A liberalizmus halott, és mi öltük meg? - Gondolatok Francis Fukuyama új könyvéről

Francis Fukuyama talán az egyik leginkább félreértett kortárs gondolkodója a politikai- és társadalomfilozófiának. Leghíresebb (és leghírhedtebb) műve A történelem vége és az utolsó ember, amelyben a hétköznapi vélekedés szerint az amerikai filozófus amellett érvel, hogy a Szovjetunió összeomlása után a társadalmi berendezkedések között kiütéssel győzött a liberális demokrácia és ezzel véget ért a történelem. Aki azonban végigrágta magát ezen a köteten, az tudja, hogy ez így, ebben a formában nem igaz és Fukuyama nem a liberalizmus diadalát hirdette (inkább csak annak szellemi meghaladhatatlanságát). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már ebben a főművének tekintett könyvében is megkérdőjelezi a liberális demokráciára berendezkedő társadalmak hosszú távú fennmaradását, sőt, még olyan jóslat is kiolvasható az 1992-ben megjelent kötetéből, amely szerint a jövőben nagy valószínűséggel nihilista háborút indítanak majd a liberális demokrácia ellen - méghozzá éppen annak saját gyermekei.
Mindezeket figyelembe véve - és mert nagyon úgy tűnik, hogy az élet igazolta a filozófus ezen meglátásait - korántsem meglepő, hogy Fukuyama A történelem vége után 30 évvel a liberális eszmével kapcsolatos elégedetlenségekről értekezik A liberalizmus vesszőfutása című legújabb könyvében.
Facebook: / blg101
Recenzióm a könyvről: nepszava.hu/32...