Beszélnünk kell! - A halálról és a gyászról (PODCAST)

[@laszloborka3333]

Köszönöm ezt a beszélgetést, feleségem 42 évesen hosszú küzdelmes betegségben augusztus 30an itt hagyott bennünket, végig kísértem a beteg útján,gondoskodtam róla,apoltam és mindent megtettem hogy meggyógyuljon.Sajnos nem tudtam elköszönni tőle,3percel előbb elhunyt mikor beértem hozzá a korhazba,oda ültem mellé,megcsokoltam a homlokát, fogtam a kezét, azóta eltelt egy hónap,a napjaim egyre rosszabbak, minden nap egyre mélyebbre kerülök,a pokolban érzem magam,kezdek bele őrülni, üres lett az életem,43eves vagyok, nem tudom de mar nem akarok evvel a fajdalommal tovább elni,itt maradtam és minden nap megelem a poklot, nagyon hiányzik, nem tudom hogyan tovább,ezt feldolgozni nem tudom és nem is akarom.

[@annibregovits7426]

Köszönöm ezt a beszélgetést, Férjem fél éve ment el. Kórházba nem szerettem volna, h bekerüljön, mert segíteni nem tudtak, házi ápolókkal ápoltuk. Két héttel, mielőtt elment, egyszer csak tényszerűen közölte, "meghalok". Nem tudtam, hogyan kezeljem ezt, úgy viselkedtem, h hétköznapi rend szerint cselekedtem. Az utolsó napon, nem tudom miért, de belülröl éreztem, tetőtöl talpig lemostam, és csak ösztönből, zokogásba törtem, és fél óra hosszat elköszöntem Tőle. mindenről beszéltem és zokogtam közöltem, h 51 év alatt amit mi átéltünk, akárhova kerül és én akárhol vagyok, leszek, de mi mig világ a világ összetartozunk. A nagy barna szemeibe néztem.Egyszercsak a keze kicsúszott a kezemből, és feje oldalra billent. 76.életévében távozott el mellőlem.

[@anneboszi]

Így kell elmenni... Megkönnyítetted neki. Sok erőt a gyászban!

[@annibregovits7426]

@@anneboszi Köszönöm. Jól esett a válaszod. De nem könnyű ezt végigélni.

[@lmTheMink]

@@annibregovits7426 Sok erőt kívánok neked! Fogadd őszinte részvétemet! A legjobbat tetted a férjeddel, amit az adott helyzetben tehettél!

[@annibregovits7426]

@@lmTheMink Köszönöm, jól esnek szavaid, és sok erőt adnak a tovább éléshez. Sok szeretettel . Üdv. Anni

[@Orseh]

Annyira jó hallgatni ezeket a podcastokat! Ahogy Kriszta minden kérdése után Noémi vesz egy nagy levegőt, az annyira megnyugtató, és szinte látom magam előtt, ahogy átgondolja abban a nagy levegőben az egész nagy monológot, amit a kérdésre válaszként fog adni, és ami végül minden szavában tökéletes lesz. Nem szűnök meg csodálni ezeket a párbeszédeket, amik lezajlanak ezekben a videókban. Ne hagyjátok abba, hihetetlen mennyire jók vagytok együtt, és a témák is nagyon megfogóak!

[@timeakoreny2202]

Én kb 9 hónapig mindennap sírtam, mikor elment a párom. Nagyon jó volt begubozni. Nem tudtam , hogy depressziós vagyok..csak mikor már jelzett a testem. .. sajnos híztam is. Örülök ennek a videónak, nagyon profin el mondtatok mindent!!! Köszi ♥️😇🙏

[@mariakajtarnetiborcz9633]

II. János Pál pápa mondta : már ne imádkozzatok értem hagyjátok már meghalni... ❤️... Nagyon kell ez a beszélgetés!! Köszönöm szépen!!!

[@zsofiful]

Köszönet ezért a beszélgetésért! Nagyon nehéz feladat a mai társadalmat megreformálni a gyászhoz való hozzáállás szempontjából, de minden ilyen érzékenyítő podcast, előadás, könyv stb. számít. Kár, hogy ahogy ti is mondjátok, ezekre kevesebben kattintanak, valószínűleg éppen azok, akik (mint én is) már átmentek egy vagy több komoly gyászmunkán, és ezért rájöttek, hogy nagy szükség lett volna erről már korábban is hallani. Tényleg mennyire fontos, hogy el tudjunk búcsúzni! Sajnos még amikor akarnánk, mert rájöttünk hogy ez fontos, akkor sincs mindenkinek erre lehetősége, vagy baleset miatt, vagy mert az utolsó időszakban a haldokló már nincs eszméleténél vagy nem tud beszélni. Azért mi mondjuk ki hangosan, vagy üzenjünk a lelkünkkel, hátha még eljut hozzá valamilyen magasabb csatornán...

[@laszlokutai5974]

Köszönöm , hogy Hallhattam . Hála . Tanítani Lenne Szükséges .

[@katucika]

Hatalmas segítséget kaptam, nagyon szépen köszönöm! Egy 3 éves kislány anyukaja❤️

[@lilipoczik3591]

2,5 éves volt a kislányunk, amikor a dédije elment. Elmondtuk neki, hogy elköltözött a csillagok közé. A temetésen nem vett részt, a toron ott volt. Gyújtottunk egy gyertyát érte itthon, beszélgettünk, meséltünk róla. Megbeszéltük, hogy személyesen már nem találkozunk vele, de mindig velünk lesz, sokszor gondolunk rá. Idén 3,5 éves volt, amikor a dédi papája elment. Ugyanazt tettük, amit 1 évvel ezelőtt, ez a mi családunk szertartása. A gyertya fénye mellett összebújva beszélgettünk, sok mindent kérdezett, válaszoltunk rá. Érdekes volt, hogy megkérdezte a végén, hogy a kis Jézus miért ment el. Foglalkoztatta a téma így karácsony környékén. Nem vagyunk vallásosak, de a (gyerek) Bibliával ismerkedik már, betlehemeztek az oviban is. Csodálatos ezeket a pillanatokat megélni vele együtt. Nekünk így kerek. 🥰 Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést is! Szeretlek Benneteket hallgatni. 😊 Jó, hogy vagytok nekünk! ❤️

[@anikokaracsony3927]

Most erre nagy szükségem volt. Köszönöm!

[@apukicsilanya6500]

Édesapám néhány nappal ezelőtt hunyt el.Négy és fél hònappal a diagnózis után. Első tünete volt a betegségének a beszédzavar, az első tünet után egy hèttel már nem tudott beszélni. Haláláig èp maradt a tudata.Pedig ebbe bele lehet őrülni...Néhány hét után már írni,sőt lerajzolni sem tudta mit szeretne. Szerettem volna szeretgetni,beszélni hozzá. Mindig elküldött minket,egyedül akart lenni. Óriási űr van bennem nagyon szoros volt a betegség előtt,egész életünkben a kapcsolatunk. 2 héttel a halála előtt találkoztunk utoljàra,mert külföldre kellett utaznom.Annyit tudtam mondani neki "nagyon nagyon szeretlek,amint tudok jövök vissza,két hét mùlva itt leszek újra".Mosolygott,megfogta a kezem.Nem várt meg.... 2 nappal az érkezésem előtt elment.

[@katalinkarandi1164]

Köszönöm. 🙏

[@melindapare2221]

Sziasztok. Egy és fél éve, hogy a férjem meghalt. Hosszú betegség után. Azon a héten olvastam Noémitől a gyász természetének szakaszait. Záró gondolatként, mint vígasztalás /szerintem / az hogy " A gyászt benövi az élet." Megvallom, megkönnyebbülést hozott ez a reményteljes gondolat. Minden szakaszán, betűről betűre túl vagyok. Most így látom "a gyászt benövi az élet" gondolatát. Az együtt megélt 28 évünket férj és feleség kapcsolatában, amiben tapasztaltunk felemelkedéseket, bukásokat, csodálatos és fájdalmas eseményeket mint egy földarabot kaptunk hozzá, hogy műveljük. Tettük ahogy tudtuk. A halál tarolt. Maradtam a minden reggeli ébredésekkel, s az élet elkezdte benőni a Mi Földünket nélküle. Az "Élet" nekem a Fűmag. Minden nap szórtam bele egy kis magot. Locsolom a szeretetemmel, az együtt megélt ilyen - olyan érzésekkel, emlékekkel. A Fű csodálatos, zöldellő, sűrű mezővé nőtt. Benőtte a Földet. Nem látszik, annyira sűrű és szép, a rajta zöldellő csoda., de OTT VAN ALATTA A FÖLD.! Köszönöm a beszélgetéseteket, mindegyiket. Segítsetek velük. Szeretlek benneteket nagyon.

[@lmTheMink]

Basszus, ezt majdnem megkönnyeztem! Nagyon szépen írtad le! Sajnálom a veszteségedet, de annak örülök, hogy egy ilyen szép dolog nőtt ki belőle, és sikerült egy ilyen élménnyé konvertálnod!

[@tral_lala374]

Ez gyönyörű. Köszönöm ♥️

[@gabriellakakuk]

Sokat adott ez beszélgetés nekem! 😥 Köszönöm ezt a témát! 💗

[@fruzsinaharomszeki-virag801]

Az én lányaimat három éves koruk óta érdekli a halál témája. Mindig az életkoruknak megfelelően válaszolok, de sose hazudok és nem mismásolok. Muszáj erről beszélni velük, akármikor feljön bennük a téma. Illetve sokszor előjön a dédnagyapjuk is a beszélgetésekben, kérdeznek róla, érdekli őket az ő személyisége, milyen volt, miket csinált, pedig nem ismerték.

[@angyalvad9243]

Nem tudom mások hogy látják de szerintem ezt is tanítaní kellene azt hiszem hogy a 21 század egyik átka hogy nem tudunk szembe nézni a halállal nem tanítják meg hogy kezeljük hogy fogadjuk el pedig mindenre meg tanítanak csak arra nem hogy egyszer mindenki meghal és akkor ezt valahogy kezelni kell aztán elengedni hogy tovább tudjunk lépni

[@viktoriajambrovics]

Jó téma, sokat adó beszélgetés! De mi van ha az ember nem tud felkészülni egy szerette halálára? (Pl: balesetben elhuny valaki vagy öngyilkos lesz vagy megölik,stb..) ha nincs idő elköszönni és csak hirtelen a "senkiföldjén" találja magát az ember..én erről is szívesen hallgatnék egy beszélgetést majd! :)

[@lmTheMink]

Ezt a részét én is hiányoltam, mert nyilván az ő élményeik között ilyen nem szerepelt, de még említették is, hogy amiket mondanak, azok a hosszú betegeskedések utáni halálra vonatkoznak! ☹️

[@ornastein4766]

Very important discussion! Thanks!

[@molekulaTV]

Ezt a beszélgetést a nap 24 órájában lehetne hallgatni drágák.

[@erikaverli328]

Ezt a beszélgetést megsirattam....

[@editcsillasomos]

A halál témájához is Polcz Alaine és Popper Péter hozzászólt. Örülök, h. ehhez nyújtott segítséget ez a beszélgetés....

[@magdaruhig782]

Egy kivul allonak mindig konnyebb beszelni,benne voltam es benne vagyok,de a halal tudataval nem konnyu szembe nezni a beteggel es olyan dolgokrol beszelni ami az elmulast jelenti.Sajnos a valosag messze van az elmelettol.

[@laszlokutai5974]

Teljesen Egyetértek . 77 év .

[@enymlang3095]

Másodszorra hallgatom a beszélgetést és hirtelen felfigyeltem a 40 éves fiú esetére..... megdöbbentő hogy ugyanez játszódott le a családomban, apám gépiesen etette az édesanyját, aki ellökte a kezét... ő csak tőlem az unokájától akart elbúcsuzni, amit meg is tett és két perc múlva a kezemben meg is halt, a személyzet is őrület mit rendezett, futkostak...rájuk kellett szólni hogy hagyják már békén, nem látják hogy ennyi volt... Maga a cirkusz és a fontoskodás elvonja a figyelmet a lényegről, jobb lett volna ha nyugodtan és csendben el tudunk búcsuzni tőle, e helyett kikűldtek a folyosóra és már csak a temetőben láthattuk őt

[@faragoannamaria7764]

Biztos,hogy jó egy gyerek lelkének,ha látja egy szerette haldoklását? Ahogy egy szülésre se engednék be gyereket. Kritika nélkül idealizálunk egy régi gyakorlatot. Ha haldoklom majd,és lesz már unokám,semmiképp se szeretném,hogy egy életkor alatt ott álljon az ágyamnál.Nem szeretném traumatizálni ezzel.

[@florabalintnekovacs5093]

Szerintem könnyebb így feldolgozni, mintha elidegenítve lennének. De tiszteletben tartom ha valaki másképp gondolja. Az én gyerekeim ott voltak a kistestvérük születésénél. Életük legszebb élménye volt. Én a gyerekeim karjában szeretnék meghalni (reméljük, dédmama koromban)...

[@faragoannamaria7764]

@@florabalintnekovacs5093 A gyerekeim feltehetőleg mellettem lesznek.De én KISGYEREKEKRŐL írtam. Nem gondolom,hogy egy kiskorút ki kell tenni akár a haldoklás,akár a születés látványának.

[@JAVINCZE]

- nem is volt így , a felnőttek gondosan mérlegeltek a helyzetben , mit és mennyit , az biztos az atmoszféra az más volt , érintett .

[@lmTheMink]

@@faragoannamaria7764 Előttem nem volt titok a haldoklás, nem volt titok a temetés. Pontosan tudtam, hogy ahogy az állatok meghalnak (lásd disznóvágás, tyúkvágás), úgy az emberek is meghalnak. 4 évesen már láttam, hogy hogyan bújik ki a tojásból a csibe és hogyan születik a kisborjú. Tudtam, hogy mi a kezdet és mi a vég és soha nem féltem se a halottaktól, se a szellemektől, se magától a haláltól. A mai napig úgy gondolom, hogy a lehető legegészségesebben állok a halálhoz, amit nem csak mondok, hanem sajnos jópár ember elvesztése miatt a gyakorlatba is átültethettem. Szerencsém volt, hogy úgy nőhettem föl, hogy körülvett az élet és a halál, mert ezek a dolgok ruházták fel jelentőséggel az átlagos, hétköznapi pillanatokat! (Legalább is én így látom.)

[@faragoannamaria7764]

@@lmTheMink Nem eltitkolásról,álszent viselkedésről beszéltem Hanem arról,hogy nem tennék ki gyereket annak,hogy akárcsak az ajtón kivülről is végig kelljen hallgatnia egy szeretett ember haláltusáját.

[@erikaszedlak20]

Engem legközelebbről a vetélésem kapcsán érintett meg a halál, ami furcsa, mert még nem is élt igazán....nekem ezt nyilván nehezebben ment megemészteni, feldolgozni mint mondjuk a sokat megélt dédim halála 😪

[@lmTheMink]

Kérlek, ezt értsd jól : A marketingeseknek is tanítják, hogy bármit akarnak eladni, azt nyomják a potenciális vevő kezébe, mert attól, hogy megfogták, már a sajátjuknak érzik! Ezért (és sok másért is) van, hogy sok örökbeadó anya a szülés után, mikor megfogja a gyerekét, meg is gondolja magát és nem adja örökbe! Hogyan lehetne elvárni, hogy könnyen eméssze meg az ember annak az elvesztését, aki benne növekedett, mikor egy parfümöt is meg akarunk tartani, ha már a kezünkbe adták?! Kitartást és megnyugvást kívánok neked, és őszinte részvétem!

[@erikaszedlak5171]

@@lmTheMink köszönöm szépen 🥰 már 4 éve történt, de minden nap gondolok rá. Talán ez normális, de az is lehet hogy nem tudtam jól feldolgozni... Nem tudom 😧

[@rozaliaszegedi1733]

Üdvözlöm önöket, a videón látszik hogy fiatalok, szépek,okasak,tanultak,,,, KÖNYVBŐL,,. elmondják,de amit elmondanak azt, ÉLNI kell,,Amit te elmondasz az volt a tökéletes élet, és azt úgy hívták hogy CSALÁD,,, összetartozás élettől halálig,,!!!Ez a természetes, együtt élünk együtt halulk, étkezünk,egy jóban és rosszban,,,Ma mi van??? Senkit nem érdekli a család másik személye, bánata, a lelki problémája,, Ezért van annyi depressziós beteg,,Kit érdemli mid fáj, hogy éhes vagy és éhen halsz, hogy fázol,,nincs időm veled vagy másokkal foglalkozni,, Rohanás az élet és önző, pénz hajhasz,,Es ti jött a halál meg magyarázataval,,,Ne nevetés, Mindenki szarik bele ki mi és mikor döglik meg, nem számít eggyel kevesebben vannak, több jut neki,,,HA törődnenek a halál,most nem lenne háború!!!!A születés,,. na és ha megcsinálták,ki is kell jönni,, A mai fiatalok újjal mutogatnak egy várandós asszonya,, nem az jut az eszébe hogy ott egy élet van benne, hanem hogy milyen jót szexszelt!!!! ÉS szarik átadni a villamoson a helyit,,, Úgy hogy feleges nektek mosolygós hangnemben beszélni, életről, és halálról,,! Üdv mindenkinek RÓZSIKA NÉNI ☝️🤔🤥🤭🇭🇺👵