VÁSÁRI NÉPSÉG - FEKETETÓI TÖRTÉNETEK

VÁSÁRI NÉPSÉG
Feketetói történetek
1999-2008
Vörös T. Balázs filmje
„Itt minden megtalálható. A rozsdás kötőtűtől, a legújabb típusú Mercedes-ig… A szeméttől, a szervezetlenségig, a vasúttól a folyóig, a hídtól az útig, ez tökéletes… Itt más nincsen. Ez van.” (Szilágyi Pali, 1999)
„Minden évben azt mondjuk, hogy romlik a vásár, hogy évről évre rosszabb a vásár. S íme, itt vagyunk megint. Ugyanúgy vannak szőttesek, ugyanúgy találkoznak az emberek.” (Sütő Levente, 1999)
1999-től, immár tíz esztendeje gyűjtögetem különböző történetek szálait a Feketetói vásárról. A vásárban tapasztalható változás évről évre egyre szembetűnőbb, de a találkozások minőségén ez semmit sem változtat. A vásározók évről évre felvonulnak ezen a „porondon”, újra eljátsszák az árus, a vásárló, a bámészkodó szerepeit: alkusznak, veszekednek, békülnek, áldomásoznak, énekelnek, táncolnak, elfáradnak, élik az életüket. A vásári élet sűrű. Talán azért, mert rövid, vagy mert sokan jövünk ide és sokfelől erre a tenyérnyi helyre, ahol a Körös völgye talán a legszebb, ahol a táj is beleivódik az emberbe pár nap alatt. A barátok esti poharazásai, a bensőséges találkozások hangulata feledhetetlenek. Vannak több évtizedes vásározók, akik már a gyermekeiket, unokáikat avatják be. A kiskamaszok alkudni tanulnak. A lányok szép, táncházba való régi ruhát válogatnak. Apák vásárfia után kutatva pihennek meg a híd lábánál és söröznek a barátaikkal. Trombitáshegedű és tárogató hangja tölti be a völgyet, melyet szabályos időközönként megszakít az áthaladó vonatok füttye. Este a
székiek sátrában ropják a táncot, míg a korán fekvők a környékbeli csűrök friss szénájában alszanak. A varázslat minden hajnalban újra kezdődik, de a hazatérő vásározók soha nem fáradtak: a vásárból pénzmagot, új portékát, a mulatságból jókedvet, a találkozásokból barátságot, a csűrből széna illatot visznek magukkal. Sokáig megmarad a jókedvük. Van, akinek egy egész esztendeig. Erről próbálunk mesélni ebben a filmben is, melyet, mint egy
tarka szőttest ajánlok vásárfiának. (Vörös T. Balázs, rendező)