Beszélnünk kell! - A gyerekükre rátelepedő, leválni képtelen szülőkről (PODCAST)

[@HORBIKE]

Gondoskodásba csomagolt erőszakos kontroll...remek meghatározás!

[@martairen1751]

Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést! Funkció gyerek vagyok. A 13 éves bátyám halála után születtem vígasznak. Anyukám két éve hunyt el 90 évesen és az egész életemre rátelepedett. Velünk élt, minden percemet uralta.De én nagyon szerettem. Nagyon fáj, hogy már nincs.

[@sziromkati]

Azért azt is említsük meg, hogy Magyarországon lehet, hogy sokkal több fiatal elköltözne, mint ahányan megengedhetik maguknak, és ez nem pszichológia. Világranglistán Kolumbiával vagyunk egy helyzetben abban, hogy mennyire nehéz első saját lakást összehozni saját fizetésből, albérletben pedig sokszor a fizetése 1/3-ából egy közös szobára futja egy lakótárssal, miközben a fiatal még félretenni se tud. 19 évesen elköltöztem a szüleimtől, de látom, hogy mennyivel rosszabb most a lakhatási helyzet, és nagyon nehéz helyzetben van az, aki most 19-20-21 évesen leválna, ha esetleg nem kap kollégiumot, vagy fizetnie kell a tandíját is. A fizetések nem nőttek a 2-3-szorosukra, mint az albérletárak az elmúlt 6-7 évben.

[@Ndre79]

Szó volt róla, nem figyeltél.

[@csillamegyeri8900]

Atyaég, én egy helikopter szülő voltam . Igaz kb 2 éve elengedtem. Szenvedek mint egy kutya, de tudom neki ez a jó !

[@dianaburger6263]

Olyan jó hogy belátja. Nagyon tisztelezre méltó. Sajnos anyám erre a mai napig nem jőtt rá. Nem tudtunk soha beszélgetni mert ő kilép azonnal a beszélgetésből.

[@reno7529]

❤❤❤❤

[@oromdulo]

Szuper beszélgetés volt! (Legközelebb egy pohár vizet valaki adjon már a Noéminak).

[@dianaburger6263]

A régi generáció ( 70 év körüliek) háborús szülők gyereke, sérült. Ezért az ő gyermekeik ( 30- 50 évesek) nagy nyomás alatt voltak.... Ebből rengereg probléma származik később. Rengetegen szenvedtek a 30- 50 éves korosztályból ettől. Jó, én speziális eset vagyok mert anyám erősen nárcisztikus, rosszindulatú és gonosz mindenkivel. " Én adom a kenyeret." .. mindenkit kikészített, összeveszejtett a sok hazugsággal. Ezért menekül előle mindenki a mai napig is. Én néha felhívom de úgy beszél velem mint a vetélytársával, nem mint a lányával.

[@ilonadavid7233]

Számomra nagyon hasznos,és aktuális beszélgetés volt.Nagyon jók a konkrét példák benne.🙏

[@juliamajor9694]

Köszönöm♥️, végig bólogattam! Nagyon várom a második részt!🌷

[@monikaerenyi9825]

Fantasztikus, nagyon jò, tanulsàgos, imàdom hallgatni! 🤗

[@p.boglarka]

Minden percét imádtam...köszönöm!

[@krisztinagoder1572]

Szívtam magamba minden egyes elhangzott szót. Köszönet!

[@florahorvath9987]

Na ez most nagyon kellett... Végig mintha anyósomról beszéltetek volna

[@mea4280]

Ismerős.. Nálunk anyós, após (elváltak) ..mikor hazaér a párom, a telefon még akkor is a fülén.😔

[@1969Ildiko]

Köszönöm, most minden a helyére került

[@lmTheMink]

Jesszuskám! Anyósom magára ismerne, ha hallgatná! 😂

[@monikadobsafodor4286]

Nagyszerű volt, köszönöm!

[@wolfcats94]

Nálunk anyós bemászott a kisfia ágyába miközben én is ott feküdtem. Mert milyen cukik vagyunk. Nem vettem a jeleket. Most a váláson gondolkozom hitellel, gyerekkel a vállamon. Anyuci pici fiához mentem hozzá, későn ébredtem fel. 😢 Én ebben nem vagyok észre véve.

[@szabinamozes4020]

Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést. Hihetetlen, hogy mennyire magamra és anyámra ismertem ezzel kapcsolatban. Fizikailag már 10 éve leváltunk, de lelkileg nem teljesen sikerült. A kérdésem az lenne, hogy mi történik ezzel a kötődéssel amikor a szülő meghal?

[@katalinkoszeghy2211]

Ôriàsi! Kb megbeszèltétek az èletem! 😉

[@bernadettfodor2486]

Nagyon hálás vagyok minden szóért🙏köszönöm

[@gleam2983]

Sajnos, vagy nem sajnos, én és a lányom sem tudtunk egymásról leválni, de ezt a sors hozta így. Mára öt tagú családdá váltunk, két unoka van. Én nagyon szeretnék látni olyan videót a témában, ami egy ilyen család működéséről szólna, ahol jelen van az anyós, mint jómagam, mert a legjobbat szeretném mindenkinek, de elég nehéz, márcsak a kultúrális különbség miatt is, ami a vejemet illeti.

[@baracskatibor1898]

Lehet valamit tenni abban az esetben, ha a szülô elvárja hogy gondoskodjanak róla, esetenként el is tartsák? Kezdjek el a szülôi instrukciók ellenére cselekedni?

[@Ventillator333]

Valamiért engem mérhetetlenül zavartak azok a férfiak, akikhez még 25-30 éves korukban is bármikor betoppant az anyukájuk, állandóan mosott, főzött és takarított rájuk. 5 percig sem tudtam ilyen családban megmaradni, nem egy kezdődő kapcsolatom halt így hamvába. De az az igazság, hogy sajnálom is ezeket a nőket, mert mindig azt láttam rajtuk, hogy ők ezzel a szereppel és a gyerekükkel mint "gondoskodnivalóval" azonosítják magukat. Ha a gyerek kirepül, megy vele a hasznosság érzése is. Illetve szintén fontos, hogy azért ha valakire 25-30 évesen az anyukája főz, akkor azért ott kettőn áll a vásár. Én nem fogadtam el lakást az apukámtól, mert tudtam, hogy abból a helyzetből nem lesz menekvésem. Szeretem, de ha az ember ismeri a szüleit és magát, akkor ezekben tud határokat húzni. Aki nem, az semmilyen szín alatt sem nevezhető felnőtt embernek. Szerintem. Egy nő.

[@annabosza8771]

Noemi nekem mar nincsen 66 evem (azt hiszem neked se 🤣) helyre hozni a dolgokat de meg hallgatom es el olvasom a konyveid. ♥️🥰

[@dr.kovarikatalin3602]

Kedves, okos, kellemes hangú Hölgyek! Sok okosat mondtatok, de a szeretet hiányzott mindenből, amit mondtatok. Önzésre, csak a saját maguk kiteljesedésére, örömére bíztattátok, akik titeket hallgattak. Nem elvárás mindig minden a ‘szörnyű szülő’ oldaláról, hanem csak szeretné ha kapna szeretetet, és esetleg azért kapaszkodik, mert nem kap semmit, vagy annyit nem kap, amennyire vágyna. A fiatal, akár van már saját családja, akár még nincs, a tiszteletet tartsa meg, szeretetet pedig adja a szülőjének. Ha szeretetet adna a szülőjének, a szülő is nyugodtabb szívvel, boldogabban értené meg az új élet helyzetet. Ti nem beszéltetek a szeretetről, amire az ‘öreg’ szülőnek akkor is szüksége van, amikor a gyermeke már felnőtt. Egyébként méltánytalan az élet.

[@blubmuz]

A szeretetet nem lehet kikövetelni se a szülő, se a gyerek részéről, legfeljebb a törődést.

[@Zizi-eo9kr]

Tud valaki segíteni abban, hogy ilyen esetben, mikor valaki képtelen leválni a szüleiről és elkezdeni a saját életét, a szülők esetleges halála hogyan alakítja a helyzetet?

[@gabriellam-br8tm]

Nehéz lesz,de mintha egy kő esne le az emberről.Én is ìgy vagyok,de alakul a helyzetem.Nagyon nehéz,mert minden egyes napom róla szólt.A munka sokat segìt,egy jó szakma ,a sajàt bevétel .

[@pescecanella4742]

Nem segít, továbbra is a betanult norma kísért.

[@gleam2983]

Én tudok olyanról, aki sajnos öngyilkos lett a szülei halála után, pedig megvolt mindene, de nem tudta a magányt elviselni. Mai napig nem tudom, miért nem alapított családot. Viszont olyanról is tudok, aki dolgozik, sokat kirándul.

[@melindapare2221]

Köszönöm szépen.

[@tamasit]

Az utolsó gondolathoz én hozzátenném, hogy a beszélgetéshez két ember kell. Ha a másik félnek nincs meg a kellő érzelmi intelligenciája akkor én mondhatok bármit. Hallottam olyan esetről, ahol a meny megpróbálta ezt, így, nyugodtan, higgadtan, kedvesen elmondani az anyósnak, ahogy Noémi előadta, és semmire nem ment vele, sőt, el lett küldve melegebb éghajlatra, mert az anyóst már alapjáraton is a menye intelligenciája, kedvessége irritálta tudat alatt, amiből neki magának kevés jutott. Ezt így sajnos ritkán lehet megoldani, ha nem társul egyértelmű határmeghúzással, de egy egyórás - meglehetősen konzervatív szemléletű - beszélgetésben ez egyáltalán el sem hangzott. Az embernek elsősorban saját magáért és a gyerekeiért kell felelősséget vállalnia, és csak ezután következhet az anyós/após/saját szülők. Ez nem azt jelenti, hogy ők kiszorulnak a körből, csak azt, hogy a fontossági sorrentben nem állhatnak ők az első helyen, mert pont akkor alakul ki a beszélgetésben említett hatalmaskodó viselkedésük.

[@dianaburger6263]

Ez a generációs kommunikációzavar nagyon aktuális. A szülőket kellene felvilágosítani. Komoly érzelmi zsarolást végeznek a gyerekkel kapcsolatban. Sokan ezért nem tartják a kapcsolatot a szülővel.

[@stellastella4597]

Igy igaz de általában hiányzik a szülökből az önreflexió, a belátás.

[@baracskatibor1898]

A jelenlegi törvények is azt erôsítik, hogy minnél jobban támaszkodjon a szülô a felnôtt gyerekre és ne tudjon a felnôtt gyerek teljesen levállni a szüleirôl!

[@spartan0721]

@@stellastella4597 Tisztelet-Tolerancia-Türelem

[@spartan0721]

Tisztelet-Tolerancia-Türelem

[@stellastella4597]

@@spartan0721 köszönöm a választ , bár olyan régen reagáltam ide, hogy már nem is tudom mi volt a téma😊

[@baracskatibor1898]

Két irányból közelíteném meg a témát: "A gyerekükre rátelepedô szülôk!" problémára egy részrôl a határ húzás a megoldás? Másrészrôl, a jogi okokból bekövetkezô otthon maradásra mi a megoldás?

[@nookamoody4408]

Már attól feszült lettem és gombóc lett a torkomban, hogy hallgattam…😬

[@andreakovacs2217]

💕

[@tompabora]

Kedves Alkotók! Nem értettem a 28.- perc körüli részt. A magyar fiatalok vs. európai fiatalok közti eltérést. Ők 26 évesen költöznek el vagy 26 százalékuk él otthon ami a 40-hez képest jelentős eltérés?

[@dianaburger6263]

Szerintem arról szól, az én értelmezésem szerint, hogy az anyagiak miatt nem tud az átlag a 27. életéve előtt otthonról elköltözni, holott a nyugati országokban élő fiatalok 19- 22 évesen már elköltöznek mert megtehetik anyagilag. Mi Svájcban élünk, lányom 19 évesen költözött, önálló. Az anyagi lehetőségek jobbak, nem olyan drága az albérlet arányaiban mint Magyarországon.

[@stellastella4597]

@@dianaburger6263 szerintem meg pont Svájcban elég drága az albérlet. Inkább arról van szó, hogy külföldön a szülők maguk is egy kisebb albérletben laknak(legalábbis a bevándorló családok biztosan) és a fiataloknak térre van szükségük, akik nyugat európában már eleve 15-16 éves koruktól fogva elkezdenek dolgozni. Így könnyebb a leválás is anyagilag a 20-as éveik elején, míg a magyar fiatalok érettségi előtt 18-19 évesen még egy percet sem dolgoztak (maximum nyaranta valamilyen diák munkában).

[@spartan0721]

A beszélgetés margójára: A szeretet a legfontosabb és a kapcsolatok ápolása! Az ifjonti nemzedék önállóságot akar mindenben és szentül meg van győződve arról, hogy tud mindent... Legyen...! De akkor miért van az, hogy ha "megsebzik" rohan a szülőhöz, kötözésért-vígasztalásért... A slamasztikából húzza ki a szülő, de különben le van fütyülve! Élni és élni hagyni! Tisztelet-tolerancia-türelem...

[@eszterszadai5806]

Igy igaz!

[@szoya5365]

a nemlájkolók vajon mit nem lájkolnak? rádöbbentek valamire, és bugyután kivetítitk, vagy nem értik, hogy ez a téma pszichológiai tény, mint 2+2=4?

[@zsoltdencsi8698]

Igen, pontosan. Amikor valaki szeret egy életen át sötétben ülni és te rákapcsolod a villanyt, felháborodik és tagad...

[@webertybee6513]

Rengeteg általános gondolat fogalmazódott meg ebben az egy órában. Elhangzottak igaz, érvekkel alátámasztott kijelentések is. Viszont szerintem, egyszerű halandó, maholnap 6 évtizedet magamögött hagyó emberként, nem tudok egyett érteni olyan gondolatokkal, kijelentésekkel, amik itt ráadásul mint tanácsok hangzanak el, hogy a szülőnek és a szülőkhöz semmilyen kapcsolódás nem hasznos sőt, káros...nos a mai világban ahol, amikor a gyermekeinknek amúgy is rengeteg új hihetetlenül, villám sebességű, szinte utolérhetetlen, legtöbbször az is, élet helyzettel kell szembe nézniük, a szülők igenis támaszt, biztos pontott, mindig kihasznalható, a szó jó értelmében, alakot reprezentálnak. Túl kevés gyermek tudja ma mi az, hogy tisztelet. Valakit, bárkit! Legtöbbjük, szerintem, saját magukat sem tisztelik. Ahhoz, hogy egy olyan társadalomban mint amiben élünk és élni fognak ők, lehet , hogy a tisztesség, becsület, igazmondás, szeretett, a másik elfogadása, nem lesz mérvadó, de akkor az is nagyon valószínű, hogy keserves időket kellesz nekik megélniük. Kívánom, hogy én tévedjek!

[@punkostinora]

Érdemes lenne újra meghallgatnia, leválásról és nem elválásról van szó! Amikor megházasodik a gyerek, az ő elsődleges kapcsolata a házastársához fűzi, nem a szüleihez. Ezt a szülőnek meg kell értenie, különben a gyerek házassága tönkre fog menni. A felnőtt gyerek nem a szüleinek, hanem a szüleiért felel. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti őket.

[@webertybee6513]

@@punkostinora...én meghallgattam de nem azért mert félreértettem volna, hanem mert eltelt 1(egy) év amióta én írtam...szerintem Nórának kellene még egyszer elolvasni amit én írtam. Köszönöm.

[@punkostinora]

Nem hangzott el tanácsként ilyen formában, hogy káros lenne a szülőkkel kapcsolódás. Az nem mindegy, hogy a kapcsolat alá-fölé rendeltségi viszonyból egyenlőrangú viszonnyá válik-e… ahogyan egészséges lenne. Nem értem, ez miért gond.

[@myfluteatemyhomework]

A "tiszteld apádat és anyádat" után olyat is írnak ám, hogy "elhagyja apját, anyját...". :)

[@janosnepetocz6040]

Hiányzik a család definíciója, egészséges kezelése. A legkárosabb fogalom a mai világban a leválás fogalma, eg,ütt a kiscsaláddal.