A kéretlen tanács az agresszió egyik formája? | Amiről nem beszélünk... Podcast

[@csillakata1]

Hiánypótló, minőségi beszélgetés egyébként, gratulálok!

[@krisztyn22]

Annyira kevesen vannak tisztában a verbális bántalmazás fogalmával. Sokan ítélik meg azokat, akik tisztában vannak vele és köszönik nem kérik, csak mert nekik belefér, vagy mert nem értik.

[@csillakata1]

"iszonyúan egyedül lehet lenni" - El kellene dönteni, hogy akkor most az ember mindig egyedül van vagy meg kell keresni azokat, akikkel nem ezt érezzük. Léteznek-e egyáltalán ilyen emberek vagy idővel, a megismerés mélyebb fázisában már mindenkivel lesznek olyan témák, amikben egyedül vagyunk a véleményünkkel? Kell-e erősíteni magunkat abban, hogy egyedül is teljesen oké, ha a másik nem ugyanazt gondolja? A támogatásnak azonban ekkor is meg kellene lennie, de önmagában az is rosszul eshet, ha nem ugyanazt gondolja. Akkor kilépjünk az összes kapcsolatból?

[@csillakata1]

Dézsi Réka dúlatrénertől hallgattam videót. Amit megértettem belőle, hogy a dúla feladata, hogy felnőttként kezelje az anyát és mellette álljon, akárhogy is dönt az éppen rendelkezésre álló információk birtokában. Nem az a feladata, hogy megmondja, hogy kéne csinálni és mindenképp úgy csinálják. Azzal segít, ha hagyja az anyát, hogy minden átadott tudás birtokában maga döntsön és aztán tanuljon a hibáiból, mert az ember lényegében csak a hibáiból tanul és úgy fejlődik. Csak akkor, amikor maga jut el odáig és az nem a hibák szemébe mondásától történik vagy azáltal, hogy jól csinálunk valamit már elsőre.

[@csillakata1]

Ha nem gondolkodunk el azon, amit a másik ember mond nekünk rólunk, akkor nem érhető el fejlődés. Ehhez persze kell, hogy el akarjunk gondolkodni rajta, vagyis szeretnénk fejlődni. Azonban addig, amíg nincs elegendő önismeretünk, kialakult stabil személyiségünk és véleményünk a világ dolgairól, ez mérgező is lehet, mert ismeretek hiányában bármit magunkra vehetünk. Én a csupa jó vélemény általi fejlődést nem ismerem, ezért erről nem tudok véleményt formálni, hogy hogy nézne az ki, ha soha senki nem "bántaná" a másikat. Nyilván azért bántó valami, mert A, nem vonatkozik ránk, mégis rosszul esik, hogy a másik ezt gondolja rólunk B, vonatkozik ránk, de nem vagyunk hajlandóak szembenézni önmagunkkal C, nem tudjuk hova tenni, amit a másik mondott, mert nem gondoltuk volna, hogy olyanok vagyunk és még el kell gondolkodnunk rajta. Nagyon durva az az út, amin megtanuljuk, hogy mit nem kell magunkra vennünk és egyenesen ignorálni kell azt is (ez is nehéz), hogy a másik kimondta a száján. Más kérdés, hogy pl.: el kéne hagyni vagy ha családtag, akkor nem lehet vele mit kezdeni, mert mindenképp fáj, hogy nem érti és nem ismeri, milyenek vagyunk valójában vagy hogy nem ért egyet, mert máshogy látjuk a világot. Attól, hogy én jó esetben jó szándékkal megmondom valakinek, hogy milyen kívülről nézve, még nem biztos, hogy segítek vele, ha benne nincs igény és szándék a változásra. Ezt azonban nem tudhatjuk és a beszélgetőpartnerünk sem biztos, hogy tudja, hogy van lehetősége azt kérni, hogy tárjuk fel neki az általunk látott tulajdonságait. Az nem is lenne jó hatással ránk, ha állandóan azzal lennénk elfoglalva, hogy másoktól kérdezgetjük, milyennek látnak minket. Valószínűleg szorongóvá tenne, hogy erre figyelnünk kellene és csak azáltal kaphatnánk visszajelzést magunkról, ha megkérdeznénk az embereket. Mert hát azok csak ne mondják random váratlanul a szemünkbe, amit gondolnak... Szerintem ez így nem életképes.

[@hajnalkagemesi1661]

Kedves Évi ! Alkoholista apàval éltem ,és a felelöség àtvàlalàsa valahogy ràm eset ebben a családi dinamikàban és amikor emberek vissza élnek helyzetekkel akkor mindig elfog az érzés ,hogy jobban tudom mint ők . Nagyon sok anyai kivetités ,és helyzett megoldási sémàm ebből fakad. Nagyon köszönöm a videót Nagyon rezonàlt velem .

[@lizaludmann8728]

Nagyon köszönöm 🎉

[@vanclemmons]

En nagyon imadom ezt a podcastot, de megőrülök, hogy Tamas nem bir a mikrofonba beszelni. Alig lehet erteni, amit mond, pedig nagyon ertekes gondolatai vannak 💔

[@csillakata1]

"szeretném, hogy a másik annak a kritikusnak a szabályai szerint játsszon, aki bennem is fenntartja ezeket a falakat, aki bennem is megmondja, hogy mit lehet, mit nem" - óriási, 10/10! A probléma, hogy a legtöbb emberben ugyanazok a falak vannak felállítva, vagyis kollektíve ugyanaz a fal (ugyanazt hallucinálja majd' mindenki a szeme/agya, érzékelése által). Akiben viszont nem ugyanolyan a fal, azt az ugyanolyan falúak kiutálják. Az elején beszéltek arról, hogy vannak olyan vélemények, amiket jobb lenne magunkban tartani. Akkor azt is el kéne dönteni, hogy most akkor magunkban kéne tartani? Kinek a fala szerint kellene magunkban tartani? Vagy nem kellene magunkban tartani, mert ha a másiknak nem tetszik, akkor az csak az ő fala miatt van? Leledzik itt némi ellentmondás.

[@csillakata1]

Mivel ez egy hihetetlenül komplex téma - mint minden -, jó lenne külön szedni, hogy olyan emberről beszélünk A, aki igaz kritikát mond egy másikról és látja a saját hibáit is B, igaz kritikát mond, de nem látja a saját hibáit C, hamis kritikát mond és nem látja önmagát se D, hamis kritikát mond, de látja önmagát, vagyis hazudik.

[@anitavarga5983]

A verbális, lelki bántalmazást ugyanúgy büntetni kellene, mint a testi bántalmazást!

[@danielvegh2767]

Igazad van...csak akkor sajna a nők 90%-a büntetve lenne...😢😅

[@gergoszabo539]

Az első 15 percben ez a ki mondhatja meg ki nem... én majd azt tudom... szerintem csak a sértett önérzeteskedés.... nem lenne jobb egy-egy kapott kritika valóságtartalmát vizsgálni az instant forráshiteltelenítéstől? Azért biztos ti is láttátok már, alkoholistáknál, nőverőknél, hadd ne soroljam még kiknèl, hogy nem "lehet" megmondani nekik az igazat... Itt önvédelem szempontból igazi önismeret kell. Engem pl. az alapból műveletlen és adott tèmában járatlan emberek vèleménye teljesen hidegen hagy. Pl. Aki 2 perce ismer... egyszerűen CSAK véletlenül mondhat igazat... megalapozottan biztos nem.

[@55any18]

Palik Laci mondja rettentően sok vendégének a podcast- jében,hogy "kiléptél a fényre, bírnod kell a kritikát", a nézőnek "joga van"a véleményéhez, mivel ismert ember vagy , ez a része az életednek...és a végén ezek a meghívottak még el is hiszik Neki,hogy ez így OK. Borzasztóan káros ez szerintem... Hiába vannak érdekes beszélgetések, ha ez elhangzik, nem bírom nézni tovább.