Рет қаралды 44,272
Egy fiatal illinois-i szenátor - sovány, beesett arcú fekete fiatalember - 2008-ban villogó szemekkel kiáltotta, „Yes We Can!” - és még Magyarországról is úgy tűnhetett, van remény.
Megfigyelési botrányokon, félrekezelt gazdasági válságon és háborúkon túl, a klímaválságon és a pandémia lezárultán innen nehéz visszaemlékezni, milyen elsöprő lelkesedést váltott ki, amikor az Egyesült Államok 2008-ban, története során először, afroamerikai elnököt választott. Barack Obama elragadó szónoklatai, szellemessége, higgadtsága, emelkedett retorikája, a „HOPE” logó hatása elementáris volt; sokak számára most is maga a megtestesült normalitás, tisztesség, jóakarat. De öröksége visszás, mítoszának a cáfolata könyvtárnyi: növekvő egyenlőtlenség; minden korábbinál megosztottabb amerikai belpolitika; kereskedelmi háború Kínával; irtózatos válság a Közel-Keleten.
Hogyan értékeli elnökségét? És mit kezdjünk mi a beváltatlan reményekkel? Mit tanít példája a modern amerikai politika természetéről? A Partizán Olvasókör e havi adásában Gulyás Márton és Sipos Balázs Obama elnök memoárjáról, az Egy ígéret földjéről beszélget.
Tetszett az adás? Akkor szállj be a finanszírozásunkba, legyél patronálónk, és férj hozzá az extra tartalmakhoz is: / partizanpolitika
Egyszeri, vagy rendszeres banki átutalásos támogatással is segítheted a finanszírozásunkat! Számlaszám (Partizán Alapítvány): 16200106-11669030
Közlemény: Támogatás
Külföldről: IBAN: HU68 1620 0106 1166 9030 0000 0000
BIC/SWIFT kód: HBWEHUHB
Nem tudod nézni? Most már hallgathatod is:
open.spotify.c...
Kövess minket Instán:
/ partizanpolitika
Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz:
/ partizantarsalgo