TABU: Kiégés szindróma

Sziasztok!
Üdvözöllek Titeket a csatornámon! Évi vagyok, 30 éves, Németországban élek a barátommal és a két macskánkkal négyesben. Szabadidőmben szívesen olvasok, nézek magam is KZbin videókat, filmeket, sorozatokat és készítek tartalmat a csatornámra, ahol szépségápolással, életmóddal, elvétve könyvajánlókkal, háztartással kapcsolatos témákat találtok. Ha tetszett egy videóm, nem tilos ezt egy felfelé mutató hüvelykujjal kifejezni, ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, akkor érdemes feliratkoznod a csatornámra, illetve szólj hozzá bátran, mindig nagyon örülök a kommentároknak. 🙂
Minden jog fenntartva. A videó bármely részletének felhasználáshoz előzetes írásos hozzájárulás szükséges.
Kapcsolat: [e-mail]
Instagram: / evi.kruchio
Facebook csoportunk: /
A videóban viselt termékek:
Ajkak: KAP Luxury Matte Lipstick - Melrose
Fülbevaló: Dyrberg/Kern

[@weavertheodore9084]

Nagyon jó téma, köszönjük szépen, sok mindenki tapasztalja. Jó a sminked is :).

[@mynamaisdide]

en a kieges es a munkahelyi stressz kapcsolatarol irtam szakdolgozatot, es nagyon jo volt visszahallani valakitol ilyen emberien is az altalam olvasott es kutatott tema egy kis reszet 😊 nagyon nagyon jo tema, az en erdeklodesem jovore vonatkoztatva is felkeltette, tok jo, hogy beszeltel rola! 😊

[@katalinmeszaros5968]

Nagyon vártam már ezt a videót, szuper lett! Köszönöm!!

[@alexarugoova6757]

Aterzem az egesz folyamatot, ami a dontesedhez vezetett. Nyilván az a helyes, ha a segitoszandek megelozi a kritikus hozzaallast a remenytelen esetekben, es nem csak sajat szemszogbol nezzuk a munkat. Aki igazan elhivatott, belefog a Sziszifoszi munkaba is, es megprobal belole kihozni minden lehetseges sikert. Szemelyiseg adja, van akit leultetnek es dolgozik minden korulmeny kozt, mas szuntelenul az utjat keresi. Meg kell erteni, hogy egyes hivatasokban fel kell adnunk magunkbol valamit, hogy teljesen osszehangolodjunk a munkankkal.

[@citromhab]

Igazad van, en ebben a hivatasban nem tudtam ilyen szinten alarendelni magam, idö kellett, mire erre rajöttem. Tisztelem azokat, akik ezt meg tudjak tenni, en inkabb keresem tovabb az utamat. 🙂

[@Silver_Bucc]

Jelenleg én is így érzek. Most volt az államvizsgám, de ennek ellenére ugyanezen fázisokon mentem keresztül, és rájöttem, hogy ez a szakma nem nekem való. Fájó szívvel, de elengedtem :( Nagyon szépen köszönöm ezt a videót

[@tzsuzsi1153]

Kedves Évi! Már a cím olvasása után nyomjom kellett a lájkot, mert nagyon örültem, hogy valaki foglalkozik ezzel a témával (később persze láttam, hogy nem csak a szándék volt jó, hanem maga a videó is:). Én is érzékelem mostanában magamon, hogy valami nem igazi, nem olyan a lelkesedésem, mint amilyen volt. Elvesztettem a motivációm. Úgy érzem, nincsenek céljaim. Pedig alapvetően szeretem a munkámat.... Mindehhez úgy érzem, nagyban hozzájárul, hogy míg eleinte éreztem a megbecsülést a főnököm részéről, egy éve különböző okokból konfliktus állt elő kettőnk között és azóta sajnos egyáltalán nem érzem, hogy meg lenne becsülve a munkám, valamint hasonlóan a videóban leírthoz, a "rózsaszín köd" teljesen szertefoszlott és már nem látom jelentőségét a munkámnak. Sajnos a pénz sem tesz boldoggá, amit keresek. Igyekszem változtatni és segíteni valahogy magamon. Köszönöm a videót!

[@zsofiram]

T Zsuzsi szívemből szóltál mert ugyanezen megyek keresztül. 😊 Szeretem a munkámat, de nem vagyok lelkes, nem pörgetem úgy mint régen, pedig nemrég léptettek elő, ami valamilyen szempontból az eddigi munkàm elismerésének volt szánva. Nagyon bízom benne, hogy ki tudok kecmeregni ebből a helyzetből.

[@flokkola]

Nagyon jó hogy a problémád megosztottad velünk, sokan küzdünk szerintem hasonló dolgokkal nemtől függetlenül. Olyan kis vidám pinkes volt a mai outfited, tetszett. Meglepett hogy nincs lehetőség supervisorra a munkahelyeden. Nemcsak a pszichológusoknak van erre szüksége. Egy szociális munkásnak éppúgy. Nem is értem hogy várhatják el így a jó munkát.A párod gondolom melletted állt ilyenkor ez sokat segít. Ez a krízishelyzet. Remélem találsz magadnak olyan munkát amilyet szeretnél.

[@zitalihu]

Ha a fonokom ele allnak ilyen problemaval, jobbik esetben kirohogne, de valoszinubb, h azt mondana, h nyugodtan elmehetek......sszerencses az aki olyan orszagban, kornyezetben dolgozik, ahol ezeket a dolgokat realis problemakent kezelik.

[@citromhab]

Az en munkaltatom sem ertette volna meg a helyzetemet, bar ez inkabb a munkaadom sajatossaga es mashol valoszinübb, hogy segitseget kertem es kaptam volna. En is szerencsesnek tartom magam, amiert van lehetösegem most idöt adnom magamnak es tudom, hogy ezt nem mindenki teheti meg, de ezert is tartom fontosnak, hogy beszeljünk a temarol, mert a palyaelhagyas a vegsö megoldas, az erintett egyen is sokat tehet azert, hogy viaszaforditsa ezt a folyamatot.

[@csillaprikkel7398]

Szia Evi, lesz esetleg videod a külföldön való barati kapcsolatokrol? Mi 4 eve vagyunk kint de valahogy nem sikerül baratkoznunk biztos nem mi vagyunk az egyetlen pár de neha igazi luzereknek erezzuk magunkat. Pedig járjuk a vilagot folyamatosan túrazunk, ki mozdulunk. Remelem nem csak az en nehezsegem a baratkozas. Nagyon erdekelne a velemenyed, tapasztalatod. ( Mert te legalabb nem a szablonszoveget mondod el) Hiaba megyek el akar egy csoportos edzesre, meg telefon szamot is cserelunk egy csajszival de semmi. Pedig en igyekszem keresni az embereket. Remelem lesz ilyen vidi, amugy cool az orrpiercinged. En nem merem megcsinaltatni. Mellesleg veganok es kornyezet vedok vagyunk, emiatt is kicsit kivulallonak erezzuk magunkat.

[@undergroundoll]

Nagyon nagyon köszönöm a videót, főleg a személyes tapasztalataid megosztását!! Nagyon jól jött. Egy kérdésem van, sokszor előfordult nálatok hogy véletlenül mondjuk ugy kitört belőled a feszültség es a parodon csattant valamilyen formaban?

[@citromhab]

Tudatosan nagyon ügyeltem ra, hogy ne Martinon csattanjon az ostor, de igy is elöfordult parszor, hogy ez nem sikerült. Viszont azzal mar nem tudtam ennyire tudatos maradni, hogy a munkam miatt felgyülemlett stresszt es szomorusagot ne panaszkodjam el neki neha, ugyhogy a vegen mar ra is befolyassal volt ez az egesz.

[@undergroundoll]

@@citromhab Értem, Köszönöm és kívánom hogy találd meg te is a hivatásod és ami boldoggá tesz! 😊😊😊

[@Tovidek]

Evi nagyon nagyon jol levezetted ezt es jo hogy rájöttel időben,hogy igy ez nem a te utad.Az ilyen pozitiv ember főleg ha Szakmai tudása is van biztos még fokozottabban erzi a munkája eredménytelensége t. Megkérdezhetem,hogy most mit csinálsz amiben ezt az igazán hivatastudatnak is nevezhető nagyon nehez tevékenységet azert tudod jo egeszsegben felhőtlenül végezni? Kívánok neked ehhez jo egészséget és vidam hétköznapokat ami sikerélményt jelent számodra.

[@citromhab]

Most egyelöre idöt adtam magamnak, hogy körvonalazodjon, hogyan tovabb, mihelyst körvonalazodik valami, ugyis ertesülni fogtok rola valamilyen uton. 😊

[@beapal3771]

Szia! Szívesen venném,ha beszélnél arról mi a különbség az itthoni ill.külföldi sérült gyermekek megitélésében. A hozzáállás milyen? Vannak új módszerek terápiák? Mennyire kirekesztettek ezek a gyerkőcök? Milyen tipusú gyermekekkel foglalkoztál? Sajnos mint mondtad, rendkívül megterhelő. Egyetértek. Ne keseredj el. Bizonyosan megtalálod a számításaidat. Köszönöm válaszod

[@citromhab]

Szia! Összehasonlitasban nem vagyok relevans, mert otthon nem dolgoztam ebben a munkakörben, egyetemi eveim alatt egy par napos gyakorlatot töltöttem el egy fogyatekkal elö gyerekek szamara fenntartott nappali intezmenyben, ami bevallom nekem anno nagyon nem tetszett es el se tudtam volna kepzelni, hogy valamikor megis ilyen területen dolgozom. Vegül meglattam a benne levö szepseget es azt teljes mertekben el tudom kepzelni, hogy fogyatekkal elökkel dolgozzam a jövöben is, akar integralt csoportban, akar csak szamukra fenntartott intezmenyben. Amit biztosan tudok, hogy itt joval elfogadobbak ezzel, mar csak ha körbenez az ember, sokkal több fogyatekkal elöt latni az utcan, allatkertben, moziban, fürdöben, akarhol, mint otthon, itt nincsenek eldugva a serült csaladtagok. A külsö tamogatas sem összehasonlithato, a gyerekek iskolaztatasa, különbözö terapeutak, segedeszközök (kerekesszektöl kezdve jarokeszüleken keresztül ortezisekig), az olyan segitökig, mint en is voltam mind biztositottak a szülök szamara a betegbiztosito altal, ami vagy semmibe, vagy minimalis önreszbe kerül szamukra. Arrol nem is beszelve, hogy tamogatjak az akadalymentesitett lakasokat peldaul a mozgasserült gyerekes csaladok szamara, de peldaul annal a kisfiunal, akivel az elsö ket evben dolgoztam, fizette a biztosito az egesz lakas specialis szönyeggel valo bevonasat is, hogy tudjon kuszni-maszni a kisfiu. Vannak ugyan külön iskolak is a specialis igenyü gyerekek szamara, viszont nagyon sok esetben az atlagos iskolakban is van lehetösegük reszt venni az oktatasban, szükseg eseten segitövel (sok munkatarsam dolgozik igy ovodaban es iskolaban, ep gyerekek között), es elvileg az a cel, hogy az integracio legyen a jövö megoldasa. A modszerek iskolatol, söt akar tanartol is függhetnek, de ezen a területen nem vagyok igazan jartas.

[@citromhab]

Amit kifelejtettem, azok a gyerekek, akikkel en dolgoztam, eleg különbözöek, az egyiküknel gendefekt all fennt, a masikuknal nem volt pontos megnevezes, azon kivül, hogy fejlödesi rendellenesseg es alacsony intelligencia szint (70), velük olyan iskolaban dolgoztam, ahol a sulypont a mozgasserültsegen volt. A mostani evben pedig egy autista lannyal dolgoztam (sajnos a megfelelö magyar szakszavakat nem tudom, de nala mar a korai gyermekkorban megallapithato volt az autizmus), aki mentalis problemakkal is küzd, ö pedig olyan iskolaba jar, ahol a sulypont a szellemi serültsegen van. A ket fajta specialis iskola között amugy sok az atfedes, sokszor ugye nem is lehet igy elkülöniteni a gyerekeket, mert több minden fennall naluk.

[@TheSzilvacska]

Szakmád vagy hivatásod? Ha szakma, akkor szerintem hagyd a fenébe, ha hivatás, akkor tessék új területre robogni! És Évi, kicsit több humort, lehetőleg morbid, ill. feketét...a szoc.munkához, enélkül bele fogsz dilizni...ja, én is Gyulán végeztem...szociális munkás vagyok. :D :D Most hallgatom...relaxálás. Na az nekem nem...jóga, humor, tánc, koncertek, könyv. És komolyan mondom a szociális munkához meg morbid, fekete, ironikus humor...

[@szjudit1956]

Szia Évi! Nekem ez nem tűnik kiégésnek. Főnök / szakmai vezető akarsz lenni és az adott helyeden erre nem volt kilátásod. Esetleg pályatévesztő is lehetsz. Szerintem nagyon egészséges dolog pár évente új állást keresni.

[@citromhab]

Szia Judit! Dehogy akarok en fönök lenni, nincs nekem szüksegem annyi stresszre. 😅 Csak önallo munkavegzest szeretnek, ahol a sajat dönteseimet hozhatom meg, a videoban ezt nem sikerült egyertelmüen kifejeznem.