. Egyébként erről a későbbi időszakról is tervezek videót csináln, csak még ki kell találnom, hogyan tudnám úgy átadni, hogy ne csak egy rinya videó legyen, és segítsen másoknak.

[@sinkolilla1]

Több ponton zokogásban törtem ki. Jó nem egyedül lenni. Köszönöm. Várom, hogy vége legyen. Jobb legyen. Mert szeretném imádni ezt a 4 hetes csöppséget, és igazán elvezni ezt az egészet.

[@fancsikaieszter]

Kitartás!❤️

[@user-vg1rr5rl1x]

A fiam 31 éves. Minden pillanatra emlékszek. Fogalmam sem volt róla, hogy vajúdok, másfél óra alatt megszültem. Megmutatták, elvitték, nem volt “aranyóra”. Másnap reggelig egyedül voltam a szülőszobán. Reszkettem, pucér fenékkel egy ágyon, mire jött valaki, hogy mit keresek én ott. Aztán jött a tej. Csomók a hónaljamban, iszonyat fájdalom. Aztán hónapokig sírtam. Aludni nem tudtam. A gyereket imádom, de ezt a szülést nem felejtem el, amíg élek. Mindenki azt mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, csak másfél óra! Más napokig szenved. Ja. Nem tudom, hogy én mennyit szenvedtem, mert otthon nyafogtam magamnak és az ugye nem “szenvedés”. Ne szégyelld magad! Ez teljesen normális. Az hazudik, aki habos rózsaszín ködben szül. Meg a nagyik, akik a szántóföldön két kapavágás közt pottyantják ki a gyermeket.

[@edinagonconedocs2557]

Nagyon fontos téma, és nagyon fontos az, hogy ha az anya ilyen helyzetbe kerül, akkor legyen valaki, aki megérti - ez a legtöbb nőnek nem adatik meg. Így már ha csak eljut ide és látja ezt a videót, tudja, hogy nincs egyedül és nem szaranya. Vagy mind szaranyák vagyunk. 8 hónap, állandó szoptatás, annak minden borzalmával és szörnyű hasfájós éjjelek, nappalok... Új szerep, 0 boldogságérzet és olyan mértékű kimerültség, amit nem lehet szavakba önteni. Ennek 12 éve. Azóta volt még egy hasonló időszak, ez pedig a visszatérés a munkába. Huh. ELMÚLIK Kitartás mindenkinek. 💚

[@timeaolah6487]

Szavakba öntötted minden érzést amin én is átmentem . Még 5 és fél év után is görcsbe rándul a gyomrom ahogy felidéztem most ezt az időszakot. Bárcsak fel lehetne erre is készülni. Ha van olyan édesanya aki ebben a szakaszaban van az életének és rá talál erre a videóra annak ez most hatalmas segítség, ebben egészen biztos vagyok! Szuper vagy

[@alexandramolnar-horvath8097]

Nagyon örülök, hogy valaki képes nyíltan beszélni ezekről. Én csak most találtam meg a videót, lányom lassan 3,5 éves, és pocakban a kistesó. Én sosem voltam az a "babás típus ", egyszerűen nem tudtam velük mit kezdeni, aranyosak, de ennyi. Betudtam ennek azokat az érzéseket, amiket éreztem szülés után. Aztán valahogy bennem maradt valami, hogy ez mégsem teljesen jó,amit érzek. A mai napig.... Pszichológusomnak meséltem először erről a híres szülés utáni "minden megváltozik, anyai ösztönök öntenek el" stb . dolgokról,hogy hát nekem ezek nem voltak meg. Amit te is nagyon jól elmondtál. Azt mondta, több anyuka van ám ezzel így, mint gondolnánk, neki is sokan beszéltek erről, hogy sosem élték át... Akkor picit megnyugodtam. Szülés után semmi anyai ösztön nem jött, konkrétan auz sem tudtam, és nem is mertem fogni a gyerekem, egyáltalán nem vártam, hogy odaadják. Ezt így csúnya leírni. A második éjszakát szó szerint végigsírta a kórházban, semmit nem aludtunk, mert nem volt elég tejem, az egész rossz élmény volt. Otthon pár napot volt a férjem velünk, aztán visszatért a munkába, ami azt jelentette, hogy 7 napból 6-ot este dolgozott, mikor fürdetés stb, ő akkor ment el. Napokig nem mertem fogni, fürdetni, nem mertem egyedül maradni. Hónapokig tartott, mire éreztem némi magabiztosságot es azt, hogy tudom csinálni és nem érzem magam szarul. Nem tudom depresszió volt e, vagy mi, vagy szimplán valaki ilyen, más "ősanya ".... Nagyon sokáig nem fogtam fel, hogy anya vagyok. Úgy gondolom, én ebbe az egészbe csak beletanultam, és nem jött sosem az ösztön.. Nem igazán éreztem magam anyának, azt hittem, "más leszek " , de csak azt érzem- a mai napig-, hogy vagyok én a gyerekemmel. Nincsenek ezek a földöntúli érzések, amiket másoktól látok, nyilvánvaló, hogy szeretem, de nekem ezek a közhelyes kijelentések is erőltetettek, és és értem, mit "kellene ", éreznem, és más miért ",imád anya lenni ", és én ezzel miért nem tudok a mai napig azonosulni. Persze számomra ez is csak egy erőltetett túlzó kijelentés, de mégis elgondolkodtató. Jön a tesó, és azt hiszem, most sem lesz sehogy másképp, de talán már könnyebben veszem majd a dolgokat...

[@szilviatengely9834]

Ez a videó akár az én videóm is lehetne!Pontosan ezen mentem keresztül.De szó szerint,mindent amit elmondtál,átéltem. Még kutyám is van,és engem is borzasztóan bántott,hogy nem tudom levinni sétálni.És nézett rám a boci szemeivel,hogy mi van velem,mért tüntem el napokra,és miért vagyok rosszul.És az volt a legborzasztóbb,legnyomasztóbb érzés,hogy a kutyámat közelebbinek éreztem,mint a saját újszülött pici babámat. Annyira ki voltam merülve,hogy ha a férjem akkor nincs velem maximálisan,nem tudom hol kötök ki abban a bizonyos hat hétben.Hazaérkezést követő estére a kimerültségtől rám jött egy remegőgörcs,zuhanyzás után.Csak annyit tudtam kikiabálni a férjemnek,makogó hangon,hogy valami baj van.Rámterítette a törölközőt,átölelt és úgy próbált lenyugtatni,hogy vegyek mély levegőket.Aztán elküldött aludni.Mert akkor már három napja nem aludtam egy órát sem a 42.hétre megindított szülés után… Tíz hónapos a kisfiam,és most jött el az a bizonyos szerelem :) Köszönöm szépen a videódat!

[@laurahajdu5939]

5 hónapos a kislányom... Para-mami vagyok/lettem sajnos, még mindig "szenvedünk"...kapok segítséget, van egy csodálatos férjem, szerető családom és még mindig küzdök vele... Tényleg így van ahogy mondod, az ember tudja hogy van és normális de még mindig egy viharban érzem magam. Tényleg az ad értelmet hogy ránézek, és hogy tudom hogy szüksége van rám. Ez a pajzsmirigy most szöget ütött, de megyek is a házi orvoshoz.

[@adrienncsernak9772]

De imádlak🤗😍köszönöm🙏🏻

[@erikakubicsek4083]

Csak fele ennyire őszinte lett volna velem bárki.30 éve szültem.De ahogy meséled:nagyjából minden oké volt,mégis bitang rosszul voltam🤦‍♀️

[@zsuzsannafekete8971]

♥️ nagyon koszonom

[@zsofiapalanki2522]

Oh, ha lettek volna ilyen ismereteket És őszinte érzelmeket átadó videók 8 évvel ezelőtt☺️☺️ igen, a védőnő ék a méricskélés után le kéne játszania egy két ilyen élménybeszámolót a várandós párnak, és azt mondani, hogy ez is megtörténhet. Ezt és ezt a számot hívd, ha kellünk, és segítünk. Nekem másodjára ez csak egy napig tartott már. Az elsőnél volt nagyon kemény. Vekerdy révén értettem meg, hogy ez korunk problémája is, mert régen a tobbgeneracios együttélésben nem maradt így magára egy kismama, 6 héten át jött a komatál, jött az ángyi, sogorno, stb. hazimunkazni, dajkalni, pletyozni, ezt is meg tudtak beszélni és együtt megelni. Nem hiszem h ma ezt kibírnám, nagyobb a szabadsagigenyem, de a gyermekágy is közösségi és nem magányos happening volt. Sok boldogságot. Jók a videók, pedig nem vagyok vegan.

[@lilianaz.2057]

Csodàlatos ember vagy. Köszönöm ezt a videót. Pont jókor jött. 🙏

[@joofruzsina6219]

Nagyon köszönöm, hogy elmesélted ilyen őszintén, hálás vagyok érte. Mi gyerekvállalás előtt állunk és erről szinte nem mer senki beszélni, mert mintha elvárás lenne, hogy csak meghitt és boldog pillanatok lehetnek a szülés után. Szóval jó látni, hogy van aki ennyire erős és bátor, hogy tabukat dönget!!🤗💪

[@hajgubo]

Vegig tudtam volna bogni az egesz videot. Minden szavadat at tudtam erezni❤️‍🩹 koszonom, hogy feltoltotted!!!

[@andreaschuld7889]

Köszi, hogy ilyen őszintén beszéltél erről a kényes témáról! :)

[@Mazseperke]

Köszönöm az őszinte szavaidat, és hogy megosztottad velünk, mit éreztél! ❤️ Az én kissrácom most 4 hónapos, de ugyanezt éltem át, az első 6 hétben kb. Borzasztó ilyen dolgokat érezni, még most is lelkiismeret furdalásom van miatta. 😔 Minden kismamának meg kéne hallgatnia ezt a videót, hogy legalább szóba kerüljön a téma. Mert senki sem hiszi, hogy vele is megtörténhet. Én biztos voltam benne, hogy velem nem fog, erős személyiség vagyok... Aztán mindennap csak sírtam, mindenen. Már vége, és igen, ez az egy biztos, hogy elmúlik! 🙏😊

[@nikoletthorvath7161]

Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekünk. Fontos, hogy ez ne legyen tabutéma. Igenis beszélni kell róla, hogy merjen segítséget kérni, aki úgy érzi, hogy gond van. A férjemet is megkértem, hogy nézze meg, azért, hogy ő is nyitott legyen erre, és esetleg jelezzen, ha én esetleg nem ismerem fel, hogy valami nem oké.

[@fancsikaieszter]

Nikolett Horváth szuper, hogy partner ebben! Koszonom, hogy irtal!

[@anikotakacs1228]

Ez a baby blues, mindenki vegig megy rajta, ki rovidebben, ki hosszabban, ki hullamokban. 🤍Osszehasonlithatatlan a szules utani depresszioval.

[@borokanemeth2759]

Köszönöm a videód, nagyon hasznos számomra. 😊 Ha esetleg a születés után hasonlóan lehangoltnak érezném magam, tudom, segítséget kell kérnem. Gyakori a szülés utáni depresszió, nem is gondolnánk, mennyire. Ezzel foglalkozni kell, tudatosítani másokban is, nem csak az anyukákban a helyzetet. Sok erőt és örömet kívánok minden anyukának!

[@szathmaridora]

Nagyon látszik a videón hogy teljesen megnyiltál a témával kapcsolatban. Októberre várjuk első gyermekünket. Félek a depressziótól, de remélem hogy felismerem ha kijön rajtam, és nem félek majd segítséget kérni. Köszönöm hogy megosztottad a tapasztalataidat! Minden jót kívánok! 😊

[@fancsikaieszter]

szathmaridora drukkolok, remélem minden rendben lesz! Köszönöm, hogy megnézted a videót!

[@bvikszu4492]

Még a kutyával is így voltam!!! 3 hónapos a babám, most kezdem szívből élvezni az anyaságot, igaz még vannak nehezebb napok... Köszönöm a videót, igazán hasznos! 🤍👣

[@erikadobi901]

Nagyon tetszett ez a video. Nagyon őszinte volt. Hogy én is őszinte legyek, sem az első de meg a második babánal sem ereztem, hogy "pfuuu...anyuka/ketszeres anyuka vagyok" A masodik babam születése után mar tudtam,hogy a korhazban töltött 3 éjszaka az utolsó,amikor alhatok. Napközben velem volt(reggel 6-tól este fel 10-,ig), de éjszakára bizony kértem,hogy had maradjon bent a csecsmőszobában..Önző vagyok? Az! De tudtam,hogy baja nem lesz és nekem pedig kellett az 3 átaludt éjszaka,mert tudtam,hogy több nem lesz. Ráadásul mar terhesen sem voltak átaludt éjszakáim. Szóval önzőnek lehet nevezni, de én igy éreztem azt,hogy fizikailag helyre tudok jönni hamarabb.

[@brigittapop916]

Köszönjük szépen hogy elkészítetted ezt a videót, nekünk nőknek, leendő anyáknak! ❤️ Köszönet az összes videóért amúgy! Mindegyik szuper!

[@fancsikaieszter]

Brigitta Pop koszonom a visszajelzest🥰

[@drekahordozasitanacsado5644]

Ültem a szoptatós fotelben. Láttam magam múmiaként. Ő sírt, én is sírtam. Azt éreztem senki nem ért meg a világon....

[@fancsikaieszter]

❤️❤️❤️❤️❤️

[@aidatoth5240]

Nem tudok mást mondani csak azt, hogy köszönöm ❤️ szülés előtt is megnéztem már ezt a videód, de ma újra kellett néznem, mert lelkileg még mindig mélyen vagyok, így szülés után 5 hónappal . 42.hétre sürgősségi császármetszéssel se aranyóra sem apuka nem lehetett bent a vírus miatt. Várom, hogy elmúljon.

[@fancsikaieszter]

Kitartás!❤️❤️❤️

[@sarasimon9764]

Nagyon értékesek a gondolataid, ahogy az is, hogy ezeket megosztottad és, nem, nem hebegős, hanem őszinte, bátor, hiteles, igazi. Valós és nem felszínes, hanem pont az ellenkezője, mély és átgondolt, önreflexív, és én azt mondom, minden anyuka hős, egy kisbabát gondozni nagyon komoly feladat, nem beszélve arról, hogy fizikailag helyt kell állni rögtön a megszületés után, nincs szünet, megállás. Köszönet jár, hogy megosztottad és engem nagyon elgondolkodtatott, örülök, hogy megnézhettem. Te pedig, tudod, superwoman vagy nekem!

[@fancsikaieszter]

Köszönöm szépen, nagyon jól esik!

[@balogheniko5546]

Soha, sehova nem kommenteltem még, de ezt közelezővé kellene tenni! Köszönöm!💕

[@fancsikaieszter]

💕💕💕

[@hajnalkakiss4590]

Nagggyon hálás vagyok ezekért a videókért, megkönnyeztem, mert ezeken a dolgokon sajnos én is keresztül mentem, de nem tudtam így megfogalmazni még magamnak sem...❤❤❤

[@fancsikaieszter]

❤️❤️❤️

[@Eeee-vx6vt]

szia!remélem lesz ennek a jelenségnek (ha lesz) egy 2.része is,merthogy ismét babátvársz,szülni fogsz és jön a .... kitudja mi jön majd!? legyen a 2posztpartumról is videó! - érdekel minket,értékeljük a hidegvérű őszinteséged.en biztos! kitartas❤🦾

[@agnesmuranyi16]

Érdemes lenne a leendő apukákat is felkészíteni erre a helyzetre , mert ők lehet hamarabb felismerik a jeleket és gyorsabban tudnak segítséget hívni adni stb .. nagyon köszönjük az őszinte videót !

[@orsolyabaja6775]

Nagyon jó, hogy elkészítetted ezt a videót. Senki sem beszél erről, pedig nekem személy szerint segített volna .... szerintem fontos lenne erre "felkesziteni" a jövendőbeli anyukákat sőt az apukákat is. Én 2 hónapig sírtam zuhanyzás közben , zenét hallhatva énekelgetve Nagyon nehéz, de ahogy mondtad "elmúlik" .❤

[@fancsikaieszter]

Orsolya Baja nagyon átérzem, amit írtál és örülök, hogy hasznosnak találtad a videót!

[@rekakovacs-nemeth1794]

Nagyon köszönöm neked ezt a videót főleg a szülési utáni pillanatokról szóló részt....tulajdonképpen 100%ban megfogalmaztad azt amit én érzek és a mai napig lelkiismeret-furdalásom van miatta....10 hónapja 🤷‍♀️🤦‍♀️ Vizuálisan meg van a szulesem, 4 óra aranyorank volt addig végig a mellemen volt a kislányom, ott aludt szuszogott és a mai napig nem tudom visszaidézni az akkori érzéseimet 😭

[@fancsikaieszter]

❤️

[@marianafarkasova5662]

Szia Eszter :) Nagyon megkönnyeztem a videódat, igaz kisfiam Kornél már lassan 20.hónappal ezelőtt született, de a videóban elmondottak alapján nagyon magamra ismertem. Kornél a pandémia berobbanásakor született. A korházak le voltak zárva, a férjem katona félő volt, hogy nem maradhat bent a szülésen. Szüleim és nővérem Szlovákiában laknak , anyósomék Somogy megyében. Egyedül csináltuk végig. Gyors szülésem volt, de az a fajta üresség és sokk érzet kapott el a szülés után, amit nem tudok megmagyarázni. A mai napig bánom, hogy nem tudtam helyesen megélni az aranyóra pillanatait. A gyermekágyról nem is beszélve, borzasztó volt,nem segített senki, csak a szobábam lévő anyukákkal tartottunk össze. A szoptatás is rémálom volt számomra, ráadásul a kisfiamat nagyin korán el kellet kezdenem tornáztatni, mert nem volt elegendő hely a pocakban és a születésekor félrediagnosztizálták egy születési rendelenességgel amivel aztán hónapokig futkostunk az orvosokhoz, mindezt egyedül a pandémia idején. Kornél mikor 2. hónapos volt a férjemnél rákot diagnosztizáltak. Életemben nem voltam ennyire kimerült,sem lelkileg sem fizikailag mint akkor. De túléltük, mindenki jólvan és nagyon boldogok vagyunk!!! Örülök, hogy beszélsz a szülés utáni depressziórol mert kell, senki sincs ezzel egyedül.

[@fancsikaieszter]

Nagyon köszönöm, hogy írtál, elképesztő nehezen indult nálatok, ne ostorozd magad emiatt, hogy nem tudtad "helyesen" megélni, mert ilyen nincsen. Nagyon örülök, hogy rendeződtek a dolgok, és minden jót kívánok nektek!❤️

[@agneskatona-koran8315]

Köszönöm

[@the_reku_factor]

Számomra érthetetlen, hogy ebben a témában hogy tud néhány ember (anyukák is) ennyire érzéketlen lenni.. nekem még nincs gyermekem, de találkozom hasonló sztorikkal a környezetemben. Azt is gondoljuk végig, hogy rengeteg helyzet és életesemény válthat kis depresszív tüneteket, egy szakítás, egy költözés, vagy a szintén sok Nőt érintő PMS, amire szintén rámondják, hogy hiszti, és magunkra vagyunk hagyva vele... de akár pozitívnak tűnő dolgok is, pl hirtelen jött siker, amivel nem tud mit kezdeni az illető... miért épp a Nő életének egyik legmonumentálisabb eseménye ne válthatná ki a depressziót?? Pont azért, mert nem tudod mire számíts, testi-lelki változások, egy teljesen új élethelyzet... persze hogy boldognak “kellene” lenni, de honnan tudhatnád hogyan fogsz valójában reagálni? Nagyon bátor vagy hogy beszélsz erről! 💝

[@petraponya9071]

Nagyon tetszett, hogy a videóban felhívod a figyelmet, hogy a szülés után nem feltétlenül jön létre varázsütésre a szerelem anya és gyerke között, ami egyáltalán nem gond, bőven elsz idejük rá, hogy megismerjék egymást. Fontos lenne viszont megkülönböztetni a baby bluest, ami néhány hét alatt valóban magától elmúlik, és a súlyos szülés utáni depressziót, ami lényegesen tovább tart, és nagyon fontos - életbevágó is lehet - hogy az anyuka szakmai segítséget kapjon.

[@zsazsablahut-sipos7832]

Szia! Örülök, hogy jobban vagy már :) Mi most vagyunk gyermekvállalás előtt, és tartok én is az ilyenektől... Nekem pánikbetegségem van ami 2010ben kezdődött, akkor "frissen"elég sokáig tartott (hónapokig) Most novemberben ismét "meglátogstott" ez a betegség....most kb 2hónap alatt le tudtam küzdeni, most jól vagyok, de félek, hogy a terhesség vagy a szülés megint előhozza...

[@fancsikaieszter]

Nagyon drukkolok! A dolog tudatosítása segít azért, és egyáltalán nem szentírás, hogy nálad is előjön.

[@zsazsablahut-sipos7832]

@@fancsikaieszter ❤

[@veratarjanyi4468]

A videód feltöltése előtti napon szültem. Naháát, ha ezt aznap láttam volna :D :D Lehet nem ért volna annyira váratlanul?! Mindenesetre utólag sem volt rossz a te "élményeidet" hallani. :) köszi :*

[@AnitaKiara1]

Nem gondoltam volna, hogy így lassan 2 évvel a lányom születése után találok egy videót, ami szinte pontosan leírja, amit akkor éreztem. Annyi különbséggel, hogy császáros volt (pedig nagyon nagyon nem arra készültem) és nem voltam tisztában azzal, hogy ezek az érzések validak, azt gondoltam (és kicsit néha még most is) hogy velem komoly gondok vannak, hogy így érzem. 9 hónapot kellett várni a lányom megfoganására, szóval készültünk, vártuk, terveztük, aztán megszületett és én heteken keresztül csak sírtam. A gyerek dettó, az első év az valami pusztulat volt. Ha valaki nekem ezt elmondta volna, van egy sanda gyanúm, hogy el sem hittem volna, vagy legyintek, hogy “ugyanmár”. Meg aztán volt egy énképem, kemény fából faragtak engem, hát nekem aztán nincs jogom összehullani egy ilyen végtelen nagy öröm és boldogság alatt, mint egy baba születése... Jogom nem volt, de megtettem. És SENKINEK nem tudtam elmesélni az égvilágon, mert férfinak hiába meséled, nem úgy éli meg, barátnőim még nem anyukák, az anyuka ismerőseim vagy maguknak sem vallották be, vagy tényleg nem így élték meg. Itt maradtam magamnak ezekkel a szörnyű érzésekkel+ egy nonstop üvöltő babával. Kegyetlen érzés valóban. Amúgy nálatok megjött ez a mindent elsöprő szerelem végül? Nagyon bátor vagy, hogy erről mertél beszélni, sok nőnek, anyának adsz ezzel erőt!

[@fancsikaieszter]

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen nehézségeken mentél keresztül! Megérkezett, de nem hetek vagy 1-2 hónap alatt, ahogy sokan mondják.

[@n.kismamakisokos5597]

Szívemből szóltál. Kár, hogy csak most találtalak meg.

[@schneblibarbi]

Februárban lesz két éves a lányom… most jöttem rá, hogy MÉG MINDÍG szülés utáni depresszióban szenvedek/evickélek/fuldoklok. Nevezze ki minek akarja. Megyek keresek egy terapeutát 🤷🏻‍♀️🤷🏻‍♀️🤷🏻‍♀️ Köszönöm a videód, azthiszem én is fogok egy hasonlót készíteni amint jobban leszek!

[@fancsikaieszter]

Sok erőt kívánok!❤️

[@annafodor9148]

🙏 7 hónap. Aztán gyógyszer&terápia. 22 hónapos volt a fiam, mire azt éreztem, hogy igen, BOLDOG vagyok igazán, hogy anya vagyok.

[@imolaa1]

Ó bárcsak 4 éve láttam volna ezt a videót, amikor én feküdtem a hálószobában és lábaimat megfeszítve, könnyes szemekkel tettem egyik sebes mellemről a másikra az üvöltő babám. Olyan, mintha minden szavaddal azt fogalmaznád meg, amit az első kisfiam szülése után éreztem. Sajnos én még ennyire sem tudtam szavakba önteni azt, hogy mi is a bajom és miért sírok annyit, mitől van az borzalmas nyomás a mellkasomban és miért nem tudok csak egyszerűen örülni ennek a felfoghatatlan csodának... Persze, hogy olvastam erről is, de még amikor már nyakig benne voltam, sem akartam elhinni, hogy nekem ilyen "gondjaim" lennének. Remélem sok friss anyukához eljut ez a videó, mert nagyon jó tudni, hogy nem vagyunk ezzel egyedül. Nekem aztán, az segített, hogy, mint ahogy te is levitted a kutyát sétálni, én is lassan visszatértem a szülés előtti kis teljesen normális rutinjaimhoz, csakhogy cibáltam magammal a kisfiam. Meg persze az idő ami még segített, mert nekem tényleg ELMÚLOTT. Köszi ezt a videót is!

[@melindal6632]

Minden szavaddal azonosultam, köszönöm. Ket honappal ezelott szultem es a szules utan ket hetig megallas nelkul bögtem, maig sem tudom miert. Osszetortem lelkileg, testileg. Csaladi segitseg, tamogatas nelkul (kulfoldon elunk) eletem legnehezebb 4 hete volt. A ferjem huzott ki belole hogy ne keruljek melyebbre.

[@szilviaszentmariay-sohan7585]

Szia! Az én barátnőm teljesen egy másik dimenzióban élt utána. Amikor kérdezgettem, hogy hogy van akkor ő olyan válaszokat adott ami engem megnyugtatott. Pedig ő már akkor tudta, hogy 2 nap múlva öngyilkos lesz. És én két gyerek szülésem után nem vettem érszre semmit. Mai napig bánt. Sajnos meghalt. Nagyon kellene ezzel többet foglalkozni. Amikor én szültem az első gyerekemet akkor azt gondoltam errő a dologról:Sok hülye nő ráérnek a gyerek mellett és ilyen hülyeséggel foglalkoznak. Erre megszületett Andriska. A kórházban még minden oké volt, de amikor bejöttem a házunk kapuján és becsukódott mögöttem az ajtó, na akkor iszonyat szomorúság lett úrrá rajtam. Férjem videózta ahogy felhozom a picit a szobájába. Sosem akarom látni még egyszer azt a szomorú arcomat. 9hónapig elképzeltem egy babát aki a pocakomban lakott. Megszületett a kisfiam. Szép egészséges, jobb mint a képzeletemben és én a képzelt baba után sírtam. Szemétnek éreztem magamat. Aztán a Suttogó könyvben volt egy rész, hogy nyugodtan gyászoljuk el az elképzelt babát. És ez a gondolat felszabadított. Nem tartott sokáig ez az állapot. Hiányzott a régi életem is. A barátnőmnek is csak ő nem várta meg, hogy a régi élete emlékére rárakódjanak az új babás élmények. Isten segítse őt és adjon neki erőt a túlvilágon!

[@fancsikaieszter]

Őszinte részvétem! És köszönöm, hogy ezt megírtad❤️

[@fruzsinaszilagyi7312]

Jesszus. Felállt a karomon a szőr, annyira az én érzéseimről beszéltél. Ezt a videót látnia kellene minden kismamának, hogy bekerüljön a látóterükbe, hogy ezek a dolgok is megtörténhetnek. Nem pedig minden babaillatú álomvilág. A védőnöknek be kellene tenni a "csomagba" a linket is.

[@Eeee-vx6vt]

megértelek!az,hogy nem tudod megmondani miért,nos hasonlőt éreztem én is,de nem voltam depressziós,csak hullafáradt.annyira,hogy kikészültem teljesen,összeomlott bennem vmi,éreztem a felelősség teljes súlyát és azt,hogy nemtudok dolgokat,pedig áll.mindent a legjobban csináltam,csi áltunk.ezt éreztem.az érzések csak jelzések,jönnek aztán mennek.nem kell ezeknek olyan nagy hangsűlyt adni.(már tudom) kitartás! értem minden szavad.

[@Hellbeyach]

Azt hiszem ha egyszer kiengedném a szellemet a palackból nem tudnék ilyen higgadtan beszélni a dologról. Második gyerek egy hetes, tudtam hogy jön a depi, igyekeztem felvértezni magam. Nem sikerült. Én vagyok a leg nyomorultabb ember a világon mert lerágják a mellem, mindenem tejes és max 2 órát alszom egyben. Legalábbis úgy érzem senkinek nem rosszabb.

[@fancsikaieszter]

Nagyon-nagyon nehéz időszak ez! Már az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudsz róla beszélni, meg tudod fogalmazni! Könnyebb lesz, tudom, hogy most talán ez sem segít, de nem tart örökké!

[@szilviaturoczki8630]

Koszi szepen az oszinte es nagyon fontos szavakat, tapasztalatokat. Ez szerintem is inkabb a baby blues amit leìrtál, a depresszió az kicsit más. ( sajnos szemelyes tapasztalat) De ami a lenyeg, hogy igen, ezekrol senki nem beszel es nem keszit fel.... En is anno a szulestol valo felelemig jutottam es nem szamitottam arra higy utana mi jon meg!

[@zsuzsannanyiradi4795]

Szerencsére olyan világot élünk ahol az ilyen és hasonló tartalmak kattintásra elérhetőek, uh köszi ezúton :) Mivel én is érintett voltam (olykor vagyok 🤔) a témában 3.5 év után is, és szinten szakember támogat a nehezebb időszakokban, így abszolút értem és érzem amiket elmondtal. Arra a kérdésre szeretnek csak igazából reflektálni hogy “erre a mentális folyamatra miért nem készítik fel jobban az embert”?! De, sztem a “tananyag” épp úgy elérhető mint a legújabb pinci panci babakocsi csak az nincs úgy szem előtt. Utólag vissza gondolva verem a fejem a falba hogyan szalaszthattam el egy (később bazi fontosnak tűnő) beszélgetést egy coach hölggyel amikor 7 hónapos kismamaként részt vettünk egy bababörze féleségen, ahol persze a marketing mindent vitt de szó mi szó előadott legalább egy nagyon helyes szülésznő ez a már fent említett coach hölgy, akikkel volt lehetőség az előadás utam személyesen is beszélni. Örültem higy a szülésznőtől mertem kérdezni és nem távoztunk onnan felesleges cuccokkal, azt azonban a mai napig sajnálom h a coachhal nem beszélgetett kb senki de ami nagyobb gaz h én sem holott az a 6 perc kb amennyi időt kapott a színpadon számomra nagyon átható volt. Nem gondolom ha ez mégis megtörténik megúszom a depressziót de az biztos hogy az o szavai mint oly sok más embere nemileg segítséget nyújtottak volna ha csak rövid időre is. Ezért is jó higy vagy te meg a többi hus ver ember, anyuka mert utólag is elérhetőek vagytok :) esetleg ezt is érdemes kiemelni h de van elérhető támogató csoport csak meg tovább kell menni a babakocsik meg a popsi torlo melegítő után jobbra aztán balra, de ott van!!! :)

[@kf8218]

Nagyon erős nő vagy (elnézést a tegezésért 😊) és minden anyuka az, aki mindezt végigcsinálja! A kérdés, amit feltettél ma is ugyanolyan aktuális: miért nem készítik fel erre a nőket? Pedig kellene! És nem csak a várandós nőket, hanem a lelkisegély szolgálaton ülőket is, hogy amikor a kétségbeesett kismama felhívja őket, ne hangozhasson el ez a mondat soha többet “Ugyan már, fejezze be a hisztit!” Hiánypótló videó! 🙏🏻🤗 (Egy friss nagyi, akinek a lánya pár napja jött/jön ki ebből az állapotból.)

[@helgahock2595]

3 hónap után most kezdek a régi önmagam lenni…

[@lelaledneczki]

😥😥😥

[@szilvialadiszlaidesz9412]

Tudom milyen érzés nekem is pajzsmirigy alulmukodesem van, még nincsen gyermekem de nagyon nagyon meg értem amit mondasz.. meg szeretnél mindenkinel felelni hu nagyon értelek

[@katjaday]

Igen, ez pajzsmirigyes depresszio, a legrosszabb.

[@viviensomi3362]

Nekem 6,5-7 hétig tartott a baby blues, mert inkább arról szól a videód, a szülés utáni depresszió egészen mást takar. Persze ettől még egyáltalán nem könnyű ez sem, csak érdemes külön kezelni a kettőt, mert a baby blues tök normális jelenség, a legtöbb anyukát érinti, még ha két hétig tart is. 🙂

[@adrist8050]

Pontosan

[@enikocsicso6700]

Nekem sem volt még ez az érzés rögtön egyik gyereknél se pedig 2 van utána volt már otthon meg... Pláne hogy párom egyiknél sem volt ott sajnos pedig megtehette voln

[@kantorbrigittakasne2179]

Ki az a személy, akinek ezekről a dolgokról beszélni kellene velünk,leendő anyukákkal? Milyen hivatással kell rendelkezni ehhez?

[@fancsikaieszter]

Alapvetően a védőnőnek kéne szerintem.

[@doravegh4525]

Szerintem nincs olyan nő, aki szülés után nem így érzi magát. A depresszió az teljesen más

[@gabrielladallos4063]

Sziasztok! Remélem Vegamama is és mások is elolvassák még a hozzászólásokat, hogy megtudják mindazt, amire rájöttem. Azért van szülés utáni depressziód Vegamama, mert indították a szülésedet, és nem természetesen indult be. Nekem az 1. és a 3. gyerekemnél indították. Mindkettőnél szülés utáni depresszióm lett. A 2.-nál: nem indították, természetesen beindult, nem kaptam oxitocint sem, és szülés után eufórikus boldogság volt rajtam. Minden szuperül ment otthon is 2 gyerekkel!!!! Most a 3. gyereknél indították a szülést, (túlhordás 5. napján, hogy akkor szüljek amikor az orvos ügyeletben van, persze ezt nem én akartam így, csak nem adott több időt, nem akart várni) és oxitocint is kaptam(az elsőnél nem kaptam oxitocint, mégis depressziós lettem). A kívűlről beadott oxitocin(főleg nagy mennyiségben, én egy egész palackkal kaptam) amúgy is szülés utáni depressziót okoz. Állítják hogy ez nem így van, de IGENIS ÍGY VAN. Természetesen volt komplikáció is, mert ugye gyorsítunk, meg belenyúlunk a természetes folyamatokba. A méhlepény nehezen vált le, és maradt bennt a burokból is, ezek után hiába volt rajtam végig a babám, minimális érzéstelenítés után, amit az infúzióba kaptam kikapartak. Borzasztó volt!!! És a orvosom még be is szólt, hogy nem fáj az annyira. Persze, annak aki csinálja nem fáj. Ez egy pesti 9. kerületi kórházban volt. Az még fontos, hogy ne hagyjátok, hogy a babát elvigyék szülés után fürdetni, és felöltöztetni. Mert akkor az már nem aranyórás együttlét lesz ha csak ezután adják vissza. És az megintcsak szülés utáni depressziót okoz. Nekem ez volt az 1. gyerekemmel, pedig azt hittem, hogy megvolt az aranyóra, de csak a 2.gyereknél jöttem rá, amikor nem vitték el fürdetni és öltöztetni, hogy az elsővel nem is volt meg az aranyóra. Már 4 hónapja benne vagyok a szülési utáni depresszióban. Próbálom magam valahogy összekaparni, igazából még a pszichológus sem tudott megnyugtató dolgokat mondani. Olvasom a gyógyulás a gyászból könyvet, ez talán majd segít. Mert itt bizalomvesztés történt az orvosom felé. Egyébként nem is értem miért mondják, hogy túlhordás, a baba mellékveséje kezd el egy hormont termelni AMIKOR KÉSZ VAN A SZERVEZETE A FEJLŐDÉSSEL ÉS TELJESEN KIFEJLŐDÖTT, és ez a hormon indítja be a szülést. De ezt a nőgyógyászok is tanulták, csak úgy látszik elfelejtették. 38 éve, amikor én születtem még lehetett 2 héttel később szülni, mint a kiírt időpont. Most nem. Borzasztó, elkeserítő, a mai szülészet, aki meg természetesen állna a dolgokhoz orvos, az már nem vezet szüléseket. Az a baj, hogy a kórházakban hülye protokollok vannak, 2 naponta vizsgálják az embert túlhordásnál, hogy mennyire van nyitva a méhszáj, és 4 cm-nél már indítanak. Nekem 6 cm-es volt a méhszájam, mégsem indult be, pedig az orvosom nagyon aggódott, hogy messze lakunk és ha beindul nem érünk fel Pestre, mert 3. baba, és azok gyorsan jönnek. Beszéltem egy bábával, aki otthonszüléseket vezet, aki azt mondta, nem számítanak a cm-ek, a gyerek jön, AMIKOR ITT VAN AZ IDEJE. És arra is rájöttem, hogy azért nem jöttek az összehúzódások a 3. szülésemnél a burokrepesztés után, mert nem volt itt az ideje, hogy megszülessen a baba. És még valamire rájöttem. Ha természetesen megy a szülési folyamat SEMMI KOMPLIKÁCIÓ NINCS, CSAK AKKOR VAN KOMPLIKÁCIÓ, HA BEAVATKOZNAK A SZÜLÉSBE!!!!!!!!!!!!!!!!!!(indítás, gyorsítás, oxitocin). Ezek után én már csak otthon szülnék, vagy szülőotthonban(ami nincs!!!!!!)de elment a kedvem a szüléstől egy életre. Még jó, hogy nem az első szülésem volt ilyen borzasztó, mert akkor tutira nem szülök többet.

[@TT-yv3dw]

Teljesen termeszetes, h szulrs utan egybol nem alakulnak ki egybol az anyai erzesek. Csak fokozatosan. Nekem mind2 gyermekemnel igy volt. A szules, az iszonyu faradtsag, a hormonhaboru utana nem is teszi lehetove. Utana pedig szinten az allando mokuskerek, borzaszto kialvatlansag, szoptatas miatt nehez. Mar nagyobbak es csak most erzem magam jol. En ezt nem szegyellem.

[@szilvialadiszlaidesz9412]

Terhességed alatt sem.ettel hust? En is vegan vagyok de ha a terhessegem alatt esetleg meg kivannam biztos ennek hogy ne szenvedjen hianyt a hasamban a gyermek ..

[@fancsikaieszter]

Nem ettem semmilyen állatit terhesen sem. Azt azért tudni kell, hogy amit kívánsz terhesen, az nem feltétlenül a baba igénye. Én például paradicsomos tésztán és kakaós csigán éltem volna hónapokat, de az biztos, hogy nem táplálta volna megfelelően a babát. Az a fontos, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű mikro- és makrotápanyagokat egyen az ember. Nekem végig tökéletes laboreredményeim voltak így.