Veterán Robur rohamkocsi a Mentőnapon - Dr. Puskás Tivadar történeteivel

Hazánkban - és talán a világon - egyedüliként megmaradt Robur mentőautót állítottak ki a Mentő- és vöröskeresztes napon, Szombathelyen. A busz nagyságú járműbe be is lehetett szállni. Beszálltunk.
-------
Steve Cole részére beszúrom a videón elhangzó beszéd nyers leiratát. A Google Translate segítségével talán érthető lesz.
Riportalany: Dr. Puskás Tivadar mentő főorvos (jelenleg Szombathely város polgármestere). Köszönet Kovács Patríciának, aki begépelte a videó szövegét!

[@zoltanszokev.zoltan9065]

Nagyon régen, 1975-ben láttam ilyet vonulni Tatabányán a Dózsa György úton. Elég rendesen nyomta neki a sofőr.

[@laszlocserhati1232]

Tisztelt doktor úr ! Szuper egy JÁRGÁNY lehetett ez a veterán autó ! Jó Önt hallgatni és látni a történelmet , ami valóban a VILÁGON is EGYEDÜLÁLLÓ !

[@tamasnagy8225]

Tisztelt Főorvos Úr! Segítsen nekem, hány valóban sikeres újraélesztés van, volt a mentőknél. Természetesen a működő szívű, de agyhalott nem sikeres. Több évtized alatt sem sikerült valóban sikereset elérnem, pontosabban abban részt vennem. Pedig nem "gamber" kocsin dolgoztam.

[@tamasnagy8225]

Nagyon szépen köszönöm a minden kérdést kielégítő választ. 8 hónap kevés volt hozzá. 38 év OMSZ. Agyhalott gyártás folyik. Gondolom a "sikeresnek jelentett utáni rádióban elhangzó dicséret...." Mi más lehetne, ha nincs semmilyen adat, sehol, kórházakban se. A buszkén bemutatott rohamkocsi pedig? A belseje valódi, de itt el is fogy a történet. Ez a szerencsétlen egy TSZ. munkásszállító busz volt, soha nem látott beteget. Ennyire nyíltan hülyének nézni a publikumot, sértő. Ja, hogy hiteles legyen. Palota mentő utca, Központ, Buda Csörsz utca, Központ, Újpest, Rákoskeresztúr és végül Bázis majd KICS. A sok állomás csere fő oka, se a se..nyaláshoz, se a besúgáshoz nem értek. Persze megtehetném, hogy nem reagálok hiszen már 7 évvel túléltem a mentőket. Idén leszek 65, ha nem leszek az sem érdekel. Megszállott emberek. 2016-ban jöttem nyugdíjba 120 ezer nettó. Éjjel és nappal. Embertelen munka, aminek a számláját a leszerelés után nyújtják be. Ma poszttraumás stressz szindrómának hívják. kedves felrakó, bízom benne maradhat.

[@gaborkonta996]

Az összes hordozható, pontosabban cipelhető katonai rádió a 70-es években is, lúgos akkukmultárorokkal működött, tehát bőven volt akkumulátorhoz lúg. Ettől függetlenül érdekes volt az előadás. Nem emlékeztem rá, hogy volt ilyen roham kocsi is.

[@lesifotos]

Zolieee17: a hozzászólásaidat töröltem. Amennyiben a Robur rohamkocsival kapcsolatban elmondottakkal van észrevételed, azt örömmel látom, de a politikai nézetekkel, szerepvállalásokkal kapcsolatos dolgokat kérlek a megfelelő fórumon kommentáld. Ez nem az. Főleg nem ilyen stílusban. Megértésedet köszönöm!

[@FZRTom]

Szombathelyen voltam katona, 3 UAZ mentő volt a laktanyában. Név szerint a Sebes, a Táltos, meg a Roham..... :)

[@aurelhorvath7230]

Gyerekkorom meghatározó élményeinek egyike volt a robur mentő. Városi gyerek lévén már fiatalon eléggé sok balesetet láttam. Mindig megnyugvást jelentett, ha felharsant erős szirénája és mellé a kétszólamú kürt! Tudtam, hogy úton van a profi segítség. Minden tiszteletem az övéké, így utólag is.

[@tamasnagy8225]

Jól nem emlékszik, internet a jó barát. Percek alatt kideríthető eredetileg autóbusznak készült az a Robur amiből rohamkocsit csináltak. ives oldal tető ablakok stb.

[@croaker260]

AS A US PARAMEDIC, i WOULD LOVE TO HAVE ENGLISH SUBTITLES FOR THIS... (HINT HINT)

[@lesifotos]

00:03 PT: Csodálatos autó volt a Robur rohamkocsi, 1954-ben jött létre. Ez az ötlet, hogy az intenzív ellátást kivisszük a helyszínre magyar találmány, hungarikum, büszkének kell lennünk. A Robur egy óriási, nagy belterű csodálatos autó volt annak idején. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek közepe fele még szolgálatot teljesített. Saját élmény: Ezt nem nagyon kellene mondanom, de hát mit tegyek. A kor az nem érdem, csak állapot. 1976-77-ben Siófokon a budapestiek látták el az esetkocsi szolgálatot. Akkor már Budapesten nem volt szolgálatban ez, akkor már Mercedes volt a rohamkocsi. De jó állapotban voltak még a Roburok, illetve közülük egy, és az a Robur került Siófokra, az volt az esetkocsi. Ez, pontosan nem emlékszem mikor, 1976-1977-ben történt. Az utolsó útjainak egyikére emlékszem. Én magam voltam a mentőorvos és valahol ott a Balatonföldvári emelkedőnél volt a baleset. Ha Siófok felől megyünk dél felé, Balatonföldváron van egy jelentősebb emelkedő. Hát szegény Robur nagyon nehezen ment fel, ott volt a domb tetején valahol a baleset.

[@lesifotos]

lesifotos 01:56 TM: De azért oda ért? PT: De azért oda értünk, elláttuk a beteget. Utána aztán a következő években már csak múzeumba került az autó. Alapjában véve nem is mondok igazat, ugyanis egyetlen egy Robur rohamkocsink sem maradt meg. Az történt, hogy a Kresz Géza mentőmúzeum igazgatója, Debrődi Gábor hosszú, hosszú ideig kutatott, keresett és talált az egyik roncstelepen egy viszonylag jó állapotban lévő Roburt. TM: Ez az? PT: Ez az a Robur. Aztán fényképek és személyes élmények alapján korhűen berendezték a belsejét az autónak és a külsejét is olyanná tették. Nagy öröm számunkra, hogy ez immáron lassan egy esztendeje Szombathelyen van. A szombathelyi Fúsz Ernő mentőmúzeumnak a része. A szombathelyiek, ha járnak- kelnek ott a mentőállomás előtt, látnak a mentőállomás épülete előtt egy fából készült tárolóhelyet, garázst.

[@lesifotos]

lesifotos 03:21 TM: Az utcáról is tökéletesen látszik. PT: Nagyszerűen látszik. Ez azért készült, hogy itt tároljuk majd. A mentőállomás előtt álló építmény, fából és üvegből van, azért került oda, és azért úgy, hogy kívülről, a kerítésen kívülről is látni lehessen. Büszkék vagyunk rá és szerintem ez mentéstörténeti érdekesség. Azon kívül műszaki érdekesség. TM: Magyarországon maradt még? Vagy ez az egyetlen, ami itt van Szombathelyen? PT: Ilyen gondolom a világon sincs több. TM: Tehát ez egy a világon egyedülálló Robur, ami mellett most állunk? PT: Ez egy világszenzáció. TM: Igazából, ahogy az előbb bekukucskáltam, ebben szaladgálni is lehet, ez egy hatalmas busz gyakorlatilag. PT: Hát, nagyon jó volt benne dolgozni, mondom, hát régen volt és én magam keveset dolgoztam ebben. Bár Siófokon volt az egyetlen azt hiszem két nap, amikor én ezen szolgálatot teljesítettem. Nagyszerűen körbe járható a beteg. Ha bemegyünk volt még itt ezen a felén egy másik hordágy, amit szükség esetén ki lehetett nyitni. Úgyhogy még egy beteget le lehetett fektetni. Az a szék, ahol most ülök, az arra volt nagyon jó, hogy innen a beteg fejénél voltam és innen lehetett a beteg fejénél manipulálni. Itt ebben a szekrényben, hát ez most üres, ebből a szekrényből egy ilyen kis asztalka jött ki, és az asztalkán feküdt a bird respirátor. Ez egy lélegeztető gép volt. És azzal ide nyúltunk, és itt volt a beteg és lélegeztettük. Defibrillátor volt már ebben az autóban. Hát ez alapjában véve hetvenes évek vége...

[@lesifotos]

lesifotos 05:44 TM: Méretre mekkora volt ez a defibrillátor? PT: Ez egy nehéz szerkentyű volt, körülbelül egy olyan 50x20x40 centis. TM: Én azt pont a mentőmúzeumból tudom, hogy a magyarok a defibrillátorban is nagyot alkottak. PT: Igen. TM: Akár az akkumulátor terén... PT: Hát ezek ilyen kis nevetséges történetek. TM: Mit kell erről tudni? PT: Volt egy ilyen defibrillátorunk, az et25-ös, hát ez egy jelentős nagyságú darab volt, és az et25-ösnek az volt a jellegzetessége, hogy egy lúgos akkumulátorral működő szerkezet volt. Tehát savas akkumulátorok voltak akkor is, de ez lúgos akkumulátor volt. Külön kellett az akkumulátort vinni. És emlékszem rá, akkor az volt a gond, hogy 10%-os lúgot nem tudtak csinálni. Apám kémia tanár volt, és az egész országot gyakorlatilag ő látta el. 10 liter lúg kellett a birtokunkban lévő öt darab et25-ös defibrillátor működéséhez. Úgyhogy ilyen történetek voltak az et25-össel. TM: És ezek működőképes defibrillátorok voltak? PT: Hogyne, én magam is egy-két sikeres defibrillációra emlékszem. Azért, hogy mondjam, szóval az elektroterápia abban az időben kicsit durvább volt. De a lényege ugyanaz volt, hogy az elektromos áram hatását használjuk ki a különböző zavarok átváltására. Az a hőskor volt, jó volt részese lenni, visszatekintve persze nagyon jó, de biztosan a mostaniak is, ha majd annyi idő elmúlt a mentészetben majd elmondhatják, hogy ők egy olyan hőskorban voltak. PT. Nyilvánvalóan jobb teljesítményű autóink vannak, nem ilyen tágasak. Nyilván az igény más, szóval elmeséltem a történetet a balatonföldvári dombbal. Ezek a mostaniak persze vidáman átmennek. Én úgy gondolom, hogy rengeteg technikai fejlődés történt, alakult a terápia és a szellemisége a mentésnek. A másikon segíteni, az továbbra is a legfontosabb dolog. TM: Egy még szembe jutott ezzel kapcsolatban, ha összehasonlítjuk a hetvenes éveket és most itt, 2010-ben a mentők megbecsülése az utakon változott-e? Tehát, ha mondjuk akkor feltűnt egy mentő, illetve most feltűnik. PT: Én úgy gondolom, hogy most is respektálják, hogy mit csinálunk. Meg régen is respektálták. Anyagilag soha nem volt az a messze megbecsült szolgálat, a megszállott emberek csinálják ezt. Azt hiszem, hogy az erkölcsi megbecsülésük nagyjából a helyén van. Reméljük, hogy olyan lesz az ország, hogy ezt a dolgot, a mentést a másikon való segítést egy egész ország magáénak fogja vallani.

[@lesifotos]

That's all. Please use Google Translate. This is a Hungarian text.