Túl nagy lett a lelkem!

Verset írta:
Bene László Krisztián
Előadja:
Sinágel József
Túl nagy lett a lelkem!
Túl nagy a világ, hogy megtaláljalak,
túl kevés az idő, hogy végre megtalálj.
De valamiért még hiszem, hogy meg kell várjalak.
S a részeddé válljak, s a részemmé válj.
Túl nagy az út, amin vakon bolyongok,
túl nehéz, és göröngyös, minden métere.
Lógnak már rajtam, az elnyűtt régi rongyok.
Már nehéz elhinnem, hogy van aki értene.
Túl fáradt a lábam, és ropognak a csontok.
A szeretet képzete adja még a támaszt.
Öntöm a szavakat, amiket majd szét osztok.
Ez az ami erőt ad, és ez az ami fáraszt.
Túl rövid az élet, hogy a boldogság elérjen.
Túl hosszú a múlt, túl sok már a terhem.
Túl nehéz a szívem, hogy minden beleférjen.
Mert ahogy telt az idő, túl nagy lett a lelkem.
Többi verseim megtalálhatóak ezen az oldalon:
/ bene.l.krisztian.poetsson

[@norberttimar7914]

Ezèrt a Sziveben,Lelkembe Zàrtalak❤🙏

[@Zsuzsanna-r5b]

Csodálatos szèp vers, köszönöm szépen!❤

[@palszabo6951]

Veled leszek amíg élek ! Amíg lehet !

[@Q10161]

Nagyon szép!! Köszönöm!!☺️❤️

[@editmolnarnehajdu1523]

CSODÁS❤ ÉRTEKES VERS🙏❣️

[@agnesdobak9002]

Gyönyörű vers !köszönöm szépen!

[@wiltz9671]

❤❤

[@andrasszeiner7163]

❤