Szuperérzékeny gyerekek - Mi jellemző rájuk és hogy segítsük őket?

[@enikoszeredai4015]

Nagyon hasznos videó, köszönjük szépen! :) Engem nagyon érdekelne egy olyan videó is, amiben a szuperérzékeny szülő és a szuperérzékeny gyermeke közti kapcsolat van bemutatva :)

[@davisildiko]

Köszönöm Enikő az ötletet az új videóra és örülök, hogy hasznosnak találtad amit megosztottam 🙂 Igyekszem majd beszélgetni valakivel a SZÉ szülő és SZÉ gyermek kapcsolatáról és felvenni videóra, mert ez nem az én erősségem. Addig is, figyelmedbe ajánlom A szuperérzékeny szülő című könyvet ami jó a témában: www.libri.hu/konyv/elaine_n_aron.a-szupererzekeny-szulo.html

[@littleprincess1sth]

Örülök ennek a videónak! Kiskoromban mindig mondták nekem, hogy ne legyek annyira bátortalan. Engem ez mindig felbosszantott, mert én nem éreztem magam annak! Azt éreztem, hogy ezt rám akarják erőltetni, be akarnak skatulyázni, mintha valami hibám, betegségem lett volna. Én egyébként az extroveltált csoportba tartozom, szeretek ismerkedni, barátkozni, de nekem előtte idő kell...

[@davisildiko]

Jó hallani, hogy örültél a videónak - köszönöm, hogy megírtad! Úgy tűnik, hogy te ösztönösen érezted, hogy amit kívülről feltételeztek rólad (hogy bátortalan vagy) az belülről nem passzolt rád és érezted a negatív ítélkezést benne, ami támogatás helyett kritizál. Sajnos ez egy gyakori probléma, hogy ítélkeznek valaki felől az alapján, amit felszínesen tudunk róla, pedig egyrészt nem tudjuk mi zajlik belül másokban és nem is segít az ítélkezés senkin. Ahogy írtad, szuperérzékenyeknél inkább arról van szó, hogy több időre van szükségünk arra, hogy megismerjünk valakit, mert általában mélyebb ismeretségeket keresünk. Inkább óvatosságról, megfontoltságról, alaposságról van tehát szó, mint bátortalanságról...

[@r4ndOm14m]

Nagyon köszönöm, hogy elmagyarázta mi mindenen megy keresztül a 4 éves kisfiam, amikor "furcsán" viselkedik.

[@davisildiko]

Örülök, ha segíteni tudtam, hogy jobban megértse a kisfia viselkedéssét. Minden jót kívánok!

[@kataradics3505]

Ha 11 éves vagyok és érzékelem a tüneteket szóljak szüleimnek? Mit tegyek?

[@davisildiko]

Kedves Kata! Ha magadra ismertél és úgy érzed, hogy neked is szuperérzékeny idegrendszered van, akkor a legfontosabb szerintem, hogy ne aggódj amiatt, hogy érzékenyebb vagy, mint sokan mások. Szerencsére sok más szuperérzékeny gyerek és felnőtt van és ezért ez nem egy szégyellni valló dolog, amit titkolni kellene. Nyugodtan beszélj a szüleiddel, vagy más rokonnal, tanárral vagy baráttal akivel jónak érzed a kapcsolatod arról, hogy mit jelent ez a különbség számodra és hogy esetleg milyen problémáid vannak ezzel kapcsolatban, amiben jól jönne egy kis segítség számodra. A legfontosabb igazán, hogy valakivel meg tudjad beszélni, hogy mire lenne szükséged leginkább ahhoz, hogy jól érezzed magad: pl lehet, hogy zavarnak a zajok amikor tanulsz, vagy vannak olyan ruháid amik nagyon kényelmetlenek, vagy esetleg nehezen érint, ha látod, hogy valakit bántanak az iskolában a társaid. Fontos, hogy megtanuljuk, hogy ilyesmik gyakran okoznak problémákat másoknak is, ezért ha beszélünk ezekről, biztos, hogy találunk majd valakit, aki megért majd és remélhetőleg segíteni tudnak neked, vagy tanulni tudsz majd tőlük valami hasznosat. Sok hasznos dologról nem tanítanak az iskolában, de szerencsére másoktól is megtanulhatjuk, hogy ők hogyan oldják az ilyen jellegű problémákat. .. Minden jót kívánok neked ehhez!

[@kataradics3505]

@@davisildiko Nagyon szépen köszönöm!

[@zoltanbabli6892]

Ildikó Davis és ti nektek milyen márkájú autótok van és milyen színű vagyis az Anyukádnak meg a te saját Hugodnak szeretném tudni Ildikó Davis

[@Richard_J]

Van különböző formája a szuperérzékenységnek? Ha mondjuk van akkor máshogy kell fordulni ezekhez?

[@davisildiko]

Igen van, mivel a szuperérzékenység csak az egyik fontos aspektusa a személyiségünknek/temperamentumunknak ami kombinálódik más fontos aspektusokkal, mint pl introvertált/extrovertált és újdonságkereső/nem-újdonságkereső. Ezért ezeknek a különböző aspektusoknak a kombinációja sok egyéni formában megjelenő szuperérzékeny emberben jelentkezik. Kb. 70%-a a szuperérzékenyeknek introvertált (befelé forduló) és 30%-a extrovertált (kifelé irányuló), kb. 70%-a a szuperérzékenyeknek nem-újdonságkereső és 30%-a újdonságkereső. Gyakran amikor szuperérzékenyekről beszélünk, inkább a többségre gondolunk (introvertált, nem újdonságkereső szuperérzékenyek), pedig az extrovertált szuperérzékenyek vagy az újdonságkereső szuperérzékenyek gyakran "láthatóbbak" a társadalomban, mert ők inkább részt vesznek csoportos, kollektív eseményekben, és gyakrabban vállalják a közéleti szereplést (pl. előadóművészek, társadalmi, politikai aktivisták, innovátorok, újságírók, visszaélést feltáró személyek). Az extrovertált vagy újdonságkereső szuperérzékenyeknek valamennyivel nehezebb egyensúlyozni a gyakran különböző irányba húzó személyiségrészeiket, mert ezek gyakran ellentétes szükségleteket képviselnek. Pl. a szuperérzékeny részünknek több egyedül töltött reflektálásra, nyugalomra, töltődésre, ismerős környezetre és óvatosságra van szüksége, míg az extrovertált részünknek több társaságban töltött időre, és az újdonságkereső részünknek több izgalomra, újdonságra van szüksége. Viszont, ha ezeket a különböző szükségleteket jól megtanuljuk egyensúlyozni, akkor nagyobb társadalmi, közéleti és vezető szerepet is be tudnak tölteni az extrovertált vagy újdonságkereső szuperérzékenyek. Köszönöm a nagyon jó kérdésedet Rixter!

[@Richard_J]

@@davisildiko Én köszönöm a részletes válaszát, és elnézést kérek a nevemért Ricsinek hívnak és fiatalként kerestem fel a csatornáját és remélem tanulhatok erről a „jelenségről”. Köszönöm hogy gyárt ilyen tartalmakat ezzel nagyon segít.

[@davisildiko]

@@Richard_J Örülök Ricsi, ha segítettem :-) Nagyon jó tudni, hogy már fiatalként is foglalkozol ilyesmivel, mert így olyan hasznos dolgokat tanulhatsz az élethez, amit iskolában ritkán tanítanak. Minden jót kívánok neked!

[@kataradics3505]

Anya a mindenem.....De ő nem veszi észre😔

[@davisildiko]

Hát sajnos gyakori, hogy egy anyának a sok tennivalója között nem marad túl sok energiája arra, hogy odafigyeljen bizonyos dolgokra, amiket szeretnénk, ha észrevenne. Mi lenne, ha esetleg lerajzolnád, vagy leírnád valahogy azt, amit szeretnél ha észrevenne? Ez segíthetne abban, hogy te legalább ki tudd fejezni azt, ami fontos számodra és talán nagyobb esély van arra is, hogy beszéljetek anyával (vagy valaki mással) ezekről, amikor úgy érzed, hogy elég jó hangulat van ehhez. Könnyen megesik, hogy valaki nem vesz valamit észre, ami fontos számunkra és ilyenkor segíthetünk azzal, ha kifejezzük valamiképpen másképpen azt ami fontos számunkra, hátha úgy könnyebb megérteni ezt.