Tóth Krisztina: Külföldön azt kérdezik tőlem, miért nem csinál a magyar társadalom végre valamit?

Ami Magyarországon zajlik, azt nem tartom regényre érdemesnek - mondta a Kultúrtáj című műsorunkban Tóth Krisztina József Attila-díjas költő, író, műfordító. - Ha az ember biztonságos távolságból nézné, akkor dévajul lehetne szórakozni rajta. Ilyet egyetlen író sem tud kitalálni. Elértük az abszurditás azon fokát, amikor már csak röhögni lehet. De én ezen nem tudok röhögni, mert mint a székely medvés viccben: „csak akkor fáj, ha nevetek”.
Az író elárulta, külföldi fellépésein a könyvei helyett általában a magyar közéletről kérdezi a közönség: „mégis mi zajlik nálatok, és miért nem csinál a társadalom végre valamit?” - Ilyenkor úgy érzem, elsikkad az, amit megalkot az ember, mert állandóan aktuálpolitikai kérdésekről van szó. Abszurd és szégyenteljes, ami az országban zajlik, és ugyanakkor roppant pitiáner és nevetséges is. Amikor a világsajtóban arról írnak, hogy betiltották a World Press-kiállítást, és aztán leváltották L. Simon Lászlót, akkor nem tudom, hogy sírnom vagy röhögnöm kellene. L. Simon fiatal költőként valószínűleg nem így képzelte a világhírt - mondta.
A műsorból kiderül az is:
• Miért nem akar a saját életéről írni?
• Ki utasíthatja vissza könnyen az állami pénzt, és miért kell néha mégis elfogadni a támogatást?
• Miért gondolják az olvasók, hogy A majom szeme című regénye a NER-ről szól?
• Miért veszélyezteti az emberi méltóságot, ha a tévében fiatal lányok egy vállalkozó kegyeit keresik?
• Miért nem leljük örömünket a hétköznapokban, ha mást csinálunk, mint ami a feladatunk?
• Hogyan változik a természethez való viszonyunk, és milyen pozitív jeleket lát a fiatalokban?
Műsorvezető: Ficsor Benedek

[@zsp570]

Köszönöm, hogy Tóth Krisztinát jobban megismerhettem!

[@faragoannamaria7764]

Nagyon kedvelem Tóth Krisztina írásait, épp, mert súlyosak a témái. De ez IS irodalom, méghozzá remek, de szerintem a "kikapcsoló" irodalom IS lehet nagyszerű. Vagyis a komoly és az"aszpirinirodalom" egyaránt szükséges, és lehet nagyszerű!

[@imrenegaal1228]

Imádom Tóth Krisztina regényeit, novelláit, ez a beszélgetés is visszaigazolta milyen reélisan gondolkozó értékes ember

[@pillancs1006]

Nagyon jó átfogó képet ad a kortárs irodalom , írok helyzetéről a mai Magyarországon. Hálásan köszönöm. Én biztosan , hogy megveszem a könyvet nagyon érdekel. A történelem sajnos ismétli önmagát. ... Sok sikert a jövőben!!

[@monikadobranszky]

Értékes beszélgetés volt. Köszönöm.

[@kka8562]

Nagyon köszönöm a beszélgetést, sok okos meglátást kaptam!! ❤

[@applepieblackmore99]

Eddig nem ismertem a hölgyet, de élmény volt hallgatni őt.

[@IlleesEndre]

Köszönjük!

[@szavinlaszlo488]

3 percet se bírtam ezt a nyafit

[@evaaranyosi4911]

En azt kerdezem a riport megnezese nelkul csupan a focim elolvasasa utan hogy miert nem csinal az europai tarsadalom valamit…

[@gaborneolah2373]

Szeretem az írónőt a Nők lapját jaratom szívesen olvasom az írásait.

[@zsoltmaros1475]

Tóth Krisztina nekem is túl lelassult. Jó dolog aki ezt megteheti.

[@Felix-lq1pp]

Mire gondol a költőnő, reméljük nem arra, amire a lévai költő.

[@Felix-lq1pp]

A progresszív liberálisnak mondott burokban mozog a a szerző, ezért a címbéli kérdés.

[@pelczerkalmanne2814]

Mi lesz a cime a Bp.150. éves évford. alkalm. kiad.könyvnek ?

[@miklostemes468]

Budapest Nagyregény

[@gaborbesze-vj3qw]

A mostani költészkedés inkább csak puncirodalom.

[@Patreides9]

Nem szeretem az "alázat", "alázatos" kifejezéseket. Az ember ne legyen alázatos, legfeljebb a természettel, az univerzummal szemben, de még ott is... Még akkor is óvatosan kellene használni ezt a szót. Az embertásaival kapcsolatban pedig viselkedjen tisztelettel, szerénységgel, de soha ne alázattal., ne legyen alázatos. A természetet is inkább tisztelni és óvni kellene, nem alázatosnak lenni azzal szemben. Ez valami undorító, feudális csökevény, az emberhez nem méltó, maga a szó is taszító, hacsak nem magával a körülöttünk lévő világgal kapcsolatban használjuk, amelyhez képest az ember porszemnyi sincs. A természeti katasztrófával, vagy egy szürkemedvével szemben sem alázattal kellene lenni, hanem szerénységgel, tisztelettel, óvatossággal, és kellő félemlemmel, de nem megalázkodással. Az alázatos ember elvonulhat egy kolostorba szerzetesnek, és imádkozhat egész nap, de ez soha nem vitte volna előre az embert, az emberiséget sehová. Tehát nem alázat, hanem tisztelet és kellő szerénység, én így érezném helyesnek... Ez az én tiszteletteljes és szerény véleményem. :)

[@pillancs1006]

Nagyon jó gondolatmenet.

[@osgyanielvira7117]

Általános alsóban fekete pontot kaptam, sőt! ráírta a tanítónéni a dolgozatra: "én"-el nem kezdünk mondatot. Itt szinte minden mondat így kezdődk. Furcsa... Egyébként , innen is fölmerül a kérdés a "művelt nyugat" irányába : hogyan tűrheti az a társadalom, ami ott történik? Gondolnám, az egészséges életösztön csak lázad, de nem. Talán oka ennek az ottani kollaboráns entellektüel, ahonnan irodalmi befolyásolás (is) érkezik az "alsóbb néprétegekbe"?

[@krisztinaserfozo1711]

Az első mondatra reflektálnék: Mivel kezdődjenek a mondatai, ha egyszer vele beszélget a riporter, és az ő véleményére kíváncsi? Ez egyáltalán nem furcsa, hanem ez a normális.

[@koszegiistvan762]

Túl egyszerű és afekta.....🫣☹️

[@torokignyac9753]

Orbancka nyali vagy😂

[@ALiv-963]

Egyàltalàn nem!

[@koszegiistvan762]

A helyén kellene kezelni a dolgokat........ nem tárgyilagos.