DiSPUTA / A FÉRFI FELELŐSSÉGE ELTARTANI A CSALÁDOT - TEREPMUNKA

A következő vitára készülve Ung Dani vendégül látja a csapatát, és jól bereggeliznek, 🍽️ miközben Molnár Jankáék a természetben piknikeznek. 🌳 Utána a Megálmodók Lami Juli újságíróval találkoznak, aki több mint négy éve egyedül neveli örökbefogadott kislányát. 👩‍👧 A Megoldók pedig a háromgyerekes Tomcsányi családhoz látogatnak el, ahol a férfi a családfenntartó. Ebből is vitán felül izgalmas vita lesz! 💥
Kövess minket a többi csatornánkon is extra tartalmakért!
jovoalloakademia.hu/
/ jovoalloakademia
/ jovoalloakademia
/ jovoalloakademia

[@sallagjanos7288]

Kérlek, legközelebb a zsűribe kicsit értelmesebb embereket hozzatok❤

[@zsuzsannacserny3068]

Osztom

[@klaudiapetrovszki5856]

Sziasztok! Bocsánat, hogy bekérdezek erre, de nekem nem áll össze. Miért nem ugyanahoz a családhoz ment mindkét csapat, vagy legalább ugyanabba a modellbe tartozó családhoz? Annyira érdekelne, mit hoztok ki az alap mondtatból - főleg, hogy már ennek a videónak az első felében is láttam, mennyire különböző bőrönddel mentek bele a témába. Már az is kitöltene 45 percet, ha csak mindenki saját maga mellett érvel. Mármint a maga szemszögéből nézve. Az, hogy egy egyedülálló anyát követ az egyik csoport, nem ugyanazt a képet adja, mint 1 teljes család felosztott / vagy megosztott szerepekkel. A családanyának választás, hogy otthon marad, az egyedülálló még csak nem is dönthet, hiszen ha dolgozik, ha otthon marad, akkor is feladja az életét, de mivel ott nincs férfi kép, így az szerintem szembe állítva a másikkal, nem idevaló élethelyzet. Amúgy azt sem tudjátok előre, hogy mellette vagy ellene fogtok érvelni? Ha igen, akkor miért spontánra van szervezve? Ha ott és akkor szembesülsz azzal, hogy olyan oldalon kell állnod, amit alapból nem támogatsz, nem lehet rendes érveket összeszedni, sok a megakadás vagy a témaeltérés veszélye. Szerintem. Amikor ezt írom, még nem láttam minden videót, csak következtettem a látottak alapján, bocsánat, ha tévedtem. De, ha nem előre vannak osztva a vita-állások, a véleményemet tartom. Bármi ellen vagy mellett érvelnie kell az embernek, arra fel kell jól készülni. Nem jó szerintem, ha van 1 álláspontod, azt elemzed, és majd amikor arra kerül a sor, aszerint szeded össze a gondolataidat, hogy melyik oldalra kerültél.

[@ManunaLokita]

AZ ilyen megjegyzések nők részéről, hogy "Ne csak otthon üljenek a gyerekkel. Luxus feleség, egyetlen dolog, hogy otthon üljek." Ezek a legkártékonyabbak a nőkkel szemben. Rettentő nehéz feladat otthon lenni. Pontosan az ilyen hozzáállás egyes nők részéről árt a CSAK otthon ülő édesanyáknak.

[@andrascseh5667]

Konkrétan lebecsülik a háztartással való törődés értékét.

[@b.h.8137]

A megfogalmazás tényleg nem a legjobb (legalább is az anyukák szempontjából, a luxusfeleségről azért nem képzelném, hogy majd ő áll neki vécét takarítani). Ugyanakkor el tudom képzelni azt is, hogy egy anyukának, aki "csak otthon ül" (és ezt most úgy értem, hogy csak otthon és máshol nem, tehát nem jár máshova pl dolgozni) lehet szüksége arra, hogy kiszakadjon a gyereknevelésből egy időre, pont azért, mert az is nehéz munka.

[@andrascseh5667]

Nekem az a kérdésem, hogy az ilyen légből kapott érveknek mi értelme van? Egy vita azért gyönyörű, mert van benne győztes, akit a vesztes elismer. De ehhez azonos hitrendszer szükséges, "A férfi felelőssége eltartani a családot" teljesen eldönthetetlen és értelmetlen. Felelőssége milyen célból? Az egyének boldogsága? A gyerekek jóléte? A társadalom fenntartása és fejlődése? Ezekre mind más más választ kapunk, de csak egy helyes oldal tartozik mindegyikhez. Sajnos a zsűri kompetenciája sem megbízható, ugyanis ha én bemondanám ezen a vitán hogy az egyéni célú álláspont az lényegtelen, senkit nem érdekel hogy valakinek szenvedés teljes állású anyának lenni, vagy férfiként annyit hajtani hogy ezt lehetővé tegye, amennyiben az örökség és a következő generáció szempontjából ez a helyes döntés, akkor valszeg lepontoznának. Aki érti miről szól az élet az viszont ezt látja. Aki meg nem, az reflektáljon 70 évesen nagymamaként 10 unokával, hogy cserélné-e 8-ra egy jobb karrierért, vagy nagypapaként házzal és stabil, támogató háttérrel, hogy a 10 unokás nagycsalád biztonságát és házuk/telkük méretét csökkentené-e hogy mosogathasson, és ruhát hajtogasson. De visszakanyarodva ha opció, hogy az ember a saját (múlandó) boldogságát helyezi előtérbe, akkor szabad a pálya, mehet a kötélhúzás.

[@klaudiapetrovszki5856]

Jó napot! Olvastam a komment végén a példát, amit írt. De nekem az inkább arra asszociál, hogy a szerepek felcserélése. Ha csak állításként bedobják ezt, hogy a "férfiak feladata eltartani a családot" - az én álláspontom egyértelmű nem. Mégis a példáját kicsit sarkosnak érzem. Szerintem egy család alapja 2 felnőtt ember. Szóval kell lennie egy anyagi és szellemi középútnak, ahol a kettejük gondolkodása találkozik. Kezdetnek 1 családi közös kassza. Azt szerettem volna ezzel röviden mondani, hogy jó lenne, ha egy család dinamikáját nem a kötelező szerepek határoznák meg. Ne azért legyen egy férfinek állandó, stabil anyagi helyzete, mert egy férfi pénz nélkül senki. És ne azért legyen valaki otthon maradó anyuka, mert a nő helye otthon van. Minden család egyéni rendszer, amit az alapító szülőpár kordinál, épít és tart fenn. Csak ez a mondat vitatémának, nekem kicsit általánosító.

[@andrascseh5667]

@@klaudiapetrovszki5856 Üdv. Értem amit szeretne mondani, de úgy gondolom nincs igaza. Nagyon fontos leszögezni, hogy nem a férfi és női szerepekből kiindulva képzelendő el a boldog család, hanem a boldog családból kiindulva képzelendő el a férfi és a nő szerepe. Ergo: Mi tesz egy férfit boldoggá, és mi tesz egy nőt boldoggá? "kötelező szerepek", "egy férfi pénz nélkül senki", "a nő helye otthon van" stb, ezek irreleváns dolgok, nem tudom honnan jöttek elő. Ezt a kérdést lenne érdemes feltennie önmagának: A pénz nélküli férfi boldog legbelül? A nő boldog amikor a munkahelyén a főnöke utasításait követi? Szerintem nem. Mi nem hozunk szabályokat, az emberi gondolkodás, pszichológia határozza meg az érzelmi reakciónkat.

[@KarthikeyanNarain]

Baromi nagy felelősség egy család... Én is a szülőkből, nagyszülőkből indulok ki, és annál semmiképp sem akarnám alább adni, mint ahogy ők viszonyultak hozzám. Nem csak az a lényeg, hogy legyen hol lakni, legyen mit enni, és hogy azért semmiben ne szenvedjenek hiányt a gyerekek, és a szülők sem, hanem, hogy járja át az egész családot egy globális jó hangulat. Egy biztonságérzettel megtámogatott vidám légkör. Na, és ez utóbbi szerintem egyértelműen a férfi feladata. Tehát, valamilyen szinten gyereknek maradni a gyerekek közt, és a pajtásuk lenni, a nőt is mindenben segíteni, de főleg pozitivitással. És ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a nő legyen a szigor, a rossz zsaru, aki mindig mindenkit leszid mindenért, az apa meg a jó zsaru, aki titkos szövetségese a gyerekeknek, hanem, hogy adott esetben vegye a hátára a nehézségeket, dolgozzon keményen, de kifelé csak a pozitívumokat sugározza. De ne azt a fajta vidámságot, hogy "az élet csak és kizárólag mókából és kacagásból áll", mert azt a gyerekek félre is érthetik. Inkább megtanítani nekik azt, hogy bizony vannak az életben rossz napok, és van az embernek rossz hangulata, de ez mind a ciklikusság része. Egy gyereknek akkor mondjuk az anyakép lehetne az önzetlen szeretet képe, az apa meg afféle játszva tanító haver. És mindkét szülőre bármikor, bármiben lehessen számítani. Ezek a dolgok sokkal fontosabbak annál, mint hogy ki keres többet.

[@killerking9165]

Nekem ilyen modern, karrierista nők nem kellenének az hétszentség. Az, hogy gyereket nevel a nő pár évig (amire nem mellesleg órási szüksége van a gyereknek a mentális egészsége megőrzésének érdekében), nem azt jelenti, hogy le kell mondani a céljaidról és az álmokról. Akinek ezt jelenti, szerintem el van tévedve és boldogtalan. Az ÉLET mint olyan, nem arról szól, hogy befuss egy sikeres karriert és legyen pénzed, sokkal inkább a szeretetről, békességről, egészségről. Csak ma már ritka az olyan ember, aki nem énközpontú. és nem önös érdekből cselekszik. Higgyétek el, tudom miről beszélek. Anyám tipikus karrierista. Ő fontosabbnak tartotta a munkát, mikor még szükségem lett volna rá... És ez később sem változott, csak erősödött. Persze ugyanúgy robotol, mint mindenki más, hiába szúrják ki a szemét oklevelekkel.

[@K_H_Aron]

nem nagoyn értem az újságirónőt. minden elismerésem neki, de szerintem ilyenbe egyedül belevágni elég kemény, és ez az ő szavaiból is kijön, hogy azért van hiánya a férfinak egy családból.