Archív: Villamos áthelyezése a szombathelyi vasútállomásról a Smidt múzeum udvarába - 2007.07.11.

Olvasónk kérésére kerestük elő a 17 éves felvételeket és itt is megosztjuk, hátha más is szívesen nosztalgiázik.
Idézet az áthelyezéskor írt cikkből: "Az utolsó villamos 1974. augusztus 20-án gurult végig fellobogózva a város utcáin, mielőtt rázárult volna a remíz ajtaja. A szombathelyieket állítólag akkor nem nagyon hatotta meg a megszüntetés. Azt mondják, aki sietett, az inkább gyalog ment, ami természetesen enyhe túlzás, de a 10-15 kilométeres sebességet tényleg nem lehet száguldásnak nevezni, a csúcssebesség pedig valahol 40 km/h körül mozgott. (Azért azt vegyük figyelembe, hogy akkoriban még nem volt jellemző az az eszetlen rohanás, kapkodás, mint napjainkban, nyugodtabb életvitelt folytattak az emberek.) A jegy viszont olcsó volt. A vonal megszüntetéséről a határozatot Budapesten hozták meg. A fő indokok között szerepelt, hogy a villamos akadályozza a forgalmat, nincs irányjelzője és nem a menetiránynak megfelelő oldalon közlekedett. Ma már szinte hihetetlen, de sebességmérő sem volt a villamoskocsikban.
A szombathelyi volt a Dunántúl első villamosvasútja, az országban pedig a harmadik Budapest és Pozsony után. 110 éve, 1897-ben indult meg a közlekedés, a Dunántúlon egyébként csak Sopronban és Pécsett épült ki később villamosvonal. A dualizmus korában dinamikusan fejlődő szombathelyi urbanizációnak egy fontos momentuma volt, hogy a helyi tömegközlekedést villamosvasúttal oldották meg - mondta el megkeresésünkre dr. Kalocsai Péter, a BDF történettudományi intézetének adjunktusa, akinek a kutatási területe a várostörténet, közlekedéstörténet.
A villamos 5 percenként közlekedett, keresztülszelte a korabeli várost. Megbízható volt, reggel 5 órától az utolsó budapesti vonat érkezéséig, 23.15-ig, vagy annak késése esetén a beérkezésig közlekedett. Három kitérőben kerülte egymást négy kocsi. A legnagyobb kiterjedése a villamosvasútnak 3116 méter volt. A végén 2,8 kilométeres szakaszon közlekedhettek az utasok. Korábban a most ÉDÁSZ telepként ismert, korábban Vasvármegye Elektromos Társaság telephelyén volt a remíz és 1915-ben adták át a Kálvária úti végállomáson az új remízt. A villamosnak kb. 200 méterenként volt megállója, mivel a polgárok elvárták, hogy minél közelebb álljon meg a villamos a lakásukhoz.
(...)
A megszüntetés előtti évben kb. 7,5 millió utasa volt a villamosnak. Tavaly, 2006-ban a Vasi Volán összes helyi járatán a becslések szerint ennek csupán a duplája. Csúcsforgalomban ikerkocsi járt, mögötte pedig egy szóló kocsi, normál esetben pedig kisebb kocsik közlekedtek.
Az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció kimondta, hogy a vidéki városokban az egy vágányú villamosvasúti vonalakat meg kell szüntetni és a gépjárműközlekedést kell erősíteni. Akkoriban ugyanis olcsón kaptuk az olajat a Szovjetúnióból. A Városi Tanács nem akarta megszavazni a megszüntetést, de a pártfeladatot teljesíteni kellett. Az utolsó villamos legördülése után hamar felszedték a síneket.
(...) Kalauz volt, a villamoson lehetett jegyet venni annak, akinek nem volt bérlete. A villamos vonaljegy 60 fillérbe került, miközben az autóbuszjegy 2 forintba. Viszonyításképp: egy kifli 40 fillér, egy poharas tejföl 2,50-be került ezidőtájt.
A megszüntetés előtt a szakemberek már elhanyagolták a sínpályát, ennek több kisebb kisiklás lett az eredménye. Ha az utasok nem tudták visszabillenteni a több tonnás szerkezetet, akkor egy másik villamossal húzatták vissza. Komoly tragédia azonban nem történt Szombathelyen. A többi járműhöz képest a villamos halkan gördült a síneken, csupán a kanyarokban volt jellegzetes csikorgása. A csendes közlekedésnek köszönhetően előfordult, hogy figyelmetlen gyalogos lépett a jármű elé. A villamosnak a KRESZ szerint mindenhol elsőbsége volt, ezért a forgalmasabb kereszteződésekben dugókat is okozott. Akkoriban még nem voltak közlekedési jelzőlámpák, vagy várost elkerülő gyűrűk.
Villamosok sanyarú sorsa: MÉH-telep és szerszámtároló
Néhány szombathelyi villamoskocsi - köztük az ikerkocsik is - a MÉH telepen végezte, egy eljutott a grazi múzeumba és van belőle a fővárosban is. A legtöbb kocsit szétszerelték és megsemmisítették. Kevesen tudják, hogy Szombathelyen található még egy villamos, az oladi városrész szélén, egy italmérés udvarán áll, nem túl rózsás állapotban. A most áthelyezett 1-es pályaszámú villamost 1927-ben gyártották és Szombathely Budapesttől kapta 1951-ben, miután ott kivonták a forgalomból. A megszüntetéskor 18-as volt a legmagasabb pályaszám. A 4-es kocsi a 80-as évekig az ingatlankezelő udvarán állt a Sági utcában, majd a vállalat KISZ-csoportja ócskavasként értékesítette a MÉH-nek. Az 5-ös kocsi az Egészségügyi Gyermekotthon udvarán amortizálódott sokáig, jelenleg Budapesten várja, hogy valaki kezelésbe vegye. A 6-os pályaszámú villamos a grazi Tramway múzeum dísze. (Forrás: nyugat.hu)

[@zoltanv.7632]

Mennyi környezetbarát vasút- és villamosvonalat megszüntettek anno. 😔

[@batukakun5951]

Kis kiegészítés. 7-s már a Parti kertészethez bevezető út bejáratánál áll Az korábban a Nagytemplommal szemben lévő Forradalmi múzeum (Ma Egyházmegyei levéltár) udvaráról került Oladra. 5-s valóban Pestre került, hogy visszaalakítsák eredeti funkciójának megfelelően Sinautóvá. Járműszerkezeileg tudomásom szerint kész van, csak motorikusan nem sikerült az újítás. Tehát valoszínüleg máig a Fehérvári úti járműtelepen porosodik. 6-s viszont amely eredetileg Grazba került, ma már a Szentendrei Közlekedési Múzeumban van kiállítva. Egy rövid ideig Pesten a 32-sek terén is vendégszerepelt.